Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-30 / 282. szám
1987. november 30., hétfő o Vonalban voltunk Fiizesgyarmaton Merre halad a szennyvízhálózat? • A gyermekegészségügy helyzetéről • Az almáskertek sorsáról • A tanácsok ügyfélfogadásáról • A szórakozási és szolgáltatási hiányosságokról • Az ivóvíz minőségéről ±Tci Hogyan akarja a színház megtartani közönségét? A jövőt mindenki tervezi, szervezi, ahogy tudja, különösen most, amikor a gazdálkodási körülmények egyre nehezebbek. A szombati Jó reggelt! című műsorban dr. Keczer András igazgató arról beszélt Cseh Éva mikrofonja előtt, hogy milyen tervekkel indul a Jókai Színház a következő évadnak. Az interjúban többek között 200 Ft-os helyárról is szó esett, s a színházat szerető közönség, a hallgató valószínűleg erre figyelt fel leginkább reggeli teendői mellől, s nem véletlenül. Ha valaki kíváncsi, mondjuk az évi tíz bemutatóból ötre, könnyen kiszámíthatjuk, nem kevés pénzt ad ki színházjegyre. Vagyis: bármennyire szeretem a színházat, egyáltalán nem biztos, hogy megengedhetem magamnak ezután is az ilyen kiadást. A néhány perces rádióbeszélgetés adta az ötletet, hogy megkérdezzük dr. Keczer András igazgatót: — Hogyan akarja a színház a helyáremelés ellenére megtartani közönségét? — Nem hiszek abban, hogy a művészi színvonal lejjebb adása lenne a megoldás a költségvetési hiányok pótlására. S komolyan gondolom azt, hogy ugyanennyi nézőre számítunk a jövőben, bár valóban lesz 200 Ft-os helyár is. A jogos panaszok után minden színháznak a szükséges cselekvés útjára kell lépnie. Elkészítettük a cselekvési programunkat, mint gazdálkodási egység, de egy színháznak mégiscsak művészeti egységnek kell lenni elsősorban! Vagyis, úgy akarunk jól gazdálkodni, hogy ne adjuk fel az előadásaink művészi színvonalát. A színház minden tagjára, művészek és dolgozók aktivitására számítunk. Olyan műsortervet állítunk össze, amellyel igazán hatni tudunk a nézőkre, katartikus érzelmeket tudunk nyújtani. Gondolok itt a nagy klasszikus darabok felújítására éppúgy, mint a kifejezetten szórakoztató műfaj legjobbjaira. Véleményünk szerint nem az a drága, ami többe kerül, hanem az, ami fölösleges. Mindenkitől várunk ötleteket, s az így szerzett többletbevételből minden munkatársunk részesül majd, tehát érdekeltté akarunk tenni mindenkit gazdálkodásunkban. — 200 forintba még sosem került egy színházjegy Békéscsabán ... — Ez így van. Minél több bérletet szeretnénk eladni, s világossá tenni, hogy a bérlet jelentős kedvezmény, mert azzal egy előadás nem kerül többe 60 Ft-nál. Ezentúl még olyan előnyben szeretnénk részesíteni a bérleteseket, hogy mint színházunk közösségének tagjai, elsőként kapjanak jegyet például a Gyulai Várszínház előadásaira, vagy filharmóniai koncertekre. Közönségdíjat szeretnénk alapítani, s itt is a bérletesek szavazataira számítunk. Olyan ösztönző rendszert dolgoztunk ki, amelyben a rendező a színvonalban, a kivitelezők pedig abban érdekeltek, hogy ne lépjék túl a költségvetést. A saját ötletekből származó megtakarított összeg őket illeti. Színészeink gyermekelőadásokra alkothatnak csoportokat, és saját zsebre takarékoskodhatnak, ha maguk közt megoldják a súgó, az öltöztető helyettesítését, vagy elkészítik a díszletet. Ötletekre, szellemi energiák megmozgatására számítunk, s várunk mindenkit, aki társ ebben a törekvésben. *í. K. Csizmadia Imre-emlékest Orosházán Tisztelők, barátok, harcostársak, parasztok, nyugdíjas tsz-tagok töltötték meg szombaton, november 28-án este az orosházi művelődési ház klubtermét Csizmadia •Imre,' paraszti önéletíróra emlékezve. Az író életrajza két kötetben jelent meg az utóbbi évtizedben, melyet 70. életévéhez közeledve tett mindannyiunk közkincsévé. Amit leírt, és ahogyan megírta a bartóki tiszta forrás rá a jellemző: paraszti élet a századfordulótól 1987-ig. A két kötetben minden benne van, ami a két dátum között, a