Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
NÉPÚJSÁG 1987. november 21., szombat Kutatások — kutat ások A gyulavári Bay család krónikája Családi totó. Fent a szülők, lent balról jobbra: ifj. Bay Jó zsef, Bay Erzsébet, dr. Bay Zoltán, dr. Bay Géza Bizony sokszor mondták már nekem nevetve a Délalföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat 3. számú cserépgyárának dolgozói, hogy az az igazi kutatás, amikor a régész kutat ás. Ez esetben ez szó szerint értendő ... 1984-ben kezdődött. Farkas László jelentette a békéscsabai múzeumnak, hogy az agyagbányában, kotrógépe nyomán, egyszer csak nem a megszokott, szürkéskék réteget látta maga előtt, hanem egy nagy fekete foltot. Először nem tudták mire vélni a dolgot, de hamarosan magyarázatot kaptak a különös jelenségre. Egy lxl méteres, négyszögletes, körüldeszkázott kútra bukkantak. A múzeumnak csak akkor jelentették, amikor megbizonyosodtak arról, hogy az valóban régészetileg értékes leleteket rejt. Aljáról, kb. 10 méter mélységből 12 darab ép agyagedényt, sok kerámiadarabot, állatcsontot, egy ezüs- tözött vas vödörfület bányásztak ki. Évről évre egyre több kút került napvilágra, melyek két utcasort rajzoltak ki. Tavaly már úgy tűnt, hogy nincsenek tovább, elértük a település szélét. A nyáron azonban Vidovenyecz András egy csorba agyagedényt és egy szinte megfeketedett állatcsontot hozott be a múAz Akadémia Kiadónál megjelent nagy sikerű, háromkötetes Erdély története című könyvben többször is találkozunk Szamosközy István nevével, aki az „elfogulatlanságra törekvő történetírás első úttörőinek egyike, a 16—17. századforduló máig is legértékesebb leírásának szerzője”. A tizenöt éves háborúról szóló fejezetben az .. elbeszélő források közül a legfontosabbak: Szamosközy István munkái ...” — olvassuk a forrásanyagáról szóló részben. Szamosközy Istvánról, sajnos, elég keveset tudunk. Valószínűleg 1565-ben született Kolozsvárott, olyan kis- nemesi családban, amelynek nem voltak földbirtokai. Szorgalmas és becsületes ifjú lehetett, mert Sombori László ítélőmester elküldte 1587-ben Sándor nevű fiával, annak kísérőiéként Hei- delbergbe, hogy az ottani egyetemen együtt tanuljanak jogot, filozófiát, történelmet és régészetet. Annak fejében, hogy Sombori László viselte Szamosközy taníttatásának minden költségét, az volt a feladata, hogy rászorítsa a könnyelmű Sombori Sándor ifjúurat a buzgó tanulásra, s okosan gazdálkodjék a pénzzel. Sombori ítézeumba. Elmondta, hogy egy kút alján találták a bányában. Igen ám, de ez nem a „megszokott” dák, illetve római kerámia, hanem egy szkíta fazék. (Ä szkíták korai vaskori nomád, lovas nép volt. I. e. első évezred első fele.) A helyszínen sajnos már csak a kút alját láthattam, kb 5 méteres mélységben. Leletanyagot nem találtam, az ott dolgozók egybehangzó állítása szerint az alja felé kideszkázott kb. lxl méteres kútban az említetteken kívül mást nem találtak. E kúttól nem mesz- sze már korábban előkerült egy vesszőkosárral megerősített kút. Ez sajnos leletet nem tartalmazott. Hamarosan előtűnt egy következő folt is, mely 3,5x4 méteres nagy kerek gödörre utalt. Beleástam. Telítve volt szkíta kori kerámiatöredékekkel, állatcsontokkal. Már három méter mélyen jártam, és még mindig nem volt alja a gödörnek, hanem függőlegesen haladt lefelé. Aztán — nem akartam hinni a szememnek — fadarabot fordított ki az ásó. Óvatosan körbebontottam, és a gödör közepén 1,1 méter oldalú, négyszögletes, körüldeszkázott kút rajzolódott ki. Szinte épek voltak a deszkák több mint 2000 év óta. Az egyre lágyabb. lőmester azonban 1590-ben