Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

1987. november 12., csütörtök NÉPÚJSÁG Tizenöt hónappal előbb Gyorsítás Bős—Nagymarosnál Irta: Breinich Mikiás, az OVH első elnökhelyettese Az .Országgyűlés legutóbbi ülésszakán többször szóba került a dunai vízlépcsőrendszer ügye. .A miniszterelnö­ki zárszóban Grósz Károly kifejtette a kormány állás­pontját: „Felelősséggel végiggondoltuk, és végig is szá­moltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem vissza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság minisz­terelnökével konzultálva kértük, nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal ha­marabb termelhessen...” Ismeretes, hogy az eredeti tervek szerint a vízlépcső­rendszer két termelő egysége, a bősi és a nagymarosi vízi­erőmű, melyeknek együttes teljesítménye 880 megawatt, nem egyszerre kezdi meg az áramtermelést. Amikor az államközi szerződést 1983- ban módosították, abban azt rögzítették, hogy a bősi víz­lépcső első turbináját 1990- ben, a nagymarosit pedig 1993-ban kell üzembe he­lyezni. Előbb élvezzük az előnyeit A munkák állása és az osztrák kivitelezők nagyma­rosi munkakezdése lehetősé­get adott a határidő módosí­tására, így a nagymarosi erőmű már 1992-ben meg­kezdheti az áramtermelést. Ennek eredményeképpen a népgazdaság 1991 és 1995 között kereken 8 milliárd ki­lowattóra elektromos energi­át kap a közös rendszerből. A munkák meggyorsítása azt is jelenti, hogy előbb va­lósulnak meg a vízgazdálko­dás, a hajózás és a környe­zetfejlesztés részére jelentke­ző előnyök. Biztonságosabbá válik a Szigetköz és az érin­tett öblözetek árvíz elleni vé­delme, kétszáz kilométer hosszú Duna-szakaszon meg­szűnnek a hajózást“ akadá­lyozó gázlók. Egy évvel ko­rábban, 1992-ben nyitják meg Visegrád és Nagymaros között a vízlépcsőn átvezető közúti hidat. A munkák a közösen elfo­gadott ütemterv szerint foly­nak. Csehszlovák területen, ahol a korábbi üzembe he­lyezés miatt előbb kezdtek hozzá az építéshez, az év vé­gére mintegy 50 százalékos teljesítést érnek el, míg a magyar munkáknak mint­egy 20 százaléka valósul meg. A Duna bal partján — csehszlovák területen — épül a bősi vízlépcső és a 25 kilo­méter hosszú üzemvízcsator­na. Ennek építésében az ál­lamközi szerződésnek megfe­lelően magyar vállalatok is részt vesznek. A Duna jobb partján — azaz magyar terü­leten — épül a dunakiliti vízlépcső és a hozzá csatla­kozó tározó. Az építkezésen a munka szervezetten, jó mi­nőségben, az előírt ütemben halad. A Dunakilitinél épülő duz­zasztómű az egész vízlépcső- rendszer kulcsfontosságú lé­tesítménye; e nélkül nem he­lyezhető üzembe a bősi víz­erőmű. Feladata, hogy elzár­ja a Dunát, és az üzemvíz­csatornába terelje a vizet. Ha szükséges — például ár­víz idején, vagy jégzajlás esetén — a duzzasztó hat nyílását elzáró acélszerkeze­tű táblákat felemelik, és a víz az eredeti mederben vo­nul le. Kétszáz kilométeres folyószakaszon Nagymaroson ez év au­gusztusában vonultak fel az osztrák kivitelezők, és a vi­segrádi oldalon hozzákezdtek a Duna-meder kiszélesítésé­hez. A nagymarosi vízlépcső ugyanis a Duna medrében épül majd ideiglenes tölté­sek védelme alatt. A körül­zárt munkagödör a jelenle­gi meder nagy részét elfog­lalja, ezért kell a medert a jobb part felé ideiglenesen bővíteni. A munkagödröt vé­dő körtöltés a mederből ki­termelt anyagból készül el a jövő év végére. Az építés idején a hajózás zavartalan fenntartására fokozott fi­gyelmet fordítanak. A mély­építési munkák befejezése után 1991 őszén a körtöltést elbontják, és visszaáll a je­lenlegi állapot. Nagymaroson csatornázási munkák is folynak, és épül­nek a felvonulási létesítmé­nyek, amelyek később ide­genforgalmi célokra haszno­síthatók. Közel 200 kilométer hosszú Duna-szakaszon kezdődött meg a védelmi létesítmények építése. A Duna bal partján Szob-Zebegény térségében készül partrendezés, csator­názás, kiszélesítik