falusi emberrel, a tanyán élő parasztemberrel történt születésétől haláláig. Hegedűs D. Géza színművész tolmácsolásában a klubteremben, a szemünk előtt éreztük a vásárhelyi pusztaságot, a vízparti tanya leheletét, a kínt, a muszájt, az örömöt, melyet Csizmadia Imre átélt, leírt, örökül hagyva az utókorra, hogy a ma embere ne sirassa vissza a múltat, de bízzon a jelenben, és dolgozzon az eljövendőn. Az est házigazdája: ör- dögh Szilveszter író, levéldokumentumokból elevenítette fel Csizmadia Imre alakját, a kézirat nyomda alá rendezésében tanúsított alázatát. Ez a műnek szólt, melynek születésében az írón kívül Nagy Gyula muzeológus, nyugalmazott néprajzkutató és Szenti Tibor, szociográfiai író is részt vett. * * * Az' első felkérésre Csizmadia Imre nyolc oldalon összegezte élete főbb állomásait, majd hetvenedik életévéhez közeledve, ezeket a gondolatokat csaknem 1800 oldalon megjelent önéletírásában kibontotta. Az első kötet 1982-ben Pirkadattól delelőig, a második kötet pedig Delelőtől alkonyaiig címmel 1987-ben, majdnem halálával egyidőben jelent meg a Magvető Kiadónál. Verseskötetét Holnapok és tegnapok címmel a Művészetbarát Közművelődési Egyesület és az orosházi Petőfi Művelődési Központ adta ki még 1986-ban. A Csizmadia-életmű irodalmi értékén ma ugyanúgy vitatkoznak, mint Ilyés Gyula Puszták népén az- időben, amikor azt első kiadásban közreadták. A muzeológusok, és a néprajzosok az elmúlt, a letelt idő megismeréséhez máris tiszta forrásként forgatják a könyvet, mert az író saját életét, küzdelmeit, a paraszti világ szerszámait, azok használatát, és azt a társadalmi környezetet írta le, mely őt öntudatra ébredésétől haláláig körülvette. Páratlan kincset hagyott ránk, melynek értékét ma még nem érezzük, de ahogyan távolodunk az időben, Csizmadia Imre önéletírása egyre közelebb visz az elmúlt 87 év minden rezdülésének megértéséhez. d. jj. Az elmúlt hetet a három megyehatárhoz közeli nagyközségben, Füzesgyarmaton töltöttük. Vonalban 23-án, Hétfőn a tanácsházán vártuk az érdeklődőket. A kérdésekre választ adott Nyári János, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára, Makai István tanácselnök, dr. Szentesi Károly vb-tit- kár, Tőkés Imre, a Vörös Csillag Mgtsz általános elnökhelyettese és Czinege Kálmán, az Univerzál Ipari Szövetkezet műszaki vezetője. Pécsi Istvánné ' a várva várt crossbár telefonhálózat kiépítése és a szennyvízvezeték fejlesztési tervei iránt érdeklődött. A tervek készülnek a telefonhálózat kiépítéséről, jövőre várható a fejlesztés. A központi szennyvízvezeték elkészült a községben, óriási összegű beruházás volt, és a továbbépítése is az. A Kossuth utcai óvodát, a szociális otthont már rákapcsolták, a jövő ciklus elején várható bizonyos mértékű bővítés. A Széchenyi úti óvoda, a Vadászház, az ABC-áruház kerül a hálózatba. A gyermekegészségügy■ területén fejlődés tapasztalható, amióta a területileg illetékes körzeti orvosok látogatják az óvodákat, együttműködési tervet készítenek a gyermekintézményekkel. A kötelező oltásokat a gyermekek az óvodában kapják meg, félévenként alaposan meg is vizsgálja őket az orvos. Rendszeresen ellenőriz a védőnő. Gyermekszakorvos alkalmazásáról az egészségügyi centrum kialakítását követően gondolkozhatnak. A fogalommá lett füzes- gyarmati almáskertek jövője sokakat érdekel. — Kétszáznegyven hektáron van az almásunk — tájékoztatott a tsz képviselője —, ezt a területet 90-100 hektárra csökkentjük a jövőben. Az almafaállomány egy része kiöregedett, nem bírunk az almáskertek művelésével, és a termés betakarításával. Azt viszont hangsúlyozom, hogy a megye ellátását továbbra is biztosítjuk. 41 vagon almát az idén is betárolunk télire, hogy elegendő gyümölcs jusson a boltokba. Örök rejtély marad számunkra, hogy miért kapja a vásárló drágán az almát, amikor mi olcsón adjuk? így van ez persze más gyümölccsel és zöldséggel is. A termelőt szidják, pedig egyáltalán nincs megfizetve. Akkor kinek a zsebébe kerül a haszon java? Nagyüzemi méretekben az alma szinte eladhatatlanná vált. Az idén szerencsére haszonnal értékesíthettük, léalmaként. A külföldi export lehetősége szertefoszlott, tőkés piacokon a kőr- szerűbb fajták a kelendők. A jövőben talán mi is honosítunk majd újabb fajtákat. Tanácsi dolgozók tették szóvá, hogy szerintük a hét eleji nyújtott ügyfélfogadási rend nem vált be. Ha meg is keresné őket valaki az esti órákban, csak részügyeit tudná elintézni, mert a többi hivatalok, pénzintézetek zárva vannak. Ráfizetéses a hosszabbított nyitva tartás az üzemelési költségek miatt is. Az ügyintéző olyankor csúsztathatja le túlóráit — napközben —, amikor érdemlegesen foglalkozhatna a hozzá fordulókkal. Egyébként sem ért minden tanácsi dolgozó minden részterülethez, amelyben elméletileg döntenie kellene. A munkaidő- alap védelmét nem biztosítja kellőképpen ez az új rendelet. Kényelmes hagyományt szakít meg az ésszerű takarékosság. Korábban a honvédséghez bevonuló fiatalokat a tanács vagy a téesz gépkocsija szállította bevonulási helyükre. Tény, hogy Füzesgyarmatról tömegköz lekedési eszközzel nem tudnak a kora reggeli órákban Békéscsabára vagy Orosházára jutni. Legfeljebb, ha előtte való nap elindulnak. A megoldás; valamelyik, gépkocsival rendelkező érdekelt család szállítsa a fiatalokat, akik az üzemanyag- költséget közösen fedezik. Nagy Sándorné a felnőtteket és középkorúakat színvonalasan kielégítő szórakozási és szolgáltatási hiányosságokat kifogásolta. Szeghalomba kell utazniuk, ha jó zenét vagy nótaestet szeretnének hallani. Egy cipész dolgozik csupán a községben, Patyolat tisztító-, felvevőhely pedig egyáltalán nincs. — Mindkét téma fájó gondunk — mondja a tanácselnök. — Biztató, hogy a termelőszövetkezet fejleszti a bisztróját. Januárban kezdődik az átalakítás és Spa^ ten söröző jelleggel korszerűsítik az egységet. Bővítik a konyhát, az eladóteret, korszerűsítenek, szebb lesz a dekoráció. A Spaten-jelleg minőségjavulást is kell hogy jelentsen. A termelőszövetkezet nem tervez változást az osztályba sorolásnál, az árakban, marad a III. osztály. Egy fiatalasszony azt kérdezte, hogy figyel-e arra valaki, milyen vizet isznak az emberek Füzesgyarmaton? Ellenőrzi-e a Köjál a vízminőséget ? A tanácselnök válasza: — Évszázadok óta isszák az ízletes füzesgyarmati ártézi vizet. Jó két éve azután egyik napról a másikra ihatatlanná vált a vizünk. Az okát nem tudjuk, miért lesz meghatározatlan időszakonként tejszerű és büdös a vizünk. A Köjál számtalanszor vizsgálta, nem ártalmas a víz, viszont rendkívül kellemetlen szagú és állagú. A vízminőség-javulást a szeghalmi kistérségi vízmű üzembe helyezésétől várjuk. Ebben a ciklusban Szeghalom-Töviskes környékén két kutat fúrtak, ebből a rendszerből kapjuk majd a füzesgyarmati nyomóvezetéken át a jó vizet. Addig csak a megértését és türelmét tudjuk kérni a lakosságnak. Állandóan napirenden tartjuk a kérdést. Nyilvánvalóan számtalan kérdés, gond, probléma foglalkoztatja még a füzesgyarmati embereket. Mindezeket elmondhatják az illetékeseknek és lapunk munkatársainak ma este az olvasói an- kéton is. Bede Zsóka Szombat délután Újkígyóson Látogatóban a Zsigovics és a Bozó családnál Zsigovicséknál névnapra készülnek ... — Miért nem írtok többet egy-egy család hét végi elfoglaltságáról, gondjairól, örömeiről? — állított meg minap az egyik ismerősöm. Igaz. Miért ne írhatnánk? Ez adta az ötletet, hogy felkeressek két családot a hét végén. Kollégám, aki jól ismeri megyeszerte a mező- gazdasággal, a magán- és a nagyüzemi állattenyésztéssel foglalkozókat, abban is segített, hogy kikhez kopogtassak be. Üjkígyóson, az öreg utca sarkán két asszony beszélget. Tőlük kérdezem: — Hol laknak Zsigovics Andrásék? A fiatalabb készséggel válaszol. Zsigovicsék nyugodtan kitehetnék a „Tiszta udvar, rendes ház” táblát, mert