Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-20 / 274. szám
V 1987. november 20„ péntek o IgldilUkfitöVolt, aki 500 forintos fizetést kapott Lekötött kötöttáru Méretellenörzés ... Kutó: Veress Kr/.si A gyomaendrődi Gyoma Kötőipari Szövetkezet évek óta termelésének 97 százalékát belföldön értékesítette. Nem is volt baj a gazdálkoT dással 1985-ig, amikor is a kötöttáruk iránti belföldi kereslet rohamosan kezdett csökkenni. Olyannyira, hogy tavaly a szövetkezet termékeinek csak 70 százalékát sikerült eladni. Raktáron maradt 15 millió forint értékű kötöttáru, amit 1986 második felében csak jelentős árengedménnyel lehetett pénzzé tenni. Ennek következtében az elmúlt évet 1 millió 200 ezer forint veszteséggel és jelentős alaphiánnyal zárta a szövetkezet. * * * A baj azonban nem jár egyedül. A piacromlás mellett belső személyi konfliktusok is nehezítették a munkát. — A személyes ellentétek elvonták figyelmünket a gazdálkodástól. Várható volt a hazai keresletcsökkenés, s ennek ellenére mi tétlenül néztük az eseményeket — tájékoztat Kiszely Lajos, a szövetkezel elnöke. — Tavaly novemberben aztán a szovjet partnereknek bemutattunk egy mintakollekciót, amelynek eredményeként ebben az évben 55 millió forint értékű kötöttárut szállítunk a Szovjetunióba. Igaz ugyan, hogy az üzleti papírokra csak február végén kerültek rá az utolsó pecsétek, s e késésből adódóan a fonalat is később tudtuk csak beszerezni. Emellett 1986 decemberében egy amerikai céggel 520 ezer dollár értékű szerződést kötöttünk, melynek értelmében idén 150 ezer pulóvert kellett volna a tengerentúlra gyártanunk. Februárban derült ki azonban, hogy a Külkereskedelmi Minisztériumtól — rajtunk kívülálló piacpolitikai okok miatt — a 150 ezer pulóver helyett csak 30 ezer gyártására és szállítására kaptunk engedélyt. A fent említett okoknak köszönhetően az idei év első két hónapjában alig volt munkája a szövetkezet dolgozóinak, így előfordult, hogy a fizetési borítékban nem volt több 500-600 forintnál. Ennek az lett a' következménye, hogy hetvenötén — érthető módon — másutt kerestek munkát. A szövetkezetben márciusban kezdőösszeget, a havi négyzetméterenkénti 13,2 kopeket is akkor állapították meg. Nem nehéz kiszámítani, hogy a lakbér — átlagos lakóterületet tekintve — havonta két rubel 40 kopeket tesz ki, évente pedig 28 és fél rubelt. Mivel a tényleges fenntartási költség havonta négyzetméterenként öt rubel 20 kopekbe kerül, az állami hozzájárulás Moszkvában egy év alatt 4344 rubel lakásonként. Átlagosan! Tehát aki nagyobb lakásban lakik, az többet kap, aki az átlagosnál kisebb alapterületűben, az kevesebbet, akinek pedig nincs lakása, az semennyit. Vagyis a lakbérek összegét tekintve igen kedvezőnek ítélhető lakbérrendszer valójában nehezen nevezhető igazságosnak. Nyekraszov egy másik ellentmondásra is felhívja a figyelmünket. Amíg 1929- ben egy kiló hús mindössze 8 kopekbe került, most két rubelbe (a szabadpiacon pedig ennek két-háromszorosá- ba). Tehát amíg 1929-ben harminc kiló hús árát kellett egyhavi lakbérre kifizetni, most alig valamivel több, mint egy kilóét. A következtetés kézenfekvő: a lakásfenntartási költségek elszakadtak a kereseti és árviszonyoktól és ezzel tovább mélyült a lakbérrendszer ellentmondásossága. A közgazdászok persze a puszta adatoknál messzebbre látnak. Észreveszik a lakás- fenntartásra fordított évi 26- 30 milliárd rubel állami támogatás mögött az ingyenes lakáshoz jutás tarthatatlanságát. (A Szovjetunióban a lakások 80 százalékát állami pénzből építik. Magyar- országon és Csehszlovákiában viszont kevesebb mint 20 százalékát.) — A közgazdászok — mondja Nyekraszov — szeretnék elérni a lakásgazdálkodási rendszer felülvizsgálatát, Lehet, hogy a javasolt új rendszernek akkora visszhangja lesz, mint a •magyar adóreformnak. (Az akadémia