Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-09 / 264. szám
i\el Munkában a gazdasági rendészet Virágba szökkent szabálytalanságok Mindenszentek, halottak napja. Ilyenkor elborítják a temetőket a kegyelet virágai, az emlékezés koszorúi. A gyakorlott virágvásárlók azonban tudják, Mária-, Erzsébet-, Katalin-napkor, a ballagások idején, halottak napja környékén, jeles ünnepeink tájékán a virágok ára magasba szökik, lévén a virág szabad áras termék. Az árusításnak viszont vannak kötött szabályai, előírásai, amelyeket gyakran megszegnek a kereskedők. Ezért is tartott átfogó ellenőrzést Békéscsabán október utolsó előtti napján a megyei rendőr-főkapitányság gazdasági rendészete. Az akcióban részt vettek a szakszervezeti társadalmi ellenőrök, a kereskedelmi felügyelőség és a városi tanács szakemberei. 1987. november 9., hétfő ...a régi néta Reggel 7 óra. A főkapitányság épületében befejeződik az eligazítás, a három csoport tagjai elindulnak, hogy a város különböző szegleteiben levő virágárusokat : magánkereskedőket, szerződéses boltosokat felkeressék. Dr. Kemecsei Attila rendőr hadnagyot, a gazdasági rendészet vezetőjét a vizsgálat céljáról kérdezem: — Mindenekelőtt arra vállalkoztunk, hogy a virágkereskedelemben fellelhető szabálytalanságokra, visszaélésekre, netán bűncselekményekre fény derüljön és természetesen megtesszük a szükséges intézkedéseket is, tehát az előírások, a jogszabályok megsértői ellen feljelentést teszünk a szabálysértési hatóságnál. — Mire kíváncsiak elsősorban? — Jól bevált módszer a próbavásárlás, amikor a számolást, az árak alkalmazásának a helyességét ellenőrizzük. Ugyanakkor vizsgálnunk kell az árarányosítást, az árak feltüntetését, az áru származását, a bizonylati fegyelmet. (Vásárcsarnok, Hrabovsz- ki András standja, mindjárt a Sallai utcai bejáratnál. A három becsomagolt gerberá- ért 70 forintot fizetünk. A virág szálanként 20 forintba kerül, egy kis zöld és a celofánpapír 10 forint. — Honnan veszi a virágokat? — Budapesten vásárolok. A megyében körülményes a beszerzés és nincs megfelelő választék — mondja a kertészeti vállalat egykori igazgatója. Az árakat nem találják magasnak az ellenőrök. Az általunk vásárolt gerberát 12 forintért vette, a szegfűhöz pedig 4-ért jutott hozzá és 8 forintért árulja. A 3-3 moha- és műanyag koszorúról azonban nincs bizonylat, nem derül ki, hogy mikor, honnan és mennyiért vásárolta a kereskedő.) Tehát a régi nóta. A bizonylati fegyelem hiánya. Meditálok. Lehet, hogy rossz találmány ez a számla. Készítőjének gondot, adminisztrációs és matematikai munkát ad, mégis bevált az évszázadok során. Mit ír erről a Magyar Értelmező Kéziszótár? Azt mondja, hogy a számla „az áru vagy a munka nemét, mennyiségét és az érte fizetendő ősz- szeget részletezve feltüntető hivatalos elszámolás vagy jegyzék”. Nos, ha számlát kap valaki egy áruról, illetve szolgáltatásról, akkor az már nem lehet zsákbamacska. Tiszta sor. A számla kiállítása mégsem olyan magától értetődő valami néhány termelőnél, kisiparosnál, magánkereskedőnél. De ne Ítéljünk elhamarkodottan, menjünk tovább. ...mondom, bogy felmentettek (Nagy Miklósné, a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat 5. számú boltjának szerződéses üzletvezetője. — Mennyiért vette a krizantémot és a gerberát? — Egyaránt 10 forintért és 18-ért adom. — Jó, akkor tessék mutatni a bizonylatokat. Hamar kiderül, hogy sem a vágott virágok, sem a moha- és a műanyag koszorúk számláin nincs feltüntetve az eladási ár. — A fogyasztói árakat külön naplóban vezetem -védekezik Nagyné. Ez a füzet azonban meglehetősen hiányos adatokat tartalmaz. Nem a beszerzések sorrendjében vezetik. Az 5 yccapálmáról sincs bizonylat, amely egyenként 600 forintba kerül. Az üzletvezető szerint darabonként 325 forintért vásárolta, a számla a vállalat központjában van.) Üjfent nincs okunk tapsolni. Ugyanazok a hiányosságok ismétlődnek. Fel sem ocsúdunk, máris újabb esettel állunk szemben. A nyugdíj mellett magánkereskedőként dolgozó virágárusok gondjaival. (Széli Ferencné 70 év körüli néni, kevés nyugdíjjal. Botra támaszkodva áll az asztal mögött. Amikor a pénztárkönyvet kérjük csodálkozik. — Felmentettek a vezetése alól, az idős koromra való tekintettel. — Akkor az árubeszerzés bizonylatait kérjük. — Nincs nekem semmi, mondom, hogy felmentettek. — A felmentés csak a pénztárkönyvre vonatkozik, az egyéb bizonylatokra nem. Kitől vette a virágokat? — Kimegyek ' a külső piacra, vannak ott termelők bőven, azoktól vásárolok. Néhány forintot ráteszek, ebből élek. Nem segít senki, még a családom se.) Most lehet sajnálkozni, vagy bosszankodni. Ugyanis nem egyedi esetről van szó. Ezek a nyugdíjas emberek szeretnek dolgozni, a semmittevés a legnagyobb ellenségük. Fizetik ugyan a Kisosz-tagdíjat, de a tanfolyamokra már nem járnak el. Fáradtak vagy egyszerűen nem értik a nekik bonyolult számlavezetési manővereket. A beszerzési és az eladási ár közötti különbséget isten ajándékának tekintik. A hatóságok méltányosak, de el kellene végre dönteni: a magánkereskedelem mikor üzleti vállalkozás és mikor szociálpolitikai kedvezmény. ...a gyertyát hatért adta Persze, az erejük teljében levő virágkereskedők sem mind angyalok. Erről tanúskodik a dél körül befejeződő ellenőrzés tanulsága. A második csoport vezetője, Kerekes Zoltán rendőr főhadnagy a következőket mondja: — Sajnos, eléggé sok a szabálytalanság. Fejes Tóth Istvánná mezőmegyeri üzletében azt tapasztaltuk, hogy árnyilvántartást nem vezet. Nem tudta felmutatni a pénztárkönyvet, a beszerzési bizonylatokat, arra hivatkozott: ezek a könyvelőjénél vannak, aki egyébként hivatalosan nincs bejelentve. — Milyen árakat alkalmazott? — A gerbera szálját 25, a szegfűét 12 forintért adta, ehhez jött a 15 forintos csomagolási díj. — És a Lencsési-lakótele- pen? — Marik Mihályné a gerberát 30, a szegfűt 20, a krizantémot 25 forintért árusította és 10 forintot számolt a csomagolásért. Viszont a virágokat viszonylag magasabb áron szerezte be, mint általában a legtöbb kereskedő. A hiányosságok között szerepel, hogy nem mindegyik árun tüntette fel a fogyasztói árat és a pénztárkönyvet sem naprakészen vezeti, az utolsó bejegyzés október 6-án volt. Gábor István rendőr alhadnagy, a harmadik csoport vezetője sem elégedett. — öt magánkereskedőt ellenőriztünk, a hatodikat nem találtuk a boltban. Egy kivételével mindenütt volt valamilyen szabálytalanság. Sajben Mihályné Franklin utcai üzletében például az 5 forintos gyertyát 6-ért adta, a saját maga termelt virágokról nem tudott bizonylatot mutatni. . Bánszki Mária Temető sori virágboltjában levő vágott virágokon nem volt ártábla, a