keresve sem találni még egy eldobott szalmaszálat sem. Négy macska és egy fekete kutya üldögél az udvaron békés nyugalomban. Élvezik a nap sugarait. Zsigovics András, a gazda egy melléképületből kerül elő, tányérra tett, apróra szelt vöröshagymával a kezében. — A legjobbkor — mondja nekem —, este András- napot tartunk! Legszívesebben visszafordulnék, hogy ne zavarjam őket a készülődésben, de Zsigovicsné, Veronka néni szíves szóval marasztal: — Mindennel kész vagyunk — mondja. András bácsi hellyel kínál, és én rá is kérdezek: — Mit csinál, így szombat délutánonként? — Szombat, vagy hétköznap? Mindegy az! Legfeljebb ez a mai más, mint a többi. Jönnek a rokonok. Ma este huszonnégyen leszünk az asztalnál. — Mi lesz az ünnepi menü? — Tyúkhúsleves csigával, birkapörkölt, töltött káposzta, sült kolbász és persze édesség. Szóval, akár szombat, akár hétköznap, reggel 5-kor kelek. Etetem a jószágokat, pucolom az ólakat, seprem az udvart. Most 52 sertést talál az ólakban. Könnyebbségemre már megoldódott az etetés, itatás nehéz gondja, mert önetetőket szereltünk fel. Hatvanhat tojótyúk kárál az udvaron, naponta 54 tojást „adnak”. — Hány hízó kerül ki ebből a kis mintagazdaságból? — Száztízet szoktam leadni évente. Gyerekkorom óta ezt csinálom. Nem érez- ném jól magam, ha az udvaromon csak néhány macska meg egy fekete kutya szaladgálna... * * * Bozó Józsefék háza közel van a Zsigovicsékéhoz. Csendes az udvar, sehol egy lélek. Köszönök hangosan. Melegítés férfi nyit ajtót. Rámcsodálkozik, hogy éppen őt keresem. Barátságos, meleg kis szobába invitál. Feleségét, Erzsébet asszonyt — úgy látom — éppen délutáni pihenésében zavarom meg. — Ugyan, dehogy! Látja, tévét nézünk. Az uram most fejezte be a disznók etetését, átöltözni sem volt még ideje. Na, de beszéljen a férjem. Inkább főzök egy kávét! — Bozó József ez évben lett nyugdíjas. A jól megérdemelt pihenését tölthetné, ehelyett, ha jól tudom, állattenyésztéssel foglalkozik. — Azzal is! Hetvennyolc hízót adok le egy évben. A múlt héten 19 ment exportra. — Nem kis munka van ennyi sertéssel. Kényszerből foglalkozik velük? Kevés a nyugdíj ? — Szó sincs róla! A nyugdíjam több az átlagnál, meg lehetne élni belőle. De tudja, a fiam nemrég nősült, építkeztek, sőt, van egy 8 hónapos unokánk is. Szóval úgy van ez, hogy az ember addig segít a gyerekének, amíg az erejéből telik. Erzsébet asszony behozza a kávét. Leül mellénk, és átveszi a szót. — Haragszom, amiért a férjem az állatokkal foglalkozik. Jobban örülök, amikor a szobájában az irodalommal van elfoglalva. Érdekli az agrártörténet, gyűjti az Újkígyóssal kapcsolatos adatokat. És persze még mindig sok társadalmi feladatot lát el. őszintén mondom féltem, hogy leterheli magát. — Én tudtam, mielőtt nyugdíjba kerültem, hogy egy új életformát kell kialakítanom. Tudatosan készültem is rá. Társadalmi funkcióimat ebben a ciklusban még megtartom. Aztán kevesebbet vállalok, hagyom, hogy a fiatalok is érvényesüljenek. A fizikai erőnlétemet szeretném megtartani, ezért is van, hogy az állatokkal és a kerttel foglalkozom. Nagyapám mindig mondta: a hosszú élet titka, hogy az ember foglalja el magát, unatkoznivaló ideje ne legyen. Ahogy a feleségem mondta, érdekel a falu története, sokat elmélkedem rajta. Tervezem, hogy egy monográfiában Újkígyós gazdasági életével foglalkozzam. Mielőtt besötétedne, kérem Bozó Józsefet, mutassa meg az állatokat. Fóliával letakart kis „kuckóhoz” vezet. — Ez a fiaztatókunyhó. A malacok harminc naposak. Amerikából hoztam az ötletet. A kunyhónak az a lényege, hogy tökéletesen szigetelt legyen, a malacok önálló légtérben vannak, inf- ralámpától kapják a meleget, a fertőzésveszély szinte kizárva. Amerikában régen külön tartják a tenyészállo- mányt. Jó lenne ezt a természetes állattartási módot elterjeszteni... Lassan besötétedik. Bozó- ék vendégségbe készülnek. Elbúcsúzom tőlük. Kép, szöveg: Béla Vali