és korsze­rűsítik a 12-es utat. Ugyan­csak megindult Dömös—Pi­lismarót—Esztergom körzeté­ben, valamint az almásfüzi- tői és a komáromi öblözetek- ben a munka. A területkisa­játítások és kártalanítások a kivitelezés üteméhez igazítva folyamatban vannak, illetve zömében a jövő év első felé­ben befejeződnek. Ugyan­csak készülnek az egyes te­lepülések rendezési tervei is, amelyek már figyelembe ve­szik az üdülési, idegenfor­galmi, víziturisztikai fejlesz­tési lehetőségeket is, ame­lyek a későbbiekben kiépít­hetők. Környezetkímélő építkezés A Szigetközben hozzákezd­tek a terület talajvízháztar­tását szabályozó vízpótló rendszer építéséhez, a falva­kat egészséges ivóvízzel ellá­tó regionális hálózat meg­valósításához. Megindult a győri szennyvíztisztító telep építése, valamint a komáro­mi és esztergomi telepek épí­tésének előkészítése. Hasonló művek épülnek Csehszlová­kiában. A két ország össze­hangolt, közös vízminőség­védelmi programot valósít meg, és ez a biztosítéka an­nak, hogy a Duna vizének minősége a kilencvenes évek elejére tovább javul. Azt mondhatjuk tehát, hogy a kivitelezési munkák az érintett Duna-szakasz mentén nagy erővel folynak, vagy előkészítés alatt állnak, nemcsak a vízlépcsőknél, ha­nem a járulékos és környe­zetvédelmi létesítményeknél is. Közismert, hogy az utóbbi években a közvélemény szé­les érdeklődését felkeltette az építkezés. Sok aggály és észrevétel is elhangzott, va­jon nem okoznak-e előre nem látható vagy helyrehoz­hatatlan kárt a művek a Du­na élővilágában, a környező területeken, a Szigetközben és a Dunakanyarban. A környezetvédelmi kérdé­sek tisztázására ezért az el­múlt években kutató- és ter­vezőintézetek, egyetemi tan­székek, tudósok és gyakorla­ti szakemberek részvételével komplex hatástanulmány ké­szült, mely összefüggéseiben vizsgálta a vízlépcsőrend­szer okozta környezeti hatá­sokat és változásokat. A tanulmány megállapítása szerint az előirányzott védel­mi létesítmények alkalma­sak arra, hogy káros környe­zeti hatás a Dunát és kör­nyezetét ne érje. A hatásta­nulmányt az illetékes szer­vek elfogadták, és ennek alapján folyik a munka. A kutatásokat és megfigyelése­ket, amelyek nem fejeződ­nek be a művek üzembe he­lyezésével, széles körben folytatják. Részletes prog­ram készült, amely a műsza­ki-hidrológiai kérdések mel­lett kiterjed az ökológiai, vízminőségi, mezőgazdasági, erdészeti, szociológiai, régé­szeti kutatásokra és megfi­gyelésekre. Közös kutatáso­kat végeznek a Magyar és a Szlovák Tudományos Akadé­mia intézetei is. A környezeti jellemzők fo­lyamatos vizsgálatára és elemzésére szolgáló monito­ringrendszer kiépítése folya­matban van. Több ezer he­lyen mérik, illetve automati­kusan észlelik a szükséges adatokat. A megfigyelések és az abból levonható következ­tetések alkalmasak egyrészt arra, hogy a jelenlegi ter­mészetes állapotot rögzítsék, másrészt a bekövetkező vál­tozásokat állandóan figye­lemmel kísérjék, azokat elő­re jelezzék. Ennek alapján irányítható az üzemvitel, amely így vízgazdálkodási, környezetvédelmi és energia­termelési szempontból teljes egészében összehangolható és kézben tartható. Sokoldalú hasznosítás A beruházás Magyarorszá­got terhelő összes költsége kereken 54 milliárd forint. Ennek mintegy kétharmada az energiatermelést szolgál­ja, egyharmada pedig az inf­rastrukturális ágazatok (víz- gazdálkodás, közlekedés, kommunális célok) fejleszté­sére jut. A vízi erőművek egyszeri jelentős beruházást igényelnek, de üzemköltsé­gük rendkívül alacsony, élet­tartamú^ hosszú. Igen elő­nyös tulajdonságuk, hogy ru­galmasan tudják követni a változó energiaigényeket, így alkalmasak a csúcsidő­ben — kora reggel és este — jelentkező többletterhelések kielégítésére. Nem elhanya­golható az sem, hogy a víz­erőművek környezetszennye­zés nélkül termelik az ener­giát. A vizsgálatok azt mu­tatták, hogy mind az