Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 31., szombat o Kevesebb hibrid kukorica termett Minőségi vetőmagtermesztésre van szükség Az idei szezonban mintegy 7 ezer tonna hibridkukorica-ve­tőmagot állítanak elő a Hidasháti Állami Gazdaság hibrid- üzemében Fotó: Dupsi Károly Hazánk adottságai kivá­lóan alkalmasak a vetőmag- termesztésre. Különösen igaz ez a megállapítás szűkebb hazánkra, Békés megyére, ahol az országos szükséglet jelentős részét termelik meg a gazdaságok. A magyar ve­tőmagvak keresettek külföl­dön, évente jó bevételt ad­nak a népgazdaságnak. A MÉM hároméves munka- programja, amely 1990-ig érvényes, a tennivalókról így fogalmaz: „A vetőmagtermelés fej­lesztését, az export növelé­sét kiemelt feladatnak kell tekinteni. A jelenlegi vető­magexportunk évente mint­egy 3 és fél milliárd fo­rint, melyből a nem rubel- elszámolású kivitel 2 és fél milliárd forint. A fel­mérések szerint a tervidő­szak végére a rubelelszámo­lású export mintegy 50 szá­zalékkal növelhető, a nem rubelelszámolású export pe­dig megduplázható és elér­heti az 5 milliárd forintot. A vetőmag minőségének ja­vítása érdekében szigoríta­ni kell a vetőmag-szaporító gazdaságokkal szemben tá­masztott követelményeket, növelve a termelő gazdasá­gok műszaki és szakmai fel- készültségét, a vetőmagfel­dolgozó üzemek technikai korszerűsítését. Az export­ban mindkét relációban meghatározó a hibridkuko­rica-vetőmag szerepe. Emel­lett jelentősen növelhető a zöldségfélék, a gyümölcs­szaporító anyagok, a repce, mustár stb. vetőmagexport­ja.” * * * Felkerestük Kerekes Pált, a Növénytermesztési Minő­ségvizsgáló Intézet (Nömi) Békés—Csongrád Megyei Te­rületi Központjának vezető­jét, akitől az ez évi tapasz­talatokról érdeklődtünk. — örvendetes, hogy az idén az elmúlt évi 14 ezer hektárról a működési terü­letünkhöz tartozó két me­gyében 15 ezer 400 hektár­ra emelkedett a hibrid kuko­ricát termő terület. Mindez azt jelenti, hogy az orszá­gos vetőmagszükséglet 26-27 százalékát állítják elő a két megyében. Békés megyében az idén több mint 12 ezer 200 hektárt foglalt el a hib­rid kukorica. Ami a ter­mesztési tapasztalatokat il­leti, sajnos el kell mondani, hogy a májusi hűvös idő kedvezőtlenül hatott a ke­lésre, a növényállomány fej­lődésére. A viszonylag hide­gebb időjárásra a frakcionált kukoricák anyai és apai vo­nalai eltérő érzékenységük miatt különbözőképpen rea­gáltak. Ennek következtében nem minden esetben „jött össze” az anyai és apai vo­nalak virágzása, emiatt hiá­nyos megtermékenyülés tör­tént. A növények későbbi életé­ben a rendkívül nagy meleg akadályozta a fejlődést. A gyakran 36-38 fokos hőség, légköri aszályt okozott, ami a pollen kiszáradásához ve­zetett. Ez a két kedvezőtlen tényező járult hozzá első­sorban ahhoz, hogy ebben az évben nem tudtuk teljesíte­ni a tervet. — A két megyéből mek­kora terméssel számoltak az idén? A megtermett meny- nyiségből hány százalékot szállítanak külföldre? — Ebben az évben a meg­növekedett termőterülettel arányban az eddigi legmaga­sabb hibridkukorica-vető­mag mennyiségre számítot­tunk, mintegy 30 ezer ton- rr'ra. Ezzel szemben — még a feldolgozás folyamat­ban van — várhatóan mint­egy 25 ezer tonna termést kapunk. Az elmúlt eszten­dőben a mennyiség 44 szá­zalékát exportáltuk, s vár­hatóan az idén is 40 száza­lék fölötti mennyiséget tu­dunk a szocialista és a tő­kés piacokra szállítani. A területi központ veze­tője azt is elmondotta, hogy az idén a hibrid kukorica címerezése jól szervezetten haladt a gazdaságokban. Cí- merezési hiba miatt csak je­lentéktelen területet kellett kizárni a termesztésből. A kedvezőtlen időjárásnak (aszály, májusi hideg) kö­szönhető, hogy mintegy 700 hektárt zártak ki a két me­gyében a termesztésből. Az ez évi terméshozamok el­maradnak ugyan a várttól, de néhány gazdaságban, így például a Gerendási Mun­kácsy Tsz-ben, ahol 240 hektáron, a Kamuti Béke Tsz-ben, ahol szintén ilyen nagyságrendben termesztet­ték a növényt, jó eredményt értek el. Azokban az üze­mekben, ahol öntözni tud­tak, mint pl. a Kondorosi Egyesült Tsz-ben és a Szarvasi Állami Tangazda­ságban, rekordtermés szüle­tett, hektáronként 2,8-3 ton­nás terméseredménnyel. A megyében megnőtt a hibridkukorica-termesztési kedv, ezt jelzi, hogy 56 gazdaság foglalkozott — el­sősorban a háztájiban — a növénnyel. Napjainkban a hibridüzemekben folyik a kukorica feldolgozása. Az idén a Hidasháti Állami Gazdaság és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát hibridüzeme egyenként 7-7 ezer tonna vetőmagot állít elő, míg a Szarvasi ÖKI ki­sebb kapacitású hibridüze­mében 1200 tonnát termel­nek. Eddig már 6 ezer 600 tonnát fémzároltak a feldol­gozott mennyiségből. A la­boratóriumi vizsgálatok sze­rint a minőség megfelelő, a csírázóképesség jó. összes­ségében tehát megállapítha­tó, hogy a - terméskiesés el­lenére jövőre szinte vala­mennyi hibridből megfelelő mennyiségű vetőmag áll a gazdaságok rendelkezésére. Hibrid napraforgót me­gyénkben több mint húsz gazdaságban termesztettek, 1000 hektár területen. Ezt a növényt a szárazság nem vi­selte meg annyira, mint a hibrid kukoricát, így igen jó terméseredmények szü­lettek. Kiemelkedett a Ge­rendási Munkácsy Tsz, ahol csaknem kéttonnás hozamot produkáltak, de a Muronyi Lenin és az Orosházi Űj Élet Tsz is az átlagot meg­haladó napraforgó-vetőma­got takarított be. Békés megye az ország legjelentősebb zöldségvető- mag-termesztő körzete. Az idén mintegy 2 ezer hektár borsóvetőmagot állítottak elő a gazdaságok, míg a zöldségfélékből 1300 hektárt foglalt el a vetőmagtermő terület. Az időjárás kedve­zett a termesztésnek, a pap­rikából hektáronként 3-600 kilogramm közötti mennyi­séget takarítottak be a nagyüzemekben. Kritikusan meg kell állapítani, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a növényvédelmi munkákra. Gyommentes ál­lományra kell törekedni az üzemekben, mivel a több­szöri tisztítás rontja a mag­vak csírázóképességét, s növeli a költségeket. * * * A Békés—Csongrád me­gyei területi központban hu­szonegyen dolgoznak, közü­lük kilencen felsőfokú vég­zettséggel. A szántóföldi el­lenőrök, akik a gyakorlati minősítéseket végzik, nagy felelősséggel látják el ezt a munkát. Évente 85-90 ezer tonna vetőmagból származó mintát vizsgálnak meg a la­boratóriumban dolgozó lá­nyok, asszonyok. Megállapít­ják a csírázóképességet, a tisztaságot, s még számos, a vetőmagra jellemző érték­mérő tulajdonságot. A vetőmagtermesztés nagy odaadást, kellő szakmai fel­készültséget igényel a ter­melőktől. Jövedelmezősége lényegesen meghaladja az árutermelését, éppen ezért a jövőben ha meg akarunk fe­lelni a MÉM programjában megfogalmazott céloknak, az eddiginél nagyobb körülte­kintéssel kell kezelni me­gyénkben a vetőmagtermesz­tést. A gazdaságokban pedig alaposan meg kell fontolni, hogy mit és mennyiért ér­demes termeszteni a jövő­ben. Aki vállalja a több munkát, a szigorúbb előírá­sok betartását, az bátran vállalkozhat a nagyobb nye­reséget hozó vetőmagter­mesztésre. Természetesen ennek is megvan a maga kockázata, hiszen évről év­re a változó időjárás jelen­tősen befolyásolja a hoza­mokat. Verasztó Lajos Meghosszabbított szezon a téglagyárakban megoldás (lehet, hogy jö­vőre már nem lesz szükség a kamionszállítmányokra), de Moszkvában nincs gyü­mölcshiány. (Benn a város­ban természetesen a zöld- ség-gyümölcsboltokban és a közelükben kialakított árus­helyeken lehet a zöldfélét megvásárolni.) Ami itt a város szélén, a Jugo-zapadnaja metróvégál­lomás környékén együtt ta­lálható, az a moszkvai ke­reskedelem tükörképének tekinthető. Szerte a város­ban találkozni hasonló dol­gokkal. Az utcai árusítás, például általánosan elter­jedt. A Tretyakov Képtár­hoz vezető Tolmacsjovszkij utca egyik végében a közeli élelmiszerbolt eladói tele­pültek ki az utcára virslit árulni, arrább meg egyasz- szony kínál szatyorból pa­pírdobozos grúz szőlőlét. Nyilván kis pénzecskéjét akarja megforgatni (meg persze pár kopekkel gyara­pítani is) a nehezen hozzá­férhető keresett gyümölcslé értékesítésével. Másutt tö­pörödött nénikékkel lehet találkozni, akik pár csomag retket vagy sárgarépát, pár szem almát, vagy körtét, né­hány fej káposztát, vagy ka­ralábét kínálnak — konyha­készre előkészítve — a moszkvaiaknak. Ügy tűnik tehát, hogy megmozdult va­lami. Megéri a város kör­nyékéről vagy a város szé­léről pár kopekért beutazni és eladni, ami a kertben megterem. Ami nincs az utcán, az megvásárolható a piacokon. A Cvetnoj bulváron levő pi­ac még tulajdonképpen a belvárosban van, alig egy kilométerre a Bolsójtól, a moszkvai nagyszínháztól. A piaci csarnok két hatalmas termében valóságos zöldség- és gyümölcshegyek, az egyik sarokban néhány asztalon virág. Azt hiszem, ami zöld­ség- és gyümölcsféle a Szovjetunióban megterem, az itt kapható. A gránátal­mától kezdve, a narancson és az almán át a szárított gyümölcskülönlegességekig minden van — az üzbég sapkájukról ítélve — nem moszkvai árusok asztalain. Igaz, az árak 4-6-szor ma­gasabbak, mint az állami kereskedelemben. A para­dicsom kilóját például a zöldségesboltokban átlagos 50 kopek helyett 2-2,5 ru­belért, az almát pedig 1-1,20 helyett 5-6 rubelért kínál­ják. A piacon látottak azon­ban csak egészen elenyésző részét képezik az ellátásnak. Az igazi nagy áttörést az élelmiszerpiacon a kisterme­lés, a háztájizás tömegeseb­bé válásával lehet elérni. De erre még várni kell. Még akkor is, ha a kistermelés­nek egyes köztársaságokban már nagy hagyományai van­nak. (A Szovjetunióban a mezőgazdasági termékek összértékének negyede je­lenleg is onnan, a kisgaz­daságokból származik. Éven­te átlagosan 28 millió tonna tejet, 22 millió tojást és 7 millió tonna húst visznek a piacra vagy adnak át a ke­reskedelemnek.) Addig is, amíg lényeges változást nem sikerül elér­ni, marad a sorbaállás. An­nak ellenére, hogy a moszk­vaiak szerint összességében jobb az árukínálat min­denből, mint a peresztrojka meghirdetése előtt volt. De mintha a javuló árukínálat ellenére is megszaporodtak volna a sorok. Figyeltem, szinte tanulmányoztam a hosszan kígyózó sorok ter­mészetét. Láttam, hogy a legkülönbözőbb dolgokért képesek sorba állni a moszkvaiak: fogkrémért, in­gért, cipőért, mazsoláért, színházjegyért, könyvért és még sok mindenért. Ám ami más, ami új dolog ezek­ben a sorokban, az az, hogy jobbára a finom árukért, a jobb minőségű termékért vállalják a sorállást. Benn a boltban például kapni ha­zai fogkrémet, de kinn a jóval jobb minőségű jugo­szlávért már sorba állnak. De — minőség ide vagy oda —, az igazi nagy so­rokkal ott lehet találkozni, ahol szeszt árusítanak. A közismerten csak „szuhój zakón” (száraz törvény) ki­fejezéssel illetett szeszkorlá­tozás bevezetése óta csak a kijelölt helyeken és ott is csak délután kettőtől árul­nak szeszt, s személyenként legfeljebb 2 üveggel lehet vásárolni. A sorok már dél­előtt elkezdenek szerveződ­ni, s mire nyitnak az üzle­tek, gyakran több száz főre is felduzzad a tömeg. A szeszfogyasztás korlá­tozásával egyébként az. em­berek többsége egyetért. (So­kan persze egy mérsékel­tebb, visszafogottabb tilal­mat szívesebben látnának.) De a száraz törvény beveze­tése előtti mértéktelen al­koholfogyasztás miatt ez egyelőre nem is lehet vita tárgya. A túlzott szeszfogyasztás miatti egészségkárosodásról hozzánk is érkeztek hírek. Arról már kevésbé, hogy csak a szeszfélék értékesíté­séből származó forgalmi adó több mint két és félszeresé­re nőtt az elmúlt két évti­zedben. Aztán az a hír sem igen jutott el hozzánk, ami egy ukrán cipőgyárban tör­téntekről szólt. Az üzemből olyan női csizmákat enged­tek ki, amelyeknek a hátul­ja helyett az orrára verték a sarkot. Mint a vizsgálat kiderítette, a munkástól a meósig mindenki ittas volt a gyárban. A szociológusok, amikor az alkoholizmusról esik szó, nagyobb összefüggésekbe helyezik a kérdést. Azt mondják, az alkoholizmus védernyő volt az életszínvo­nal, az életminőség hiányai felett. A társadalom egyetértése és a kétségtelen sikerek el­lenére is nehéz kérdéseket vet fel a „száraz törvény”. Az idei év első felében pél­dául harminc százalékkal csökkent a szeszfogyasztás, de 14 százalékkal nőtt az eladott cukor mennyisége. (Egyes körzetekben egyene­sen hiánycikké vált a cu­kor.) Aztán külön kérdés a nagy bortermő vidékek sző­lőgazdaságainak a sorsa, ami végül is elsődlegesen gazdasági, másodlagosan — az ott dolgozók helyzetét te­kintve — egzisztenciális kérdés. Mindenesetre Moszkvában ma kevesebb a részeg, és több a kiegyensúlyozott, nyugodt ember. Arpási Zoltán (Következik: A főszerkesz­tőt mégsem menesztették) A nagy felvásárlás okozta gondok enyhítésére a Tégla- és Cserépipari Tröszt válla­latainál a szombat-vasárna­pi pótműszakokon túl azzal is növelték a termelést, hogy a hagyományos gyárak téglaprései a szokásosnál majdnem három héttel to­vább, a novemberi éjszakai fagyok beálltáig dolgoztak. Az így nyert félkésztermék - többletet most dolgozzák fel az égetőkerhencék. A tröszt újabb intézkedésére az év utolsó hónapjaira tervezett nagyjavításokat is elhalaszt­ják jövő év elejére. Az iparág dolgozói azzal számolnak, hogy a termelés terven felüli növelésével az idei téglatöbblet meghalad­ja majd a 200 millió dara­bot, tetőcserépből pedig 9-10 millió darabbal több készül a tavalyinál. A még be nem váltott és az időközben ki­adott újabb utalványok alapján az építkezők gya­korlatilag már azt a termé­ket is megvásárolták, ami csak a következő hetekben készül el. Ezeknek az utal­ványoknak az árufedezete megalapozott, de további ér­tékesítésre az idén már nincs fedezet. A gyárak azt kérik az utalvánnyal ren­delkező vásárlóktól, hogy a szállítások időpontjának egyeztetésére mielőbb keres­sék fel az, üzemet. Aki ezt elmulasztja, az anyag he­lyett a pénzét kapja vissza. ! ! I ‘Ifátfíatal 1 Cserépkályha­vásár az Bllöldi Tilzép Vállalat telepein Nagy választékban kaphatók különböző színű és mintájú cserépkátyhacsempék. Gondoljon a téli fűtésre: építsen be hőtárolós cserépkályháí. Várjuk vásáriáinkat! fl sor Most nem azt kérdezik: „Mit adnak?**. Csak annyit monda­nak: „ön az utolsó? Én is beállók!’* És csak ezután érdek­lődnek: „Mi van a pulton?** A szociológusoknak, meg a kereskedelem szervezőinek, és a szolgáltatásban dolgozóknak nincs pontos adatuk a mindenütt látható sorban állással elvesztegetett időről: a bankban, az áruházban, az állomáson, a gyümölcsboltok körül, a cipőbol­toknál, a postán, kvászért, befejezésül. . . A konjunktúrát és a keresletet kutató Központi Tudományos Intézetben azt állítják, hogy az emberek a szabad idejük felét vásárlással töltik, sorban állnak. Ez a legfárasztóbb „munka**. — Hogy miért állunk? Azért, mert oda akarjuk adni a pénzt az elöl állónak, hogy ő egyszerre mindenkinek megvegyen mindent — ironizálnak Moszkva központi áruházában a pult­tól a bejáratig kígyózó sorban. Van „élő” sor, amelyikben szépen, libasorban állnak, de van »»jegyzékes**, sőt még „árnyékos” is, amelyiknél egyesek egy­két órás álldogálás után — a pulthoz közeledvén átadják he­lyüket másnak — természetesen ellenszolgáltatásért. — A mi viszonyunk a sorokhoz egyértelmű kell, hogy le­gyen: úgy kell tekinteni, mint egy nagy szociális terhet — mondta a kereskedelmi miniszter. Nem nekünk mondta. Sza­vaival a szaksajtóban találkoztunk. A szakemberek megerősíthetik: a sorban állás megszünteté­sének legelső feltétele a kereskedelem szervezetének rendbe­tétele. Tessék, akár kezdődhet is a munka! (Megjelent az Ogonyokban)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom