Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

1987. november 25., szerda o alakulóban egy szovjet—magyar közös vállalat II Fonlex HSZ és a Kalinin Kolhoz egviittmiiködése A szocialista országok vál­lalatai közötti közvetlen gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­se fő napirendként szerepelt a KGST október 13—14-én, Moszkvában megtartott ülés­szakán. A Békési Fontex HSZ vezetői alig egy héttel a tanácskozás befejezését kö­vetően, máris kopogtattak a Kárpátokon túli Korjityáni Kalinin Kolhoznál egy eset­leges közös vállalat létreho­zása ügyében. Talán furcsa, hogy nem két vállalat, ha­nem két szövetkezet szeret­né a gazdasági együttműkö­dés ezen formáját létrehoz­ni. A békési szövetkezet és a Kalinin Kolhoz együttműkö­dési terveiről Mucsi Gyulát, a Fontex elnökét kérdeztük meg, aki tagja volt annak a delegációnak, amely a na­pokban tért vissza szovjet­unióbeli tanulmánvútjáról. — Kicsit visszatekintve a múltra, el kell mondanom, hogy szövetkezetünk már régóta keresi a gazdasági kapcsolatokat. Ennek során bukkantunk rá a korjityáni kolhozra, amely szintén együttműködési lehetősége­ket keresett. Meghívtuk őket egv szakmai tapasztalatcse­rére, melynek szeptember­ben eleget is tettek. A kor­jityáni delegációval ekkor a kereskedelmi tárgyalásokon túl beszélgettünk arról is, hogy milyen lehetőségeink vannak az együttműködésre, s a későbbiek során egy kö­zös vállalat alapítására. A szovjet vendégek megtekin­tették szövetkezetünket, megismerkedtek az itteni technológiával és a termé­keinkkel. Már tárgyalásaink során sok lehetőséget lát­tunk a kölcsönös együttmű­ködésre. Végül is a szovjet fél elismeréssel szólt a lá­tottakról, s meghívta szövet­kezetünk képviselőit Korji- tvánba. — Ennek a meghívásnak teltünk most eleget látoga­tásunkkal, megismerve a partnereink gazdasági kö­rülményeit. A kolhoz ki­emelkedően jól gazdálkodó szövetkezet az ungvári já­rásban. A mezőgazdasági mellett igen széles körű melléküzemági tevékenysé­gük. Különösen jelentős a szövetkezet ipari profilja. Ezek közül is kiemelném a számunkra is fontos fonott fűzáruk készítését, hiszen együttműködésünknek ez az egyik alapja. De nem elha­nyagolható a fűrésztelep, a faféldolgozó részleg és a porfestékgyártó üzem sem. — Látogatásunk során meggyőződtünk arról, hogy a szövetkezetek együttműkö­désében igen nagy lehetősé­gek rejlenek. Tárgyalásaink a kosár- és fonottáru terüle­tén indultak meg. Köztudott, hogy a fonás kézimunka­igényes tevékenység. Csu­pán az alapanyag, a fűz­vessző feldolgozása gépesít­hető némileg. Szövetkeze­tünk ígéretet tett három — fűzfeldolgozáshoz szükséges — célszerszám beszerzésére és telepítésére Korjityán- ban. Ezenkívül a Fontex segít­séget nyújt a kolhoznak két festékőrlő malom beszerzé­séhez. Cserébe a korjityáni szövetkezet félkész terméke­ket, fűzbútorgyártáshoz szükséges fenyő fűrészárut és rétegelt lemezt szállít a békésieknek. Tárgyalásaik során kiemelt helyen szerepeltek a fűzbú­torgyártás lehetőségei. E ter­mékekre világviszonylatban is nagy igény mutatkozik. A Fontex vállalta, hogy kb. egyéves időtartamra szak­embereket küld a szovjet partnerhez a bútorgyártá­si technológia bevezetéséhez. Végső cél egy olyan közös bútorcsalád kifejlesztése és gyártása, melyhez a faváza­kat és a fonást a szovjet, a kárpitozást pedig a magyar fél készítené: Ezek a fűzbú­torok már ma is NSZK pi­acra kerülnek, s várhatóan tovább nő az érdeklődés irántuk. A tollal és poliure- tán habbal töltött kárpit ma az egyik legjobb tulajdonsá­gú bélelőanyag. — A közös vállalat létre­hozásának még rengeteg az útvesztője. Sajnos, ismerve egy-egy ilyen szerződéskötés bürokratikus mechanizmu­sát, a megvalósulásig akár még egy év is eltelhet. Addig sem szabad azonban egy helyben topogni. A közös vállalat alapításának célja felé haladva elsőként terme­lési együttműködést kötöt­tünk a szovjet partnerrel. Ennek a szerződéskötésnek az 1988-ra előirányzott össz­forgalma egymillió rubel, kö­rülbelül 26 millió forint nagyságrendű. Szövetkezetünk és a kor- jityániak együttműködése révén lehetőség nyílik a me­gye más gazdálkodó egysé­geinek is a részvételére, il­letve az együttműködésük alapján bekerülő alkatré­szek feldolgozására. Ilyenek lehetnek például az Oroshá­zi Üveggyár üvegszállító lá­dái faalkatrészeinek beszer­zése, vagy a Békési Start Szövetkezetnek a rétegelt le­mezek szállítása — bizako­dik a Fontex elnöke. A kölcsönös haszon remé­nyében kellenek ezek az együttműködések. A félkész termékek mind nehezebb be­szerzése, a fejlett technoló­giák elterjedésének szüksé­gessége mind arra ösztönöz­hetik a vállalatokat és szö­vetkezeteket, hogy éljenek a lehetőséggel, keressék és ta­lálják meg a számukra ked­vező partnert. Kétségtelen, hogy ehhez a ma még dö­cögős, bonyolult ügyintézési módokon is változtatni szük­séges, hogy a bürokrácia ne legyen gátja egy-egy ilyen szerződéskötésnek. Bacsa András A tőkés piacon is nagyon keresett termék a füzbútor. A Fontex és a Kalinin Kolhoz közösen modern, korszerű bú­torcsalád kifejlesztését és gyártását tervezi. Képünkön egy ilyen új mintakollekció látható, amely NSZK megrendelés­re készült Az igazán nagy szenzációt és valóságos katarzist egy művészileg viszonylag gyen­gén kivitelezett kép, a 60 éves Zsilinszkij munkája kelti. A címe csak ennyi: 1937. A képkeret felső ré­szén egy kis réztáblán a kö­vetkező szöveg áll: „Mind­azok emlékére, akik a meg­torló intézkedések és a tör­vénysértések idején ártatla­nul pusztultak el”. A mű­vész azt a pillanatot örökí­tette meg, amikor egy éj­szakai házkutatás során a gyermekek és a nők jelenlé­tében letartóztatják a csa­lád férfitagjait. (A festmény címéül szolgáló dátum fél­reérthetetlenné teszi, hogy a képen a sztálini KGB em­berei ..végzik” a munkáju­kat.) A képkeret alján egy nyilatkozat fénymásolata ol­vasható. Az 1957. augusztus 10-én kelt, és a Legfelsőbb Bíróságon kiállított okmány arról tudósít, hogy Zsilinsz­kij (feltételezhetően a mű­vész közeli hozzátartozója), akit 1937-ben letartóztattak, ártatlan volt. Az 1937. című festménynek mindig volt közönsége. A kép alá egy vázába valaki virágot tett. A virág állandóan friss volt. Izmajlovó, a Manyezs- beli kiállítás, és az ugyan­csak októberi „csemege”, a Chagalí-kiállítás (amelynek megtekintéséért órákat is képesek voltak sorba állni a moszkvaiak a Puskin múze­um pénztára előtt), újfajta gondolkodást tükröz a mű­vészetekben is. Olyan té­mák és főleg stílusirányza­tok vállalását. amelyeket kényelmi, vagy rosszul ér­telmezett kultúrpolitikai megfontolásokból korábban agyonhallgattak. Ezzel együtt változni látszanak a hagyományos, a szocialista realizmus által különleges magaslatokba emelt, és ott megkövesedett szimbólumok. Mintha levegősebb, lükte­tőbb lenne a moszkvai mű­vészeti élet. A színházművészeti is. Moszkvában hagyományosan nehéz jegyet szerezni. Van­nak színházak (például a Taganka, vagy a Miniatűr Színház), amelyekbe szinte lehetetlen bejutni. Az Arbaton, a Vahtangov Színházban nálunk ismeret­len szovjet szerző ismeretlen darabját, a Vaddisznóva­dászt játsszák. A színház elegáns, hagulatos büféjé­ben teát és üdítőt mérnek, lazacos szendvicset és süte­ményt kínálnak. A dráma már nem ennyire kellemes. Napjaink ismert jelenségét, a konzervatív apa és a mo­dern fiatalok összecsapását és végül drámába torkolló konfliktusát jellegtelen sze­reposztásban és izgalmasnak aligha nevezhető rendezés­ben vitték színre. A színpadra lépő farmer­öltönyös fiatalember, és a tengerparti kokott valószí­nűleg új jelenség a hazai szerzők darabjaiban. Itt a Vahtan^ovban azonban a színházi eleganciáról ismert moszRvai közönség teljes természetességgel fogadja őket. Ugyanilyen természe­tesen, derültséggel nyugtáz­za, hogy a színpadon a cse­lekmény szerinti koccintás­hoz gyümölcslét töltenek a poharakba. Végül, amikor a második felvonás végén, a gyér taps után felállunk, az­zal nyugtatom magam, hogy pechünk volt. (Pár nappal később kárpótlást kapunk a Majakovszkij Színházban egy kosztümös darab bemu­tatóján.) Végtére is 2 rubel 50 kopekért, igazán ingyen voltam színházban. Nem százért, mint jó év­tizede azok, akik ennyit is készek voltak adni feketén egy jegyért, csak láthassák Vlagyimir Viszockijt a Ta- gankában. Azt a Viszockijt, Fotók engedély nélkül A Vagányi temetőben, ahol a fiam, Vlagyimir Viszockij nyugszik, az utóbbi időben fotókereskedelem indult meg. Mell­bevágott, hogy közvetlenül a fiam sírja mellett állt az asztal, a síremlékről készült fotók halmazával, amelyeknek darabját egy rubel hetven kopekért árulták. A rendőrség munkatársai, és a temető igazgatója azt mond­ta, hogy az illetőnek szabályos engedélye van a Krasznopresz- nyenszkij Járási Végrehajtó Bizottságtól a sírok fényképezésére, és a fotók árusítására a TEMETŐBEN. Elképesztő, hogy ennek engedélyezését nemhogy nem egyez­tették a rokonsággal, de még csak nem is tájékoztatták őket róla. Az engedélytulajdonosok valósággal megszállták a temető te­rületét, a Jeszenyin sétány „piac-sorrá” változott, ahol Vlagyi­mir képeit az emlékművekre pakolva árulják. Ugyanilyen so­rok alakultak ki a Dekabristák utcájában, és a Vagányi piac mellett, a temető bejáratánál. Kérdezem én: miféle törvény alapján húzhatnak hasznot má­sok nevéből ezek az emberek? N. M. Viszockaja (Megjelent a Moszkovszkije Novosztyiban) aki, bár 7 éve halott, még mindig (vagy csak most iga­zán) a fiatalok bálványa. Marina Vlady férjét az al­kohol vitte a sírba 42 évesen. A Vagányi temető, ahol nyug­szik, valóságos búcsújáró­hely (képünk). Emlékműve előtt rengeteg virág. A sír­ral szemben a temető falán foszladozó plakát. A Kom- szomol kazahsztáni, Pavlo- dár megyei bizottsága készí­tette és ebben tudatja, hogy emlékmúzeumot akarnak építeni Viszockijnak, aki egyszer a Komszomol-érte- kezletükön ■ fellépett. Ado­mányokat, hozzájárulást szí­vesen elfogadnak. Ök a kazahsztániak, em­lékműre gyűjtenek, mások meg — a hozzátartozók til­takozása ellenére — meg­gazdagodnak a Viszockij- kultuszból. Róla, és a sír­emlékről készített fényké­peket árulják busás haszon­nal. Moszkva trubadúrja — így idézte őt a közelmúltban a magyar rádió tudósítója. Ha trubadúrnak túlzás is nevezni, tény, hogy nem annyira színészi játékával, mint merész dalaival „éne­kelte be magát” a minden­kori fiatalság szívébe. Idő­sebb, ifjúkorból már kinőtt moszkvai ismerőseim szerint a háború utáni nemzedék érzésvilágát szólaltatta meg, dalba foglalva kora ellent­mondásait, amivel annak idején (10-15 éve) kiváltotta a hatalom rosszallását. Da­lait betiltották, őt magát agyonhallgatták. Pár éve nyomott hangle­mezeit szétkapkodták. Halá­la után csillagot neveztek el róla. November 7-én posztumusz Állami Díjat ka­pott. (Következik: „Az igazság­tól való félelem az, ami pusztító") Árpási Zoltán Különösen a svéd és a nyugatnémet piacokon keresett a Bé­késcsabai Hűtőházban gyártott darabolt, gyorsfagyasztott paradicsompaprika. Az idén mintegy ezer tonna készül eb­ből a termékből Fotó: Veress Erzsi Békés város Költségvetési Üzeme felvételre keres magasépítési szakmai ismerettel és kivitelezői gyakorlattal rendelkező MŰVEZETŐT. Jelentkezni lehet az üzem műszaki vezetőjénél. Békés, Csabai utca 59. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat gépjárműüzeme FELVÉTELRE KERES: autó-motorszerelőt, karosszérialakatost, gép jármű-villamossági műszerészt, valamint segédmunkást. Jelentkezni lehet: DTCSV, Orosházi u. 32. sz. alatt. a gépjármüüzem-vezetönél. ■I 11 Willi ........... B útorfonás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom