Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
0 1987. november 3., kedd »UslUkfitö Jelen idő az erdélyi magyar irodalomban Pomogáts Béla új könyvéről A Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatának új kötete megjelenése után néhány nappal már alig kapható. Pomogáts Béla legújabb könyvének sikere kiszámítható volt, hiszen manapság széles rétegeket foglalkoztat az erdélyi magyarság sorsa, következésképpen kultúrájának helyzete is. A kötet borítójának fotómontázsán az erdélyi magyar irodalom kiadványai láthatók „zöld mezőben", a háttérben pedig a kolozsvári Mátyás-szobor. Ez a szellemes megoldás a könyvben tárgyalt kérdéskör lényegi jegyére utal: a jelen időt nem lehet a múlt tudása nélkül tárgyalni, s a mai erdélyi (vagy tágabban: romániai) magyar kultúra nemcsak természetes létezési terepnek tekinti saját hagyományait, hanem annak is tudatában van, hogy számára létszükséglet, hogy jelene ezer gyökérrel kapaszkodjon a múltba is. Ezt a helyzetet adottságnak tekintette Pomogáts Béla, amfkor könyvének szerkezeti felépítését, tárgyalásmódját kialakította. Mert bár a mű tárgya az elmúlt másfél évtized, a hetvenesnyolcvanas évek irodalma, a bevezető fejezetek egészen 1919-ig nyúlnak vissza. Erdély mindig is „híd" volt Közép-Európa különböző nemzetiségei között, s ezen a szerepen nem változtatott az sem, hogy e hidat sokszor kellett újraépíteni. Ez a hídszerep éppen a két világháború közötti korszakban állandósulhatott és tudatosodhatott. Ebben az erdélyi magyar értelmiségnek útlörő szerepe volt akkor is, és természetesen a második világháború után is. S mivel a kisebbségi sorsból következően is az erdélyi magyar kultúra erősen irodalomcentrikus, a legtöbb feladat az írókra hárult. S az erdélyi magyar irodalom azért tudott a hetvenes években magaslatra jutni, mert következetesen meg kívánt felelni a rá háruló feladatoknak. Lényegi ismérv továbbra is a szolgálatelvűség, s az adott helyzetet fordították az irodalom javára az alkotók. Ezt az irodalmi virágkort állítja munkája középpontjába Pomogáts Béla, aki már számos más művében foglalkozott az erdélyi irodalommal. Könyvének felépítése időrendi, azon belül műfaji tagolású. Nemcsak a szűkebben szépirodalmi műfajokat vészi figyelembe, hanem általában a humán tudományokat. amelyeknek a nemzetiségi viszonyok között eleve nagyobb, megőrző szerepük van. A könyvsorozat jellege nem teszi lehetővé a részletes tárgyalást, így a könyv „kistükörnek" tekintendő, amely összefoglalón adja a legfontosabb ismereteket. Ez a kistükör azonban tágan fogja be a horizontot — mert ha egy-két mondat erejéig is. de azok is helyet kapnak, akik egyelőre inkább csak jelen vannak a mezőnyben, de kiugró teljesítményük még nincsen. Ily módon tehát ez a kötet egy nem létező irodalmi kislexikont is pótol, s nemcsak azzal, hogy függelékként egy igazi kislexikon is van benne. Sajnálatos azonban, hogy mutató nem segíti a tájékozódást e hasznos zsebkönyvben. (Magvető, 1987.) Vasy Géza n „helyi kezéletiség” televíziója Újszerű formát választottak a főváros XI. kerületében a kábeltelevízió működtetésére. A nagy értékű stúdióberendezések és a hálózat még hatékonyabb hasznosítása érdekében a tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályához tartozó önálló egységgé vonták össze a gazdagréti kábeltelevízióval foglalkozó három szervezetet. A kábeltelevíziónak is köszönhetően — más körzetekhez viszonyítva — már eddig is gyorsabban illeszkedtek be új környezetükbe a Gazdagréti lakótelepre költözők. Több mint ötezer lakás és a stúdió között teremt napi kapcsolatot ez a technikai eszköz. Az új lakók azonnal hozzájutnak a gazdagréti és a XI. kerületi információkhoz. A több mint kétéves tapasztalatokat hasznosítva a közösségi televízió a tervek szerint 10-12 állandó munkatárssal készít és szolgáltat majd stúdióműsorokat, riportokat, közvetít különféle oktatóanyagokat, videomű- sorokat, tájékoztatókat, reklámot. A technikai személyzet feladata lesz a kábeltelevíziós hálózat üzemeltetése, karbantartása, valamint a hálózat további fejlesztése, a vi- deoeszközök szervizelése. A XI. kerület más területein is elsősorban a gazdagrétiek építik ki, működtetik majd a kábeltelevíziós hálózatot, így lehetőség van arra, hogy a jövőben újabb stúdiók felszerelése és személyzet nélkül a Kelenföldi, az Űrmezői lakótelep és a sasadi térség több tízezer otthonába is eljusson a „helyi közéletiség" televíziója. KÉPERNYŐ Sky Channel Kedden este a Stúdió '87-ben feldobták a bizonyos labdát. Leszámítva azokat, akik a közelmúltban jártak már valamelyik nyugat-európai országban, vagy a tengerentúlon, s egy-több alkalommal volt rá módjuk, hogy zongorázzanak a tévé programváltóján, azoknak aligha kell megmagyarázni, mit is jelent a címben szereplő angol kifejezés. Gondolom, a többség azonban csak most hallott róla először. Az „égi csatorna” nem más, mint műholdról történő azonnali műsorvétel. Nagyon közel van az a pillanat, amikor kicsiny hazánk egén is kopogtatni fog .. . S felkészültünk-e fogadására? — tömören és a lényegieket megmutatva szólt erről a Kepes András vezette műsor. Nem tudom, önöknek, akik látták, fel- tűnt-e: szinte minden megkérdezett mögött volt egy-több színes készülék, amelyen véletlenségből (?) éppen egy nem magyar program ment.'S közben nyilatkoztak. Mint például a Posta illetékese, a szó régi és idegborzoló értelmében. Vagyis mindenről beszélt, csak a kérdésekre nem adta meg az egyenes választ. Hogyan és mikor, milyen feltételek között nézheti majd a magyar állampolgár a műholdas adást? Mondja meg a Tájékoztatási Hivatal! Kérem, a távközlés a Magyar Postához tartozik! — passzolta vissza a tájékoztatáspolitikus. A postailletékes hümmögött, s nem mondott (újra) semmit. Nekünk, nézőknek pedig egy kicsil összerándult a gyomrunk. Ahogyan mindig. ha mellébeszélést tapasztalunk. Amikor ludatosan vagy ösztönösen érezzük, hogy nem tartanak bennünket felnőttnek, értelmes partnernek, akikkel meg lehet — s meg kell! — osztani a gondokat is. Hiszen csak kiderült a príma riportsorozatból: felkészületlenek vagyunk, nem tudjuk, vagy nem merjük meghozni azt a bizonyos döntést. Igenis, konkurálnia kell a magyar tömegtájékoztatásnak a Sky Chanell-lel is! Ahogyan már évekkel ezelőtt kellett volna az osztrák, a jugoszláv televízióval. Ha nem valljuk be. akkor is így van: ahol hazánk területén fogni tudják az adást, a nézők jelentős hányada azt nézi. Ahogyan az északi területeken a szlovák tévé sportösz- szefoglalóit vasárnap délután, s mind több helyütt ilyenkor a szovjet televízió ismeretterjesztő kisfilmjeit. A héten több olyan alkalom is volt. amikor láthattuk, hogy milyen műsorokat nem szabad majd a jövőben a Magyar Televíziónak műsorra tűzni. S volt néhány olyan is, amely állja a versenyt. Egy portré, egy szakáll Kezdjük a kevésbé jókkal. Eddig úgy tudtam, hogy az ilyen-olyan oknál fogva kiválasztott, de mindenképpen a nagykö.zönség tiszteletére, megbecsülésére számot tartó személyiségről készített portréfilmnek az a célja, hogy életét, munkásságát még jobban megismerhessük; ezzel is közelebb kerüljön hozzánk. Meginogtam; a csütörtök esti, alcíme szerint beszélgetés ennek majdhogynem ellenkezőjét akarta bizonyítani. Pedig Boldizsár Iván nem ezt érdemelné. Nem egy felkészületlen, át nem gondolt mondattöredékeivel be- le-belevágó riportert. Pedig Feledy Pétert sem ilyennek ismertük. — Lehet — higgyük ezt! —, hogy minden a véletlen műve volt .. . Nem szokás egy tévéjáték maszkjairól írni. Most — úgy érzem — mégis meg kell tennem. A Megoldás című péntek estiről van szó. Hajdufy Miklós rendezőnek ösz- szességében sem nagyon jött ez össze. A részek. az apróságok miatt. Szabó Sándor az egyik legnépszerűbb, mert az egyik legnagyobb magyar színész. De nem Tolsztoj! Megcsinálta a szerepét. mert művész. De ez így kevés. S hogy ezt érezhettük, az talán a szakállának is köszönhető. Annak a dróttal-mivel merevített, lakktól csillogó, merev valaminek, amelyet egy szilveszteri kabaréban lehet használni, de egy drámában aligha . . . Új Új hullám De volt jó, sőt, kiváló műsor is, amely megérzésem szerint jelenleg műfajának hazai csúcspontja. Ez pedig az ugyancsak péntek este, ha jól számolom, immár kilencedik alkalommal sugárzott Új hullám című műsor. A múlt heti rádió- és tévéújságban nyilatkoztak alkotói. Eszerint ifjúságinak tartják ezeket a havi hatvan perceket. És szórakoztatva politizáló, politizálva szórakoztató magazinnak. Az első megállapítással azonban nem értek egyet. Véleményem szerint életkortól független ez a mindig mozgó, sodró lendületű, érdekes és izgalmas. őszinte és tiszta szándékú műsor. Természetes, hogy magazinjellege okán vannak benne olyan blokkok, amelyek inkább a tizenévesek érdeklődésére számíthatnak, de egységében és összeségében mégiscsak mindannyiunkké. Ami jó. az nem lehet korosztályokhoz köthető! (nemesi) Erkélyek