ener­giatermelés, mind az infra­strukturális beruházások hasznosak és gazdaságosak. Az olcsó vízi szállítás le­hetőségének kihasználása, az árvízi biztonság növekedése, a rendezett partok, az infra­struktúra, ezen belül a vízi közművek kiépítése, mind hozzájárul a környező terü­letek gyorsabb fejlődéséhez. A Szigetközben, a dunakiliti tározó mentén a Dunaka­nyarban új üdülőterületek létesítésére nyílik alkalom. Olyan feltáratlan vidék, mint az Ipoly völgye is bekapcso­lódhat az idegenforgalomba, amely ma jószerivel teljesen kihasználatlan. összességében megállapít­ható, hogy a közös dunai víz­lépcsőrendszer építése a lakosság széles körű tájékoz­tatásával, tervszerűen halad. Olyan beruházás valósul meg gazdaságos és környezetkí­mélő módon, amely kimerít­hetetlen és folyamatosan megújuló hazai erőforrást hasznosít. Hz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat pályázatot kereskedelmi osztályvezető­helyettesi munkakör betöltésére. Irányítja a vállalat belföldi és exportértékesítését, valamint piackutatási tevékenységet folytat. PÁLYÁZATI FELTÉTEL: egyetemi vagy főiskolai végzettség, 3 éves kereskedelmi vezetői gyakorlat, felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező előnyben. Kinevezés: határozott időre. Bérezés: megegyezés szerint. A letelepedéshez lakást biztosít a vállalat. A pályázatot 1987. november 30-ig kell benyújtani a vállalat személyzeti és oktatási csoportjához. A PÁLYÁZATNAK TARTALMAZNIA KELL: a szakmai tevékenységgel kibővített önéletrajzot. A pályázat elbírálása 1987. december 31-ig megtörténik. Cím: Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat, 5900 Orosháza, Október 6. u. 8. sz. Orosháza ^2 hirdet Befürösztés után a Békéscsabai Mezőgépnél Kissé elhúzódott a dél­utáni program, és még egy halaszthatatlan ügy intézése is hátráltatott abban, hogy a megbeszélt időre a Békés­csabai Mezőgép Vállalat igazgatójánál) legyek. A kö­zelben telefon sem volt, így nem hívhattam, nem szól­hattam a késés miatt. Dol­gom befejeztével siettem, de a gyárkapuban a portás megállított: — Egy jó negyed órát itt járt, fel-alá sétált Kovács elvtárs, egy újságírót várt, azután elment azzal, hogy biztosan közbejött valami. Így telefonon, a lakásán keresem az igazgatót, és néhány szavas elnézéskérés után megegyezünk, a válla­latnál elmaradt beszélgetést nála megtarthatjuk. Amíg megteszem az utatj azon gondolkodom, hogy milyen nagyszerű ember az igazga­tó, hiszen munkaidő után, a lakásán, a szabad ideje ter­hére fogad, s arról beszél, ami ebbe az intim családi környezetbe egyáltalán nem való. Vagy mégis? Nem is tudom, hiszen ma már az igazgató munkaidejének nincs határa. Gondolom, nincs egyedül ezzel a szem­lélettel, hiszen a munkát akkor, és ott kell elvégezni, ahol arra szükség van. A jó ízléssel szerényen bútorozott nappaliban ülünk asztal mellé. Kovács György rám néz, sóhajt egy nagyot. — Lassan beheged a seb, amit Orosháza kiválása ne­künk okozott. Ez a mi me­gyei szervezésű vállalatunk a korábbi években minden fillérjét Orosházának adta, mert ott volt egy jó profil, ki kellett fejleszteni, a so­rozatgyártás feltételeit ne­künk, magunknak kellett kiizzadnunk. Ezért más gyá­raink nem fejlődtek. A csa­bai üzem sem fejlődhetett, mert Orosházának minden kevés volt. Amikor kész lett az orosházi mezőgép, egy szép) napon bejelentette: ön­álló vállalattá alakul. En­nek éppen három éve. A korszerű technika és gyárt­mány kivált a családból a legmagasabb jövedelmet adó termékkel együtt.; Ott áll­tunk megfürödve. — De hogyan jutott mind­ez az eszébe? — Néhány héttel ezelőtt jártam Szolnokon. Ott együtt maradt a család, és most azon dolgoznak, hogy a nyereségből mindegyik gyárat, gyáregységet rendbe tegyék. A család szót hasz­náltam, mert ennél jobbat, érzékletesebben kifejezőbbet nem találtam. A mi helyze­tünk egyáltalán nem volt rózsás. Üzemet kellett