Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

1987, november 17., kedd o Szerkezetváltás Dombegyházán A szarvasi Szirénben ingeket készítenek az ügyes kezű lányok, asszonyok Fotó: sarkad! László Lengyel turistacsoportok üdültek Gyulán A helybeliek tapasztalhat­ták, hogy az idén igen sok lengyel turista kereste fel a várost: túlnyomórészt az IBUSZ gyulai irodájának szervezésében érkeztek. — Ebben az évben megnö­vekedett az utazási irodák önállósága — mondja Pet- rovszki Pál, az iroda veze­tője —, ugyancsak az idén nyílt lehetőség először arra, hogy szervezett csoportokat üdültethessünk. Jó kapcso­latot alakítottunk ki az Or­bis lengyel utazási irodával, melynek révén városunk­ban 28 gyermek- és 20 fel­nőttcsoport üdülhetett. Meg­állapodást kötöttünk az Or­bis katowicei irodájával len­gyel szénbányászok üdülteté­séről is. Ennek 1 keretében április 2-ától október 24-ig, ideológia és a valóság, sza­kadék keletkezett a tettek és a szavak között. Kettős tudat jött létre: a valóságos tudat és az ideológiai tu­dat. Moszkvában az emberek ma azt mondják, hogy az utóbbi másfél évtizedben (1970—1985) sok volt a szö­veg és a felesleges taps. Egy idős asszony arról pa­naszkodott, hogy míg az ő nemzedékük — a nagy bál­vány, Sztálin ledöntése mi­att — egy hitét vesztett nemzedék, a gyermekeiké hit nélküli. Őket nehezebb lesz felrázni, mozgásba hoz­ni. Túl sokat hallottak hi­vatalos fórumokon arról, hogy mennyire demokrati­kus és igazságos a társada­lom, milyen magas az ellá­tás színvonala és ezzel szem­ben túl kevés helyen iga­zolta a valóság a szavakat. Mihail Gorbacsov a ja­nuári plénumon sajátos szó- használattal élt, amikor a Szovjetunióban végbement folyamatot társadalmi kor­róziónak nevezte. Olyan kor­róziónak, amelynek elemei — mint mondta — „szinte észrevétlenül elkoptatták azokat a nagy erkölcsi érté­keket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak, s amelyekre büszkék vagyunk. Ezek: az eszmei meggyőző­dés, az önfeláldozó munka, a szovjet hazafiság”. Hogy ez a társadalmi korrózió ponto­san mióta folyt, és milyen mélyre mart, azt ma még nehéz megmondani. Mindenesetre a múlttal való kemény szembenézés fura dolgokat művel. Maga a pártvezetés hirdette meg: a történelemben nincsenek ta­buk, nincsenek érinthetetlen korszakok, és érinthetetlen személyek. Az is központi elhatározás, hogy meg kell írni a Szovjetunió, és az SZKP szubjektivizmustól és különböző politikai érde­kektől mentes, mai ismere­teink szerint objektív törté­netét. Természetes, hogy most, a nyilvánosság ide­jén, mint felhúzott zsilip alól a víz, úgy buknak fel­színre az eddig fiókban lap­pangó. vagy csak a fejekben őrzött történelmi munkák. 18 napos turnusokban 43 fős csoportokban a bányá­szok úgynevezett regeneráló kúrán vettek részt: a Vár­fürdőben gyógykezeléseket kaptak, a mezőgazdasági szövetkezetek üdülője pedig a lengyel ízlés szerint, napi átlagban 4500 kalóriát tar­talmazó étlapot állított össze számukra. — Tartósnak ígérkezik az együttműködés a lengyel utazási irodával? — Reméljük, az utaztatást jövőre sem zavarják meg a valutáris feltételek. A len­gyel csoportok jól érezték magukat nálunk, csakúgy, mint azok a magyar lányok és asszonyok, akik Békés és Hajdú-Bihar megyéből részt vettek a Varsóba. Krakkó­ba