meghalt, de a két diákot Kovacsóczi Farkas kancellár fogadta gondjaiba, s átirányította őket Padovába. Az itt szerzett humanista műveltség megkönnyítette Szamosközy számára, hogy a kor vallási vitáit felülről szemlélje, és lenézte, megvetette a különféle vallások késhegyig menő harcál. Észrevette, hogy „... semmi sem bontja meg inkább az emberi társadalmat és a közéletet, mint a szinleg igaz hit védelmezése foggal-körömmel, a ragaszkodás valamely felvett szokáshoz, mint tényleges vallásossághoz...” Szamosközy, aki joggal sorolhatta magát a tanult, művelt középosztályhoz, 1594- ben tért haza Erdélybe, és az egykori káptalani levéltárban, " Gyulafehérvárott vállalt állami szolgálatot. Nem itt kezdett írni. Már 1593-ban Padovában kiadott egy könyvet a római uralom erdélyi emlékeiről (A dáciai régi feliratos kövek...). Igazi jelentősége Szamosközy tudományostörténeti munkásságának azonban abban rejlik, hogy nekifogott Magyarország és Erdély történetének megírásához, melyhez elsősorban az okleveleiszaposabb talajban nagyon nehéz volt dolgozni, de sikerült jó egy méterre kibontanom a kutat. A deszkákat csapolással erősítették össze. Hulladék változatlanul sok volt benne. Bizonyára amikor már nem kútként működött, szemétgödörnek használták. Nagyon izgatott, hogy mi lehet az alján, az ugyanis a még használatban levő kútba eshetett bele. Hamarosan kiderült, hogy egy vízmerítő edényt, néhány állatcsontot és egy gyékénykosarat nyelt el hajdan a kút. Ez utóbbi bár kicsi — tenyérben elfér —, de értéke jóval nagyobb. Hazánkban sem szkíta kori kutat, sem e korból, szerves anyagból készült tárgyat eddig még nem találtak. Szerencsés véletlen, hogy az agyagos iszap konzerválta őket. Az edényben levő földet, a kút- deszkákat hozzáértő emberek vallatják, vizsgálgatják, a kis kosárkát pedig Szalay Zoltánnak, a Központi Múzeumi Igazgatóság főosztályvezetőjének gondjára bíztam, akinek a szerves anyagok restaurálása a szakterülete. Ö szinte el sem akarta hinni, hogy ilyen régi darabot tart a kerében. A restaurálás hosszadalmas eljárás, de reméljük, hogy jövőre minden érdeklődő megcsodálhatja a szenzációs leletet. Nikolin Edit régész két használta forrásnak, nem úgy, mint elődei, akik a krónikákra támaszkodtak. Az eredeti okmányokon kívül felhasználta — különösen a 16. század történetéhez —a szemtanúk visszaemlékezéseit és saját élményeit is. Sajnos, munkái csak töredékekben maradtak ránk. A már említett, Padovában kiadott könyvén kívül megírta De Originibus Hungari- cist (A magyarok eredetéről), de ebből nagyon kevés maradt meg. Bocskai István is nagyra értékelte tevékenységét, mert kinevezte országos történetíróvá, és végrendeletében 2000 forintot hagyott rá „Az Históriákért, mellyeket mind magunk és előttünk való Fejedelmek idejében s dolgairól irt..." Bocskai utóda a fejedelmi székben, Rákóczi Zslgmond pedig Szamosközynek adományozta Gyulafehérvárott Geszthy kapitány házát, mert „tehetségének igazi és fényes bizonyítékát adta, és naponként adja a hazai történet Írásában”. Kevéssel ezután Rákóczi Zsigmond Ma- gyargáldon nemesi birtokot és egy kúriát adományozott Szamosközynek levéltári munkájáért és történetírói eredményeiért. Szamosközy István Gyulafehérvárott halt meg, 1612. március 29-én. Dr. Csonkaréti Károly Dr. Bay Zoltán Washingtonban élő világhírű fizikus az idén ősszel megkapta szülővárosa legmagasabb kitüntetését, a Gyula városért emlékplakettet. A Gyulaváriban született és 88. évében járó tudós ma is jó egészségnek örvend. A kitüntetés kapcsán elevenítsük fel családja rövid krónikáját. Az édesapa, id. Bay József