tanszékvezetője nem először hivatkozik magyar példára. Többször járt Magyarországon, nem csoda hát, hogy jól ismeri a mi viszonyainkat. összevetést tesz az ottani és az itteni mutatók között, és statisztikai hitelességgel sorolja, mennyi az átlagkereset, a hús, a lakbér ára, az ilyenolyan ráfordítások összege nálunk. „Szándékosan mentem Magyarországra — meséli büszkén —, mert meg akartam ismerni a területi tervezés rendszerét. A legjobban a közgazdasági irányítás kultúrája tetszett. Szeretem a magyarokat, naponta 15-20 órát is beszélgettünk őszintén, kertelés nélkül a közgazdaságról, a magyar és a szovjet tapasztalatokról.” Ezeken a magyarországi eszmecseréken nyilván az egészségügyi ellátás kérdéseiről is szó lehetett,' mert moszkvai találkozásunkkor ennek ellentmondásai is terítékre kerültek. — Az ország most először került olyan helyzetbe — hívja fel figyelmünket Oleg Nyekraszov —, hogy kritikusan kell megítélnünk gondjainkat az egészségügy területén is. Nálunk van a legtöbb orvos, és a mi rendelőinkben a leghosszabbak a sorok. Fel kell tenni a kérdést, hogy jól van-e így? Nem kell-e • változtatni az orvosok és a betegek anyagi érdekeltségén, nem kell-e újragondolni az ingyenesség fogalmát. Oleg Feofanov, aki szintén tanszékvezető az akadéHorgonyt vet a tengerész Három éve, amikor abbahagytam a tengerjárást, Kamcsatkára osztottak be szolgálatra. Távoli vidékek, a tenger romantikája — mindez már a múlté. Egy éve találtam meg a hozzám illő lányt, megnősültem. Nem, ne törje magát gratulációkkal! A lakásom egy hajó szűkös kabinja volt, a feleségem pedig kilencezer kilométerre tőlem. Többhónapos szenvedés után sikerült magamhoz venni. Eleinte a hajón laktunk, majd albérletben. Djabb problémák következtek: feleségemnek munkahelyet kellett találni. A munkavállaláshoz azonban állandó bejelentett lakás szükséges. E nélkül nem vesznek fel. De ha nincs lakás, nincs hova bejelentkezni. Gondolom, ön is sok ilyen felhívást látott: „Felvételt hirdetünk...”, aztán: „Egyedülállóknak Kollégiumot biztosítunk...”. De látott-e már olyat: „Családosoknak kollégiumot biztosituk”? Mert én soha. Asz- • szony, gyerekek •— kriminálisán nehéz más városból érkezettnek munkát vállalni. Az ember úgy érzi, a közmondás szellemében kellene cselekednie: „Segíts magadon, az isten is megsegít!” Legszívesebben leszaggatnám a matróz egyenruhámat, fognám a lapátot, s elmennék egy kis zugot építeni magamnak. De ez sem ilyen egyszerű. Az életet utasítások, rendszabályok kötik gúzsba, melyeket kötelesek vagyunk betartani. De milyen jogaink vannak? Hazánkban peresztrojka zajlik. Bízom benne, hogy hamarosan a fiatal házasokra is gondolni fognak. A mindennapi élet peresztrojkáját ezzel kellene kezdeni. Nekünk nem mindegy, milyen alapokra építjük a jövőt. A jövő pedig a r- gyerek. A gyerek a mai fiatal családé, akikről, ki tudja miért, megfeledkeztek. A Komszomol töri a fejét, hogyan viszonyuljon a diszkóhoz, brékhez, hogyan foglalja el, mivel szórakoztassa ■ fiatalokat.. Mikor jut őszükbe a családdal is foglalkozni? (Megjelent a Szobeszednyikben) döy meg a folyamatos termelés. A teljesítménybéres keresetek ez év első kilenc hónapjában 24 százalékkal nőttek a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest. Mint a szövetkezet elnöke elmondta, várhatóan eredménnyel zárják 1987-et, remélhetőleg veszteség és alaphiány nem lesz. — Belföld helyett ma már külföldre termelünk nagyobb szériában — mondja Kiszely Lajos. — Az emberek jobban dolgoznak, többen visz- szajöttek a szövetkezethez, javult a munkafegyelem, s némi technológiái átszervezéssel 24 százalékkal nőtt a termelékenység... A szövetkezet jövő évi termelésének 80 százalékára már van vevő. A szovjet és a csehszlovák piacra 55-60 millió forint értékben gyártanak kötöttárut. Az amerikai partnernek 80 ezer pulóver szállítására kapott kiviteli engedélyt a szövetkezet. Emellett az amerikai cég vevő még annyi pólóingre, amennyit a gyomaendrődiek képesek gyártani. Az idei 12- 13 millió forintos tőkés árbevétellel szemben jövőre 22 millió forint várható. A hazai kereskedelem 1988 első negyedévében a szerződések szerint 25 millió forint értékű terméket vásárol ä szövetkezettől. — Lehetőséget kaptunk — lízing útján — új gépek beszerzésére, a közeljövőben két nagy teljesítményű, modern, svájci gyártmányú kötőgép és 50 varró-, illetve gombozógép érkezik. Ezek munkába állításával mindenképp javulnak majd a piaci pozícióink. Egyébként a korábbi évekhez képest 50 százalékkal több pénzt — mintegy másfél millió forintot — fordítunk gyártmány- fejlesztésre. A piacbővítéssel folyamatossá tettük a termelést, s az amerikai partner egyre bővülő rendelései is bizonyítják, hogy termékeink minőségét és a munkánkat a külpiacokon is elismerik — mondta végül Kiszely Lajos. Hornok Ernő mián, már messzebbre megy el a példáiban és a következtetéseiben: — Kiderült, hogy az ingyenesség a minőség romlásához vezetett. Miközben büszkén mondogattuk, hogy nálunk nem kell fizetni az ellátásért, nem vettük észre, hogy a csecsemőhalandóság megnőtt, főleg Moszkvában. Olyan országban történt mindez, ahol az orvostudomány csodákra képes, és ahol világhírű klinikák működnek világhírű orvosokkal. El kell gondolkodni azon is, miért járnak manapság egyre többen a magánrendelésekre. Azért-e, mert a rendelőintézeteken — a szociológusok felmérése szerint — egy-egy beteggel mindössze 7 percet foglalkoznak (ebből 4 perc a kötelező papírmunka), vagy pedig azért, mert az ingyenesség fokozatosan aláássa a bizalmat. Akárhogy is van — tűnik ki a tanszékvezető szavaiból —, a fő kérdés az egyenlősdiség átértékelése és folyamatos felszámolása, illetve ezen a téren is a gazdasági racionalitás elsődlegessége. Vagyis a lényeg az, hogy az ingyenesség — mint alapvető szociális vívmány — új értelmet kell hogy kapjon. Ebben az összefüggésben van igazán jelentősége annak az egészségügyi programnak, amelyet az SZKP főtitkára a Központi Bizottság januári plénumán jelentett be: „Elkészült az egészség- ügyi intézmények építésének és rekonstrukciójának programja, bővülnek a hazai gyártmányú gyógyszereket és orvosi berendezéseket előállító kapacitások, felgyorsult az a munka, amely az egészségügyi ellátás és az orvostudomány új szervezési formáinak elterjesztésére és fejlesztésére irányul.,” Árpási Zoltán (Következik: A parázsló faszén fölött saslik sül) Papíráradat Eddig mindig az volt a baj, hogy nem juttatják kellő időben különböző információkhoz a szövetkezeti vezetőket. Most pedig arról panaszkodnak ugyanazok a vezetők, hogy kevesebb információ több lenne, többet jelentene számukra. Papp Károly, a Körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz elnöke említette, hogy egy sima hétköznapi postabontás alkalmával már két papírkosár is megtelik általa teljesen fölöslegesnek tartott ajánlatokkal, ismertetőkkel. Hivatalaink, intézményeink, vállalataink a postaköltséget figyelembe véve ilyen formán „nagyszerű" munkát végeznek. Szórják az állam és saját pénzüket mindenféle rangsorolás, súlyozás nélkül. Olyan ismeretekre hívják fel a figyelmet, melyek a gazdálkodás átszervezése óta, már régen kikerültek a szövetkezetek érdeklődési köréből, így azok, akik ezeket nem tudják, valójában ablakon dobják ki pénzüket. Felvetődik az emberben: vajon szabad-e, kell-e, szük- séges-e szövetkezeti vezetőinket leterhelni napi két papírkosárba alig férő információval? Ki és hol szelektálja ezeket? Gondoltak-e arra, a sok leírás, nyomdai úton előállított tájékoztató tömegét vajon képes-e megemészteni az, akinek címezik? Jól tudom: azok, akik ezeket az információkat gyártják, számukra minden sor fontos. Valószínű ezután kapják a fizetést. De vajon abból a tengernyi papírból menynyi realizálódik vállalati haszonként? Tisztában vagyok azzal is, hogy ezt nem szabad ennyire vulgárisán felfogni. A papíráradat ellen mégis csak tenni kellene valamit! A tennivalók között az információ ésszerű áramoltatását lehetne célul tűzni, hogy a szarvasmarhát nem tartó szövetkezeteket ne árasszák el olyan apaállat-prospektusokkal, melyekre nem tartanak igényt, mert ezek az irományok céljukat elkerülve, valójában a papírkosárba kerülnek. Mit lehetne tenni az információ hatékonysága ügyében? A különböző módszerek, eljárások töviről hegyire történő leírása helyett ösztönzőbb lenne a lényeg kiemelése a gazdaságosság szempontjából. Teszem azt: az új módszer hogyan könnyít, mennyivel olcsóbb a réginél, és mennyivel növeli a nyereséget. Ha erről az oldalról közelítenék meg a szövetkezeteket, senki sem dobná papírkosárba a kapott ajánlásokat, leveleket. Sőt, keresné azokat a kapaszkodókat, melyek a gazdaságot előrébb viszik. D. K. Mezőgazdaságunk exporttervei Ebben az évben rendkívüli erőfeszítéseket igényelt a mezőgazdaságtól az exportfeladatok teljesítése, elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt, összességében várha- í tóan teljesül 1987-ben a 601) I millió dolláros pozitív exI port-import egyenleg. Igaz, ■ mindezt a tervezettnél naI gyobb exportteljesítménnyel. I és ehhez kapcsolódóan na- i gyobb importtal tudjuk csak I megvalósítani. Ami a jövő évi kilátásokat I illeti, továbbra is stratégiai I fontosságú a rubelelszámolá- I sú kivitel teljesítése, vala- I mint a tőkés export fokozá- I sa. A nemzetközi piaci köve■ telményekhez való jobb al- i kalmazkodás végett biztosí- I tani kell az agrártermelés I stabilitását, és növelni an- 1 nak rugalmasságát, alkal- I mazkodóképességét. Az ag- I rár külkereskedelem 1988- I ban a konvertibilis forga- I lomban a devizabevételek 1 növelésével párhuzamosan az 8 import több mint 9 százalé- I kos csökkenésével számol, ■ ami együttesen az élelmi■ szer-gazdaság áruforgalmi 1 egyenlegének csaknem 90 ■ millió dolláros javulását 1 eredményezheti. Vendéglátóipari egységek, gebinesek figyelem! Dolgozóink részére kávé biztosítását kérjük, „töbhjnűszakos" jeligére. A jelentkezéseket 1987. november 27-ig kérjük a lapkiadóba. A konvertibilis elszámolású agrárkivitelben a piaci felvevőképesség határáig folytatni — sőt. ahol lehet, növelni — kell a viszonylag gazdaságosan értékesíthető nyerstermékek (gabona, vá- gójuh, vágómarha stb.), illetve a magas feldolgozottsá- gú gazdaságosabb élelmiszer- termékek (szárazkolbász, téli szalámi, egyes mélyhűtött termékek, sajt) kivitelét. A jövőben is nagy figyelmet fordítanak a nem kiemelt, úgynevezett aprócikkek exportjára, amelyek hozzájárulnak a népgazdasági egyensúly javításához. Az exporttámogatás felső halárának a megszabása azt szolgálja, hogy a termelők mindent tegyenek meg az ésszerűbb, költségkímélőbb gazdálkodásért. A rubelelszámolású agrárkivitel ágazati és népgazdasági jelentősége a jövőben sem csökken. örvendetes, hogy az idén kiemelkedő exporttervet teljesítettek az erdőgazdaságok. Tőkés exportjukat az elsődleges faipari vállalat tok és az erdőgazdaságok 10 százalékkal növelték az elmúlt évihez képest. V. 1. Pénzintézet fiatal, közgazdasági érettségivel rendelkező, gépírni tudó adminisztrátort keres Jelentkezéseket „Pénzintézet” jeligére a békéscsabai lapkiadóba várjuk. B LAKÁSVÁSÁRLÓK, FIGYELEM! Még kapható a Békés Megyei Építőipari Szövetkezet által Békéscsaba (Nyugati kertváros). Búzavirág | utcában épített lakásokból. A lakások félkész, vagy teljes kész állapotban vásárolhatók. B A lakások földszint (66,21 négyzetméter), tetőtér (52,81 négyzetméter) területüek. Érdeklődni a szövetkezet műszaki osztályvezetőjénél lehet: Békéscsaba. Kétegvházi út 10. sz.