krizantémokról nem állított ki bizonylatot, a sírvázákat is számla nélkül árusította. A kép tehát elszomorító. A 16 ellenőrzött bolt közül mindössze háromban nem találtak semmiféle hibát. Érdemes ideírni a nevüket: Andó Mátyásné, Fábián Já- nosné és Bottá D. Mihályné magánkereskedők. Seres Sándor Arak es számlák' A vizsgálat befejezése után felhívtuk dr, Sebestyén Józsefet, a Kiskereskedők Országos Szervezetének Békés megyei titkárát, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre. Tisztáztuk, hogy 1985 óta a virágkereskedelemben is az arányos árakat kell alkalmazni. A jogszabály ugyanis kimondja: a kereslet- kínálat indokolta árat nem lehet aránytalanul magasnak, következésképpen tisztességtelennek mftiősíteni. Mindjárt hozzáteszem, hogy ez sokszor fából vaskarika. Mert mi van akkor, ha a kereskedők informális árkartellt hoznak létre? így, ha mindenki magas árat alakított ki, senkié sem volt aránytalanul magas, tehát tisztességtelen. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy ki honnan szerzi be az árut. A kereskedők általában nem törekszenek arra, hogy minél olcsóbban szerezzék be a virágot. Ha viszont drágábban veszik, borsosabb áron is adják. Ismét a fogyasztók szívhatják a fogukat. Megtudtuk azt is: két eset lehetséges, hogy a magánkereskedő nem kap számlát. Ha az árut olyan személytől veszi, aki nem köteles számlát adni, vagy ha a termelő ugyan számlaadásra kötelezett, de ennek nem tesz eleget. Az első esetben a kereskedő a vásárlásról nyilatkozatot köteles kitölteni, amelynek tartalmaznia kell a szállítás helyét és idejét, az eladó nevét és személyi számát, címét, az áru azonosításához szükséges adatokat, továbbá a teljesítés ellenértékét. A másik esetben a vevőnek a személyi szám kivételével minden olyan adatot rögzítenie szükséges ,az árubeszerzési nyilvántartásban, mint az előbbi bizonylaton. A rendeletet és annak magyarázatát a Kisosz Értesítő 1987. július 3. száma közli. Szombat délután Gyomaendrődön Aranysárga és barna színű .szőnyegként borítja a földeket a lehullott falevél. Borongós ez a szombat délután. A határban már alig tűnik fel egy-egy ember, aki az őszi munkákat igyekszik befejezni. Gyomaendrődön a Harcsás-zugban rátaláltam egy Trabantra. Nyitva a csomagtartója. Bepakolásra vár. — Ilyen későn végzi a betakarítást? — kérdezem az autó gazdáját, aki éppen cigarettára gyújtana, ha gyufát találna. Végigkeresi a zsebeit. Előkerül egy dobozzal. Serceg a gyufafej. Minden rendben. Ku- lich Antal mélyet szippant és már adja is a választ. — Nyugdíjas vagyok ugyan, de egyszerűen nem volt időm arra, hogy kijöjjek. Nem is az én földem. A Pesten lakó lányomé. De mondja, ki csinálná; ha nem én? Érnek is ők rá arra, hogy leszaladgáljanak 200 kilométert?! Kijöttünk a másik lányommal, meg az unokámmal, hogy betakarítsuk a cirkot. Szerencsémre az unokám, Kulich Gábor szívesen segít. . . így aztán egykettőre készen vagyunk. Az idő is engedi a kinti munkát még, bár azt hiszem, már a 24. órában vagyunk ... * * * Szunyogh Antalt nem ta- lálom rózsás kedvében. Nyaralót épít a Templom-zugban. Persze nem ez a baj. — Hát maga aztán a legjobbkor jött! — mondja morcosán. — Csak nincs szüksége segítségre? — kérdezem vissza, hogy oldjam morcosságát. Elmosolyodik, aztán megint komolyra „vált”. — Tegnap este 13 mázsa cementemet, ácsszerszámokat, létrát, kátránypapírt loptak el tőlünk. Gondolhatja, ma egész nap a rendőrségre szaladgáltam... Igyekeztem beszerezni az építéshez mindent, hogy zökkenőmentesen haladjunk. Más meg gálád módon meglopja az embert. Ej, ha meglátnám valakinél a szerszámaimat, a fején törném szét. Tízezer forintra sacco- lom a kárt. Tudja, nem is elsősorban a pénz bánt, hanem az, hogy a legrosz- szabb időszakban történt ez a disznóság. .. Nem lehet építőanyagot kapni! Ügy döntöttünk a feleségemmel, A virágot nagyapámnak viszem hogy ma este kint alszunk az autóban, nehogy megfújják a téglát, meg a cserepet is ... * * * Járom Gyomaendrőd ut-. cáit. Kihaltak. Csak autóval száguldoznak ide-oda, ki tudja hova? A Kossuth utcában két „fiatalember” nagy hanggal egy videofilmen vitatkozik. Az egyiknél szép csokor virág. Nem igazán jellemző, hogy tizenéves fiúk virágcsokorral a kezükben sétálgassanak. Gubucz József és Varjú Zoltán zavarukban nevetgélnek, Gubucz József aztán elkomolyodik, amikor a virág sorsa után érdeklődöm. — A nagyapámnak viszem Vésztőre. Tetszik tudni, november 5-én van a névnapja, 7-én a születésnapja. Ne tessék csodálkozCsomagtartóba kerül a cirok ni. Én mindig minden családtagnak virágot szoktam vinni... Elköszöntek, elindultak. Varjú Zoltán még visszafordult: — Tessék mondani, mikor leszünk benne az újságban? * * * A mindenit! Gyomaendrőd főutcáján sertést „sétáltat” egy fiatalember?! A disznó olyan nyugodtan legelészik sétálás közben, mintha mindennap ezt az utat járnák. — Honnan, hová? — Hát... hogy is mondjam? „Randevúra” vittem a sertést... most meg már hazafelé tartunk ... * * * Szúnyoghéktól sok mindent elloptak A napokban Gyomaend- rődről panaszt kaptunk a szerkesztőségünkben. A telefonáló szerint két napig nem volt víz a lakótelepükön. Nézzünk csak személyesen is utána! A Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gyomaendrődi üzemmérnökségére véletlenül jutottunk be. Barna Lajos vízműgépész éppen kulcsra zárta az ajtót. Mondom, mi járatban vagyok. Leültet az íróasztal elé. Meglepődik, amikor elmondom a panaszt. — Nem tudok róla, hogy vízhiány lett volna valamelyik lakótelepen. Különösen nem két napig! De várjon csak, itt a „napló”, ahová minden panaszt beírunk. Nézzük végig ... Barna Lajos végiglapoz a kissé elnyűtt füzetben, közben nekem is mutatja, ellenőrizzem csak, hogy igazat mond ... — Mondja csak, ha most valahol csőtörés van, telefonon be tudják jelenteni? — Nem. Mi nem azért vagyunk ügyeletben, hogy a telefon mellett ücsörögjünk! A bejárati ajtón ki van írva, ki az ügyeletes, és mi a lakáscíme. Ott lehet felkeresni. Az ügyeletesnek itt az a dolga, hogy a telepeket meg a gépházat végigjárja. Az a legfontosabb, hogy az itteni hibákat elhárítsuk! Hét közben nincs baj, mert munkaidőben mindig van valaki a telefon mellett. A munkaszüneti napokon viszont nem megoldott a telefonbejelentés felvétele ... Bár azt is meg kell mondjam, eddig nem volt különösebb probléma! Az sem fordult elő, hogy a bejelentéstől számítva pár órán belül ne hárítottuk volna el a hibát. * * * Endrőd térségében minden csendes. Még a Jóbarát bisztróban is üresek az asztalok — ritka pillanat! — csak a pult mögött beszélget három férfi — nincs sok dolga a csaposnak ... Vajon meddig? Béla Vali Sertéssétáltatás A szerző felvételei