református lelkész Alsókál- csán (Gömör megyében) született, 1858 november 28-án. A középiskolát Miskolcon végezte, a teológiát Debre- * cenben, jeles eredménnyel. Tanulmányai befejezése után Árpádra kerül (Bihar megye) segédlelkésznek, majd Gyulaváriban rendes lelkésszé választják. Ezt az állását 1890. április 25-én foglalja el. Ezután házasságra lép Böszörményi Juliannával. A nagy műveltségű, értékes emberre hamar felfigyeltek felettesei és környezete. Előbb a békés-bánáti evangélikus református egyházmegye jegyzőjének, majd egyházmegyei tanácsbíróvá választották meg. Az 1906. nyarán Gyulaváriban is megalakult Tulipánkert Szövetség elnökének választotta a község lakossága. (A Tulipánkert Szövetség célja a nemzeti érzés fejlesztése, a magyar ipar pártolása. Országos mozgalom volt.) A Bay házaspárnak hét gyermeke született. A felnőttkort József, Géza, Zoltán és Erzsébet érte meg. Most vizsgáljuk meg a gyermekek életútját! Ifj. Bay József, ref. lelkész: (Gyulavári, 1891. augusztus 18. Budapest, 1984. augusztus 1.) Kitűnő tanuló, a debreceni kántus ének- és zenekarának tagja, gyönyörűen hegedül. A teológia elvégzése után anyai nagybátyja, Böszörményi Lajos nagyszalontai lelkész mellé kerül segédlelkésznek. A főgimnáziumban vallástanár, az Arany János Múzeum őre. Az I. világháború idején a katonakórház lelkész gondozója, 1917. végén jelent meg első irodalmi munkája, „A világháború emlékére” címen. 1918. nyarán a zsadá- nyiak meghívják papjuknak. Ekkor ismeri meg későbbi feleségét, Jánossy Rózsát. 1918. szeptember 14-én házasságot kötnek. A városi lányból zsa- dányi tanítónő és kiváló édesanya lesz. Gyermekeik: Zoltán és Rózsa. A Bay család 1935-ben Zsadányból Gyomára került. Bay Józsefné Jánossy Rózsa 1976-ban halt meg. Bay József ezután Budapesten élt, 1984-ben bekövetkezett haláláig. Az életpálya lezárása után őt is Gyulaváriban temették el, felesége és szülei mellé. Dr. Bay Géza jogász: (Gyulavári, 1898.—Szatmárnémeti, 1942.) Középiskoláit a Debreceni Református Főgimnáziumban végezte. Majd a Debreceni Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1920-ban. 1928-ban vidékre került állásba. 1932-ben már Gyulán dolgozik, 1938-ig. Középiskolás korában már kiváló sakkjátékos volt. Gyulán 1935-ben az Erkel sakkkör főtitkára és háznagya. Az 1935-ös városi sakkbajnokság II. helyezettje, amelyért nagyezüst érmet kapott. Jellemző sakkrajongására. hogy 1936-ban Gyuláról a müncheni sakkolimpiára kerékpárral ment el, ahol a sakkcsapattól szép emléktárgyat kapott. Ezt a tényt a Sportújság a címlapján hozta. Gyuláról 1938-ban Hatvanba került el feleségével, Ferenczy Ilonával, majd 1941-ben Szatmárnémetibe, ahol 1942-ben elhunyt Szatmárnémetiben pénzügyi főtanácsosként dolgozott. Házasságukból egy gyermekük született, Bay Pál. Dr. Szabó Istvánná — Bay Erzsébet (Gyulavári, 1904. március 7.). Iskoláit Debrecenben végezte. 1922-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Budapesten, a Magyar Királyi Zeneakadémia zongora tanszakán végezte 1928-ban. 1928. február 11-én kötött házasságot Szabó Istvánnal. A család Budán lakott, a Várhegy oldalában. 1930. október 5-én megszületett egyetlen gyermekük, Erzsiké. Bay Erzsébet megszakítja zongoraművészi pályáját, és kislánya nevelésének él, férjének segít. 1943-tól Debrecenben, majd ismét Budán élnek. Szabó István 1969-ben hunyt el. Bay Erzsébet ezután visz- szaköltözött Debrecenbe, és jelenleg ott él. Dr. Bay Zoltán Gyulaváriban született 1900. július 24-én. 1911-ben hagyta el szülőfaluját, és családjával Debrecenbe ment. Ö is a főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, kitűnően érettségizett 1-918- ban. Az érettségi vizsga után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán fizika—matematika szakra iratkozott be. Tagja lett az Eötvös Kollégiumnak, ahol a tehetséges diákok jó tanárok vezetésével gond nélkül a tudománynak élhettek. Itt szerzett diplomát, mint kormányzógyűrűs (végig kitűnő) Eötvös kollégista. Az egyetem befejezése után tanársegéd lett az elméleti fizika tanszéken. Itt dolgozta ki doktori disszertációját, amelyet „Summa cum laude” védett meg 1926- ban. Még ez évben Berlinbe ment, s ott négy esztendőt töltött, mint magyar állami ösztöndíjas. Itt érte el az első nemzetközi elismerést kiváltó sikerét, a nitrogén aktivitásának felderítésével; amelyért 1930-ban elnyerte a Szegedi Egyetem elméleti fizika tanszékét. Szegedi éveiben kötött életre szóló barátságot Szent-Györgyi Al- berttel. 1936-ban az Egyesült Izzó igazgatója, Aschner Lipót meghívta kutatólaboratóriumának élére. Itt nagyszerű kutatási lehetőségek nyitottak a számára. 1938-ban megalakítja a műegyetemen az atomfizikai tanszéket. Elkezdődött az első, 1,5 millió voltos részecskegyorsító megépítése, mely 1944-re készült el, de már nem lehetett a gyakorlatba átvenni a háború miatt. A rádiólokátor — radar — kidolgozásával a világon 1935 óta foglalkoztak. A hazai kísérletek végzésével a Honvédelmi Minisztérium az Izzó laboratóriumában a Bay Zoltán által alakított csoportot bízta meg. 1944- ben már sorozatban gyártottak földi viszonylatban használható radarkészülékeket. A csoport a háborús események végén szétszóródott. A felszabadulás után újra munkához láttak, és 1946. február 6-án sikerült rádióvisszhangot kapni a Holdról. Ezt a kísérletet Európában elsőként hajtotta végre a Bay-csoport. Bay Zoltán ebben az időben felvetette a gondolatot^ három föld körül keringő műholddal megvalósítható az egész földgolyót átfogó távközlési rendszer. Többször meghívják külföldi egyetemi előadásokra, a George Washington Egyetemre is. Előadókörútja után 1947-ben hazajön, megházasodik, elveszi Herczegh Júliát, és feleségével 1948. tavaszán, a washingtoni egyetem meghívására, végleg elmegy professzornak. 1955- ben az USA Méréstudományi Intézetébe kerül, ahol a fénysebesség mérésével foglalkozik. 1972-ben vonult nyugatomba, de még ma is, hetenként egyszer, az egyetemen konzultál. A család Washingtonban él. Házasságukból két gyermek született, Zoltán és Lilla. Három unokájuk van. Bay Zoltánt a Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban levelező, 1945- ben rendes tagjai közé felvette. 1946-ban az Akadémia III. osztálya, és az Elektronikai Egyesült elnöke lett. Amerikában a Franklin Intézet Boyden-díját kapta, a fénysebességgel kapcsolatos kiemelkedő értékű tudományos eredményeiért 1980- ban. (Ezt a díjat eddig csupán 1907-ben, 1939-ben és 1980-ban adták ki — 1985. I. 4-ig.) 1978-ban az edinbourgi egyetem díszdoktorává választják. 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választja, és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat is. A Magyar Asztronautikai Társaság a „Fonó Aibert” emlékéremmel tüntette ki. 1986: a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli díszdoktorává választják, ahol tanár volt 1938-tól 1948- ig. 1987-ben szülővárosa adományozza nagy fiának a legmagasabb kitüntetését, a „Gyula Városért” emlékplakettet, ezzel emelve őt a díszpolgárok sorába. D. Nagy András Vendégségben Szent-Györgyiéknél. Balról jobbra: dr. Szent- Györgyi Albert, dr. Galléné Bay Rózsa és dr. Bay Zoltán Dák és római agyagedények Szamosközy István emlékezete SZÜLŐFÖLDÜNK
