Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
1987. november 23., hétfő Garasné nem garasoskodik az idejével Mi marad a borítékban? Kossuth-könyvek a békési cipészszövetkezetnel Előbb csak a módszerre voltam kíváncsi. Arra, mi a titka, hogy a Körösvidéki Cipészszövetkezet 2. számú, békési telepén annyian vásárolják a Kossuth Könyvkiadó könyveit. Gondoltam, másutt is tanulságosak lehetnek az itt szerzett tapasztalatok, hiszen a könyvterjesztők, könyvbizományosok a megmondhatói, milyen nehézségekkel küszködnek manapság ... Most, mikor a családi költségvetésből oly keveset fordítanak könyvekre, most, mikor oly szűkre szabott az emberek művelődésre szánt ideje, s most. mikor — mondjuk ki — sajnos (!) egyre kisebb szerepe van életünkben az írott szónak: a békésiek imponáló eredményekről számolhatnak be. A helyi pártalapszervezet titkárával, Varga Zoltánné- val kezdjük a beszélgetést. — Talán abból indulnék ki, hogy magam is szeretek olvasni. így örülök, ha mások is sok könyvet vásárolnak. Aprócska, 14 fős alapszervezet az övék, ám a könyveket. természetesen, nem csak e szűk körben terjesztik. A telepen 120-an dolgoznak, s mindenki tudja, hogy Garas Mihálynénál bármikor vásárolhatnak olvasnivalót, akár részletre is. Az persze más kérdés, hogy talál-e mindenki kedvére valót vagy sem . .. Vargáné erről így vélekedik: — Politikai munkámhoz mindig kapok megfelelő szakirodalmat. A kongresz- szusok anyagai, a határozatok, a rendeletek időben megjelennek. Szépirodalomból, gyermekirodalomból viszont — még ha nem is ez az elsődleges feladata ennek a kiadónak — lehetne nagyobb a választék. Egy kicsit munkatársai nevében is beszél, mikor a könyvárak alakulására terelődik a szó. Mert bizony élére rakják a forintot manapság mindenütt, s nem könnyű nélkülözni a lexikonok, a sorozatok olykor igen borsos árait.. . Hogy e bajokat orvosolják — legalábbis tüneti kezelést alkalmazzanak —, házon belül próbálnak kedvezményeket adni. Erről már Garas Mihályné beszél,- aki öt esztendeje foglalkozik a Kos- suth-könyvek terjesztésével, s ez idő alatt maga is olvasóvá vált, — Korábban nemigen vettem könyvet a kezembe. Most meg? A férjem már könyvmolynak hív — mo- solyodik el —, annyit olvasok. De hát, hogy is ajánlhatnék bármit. ha fogalmam se lenne a kínálatról? Hitele van a szavának, a véleményének. — Nem kell egyből ideadni a kötetek árát. Elég fizetéskor, részletekben törleszteni az adósságot. Már ez is nagy kedvezmény — sorolja Garasné az „üzleti fogásokat". — Aztán van. hogy karácsony előtt csinálunk egy leltárt és a terjesztésért járó jutalékból 5-10 százalékos engedményes vásárt rendezünk. S hogy az eladott — ez esetben a szeretet ünnepére vásárolt — könyv méltó csomagolásban kerüljön a fa alá, díszes papírt, szalagot is vásároltak, hogy még nagyobb örömet szerezzenek vele ajándékozónak, s ajándékozottnak egyaránt. Az ötesztendei, szívós munka meghozta gyümölcsét. Évről évre több könyv kel el, s most Garasné elmondhatja. rekordot értek el: összesen 28 ezer forint értékű könyvet értékesítettek az idén, s hol van még az év vége... Persze tévútra vinne, ha csak a mennyiséggel foglalkoznánk, hisz az évek során nemcsak az olvasási kedv nőtt, változtak az igények is. Igaz, a krimi — és ahogy ők mondják —, a szerelmes történetek, valamint a praktikus irodalom — a kötéshorgolás. a szakácskönyv stb. — még mindig az élvonalban van, de . . . — Ma már keresettek a lexikonok is. Régen rámmaradt mind, később sikerült egy-két embert rábeszélnem: „Vegyétek meg. kell majd a gyereknek az iskolában!" — mondtam. Aztán az idő engem igazolt, jó szolgálatot tettek ezek a könyvek. Azóta veszik, mások is. Garasné az idejével igazán nem garasoskodik. Ha új küldemény jön, hóna alá veszi a könyveket, s végigjárja velük a telepet. Máskor, fizetéskor kirak mindent egy asztalra, hadd nézzék, hadd válogassanak. És az idők is változnak. Sok a kérdőjel manapság, nehéz eligazodni a világ dolgaiban. És nagyobb a beleszólásuk az embereknek a saját ügyeikbe ... — A munka törvénykönyvét nemrég kaptuk meg. Az egyik asszony azonnal lecsapott rá, mondván, jó. h'a mi is tisztában vagyunk a dolgokkal .. . * * * Amikor elbeszélgetek néhány asszonnyal, belátom, méltán dicsérik az itt folyó terjesztői munkát. — Én úgy gondolom, ha dohányzik az ember, attól nem okosodik — kezdi a beszélgetést különös hasonlattal Szűcs Imréné — és mégis mennyi pénz elmegy cigarettára. Én ezeket a forintokat könyvre költőm .. . És vége, hossza nincs a diskurzusnak a könyvekről, s arról, mi minden érdekelné őket még. Garasné feljegyzi az igényeket és elmegy „Kossuthékhoz" — következetesen így nevezi őket —, hogy ezt és ezt keresi.. . Nagy Agnes főszerkesztővel, Jegor Ja- kovlevvel együtt érkezett. Állítása szerint a 220 tagú szerkesztőség (amelyben mindössze 40 újságíró dolgozik, a többiek fordítók) ösz- szetétele alig változott. Akárhogy is van, ez a kollektíva valóságos csodát művelt. Alig egy éve „robbantak be" a köztudatba azzal, hogy a nálunk most műsorra tűzött Vezeklés című filmet (melyet csak hosszú évek után engedtek bemutatni) elsőként üdvözölték, megtörve ezzel a kritika fagyos csendjét. Valójában többről volt szó, mint egyszerű filmkritikáról; a történelem fehér foltjainak, benne a sztálini személyi kultusznak a nyílt és őszinte feltárását sürgették. A siker, a népszerűség azóta is tart. Igaz, maga a főszerkesztő sem akármilyen ember. Korábban még a peresztrojka előtt az újságírószövetség lapját, a Zsurna- lisztot (magyarul: Újságíró) szerkesztette, de nyíltsága miatt leváltották. Azóta is a pletykák, a híresztelések állandó szereplője. Egyesek tudni vélik például, hogy személyesen Mihail Gorbacsov bizalmát élvezi. (A főtitkár nyár végi szabadsága idején a nyugati sajtó odáig elment a jólértesültség- ben, hogy Gorbacsov távollétében a főszerkesztő menesztéséről cikkeztek. Tévedtek. Jakovlev maradt.) Kérdésünkre, hogy ki áll a szerkesztőség mögött, jurij Bandura lakonikus választ ad: „Mögöttünk a pártvezetés és reméljük a nép áll.” Nem titok, a nyílt, kritikus sajtó központi bizottsági támogatást élvez, a peresztrojka megvalósításának nélkülözhetetlen eszköze. S hogy ez nem átmeneti jelenség, arról maga Mihail Gorbacsov szólt a januári plénumon: ... támogatni kell a tömegtájékoztatási eszközök erőfeszítéseit a bírálat és önbírálat fejlesztésére társadalmunkban ... Az embereket vonzza az a bátor hangvétel, a mély elemzés, amellyel a sajtóban fölvetik az aktuális problémákat, az ország szociális és gazdasági fejlődésének meggyorsítását, az élet legkülönbözőbb vonatkozásait érintő kérdéseket. A párt azt várja, hegy a tömegtájékoztatási eszközök hangvételét a továbbiakban is a mélyreható elemzés, az objektivitás, a magas fokú állampolgári felelősségérzet fogja jellemezni.” A kép azonban — minden biztatás ellenére is — eléggé tarka. A friss gondolkodás, a markáns hangvétel, és a kritikai szellem főleg a központi orgánumokra jellemző. (Egy tanárnő például a Moszkovszkaja Pravdára esküszik.) Vidéken, és főleg a köztársaságokban más a helyzet. Ott egyelőre még kevés a glasznoszty szellemében