szer­vezni, a gyártóképességet meg kellett alapozni, gyárt­mánystruktúrát kellett te­remteni! Csupa kell! Csak egy lehetőségünk volt: dol­gozni és' dolgozni, ha mun­kát, nyereséget termelő munkát, megélhetést aka­runk nyújtani az emberek­nek. Akkor már a mai sze­lek fújdogáltak, s tőlünk az első perctől eredményes, jö­vedelmet termelő tevékeny­séget vártak. —. Mennyiben sikerült úrrá lenni a nehézségeken? — Egy gyár életében há­rom év nem nagy idő, de mégis szédítő eredményeket hozhat. Nálunk — Békés­csabán, Gyulán, Kétegyhá- zán és Mezőberényben — minden emberi akarat meg­volt ahhoz, hogy Orosháza nélkül is életképesek le­gyünk. Szorgalomból, mun­kaszeretetből, teljesítmény­ből munkásgárdánk a gép­állomási szintet adta. Az ötvenes évek táján nálunk nagyon erős volt a politikai munka. Ez átmentődött a mostani időre is. Az embe­rek: munkások és műsza­kiak újabb lehetőséget éreztek annak bizonyításá­ra, hogy értik és megértik a kor velük szemben állított követelményét. Ök sem az órát nézték, hogy mikor te­lik le a munkaidő, hanem a tettek helyét, hol. kell még valamit csinálni, hogy a munkadarab elkészüljön, és jó minőségben hagyja el a gyárat. Az így összekupor- gatott vállalati eszközökből azután a legfejlettebb tech­nika megszerzését tűztük célul. Gyulán galvanizáló üze­met építettünk, s valameny- nyi gyárban rendbe tettük a festés-előkészíté^ és -ki­készítés technológiáját. Me­zőberényben lángvágó és -hegesztő automatát helyez­tünk üzembe. Békéscsabára hoztuk a számítógép vezér­lésű CNC megmunkáló­gépeket. Budapesten létre­hoztunk egy műszaki fej­lesztő leányvállalatot, az itt­honi műszakiak részére a korábbinál lényegesen na­gyobb mozgásteret biztosí­tottunk ... Eljutottunk egy újabb csőtörő adapter null­szériájáig. A gépet | bemu­tattuk. Az IKR, a Bábolnai Termelési Rendszer már a jövő évre lekötötte gyártó- kapacitásunk egy részét, a cse­heknek és az NDK-ba nyú­zópróbára adtuk a berende­zést. Ennek a csőtörőnek az a lényege, hogy a szárat rendre rakja, tehát további hasznosításra nyújt lehető­séget. Műszaki embereink csőfosztó berendezést szer­kesztettek, melyet a hibrid­üzemek eddig importból szereztek, be. Csatlakoztunk a szójatermesztési program­hoz egy flexibilis kasza ki- fejlesztésével. Ez a kasza követi a talaj felszínét, és közvetlenül a talajnál vág­ja le a szóját. — Importpótlásra jelentős erőfeszítéseket tettek. Ma a vállalatok megítélésében az exportlehetőségek kihasz­nálása viszi a prímet. A Békéscsabai Mezőgép ezen a területen ért-e el sikereket? — Ügy érzem, nincs mit szégyellnünk, hiszen á gyá­rakban folyó munkának ilyen oldalai is kézzel fog­hatók. Tőkés piacra 1987- ben 44 millió forint értékű árut adunk. Három éve nem volt ilyen tételünk. Igye­keztünk úgy dolgozni, hogy a külföldi megrendelő visz- szajöjjön: határidőre, kiváló minőségben, és elfogadható áron termeltünk. A vállalat­nál jelenleg év végi hajrát tartunk. Pótlólag befutott néhány rendelés Nyugat- Németországból. A termelés feltételei jók, ezekkel a vállalkozásokkal az éves 3 százalékos bérfejlesztéssel szemben hatszázalékos kere­setnövekedésre számítunk. Számunkra a következő év a kapacitás egy részének le­kötésével indul. Az átme­net az óévről az újba tehát biztosított. Eltelt az este. Kintről a Tv-híradó szignálja hallik. Az órámra nézek: hej, de rohan az idő, észre sem vet­tük, hogy már fél nyolc fe­lé járunk. Hasznos beszél­getés volt, mert olyasmit tudtunk meg a Békéscsabai Mezőgépről, melyről eddig aligha hallottunk. A legne­hezebb időszakban újjászer­veződött a vállalat, de I itt más is történt ez idő alatt. Űj gyártmányok hagyták el a gyárakat, s átmentődött egy olyan műszaki és mun­kásgárda a későbbi évekre, amelynek a jövőben Gyulán, Kétegyházán, Mezőberény­ben és Békéscsabán a Me­zőgép nem is akármilyen munkát adhat. D. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom