Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
1987. november 11., szerda JgmUkftM A tervek a héten láthatók 1849-es emlékhely Gyulán 1849. augusztus 13-án Világosnál a szabadságharc katonái letették a fegyvert. Augusztus 21-én az orosz csapatok egy része bevonult Békés megye akkori székhelyére, Gyulára, magukkal hozva a fogoly magyar tábornokokat és honvédtiszteket. A források létszámukat 1300-1400 főre becsülik. A fogoly tábornokok között volt Damjanich János, Aulich Lajos, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen Károly, Nagy Sándor, Török Ignác, Lázár Vilmos, továbbá — amint a helyi történetírók. Kohn Dávid és Scherer Ferenc leírják — a később ugyancsak kivégzett Ormai Norbert ezredes is. A bánásmódra jellemző volt. hogy megtarthatták fegyvereiket, lovaikat, hadi jelvényeiket, a városban szabadon járhattak, sőt Anrep orosz tábornok engedélyezte, hogy magánházaknál szánjanak meg. Az osztrákok megérkezése után szertefoszlott szabadon bocsátásuk reménye: megindultak a foglyok átadását célzó tárgyalások. Augusztus 22-én reggel 6 órára Anrep tábornok a várkertbe rendelte a magyar tábornokokat és tiszteket. Az egyes csoportokhoz orosz törzstisztek léptek: először a tábornokok kardját és pisztolyát, majd a tisztekét kérték el. Voltak, akik fegyvereiket a Körösbe dobták, s voltak, akik a várkertbe beengedett gyulai polgároknak adták át. A kortársak emlékezetében legélesebben Knézich tábornok tette maradt meg: ő kardja markolatát letörte, s csak ezután adta át. A markolat nélküli kardot és hüvelyét egy gyulai polgár szerezte meg, ma a vármúzeum állandó kiállításának becses darabja. Másnap az osztrákok a foglyokkal Aradra indultak. A város lakossága — sokszor az őrök ütlegeivel is dacolva — élelemmel, borral látta el a honvédtiszteket és tábornokokat. Jó darabon el is kísérték a szomorú menetet. Az összefoglalót, melyet rövidített formában adunk közre, a helyi történetírók készítették, hogy tájékoztassák a város, a megye, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus pályázati felhívására jelentkező képzőművészeket arról, milyen események színtere volt Gyula 1849 augusztusában. A város vezetői ismerve a helybeliek, sőt az ide látogatók igényét, valamilyen emlékjelre, testületi döntést hoztak egy 1989-ben felállítandó emlékhely létesítéséről. A tavasz folyamán végigjárták és megállapították a szóba jöhető helyszíneket. Az eredeti terület — amely jelenleg a volt Al- mássy-kastélyban működő csecsemőotthon kertje — nem jöhetett számításba: itt néhány éve ugyanis egy török dzsámi alapjait tárták fel. Hármas' javaslatként végül az Árpád utca—48-as utca sarka; a Kossuth utca és a Nagyváradi út találkozása: és a vár mögötti terület vetődött fel. Júliusban a mintegy 60 jelentkező számára helyszíni konzultációt tartottak. A tervekkel október 26-ra kellett elkészülniük. Negyven pályamunka érkezett Gyulára, melyeket szakmai, valamint társadalmi zsűri rangsorolt. Az első szelekció után 11 munka maradt. Közülük első helyre Máté István tervét javasolták, másodikra Pogány Gáborét, harmadikra Rieger Tiborét. A gondolat, a művészi megformálás mellett figyelembe vették, mennyire valósítható meg egy mű az adott terepen és mennyire töltheti be az emlékhely funkcióját. A társadalmi zsűri elfogadta a szakma ajánlásait, vita inkább abból kerekedett, hogy -pontosan hol legyen az emlékhely, hiszen annak bensőségesnek és egyúttal több oldalról meg- közelíthetőnek kell lennie. A képzőművészek egyébként szinte kizárólag a Kossuth utca—Nagyváradi út találkozásánál levő területre terveztek, mégis, sok olyan mű született, amely zártabb térre vagy belső térbe illik. ♦ * * A társadalmi zsűri tagjai közül először Cs. Tóth Jánost, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadóját kérdeztük a pályázatról. — Nagyon örülök, hogy megyénkből négy alkotó is részt vett a pályázaton: közülük Varga Géza térítési díjat kapott. Véleményem szerint, más pályázatokat tekintve, a gyulai számszerűleg is sikeres kezdeményezés volt. Negyven mű érkezett be és új pályázatot sem kellett kiírni, hiszen a 11 munka közül tulajdonképpen bármelyik megvalósítható. Egyetértek a város vezetőinek azzal a módosító javaslatával, hogy az emlékhely fő nézete ne a Nagyváradi út—Kossuth utca felé álljon, hiszen a legtöbben a vár felől közelítik majd meg. Ezt a „természeti ösvényt” bele kell foglalni a felállítási koncepcióba. Vagyis: fontosnak tartom a körüljárhatóságot. Szerintem ez nem sérti az emlékhely elmélyülést sugalló hangulatát. — Szembetűnő, hogy a szakma legjelesebb képviselői távol maradtak a pályázattól ... Máté István első díjas tervének részlete — Akik viszont pályáztak, sok jó tervet készítettek. Nem feltétlenül a nevektől jó egy pályázat. S hogy miért maradtak távol? Lehetséges, hogy kevesellték a megvalósításra szánt két és fél millió forintot. Általában ugyanis nagyon sokan háttéripart, állami öntödét, vagy kőfaragó üzemet vesznek igénybe, ami drágítja a dolgot. Ezenkívül valószínűleg folyamatosan van munkájuk ... * * * •« — Három hónap állt a pályázók rendelkezésére. 1989 augusztusáig pedig még igen sok idő van hátra. Nem kellett volna távolabbi benyújtási határidőt szabni? — kérdeztük Jenei Kálmánt, a Gyulai Városi Tanács közművelődési felügyelőjét. — Szerintem nem. Számolni kellett azzal, hogy az első pályázat esetleg eredménytelen lesz. Ezenkívül a felállítás előtt a területet is rendezni kell. • — Gondoltak-e arra, hogy konkrét megbízást adnak valakinek? — Nem merült fel bennünk. Egyrészt azért, mert a nyílt pályázat költségeit a lektorátus viselte, másrészt úgy gondoltuk, hogy ez a feladat megmozgatja a képzőművészeket. A gondolatok szabad összecsapását szerettük volna elérni, s szándékunk be is vált. Voltak szokványos, de bravúros ötletek is: például Pogány Gábor „törött” képe. — Pogány Gábor alkotásának becsült megvalósítási összege viszont csaknem tízmillió forint lenne ... — Jelenleg ez valóban elérhetetlen összeg. Elképzelhető azonban, hogy több érdekelt fél is megmozdul, és a nagyobb pénz koordinálható. — Mikor születik döntés arról, hogy melyik terv lesz a végleges? — A testületi döntés előtt természetesen kikérjük a lakosság véleményét. November 10-e óta a népkertben, a volt könyvtárépületben vasárnap délutánig láthatók a pályamunkák, múzeumi nyitva tartási időben. Szeretnénk, ha sokan megnéznék, és véleményt nyilvánítanának; reméljük, A második díjas Pogány Gábor pályaműve. A széttört kép lovasai kilépnek a térbe, vissza életünk egy részébe Rieger Tibor munkája. Széttört kő március 15-e eszméivel, bronz zászlóval letakarva <a szerző felvételei) hasznos ötleteket kapunk az elhelyezést illetően is. * * * — Bármelyik terv valósul meg, a területet rendezni kell. Milyen intézkedésekre lesz szükség? — kérdeztük Szabó Jenő városi főépítészt. — Minden jel arra mutat, hogy a Nagyváradi út— Kossuth utca találkozása lesz az emlékhely területe. Megnyitjuk a múzeumkertet, és raktárépületeket bontunk a román kollégium udvarán. A nyitás már amúgy is szükségszerű, hiszen az ebben a városrészben lakóknak sokat kell kerülniük. Természetesen csak gyalogos sétányról lehet szó. A munkához már a jövő évben hozzá kell látni, hogy a parkosítást is minél előbb elkezdhessük. Gondosan mérlegelnünk kell a felállításnál a megközelíthetőségen túl azt is, hogy a nap nagy részében ne árnyékban, hanem fényben álljanak a részletdús plasztikák. E kérdéseket a megvalósítandó pályamű alkotójával kell majd megbeszélnünk. Szőke Margit Hegyesi János-est Füzesgyarmaton * „Kilátástalan zord időben Szikkadt talajba szórom a magot / Mondják: hiába, meddő dolog — Űgysem érek el termő holnapot” — írta Hegyesi János 1941-ben, Zord időben című versében, az azonos című kötetben, melyet a szeghalmi gimnázium adott ki Sinka István előszavával. Az ugyancsak Szeghalmon indult Sinka emelkedett hangon írt a kötethez előszót, méltatva a Sárrét új költőjének bemutatkozását: | „Hogy Hegyesi János most mint költő elindulhat. nem véletlen. A Sárrét akarja így. Rettenetesen kiszáradott vízjárataiban valami tiszta emberi dolognak kell történnij A csend és az élet pillanatainak meg kell fényesedni, s virulni a fakó mezőnek”. Az első kötet megjelenése óta 45 év telt el. S milyen negyvenöt év! Hegyesi János 88 éves lett, és olyan gazdag, megpróbáltatásokkal és örömökkel teli életút- ra tekinthet vissza, mint amilyenre nagyon kevesen. Ott állhatott és beszélt a debreceni református kollégium oratóriumában, az Ide'glenes Nemzetgyűlés előtt 1944. december 22-én: „Jöjjön akármilyen kormány, soha ne tévessze szem elől azt a példát, hogy az ügyes, okos, képzett kőműves mielőtt az épület felrakásához hozzáfogna, I szigorúan megvizsgálja a talajt és erőssé építi a fundamentumot, az alapot; mert ha ezt eltévesztette, ha elhanyagolta, az épület összeomlik. A mi nemzeti életünkben ilyen fundamentum, ilyen alap a magyar nép. A magyar nép, amelyik megtartotta Magyarországot magyarnak.” Az élet — és a politika — vihara nagy időkbe, nagy helyzetekbe vitte később is Hegyesi -Jánost. Amikor 38 éve visszavonult szülőfalujába, Füzesgyarmatra, akkor sem volt könnyű az élete, a tollat azonban sohasem tette le, írt az íróasztalának, jobb időkben reménykedve. A! hétfő esti ünnepély, melyet a Füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Kör. a Sárréti Múzeum Baráti Köre és a Mezőgazdasági Múzeum Baráti Körének füzesgyarmati csoportra rendezett, a 88 esztendős . parasztköltő, politikus Hegyesi Jánost köszöntötte. Verseivel, cikkeivel, a róla szóló írásokkal: irodalmi műsorral. Czegő Teréz és Lengyel István, a Békés Megyei Jókai Színház tagjai mély átéléssel adták elő a verseket, melyekben a költő, Hegyesi János, igaz és megrázó sorokkal ír a magyar valóságról, küzdelmeiről, vívódásairól; beszédeinek, cikkeinek részleteit, melyek az új világot köszöntik. Miklya Jenő, az est háziHegyesi- János könyveit dedikálta az esten Fotó: Gál Edit gazdája, szónoka felrajzolta az ünnepelt életútját, írói és közéleti munkásságát, melyet — mint mondotta — „A szűkebb közösségért és az ország sorsáért való felelősség jellemzett, melyhez megfelelő arányérzék, önértékelés párosult. Politikusi magatartásának rendíthetetlen lényege a tisztesség, melyet a legsúlyosabb időkben sem cserélt fel tetszetősre csiszolt önigazolással.” Az esten mintegy százötvenen vettek részt, füzesgyarmatiak és a környékről érkezők, ott volt Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára is. , /« -» Szépen magyarul „A kert üzemel” „Örökzöld téma”, mondhatnánk némi keserédes iróniával a hivatalos stílusról, ha az élet és a megújulás friss zöldje helyett nem épp betonszürkében vagy málló rozsdafoltokkal pompázna a hivatali stílus. Sokat és sokszor szóltunk már róla: egyik fő jellemzője éppen az, hogy nem az élet nyelvéből hajt ki, nem természetesen fejlődik mindennapi beszédünkből, gondolkozásunkból. Ebbe persze gyakran belejátszik valamely idegen nyelv befolyása, a szó már megszületése pillanatában is gyakran művi: tojáshéj helyett a lombik üvegét hordja magán. Vajon, ha magyar) nyelvérzékére hallgat, eszébe juthatott volna-e valakinek, hogy a kis vendéglő kapujára ezt szövegezze ki öles betűkkel: A kert üzemel. Ami magyarul azt akarta jelenteni: „A kerthelyiség nyitva van, működik.” Az ige alapszava, az igen kiterjedt használatú, ma már nélkülözhetetlen üzem a Nyelvújítási Szótár szerint több mint százhúsz éve megszületett, az ’űz, hajt’ jelentésű német Betrieb kissé szolgai fordításából, mert hiszen a magyar űz ige nem foglalja magában a német betrieben minden árnyalatát, azt ugyanis, hogy ’sürög’, ’szorgoskodik’, ami a ’vállalat’, ’gyár’, ’üzem’ jelentésű Betrieb megszületését magyarázza. (Különben a ’szorgalom’ jelentésű latin industria lett az ’ipar’, ’gyáripar’ alapja is a nyugati nyelvekben, ahogyan nálunk is az iparkodik igéből alkották meg a nyelvújítók,) Vagyis a „milyen ipart űz?”, „milyen sportot űz?” kifejezés azt akarná jelenteni: ’milyen iparban, sportban serénykedik, szorgoskodik?1 De talán még több a visz- szaélés újabban az üzemel igével; mint eredete is mutatja, elsősorban gyárak, vállalatok működésére vonatkozik; s jegyezzük meg, az üzem-nek van másik jelentése is nyelvünkben, gondoljunk a „benzinüzemű motorok”-ra, a „gázüzemű kazánok”-ra stb.; vagyis az üzem ’működés’-t is jelent. A gépgyár üzemel, de az már furcsa, ha egy megszüntetett iskoláról, színházról azt mondjuk, hogy „nem üzemel”, pedig magam hallottam egy idegenvezetőtől a múzeum jellegű műemléktemplomról, hogy mint templom „nem üzemel”. „A| templom nem üzemel”, a Nyugati pályaudvaron azonban „az aluljáróban menetjegypénztárak üzemelnek" (vagyis: működnek), s reggelente hallhatjuk a rádióban, hogy „A Vidám Park de.1 10-től este 18 óráig részleges nyitva- tartással üzemel”. S újabban már a kisvendéglő . kerthelyisége is .. . Szilágyi Ferenc