munkálkodó szerkesztőség. Messze van Moszkva, s a múltból visszamaradt helyi hatalmasságok mindent elkövetnek, hogy a peresztrojka és a glasznoszty csak szavakban érvényesüljön. Így aztán a valóság után kutató újságírónak kemény harcot kell vívnia a nyilvánosságért. Ha. egyáltalán vállalja a harcót, nem ritkán a megfélemlítés légkörében. Az esetek többségében — teljesen érthető emberi okok miatt *— sajnos nem. Az ilyen eseteket nagyon jól ismerik Moszkvában. Ezért is küldtek szét száz képzett, az átalakítást és a nyilvánosságot jól értő újságírót az országba: segítsék megszervezni egyes köztársaságokban és megyékben az új típusú szerkesztőségi munkát. Három-négy hónapig vannak oda, de kapcsolatuk hazatérésük után sem szakad meg, a továbbiakban is figyelemmel kísérik, bírálják és segítik a pártfogolt szerkesztőségeket. A központi pártlaptól, a Pravdától is küldtek munkatársakat vidékre. Ám a peresztrojka és a glasznoszty hatása a Pravdánál nemcsak ebben mutatkozik meg. Csak ki kell nyitni az újságot, és máris szembetűnik a változás. Rendszeresen közölnek például olvasói leveleket, zömükben olyanokat, amelyek a termelésben tapasztalható visszásságokra, a pazarlásra, az áruhiányra, a kiskirálykodásra, tehát olyan jelenségekre hívják fel a figyelmet, amelyek a meghirdetett átalakítás útjában állnak. Hogy nemcsak egyszerűen stílusváltásról van szó, arról a lap szerkesztőségében tett látogatásunk győzött meg bennünket igazán. Alekszandr Csernjak, a szerkesztőbizottság tagja lehet vagy ötvenéves — rovatvezető kollégái társaságában fogad minket. Valamennyi fiatal. Mondja is házigazdánk a hiteles adatot: a 75 éves lap szerkesztőségében az átlagéletkor 35 év, megelőzve e tekintetben az összes többi lapot, beleértve az ifjúságiakat is. A nyilvánosságnak azonban nemcsak az átlagéletkor sugallta friss gondolkodás a biztosítéka, hanem az új szervezeti keret és az olvasókkal kialakított tömeges kapcsolat is. Új rovatot — társadalompolitikait — hoztak például létre. Feladatául az új értékrend és az ehhez kívánatos új embertípus népszerűsítését szabták. Ebben a munkában, de az egész lapkészítésben is tudatosan támaszkodnak az olvasók véleményére. Hogy mennyire partner ebben a munkában a 11 és fél milliós lap olvasótábora, az a levelek számán is ■ jól lemérhető. Az utóbbi két esztendőben többszörösére nőtt a levélforgalom. Tavaly 650 ezer levelet kézbesített a posta a Pravdának, az idén pedig még ennél is többet, 700 ezret várnak. ötven munkatársuk csak levelet olvas, és levélre válaszol, illetve azok egy részét közlésre előkészíti. A sok levél kétségkívül a sajtó népszerűségét és az olvasók növekvő bizalmát jelzi. Ám a döntő kérdés az, hogyan tudnak ezzel a bizalommal a szerkesztőségek gazdálkodni. Válasznak elfogadható a levelek kezelése, a legfontosabbak közlése „Postánkból”, „Szúrós szemmel”, „Levelek a Pravdához" és más címek alatt. A lényeget azonban, úgy hiszem, a Pravda egyik fiatal rovatvezetője fogalmazta meg: „Az idő azt követeli tőlünk, hogy becsületesebbek legyünk!” így mondta: hogy becsületesebbek legyünk! (Következik: „Örülök, hogy most élek”) Árpási Zoltán Megnyirbált megrendelés A Hirlapiroda már évek óta rendszeresen megcsonkítja a sajtóelőfizetési jegyzékünket. Ebben az évben azonban minden „várakozásunkat” felülmúlta. Teljesítettük a miniszter rendelkezését (miszerint 30 százalékkal csökkenteni kell az igénylést) ; kénytelenek voltunk lemondani olyan időszaki kiadványokról is, amelyek az oktatásban szinte nélkülözhetetlenek. Miután leadtuk az 1988. évre szóló, immár módosított jegyzékünket, az iroda dolgozói önkényesen, a mi tudtunk nélkül kihuzogatták azokat a kiadványokat, amelyeket ők fölöslegesnek tartottak egy főiskola könyvtárában. Melyek is ezek a „szükségtelen” periodikák?: „Könyvszemle” (amely nélkül a könyvtár képtelen az állományát gyarapítani), Lityeraturnaja Gazeta és az Ogonyok. Kihúzták a Szovjet Sportot, Novoe Vrémját és a Tudomány* és vallást. De ez még nem minden. A hivatali dolgozók törölték az előfizetési jegyzékünkből többek között a Novij Mirt, a Népek barátságát, a Zvezdát és más folyóiratokat. Néhány szó a kollégiumról, ahol több mint ezer hallgató lakik. Nekik az iroda törölte a Pravdát, a Közgazdasági hírlapot (pedig nálunk közgazdasági fakultás is működik), az Agitátort és a Kommunistát. Kegyvesztett lett a Nevezetes dátumok kalendáriuma, sőt még a Könyvtáros című folyóirat is. Lám, mik történnek nálunk. Megértjük, hogy szűkösen állunk papír dolgában, és hogy az állami pénzeket értelmesen kell elkölteni, de micsoda dolog hatezer embert megfosztani a számukra elengedhetetlenül fontos kiadványoktól? Közkívánatra írta a Harkovi Egyetem könyvtáros kollektívája (Megjelent az Ogonyokban) H bérbruttósítás dilemmái a vállalatoknál A bérbruttósításra vonatkozó irányelvekkel a vállalati szakemberek már lassan egy éve ismerkednek, foglalkoznak. A konkrét rendeletek azonban csak az utóbbi napokban jelentek meg. Kevés idő áll rendelkezésre, hogy az üzemek elvégezzék ezt a problémákkal és buktatókkal járó nem kis feladatot. A bruttósítás konkrét munkáján túlmenően felelős, kockázatot vállaló vezetői döntésekre van szükség. — Mit is jelent a bruttó és nettó bér? — kérdezem Kováts Katalint, a Békéscsabai Hűtöház fiatal főkönyvelőjét. — Egyszerű matematikai képlettel kifejezhető. Bruttó bér egyenlő a nettó bér, amit a dolgozó kézhez kap, plusz a nyugdíjjárulék és a személyi jövedelemadó ösz- szege. Az egyszerűnek mondható képlet ellenére azonban gondok és problémák sora merül fel a témával kapcsolatban. A bruttósítás egyébként nem is a legszerencsésebb kifejezés, hiszen bruttó bérek eddig is léteztek, most ezek megemeléséről van szó. — Belső használatra már jóval korábban kaptunk egy MÉM által kiadott bruttósí- tási útmutatót. Ez több módszert ismertet, de ahhoz, hogy a borítékban az előző évi kereset maradjon, nem ad segítséget. — Úgy hallom, még az időbéreseknél is előfordulhat eltérő havi kereset. Valóban így van? — Nem egészen. Fix fizetésű dolgozóknál a bruttósítás egyszerű. Nagy segítséget jelentett magam és munkatársaim számára a Műszaki Könyvkiadó kiadványa, táblázataiból pillanatok alatt megállapítható az egyén felbruttósított fizetése. Eltérő kereset — az előző évekhez viszonyítva — ezeknél a dolgozóknál akkor jelentkezik, ha jutalom vagy egyéb címen keresett pénz kerül a borítékba. Ilyen esetben sávot ugorhat a bruttó jövedelme, vagyis az adó mértéke. — Az adózásra vonatkozó rendelet úgy szól, hogy a tárgyhavi jövedelem 12-sze- rese után számított adó egy- tizenkettedét kell levonni. Ennek alapján, ha valaki egy évben, egy alkalommal 4000 Ft jutalomban részesül, az máris úgy adózik, mintha éves szinten 48 000 Ft többletjövedelme lenne? — Igen, de csak arra a hónapra vonatkozóan. Év végén azonban kiderülhet, hogy összességében a 4 ezer forint jutalommal a dolgozó évi bruttó jövedelmének adósávja nem változott tehát adótúlfizetése van, amit csupán az év végi elszámolások után tudunk részére visszafizetni. Ez az én egyik fő gondom. Hogyan magyarázzam meg a jutalmat megérdemlő dolgozómnak, hogy