Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
1987. december 2.. szerda „Megérkezett az üzenet” Budapesten és Békésben élő költők közös estjén Eleven játékosság Beszélgetés Schéner Mihály képzőművésszel Berzsenyi Dánielt Vörösmarty mellett a nemesi magyar költészet legnagyobb képviselőjeként tartja számon az irodalomtörténet. Általa lett költészetté osztályának történelme, rangja, méltósága. A múlandóság, a lepergő emberélet mély átélése, az elégikus borongás, az ódái szárnyalás az a másik oly jellemző vonás, amely Berzsenyi líráját megkülönbözteti költészetünk más nagyjaitól. Kivételes költői erénye volt, hogy együtt tudott lépni a kor haladó eszméivel, az értelemre apellált, s jól látta, hogy a költőnek mi dolga lehet e világon: nemzetét akarta öntudatra tanítani. A magyarokhoz című híres ódájában így szólt kortársaihoz: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem félek. A kürt harsogását. A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ez tette Rómát föld urává. Ez Marathont s Budavárt híressé." A legnagyobb antik költőkhöz,. majd Shakespeare és Michelangelo művészi hatalmához mérhető Berzsenyi lírája — tartja'róla az irodalomtörténet. S azt, hogy a világirodalom élvonalába tartozhatna, ha nem lenne ..néma gyermek minden kis magyar”. Mégis — a nyelvi behatá- roltság ellenére — magyarság és hazaszeretet, boldogan. büszkén vállalt sors, elkötelezettség, és nemzetek közötti összetartozás: ezek Berzsenyi Dániel szellemi örökségének kulcsszavai; Ezt a szellemiséget idézte, ennek jegyében tartotta hétfőn este közös költői estjét a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, és a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Köre a békési városi könyvtárban. Budapesten és Békésben élő költők, írók, irodalmárok adtak találkozót egymásnak, és ízelítőt műveikből a közönségnek. Vendégek voltak: Büki Attila költő, Eigel István Munkácsy-díjas festőművész, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság alelnöke, Gyurkovics Tibor József Attila-díjas költő, Kántor Zsolt költő. Papp Árpád költő, műfordító, Sass Ervin költő, Sarusi Mihály író, Tomka Mihály költő. Várday Zoltán színművész előadásában hallottuk a költők sokszínű hangon megszólaló verseit és a prózarészletet. Kiss Dénes József Attila- és SZOT-dí- jas költő, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára bemutatta a társaságot, szólt céljaikról, rendezvényeikről, kiadványaikról. Sass Ervin „a kisebb testvér”, a Köröstáj Baráti Körhöz tartozó írókról. költőkről, képzőművészekről beszélt, a baráti kör múltjába és jelenébe adott betekintést. Tartalmas. szép estjük volt azoknak, akik a költészet mellett szavaztak november utolsó estjén, és eljöttek a békési könyvtárba. Magukkal vihettek onnan valamit: vallomásokat értékeinkről, hazaszeretetről, emberségről. Níedzielsky Katalin — Sokan ismerik arról a szokásáról, hogy szereti a különleges fejfedőket, miért? — Azért, mert karakteri- zálni lehet általuk. Akkor szeretek meg egy sapkát, vagy egy kalapot, ha már több éve hordom. Szinte már szánandóan kopott némelyik, de én olyankor érzem velem egybenőttnek. Ekkor már annyira benne vagyok, hogy egész lényemet jellemzi. Gyermekkoromban Medgyesegyházán az aratók lehajtották a kalap szélét, a pásztorok, gulyások, csikósok zsíros fejfedője ugyanígy védett az eső, a nap ellen. A királyoknak persze, korona jutott a fejfedők osztogatásánál, de hogy milyen kellemetlen viseletté válhatott, arról a méregpoharak kiivá- sa után győződhettek meg igazán. Erről egy egész könyvet lehetne talán írni, mint képzőművésznek, ebben az összefüggésben az arc, a fej a leglényegesebb. Árulkodik az ember jelleméről, lelkiállapotáról, a világgal való kapcsolatáról. A fejfedő ezért jelenik meg a művészetek kezdete óta, hiszen egy szakrális dolog azon túl, hogy felségjel: gondoljunk csak a katonákra, vagy a papokra. — Ha Schéner Mihály egyik énjével ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, miért tűnik úgy, hogy folytonosan kitérőket tesz, és önmagával felesel a művészi munkásságában? — A fa is akkor nő szépen, ha egyszerre magasodik és lombosodik — az oldalágak egy távlatból tekintve egésszé állnak össze. Lecsupaszított fához hasonlítana az a művész, aki év„A művészet szépséget és örömöt sugároz ...” Fotó: Gál Edit tizedeken át csak egyfélét, és ugyanazt művelné. Mindenféle anyagot kipróbáltam, amihez csak hozzájuthattam. Dolgoztam fával, bronzzal, vassal, textillel — mind más gondolkodásmódot követelt, kihívás volt. Az anyag determinálja a művész fantáziáját, mert az adott matéria szellemében kell alkotnia. Sokan csak a nemes anyagokkal dolgoznak, és lekicsinylik például az önthető műanyagot. Azt vallom: igazságtalanság ösz- szehasonlítani ezeket, adottságaihoz kell viszonyítani az anyagokat. Az új anyag eredeti, problémafelvető gondolkodást követel; a Csabáról elszármazott Pát- kaí Ervin szobrászművész például a népszerű nevén hungarocelnek nevezett anyagból is készített plasztikákat. A tudomány és technika vívmányai által keletkező nóvumok sokasága mellett nem tudok közömbösen elmenni. — Köztudott önről, hogy nincs jó véleménye a műkritikusok többségéről. Mi ennek az oka? — A probléma az, hogy nem töltik be azt a feladatot, amire hivatottak. A közönség tájékoztatása, nevelése, a művek megértése, megszerettetése helyett szakszerűtlenül bírálják az alkotókat. A művészet szépséget és örömöt sugároz, a műbírálatokból azonban az örömérzés legkisebb jele sem tűnik elő. A mérges pulyka göbös szemű tekintete is több empátiát tükröz, mint egynémely műkritikus papírra vetett sorai. Arról kellene írni, amiről a művész beszél: a műbe jelenített eszmei mondanivalóról — közvetítve a filozófiai üzenetet a publikumhoz. Tudomásul kellene venni azt a tényt, hogy az alkotó az elsődleges, a mű születése az ő számára rendeltetett, a kritikus egy másodlagos érzésállapotot tudhat magáénak. — Azt hiszem nem kerülhető meg a szokványos kérdés, milyen munkákon dolgozik az utóbbi években? — Ügy érzékelem, hogy az emberiség különös állapotban van. Azt tapasztalom, egyre több a rossz. Ezért foglalkoztat két-há- rom éve a rossz megfogalmazásának kérdése. Az ártó szellemű emberek ne maradjanak homályban. A magam lehetőségei szerint a rossz áttételes ábrázolására szántam el magam: ezt a kategóriát ördögnek neveztem el. Eddig mintegy nyolcszáz ördögöt rajzoltam, ebből 250-nek a jellemzőit írásban is megfogalmaztam. A Mozgó Világ c. folyóiratban meg is jelent jó néhány ezekből. Egyébként itt nem a középkori szőrös testű, piros nyelvű ördögökről van szó, hanem szélesebb értelemben, egy totális ördög-létet képviselnek ezek a figurák. Az ördögiség létformáit — a mai rosszat — megfogalmazó rajzaim az Űj Aurora folyóiratnál könyv formájában, a megyei könyvtárnál pedig a grafikai sorozatban jelennek meg a közeljövőben. — Az utóbbi hónapokban többször találkoztunk önnel Békéscsabán, az itteni műteremben más is érlelődik? — Nemcsak a műteremben, hanem a Békési úti műemlékházban is izgalmas dolgok történnek. 1979-ben volt kiállításom a Munkácsy Mihály Múzeumban, s ennek kapcsán vetődött fel a gondolat: együtt kellene tartani a játékos plasztikáimat. A múzeum akkori vezetője, a városatyák és a bútoripari szövetkezet jóvoltából újabb faplasztikákat készíthettem. A Békési úti parasztházat a város újítja fel, játékház lesz. Nemcsak gyűjtemény, hanem foglalkozási tér gyerekek számára. A kezdeményezés eredetiségét elismerte a Soros Alapítvány Akadémiai Bíráló Bizottsága is. Éppen a napokban kaptam meg levelüket az anyagi támogatásról. Ezt a ház műalkotásokkal való berendezésére fordítom. — Mikorra várható az átadás? — Bízom benne, hogy a következő év közepén már benépesülnek a játszótermek, az udvar, és a góré- színpad. Cs. Tóth János