valójában a tényleges összeget csak év végén tudom részére kifizetni. — A vállalati és szövetkezeti szférában évek kellettek ahhoz, hogy az úgynevezett mozgóbérek kidolgozásával megfelelő munkatempóra és emellett munkaminőségre ösztönözzük a dolgozókat. Mi a véleménye, a teljesítménymutatókhoz kötött mozgóbérek bruttósítása megoldható-e oly módon, hogy húzó hatását megtartsa, esetleg fokozza? — Jelenleg fő gondom az, milyen módszert válasszak a bruttósításnál ahhoz, hogy azonos teljesítmény esetén a dolgozók nettó keresete megközelítőleg egyezzen az 1987. évivel, vagyis a borítékban plusz-mínusz néhány százalékos eltéréssel, ugyanannyi legyen, mint az előző évben. A hűtőipar idényszerű termelését figyelembe véve, valamint számolva a szerződött termények hozamingadozásaira. nem könnyű megoldást találni. A már megjelent szabályozók és rendeletek figyelembevételével igyekszünk kidolgozni egy rugalmasnak ígérkező megoldást. Bár olyan variáció, amelynél a nép- gazdasági, a vállalati és a dolgozói érdekek találkoznak. nem valósítható meg. Éves mozgóbértömeget brut- tósítunk, melyből alacsony és magasabb alapfizetésű dolgozók egyaránt részesednek, természetesen .attól függően mennyit dolgoznak, milyen minőségben, hány alkalommal vállalnak éjszakai műszakot, mennyi a hétvégi munkanapjuk. Ha átlagbérek szerint bruttósí- tom a mozgóbértömeget, kialakulhat egy olyan igazságtalan helyzet, melyben a nagyobb alapbéres dolgozók, ugyanannyi munkát figyelembe véve kevesebb, a kisebb alapbéres dolgozók pedig több keresethez jutnak. Feldolgozási csúcsidőszakban ezek a magas alapbéres dolgozók, ha két-három hetet folyamatosan végigdolgoznak, a keresetnövekménnyel magasabb adósávba kerülnek, tehát a plusz jövedelmük jó része elmegy az adóba. A mozgóbér tehát egyértelműen veszít ösztönző hatásából. — Talán meg lehetne a bruttósítást úgy oldani, hogy a magas alapbérű dolgozók, akik feltehetően több és jobb munkájuk alapján emelkednek ki, ne járjanak rosszabbul? — Lehetőség elméletileg lenne rá, azonban a vállalat jelenlegi anyagi helyzete ezt nem bírná el. Nem beszélve arról, hogy a kevesebbet teljesítő emberek érdemtelenül több fizetéshez jutnának, mivel elkerülhetetlenül az ő fizetésük is arányosan emelkedne. Megoldás lenne még a sávonkénti bruttósítás, erre a MÉM útmutatója is kitér, azonban a rendeletek ezt nem teszik lehetővé. Mozgóbértömeg bruttósításához úgynevezett pótlékkulcsokat dolgozunk ki. többféle variációban. Ezt terjesztjük majd a bizalmi testület elé megvitatásra. A legmegfelelőbbnek ítélt bruttósítási mód kerül a kollektív szerződésbe. A pótlékkulcsok meghatározásánál nagyon körültekintőnek kell lennünk. Egy kis figyelmetlenség. esetleg nagyvonalúság is azt a veszélyt hordozhatja magában, hogy az adómentesen engedélyezett bértömegnövekedés százalékát túlléphetjük, ami viszont nagyon szigorú retorziókkal járna és ezt nem engedhetjük meg magunknak. — Térjünk vissza a címadó kérdésre. Mi is kerül valójában a borítékba 1988- b an? — Erre nehéz egyértelmű választ adni. Bízunk abban, hogy a már megjelent, illetve megjelenésre kerülő rendeletek ismeretében képes lesz a vállalat vezetése arra. hogy a gondokat, problémákat. kisebb-nagyobb ütközéseket vállalva, megoldja. Reméljük, hogy az ideivel azonos teljesítmény esetén, ha nem is havonta, de éves szinten mindenki az előző évi keresetének megfelelő összeget viheti haza. De hozzáfűzném, hogy a bruttósítással kapcsolatos információk, szabályok úgyszólván folyamatosan jelennek meg és módosítják lehetőségeinket. Rákóczi Gabriella