és Lublinba szervezett nőnapi kirándulásunkon. Olyanokról és olyan idősza­kokról, akikről és amelyek­ről eddig — finoman fogal­mazva — illett hallgatni. Csoda-e hát. ha az összkép, ami az olvasó elé tárul, ne­gatív. Ami makulátlan, amiben a legteljesebb az egyetértés, az a lenini korszak, és ter­mészetesen a nagy honvédő háború. A Pravda szerkesz­tőségében járva megkér­deztük, mi a véleményük olyan — a szovjet sajtóban is megjelent — kérdésekről, mint Sztálin hadvezéri ké­pessége és felelőssége a tá­bornoki kar lefejezésében, és más, itthon is jól ismert té­mákról. A választ — korá­ról ítélve: a háborút is meg­járt — szakszervezeti titkár adta meg, röviden, határo­zottan: „Hivatalosan senki sem vitatja Sztálin hadvezé­ri szerepét!” Vagyis az, hogy valamiről cikkeznek a la­pokban, még nem jelenti azt, — Gyula idegenforgalmi tekintetben már sok helyen nevet szerzett magának. Is­merik a lengyelek? — Nem eléggé- Ezért na­gyon örültünk annak a ve­télkedőnek. amelyet a var­sói rádió sugárzott május­ban hetente egy alkalommal a reggeli Szignál című mű­sorban. A városból feltett kérdések nyertese egy 13 éves kisfiú lett, aki apuká­jával és a műsor szerkesz­tőjével nálunk üdülhetett. — Milyen üzleti vetülete van a lengyel kapcsolatnak? — Nagyrészt ennek kö­szönhető, hogy a tavalyi 68 millió forintos árbevétel he­lyett az idei valószínűleg el­éri a 110 millió forintot. (szőke) hogy abban a kérdésben változott volna a hivatalos vélemény. Itt egy új jelenséggel ál­lunk szemben. Alekszandr Bovin, az Izvesztyija ismert szemleírója hívta fel rá a figyelmünket: „A probléma gyökere abban van, hogy megszoktuk, ami a Pravdá­ban. a rádióban, vagy a tv- ben megjelenik, vagy el­hangzik, az a Kreml, a kor­mány, a politikai bizottság, egyenesen a Szovjetunió vé­leménye. Holott csak a lap álláspontja, vagy egyszerűen csak egy újságíróé.” A mai szovjet gyakorlat tehát ez utóbbi felfogás felé tart. De kívánatos lenne — Bovin szerint — a nemzet­közi újságírásban is felszá­molni a korábbi téveszmé­ket. Elmondása szerint konkrétan arról van szó, hogy a szocialista országok sajtójában a testvérországok- ról általában felszínes és Már jó néhány évtizede a folytonos útkeresés, meg­újulás a Dombegyházi Pető­fi Tsz sorsa. Amikor új, sza­kosított sertéstelepek építé­sének időszaka volt, elsők között vállalkoztak ilyen létrehozására. Nagyberuhá­zás volt. Az emberek azt tartották róla, hogy „kom­binát”, mivel az addig kü­lönböző helyen és módon folytatott sertéstartást egy „épülettömbbe” • összpontosí­tották: kocatartás, elletés. malacnevelés és -hizlalás, minden egy telepen. Ezzel egy időben, vagy talán ezt megelőzve a szarvasmarha-ágazatot fej­lesztették. Amikor viszont a gépesítés kínált lijabb al­kalmat a növénytermesztés hozamainak növelésére, ak­kor ezt a lépést a helyi munkaerő foglalkoztatásá­nak figyelembevételével lép­ték meg. Ipari üzemágat szerveztek. Villanymotorokat tekercseltek, varrodájukban pedig, már finom konfekci­ót gyártanak. De, hogy jö­vedelemmel jól bebiztosítsák magukat, gyümölcsös telepí­tésébe fogtak. A fák már te­remnek, és most néhány hektárral növelték a terüle­tet és a választékot. Ezzel a sokoldalúan meg­alapozott gazdálkodással ma­gyarázzák évek, évtizedek óta tartó sikersorozatukat. Ilyen előzmények után so­kaknak talán furcsán hang­zik, hogy a jól menő Domb­egyházi Petőfi Tsz-ben most ismét szerkezetváltásról be­szélnek. — Mi tette szükségessé ed­digi tevékenységük áttekin­tését? — kérdeztem Fülöp Sándor tsz-elnöktől. — Kétségtelen, a mi szö­vetkezetünk a folytonos szer­kezetváltás, a folyamatos felületes, jobbára csak az eredményekkel foglalkozó tudósítások jelennek meg. S ha ettől eltérő, kritikus a hangnem — még ha oly ta­pintatos is — kölcsönösen sértődötten összerezzenünk. Az átalakítás persze, min­denekelőtt gazdasági kény­szer, s a társadalmi kedvez­ményeket is csak a gazdasá­gi eredményekkel össz­hangban lehet kezelni. A meghatározó tehát a gazda­ság. De a peresztrojkáról való gondolkodás ugyancsak kiszélesedett. Moszkva egyik legna­gyobb munkáskerülete, Pe- rov pártbizottságának első titkára, Jurij Arhangelszkij. Üj ember a hatalomban. Mondhatni azt is, hogy a peresztrojka „repítette” az első- titkári székbe. Tegyük hozzá, nem - alaptalanul, meglehet, karrierje a leg­utóbbi esztendőkig szokat­lannak tűnt volna: egy éve első titkár, azt megelőzően a kerület legnagyobb ipari vállalatánál dolgozott, 24 évig. Beosztott mérnökként, kezdte, s igazgatóként kö­szönt el a gyártól. Negyven- nyolc éves. s azt sem titkol­ja, hogy kevesebbet keres itt, mint a vállalatnál. De Jelcin, az új moszkvai első titkár (akit időközben az átalakítással szembeni tü­relmetlensége miatt leváltot­tak) hívta, s neki igent mondott. Nos, Arhangelszkij a kerületi pártbizottságon adott tájékoztatójában maga is ákélesebb szférákra értel­mezte a peresztrojkát. Mint mondta, a gazdaság átalakí­tása mellett meg kell célozni a szovjet emberek kultúrájá­nak átalakítását, a dolgozók közgazdasági ismeretének növelését, egy magasabb er­kölcsi kultúra megteremtését (a családokban, az iskolák­ban és a dolgozó kollektí­vákban), a jogi és az etikai kultúra létrehozását, illetve színvonalának javítását, és végül a negatív jelenségek (alkohol- és kábítószerfo­gyasztás, közömbösség, mun­kakerülés) elleni harcot. (Következik: Aki jobban akar élni, dolgozzon meg érte.) Árpási Zoltán megújulás korszakát éli. Sok mindent csináltunk, minden fejlesztési lehetősé­get megragadtunk az utób­bi néhány évtizedben. Az a cél vezetett, hogy a falunak munkát, megélhetést adjunk a szövetkezet lehetőségein belül. Volt időszak, amikor a különböző vállalkozások gazdasági hasznát nem vizs­gáltuk, mert volt húzó ága­zatunk, a növénytermesztés, mely ezeket a kisebb költ­ségeket elviselte. Igen ám, de a mezőgazdaságban fel­használt ipari eredetű anya­gok árai emelkedtek, s ma már az egykor nagy haszon­nal termelt növények közül több csak veszteséggel ter­melhető meg. Az állatte­nyésztés is hasonló cipőben jár. — Mit lehet tenni ilyen­kor? — Szakembereink — ag- ronómusok és közgazdászok — összedugták a fejüket, és megvizsgálták hogyan és mi­re ösztönöz bennünket a közgazdasági környezet. El­sősorban meglevő ágazataink kínálnak-e több jövedelemét egy még racionálisabb gaz­dálkodás keretében? Ha igen, akkor eldöntöttük a termelés nagyságrendjét, kidolgoztuk a követendő technológiát, elemeztük a rá­fordításokat. A nem jöve­delmező termékeket pedig töröltük a termelésszerkeze­tünkből. Az ipari melléküzemágak esetében más a helyzet. Ezek működtetésében ke­restük a jobb, a jövedelme­zőbb megoldást, mivel a szervezeti formák, keretek is magukban hordanak bizo­nyos jövedelemtermelő több­letet. Ügy véljük, hogy a le­ányvállalattá történő átren­dezés a szövetkezetnek is és Valami új dologba kezde­ni mindig kockázatos vál­lalkozás. Még nincs meg a kitaposott ösvény, amin bát­ran el lehetne indulni, s nincsenek elődök, akik át­adhatnák tapasztalataikat. Ilyen úttörőként kezdte mű­ködését öt évvel ezelőtt a Gyulai Lakás- és Közmű- tervező Kisszövetkezet. Az ipari szövetkezetek ezen új fajtáját elsőként alapították a megyében, s hosszú ideig egyedül is maradtak. Az idő azonban röpül, s a kisszö­vetkezet a közelmúltban tar­totta meg jubileumi közgyű­lését. Az esemény kapcsán az eltelt fél évtized tapasz­talatairól és egy kicsit a jövőről kérdeztük Székely Sándort, a Lakisz elnökét. — Lakó- és középületter­veink elkészítésére egy fő­állású és tizenöt mellékfog­lalkozású taggal alapítottuk meg a kisszövetkezetünket. Vállaltuk ezzel az új gaz­dálkodási módszerrel járó előnyöket és természetesen a gondokat. Bár panaszra nem lehet okunk, hiszen már az első esztendő után a kisszö­vetkezet termelési értéke 1 millió 490 ezer forint lett. A nettó nyereség pedig 247 ezer forint. E számok iga­zán akkor jelentősek, ha azt is elmondom, hogy a társu­lásunknak induló vagyona 50 ezer forint volt. Az el­múlt öt év alatt továbbra is egyenletesen növekedett a bevételünk. Kivétel csupán a '85-ös esztendő volt, ami­kor a meliorációs tervezé­seinkről, különböző akadá­lyoztatások miatt átmeneti­leg lemondtunk. Az ebből adódó veszteségünket végül is a kivitelezői tevékenysé­günk megkezdésével igye­keztünk pótolni. Ma már szinte bármilyen magas-, il­letve mélyépítészeti beruhá­zást, fölújítást el tudunk vé­gezni. Természetesen nem nagy volumenű építkezések­re gondolok. De akár kőmű­ves, villanyszerelői, sőt épü­az ott dolgozóknak is elő­nyösebb lenne a mai mű­ködtetési formánál. — Térjünk vissza a szer­kezetváltás idei legnagyobb vállalkozására: hogyan lesz a 18 ezer hízósertésből csak­nem 30 ezer a következő években? — Állategészségügyi okok miatt fel kellett számolnunk a saarvasmarha-ágazatot. A telep fertőzötté vált. Mi le-, gyen az épületekkel? Az át­építésre és bővítésre pályá­zatot készítettünk. Az ál­lamtól 18 millió forint tá­mogatást kaptunk. Ehhez hozzátettünk 40 millió saját erőt és egy új, 10 ezer hí­zott sertést kibocsátó szako­sított telepet építettünk. A régi és az új telepről éven­te 22-23 ezer hízott sertést értékesítünk. A háztájit is ide integráljuk. Ott it a tsz- ben tartott fajtát tenyészt­jük, s így hétezer körüli évi sertéstermelésre számolunk. Ez az ágazat nálunk most már 100 milliós nagyságren­dű bevételt hoz. Erre nem­csak nekünk kell egy kicsi­két jobban odafigyelni, ha­nem a feldolgozó vállalat­nak is. Ez a nagy abrakfo­gyasztó ágazat további fino­mítást követel vetésszerke­zetünkön. Már jövőre 7-800 vagon gabona megtermelé­sét tervezzük. A cukorrépa és a kender hagyományos területét szeretnénk megtar­tani, és más ipari növények rovására konzervgyári pa­radicsomot termelni a csa­bai gyárnak. — Mi motiválta ezeket a változásokat? — A kormány és az ága­zat programja, az új köve­telményekhez való igazodás szükségessége, és a terme­lés helyi lehetőségeinek mind jobb kihasználására való törekvés. D. K. letgépészeti feladatokat is el tudunk végezni, persze kor­látozott méretekben. Munkavállalásaink nagy­ságát ugyanis elsősorban taglétszámunk korlátozza. Az elmúlt öt év során har­mincra növeltük munkatár­saink számát, közülük ki­lencen főállásban dolgoznak a kisszövetkezetnél. Külső alvállalkozókkal csak a legritkább esetben dolgozta­tunk. Tapasztalataink sze­rint ez esetben megszapo­rodnak a hibák, a pontatla­nul elvégzett munkák, amik rontják a kisszövetkezetünk hírnevét. Márpedig az egyre nehe­zedő piaci versenyben áll­nunk kell a sarat, ha meg kívánjuk őrizni kisszövetke­zetünk elért eredményeit. Bővíteni kívánjuk tevé­kenységünk körét — első­sorban a lakosság felé — a fűtéskorszerűsítési feladatok tervezésében. kivitelezésé­ben. Továbbra is dolgozunk vállalatok, jogi személyek felkéréseire. Mivel tevé­kenységi körünkkel nem va­gyunk monopolhelyzetben, próbálunk igazodni a kihí­vásokhoz. Véleményem sze­rint. aki a munkában, a mi­nőségben, a határidőben nem tudja tartani a jogosan elvárt szintet, az előbb- utóbb megbukik. Ezt tudatosítottuk a tag­ságunkkal is. Kisszövetkeze­tünk abban különbözik na­gyobb gazdasági egységektől, hogy nálunk a munkabér nem garantált. Nem bízunk a hirtelen fejlődésben, meg­gazdagodásban. inkább a fokozatos, de eredményeket elérő gazdálkodásba vetet­tük hitünket. Ez így is van rendjén, hiszen él bennünk a szövetkezeti tulajdoni tu­dat, vagyis szeretnénk to­vább növelni a kisszövetke­zet termelési értékét, azaz bruttó jövedelmét. Terveink szerint az idei, 1987-es esz­tendőben 5.5 millió forint­ra. (bacsa) A kiváló minőség selejtje Másfél évtizede vásároltuk első „Vulkán** márkájú kötőgé­peinket a leningrádi gépgyártól. Egyetlen méter minőségi len­vásznat sem adtak még, amikor három évi használat után kénytelenek voltunk a hulladéktelepre szállítani őket. (Meg kell jegyezni, hogy a gépek minőségi jeggyel voltak ellátva.) Két évvel ezelőtt újabb hat körkötőgépet kaptunk a lenin­grádi gyártól. De mind a hat selejtnek bizonyult. Hosszas hu­zavona, levelezgetés, a minisztériumhoz való bejelentés, végül személyes közbenjárás után megkaptuk a legfontosabb alkat­részeket — egyetlen géphez. Később még további három kör- kötőgéphez szállítottak — többszöri reklamáció után — alkat­részt. De két gép mind a mai napig nem működik. Negyedszázada mi képviseljük az iparban a jobbszárnyat. Ki­tartóan dolgozunk termékeink minőségének javításán, a válasz­ték bővítésén, és növeljük az új termékek számát. Büszkék vagyunk arra, hogy az űrhajósok és az olimpikonok igényeit is ki tudjuk elégíteni. De az ilyen vállalatok, mint a „Vulkán**, lerontják az eredményeinket, a jövedelmeinket, és kedvezőtlenül hatnak a kollektíva hangulatára. Kénytelenek vagyunk pihenőnapokon és három műszakban is dolgozni, hogy az öreg gépeken pótoljuk a Vulkán gyár masinái által okozott kieséseket. A leningrádi gyár gépeinek gyenge minő­sége miatt — csak az idén — már félmillió rubellel csökkent a nyereségünk. Szeretnénk megkérdezni a Vulkán kollektívájától: hallottak-e valamit a peresztrojkáról, ismerös-e nekik ez a kifejezés, „ki­váló minőség**. R. Ivanova munkásnő, a „Trikotázs” Vállalat minőségi ellenőre, N. Gridnyeva, L. Kurjanova kötőnők, Voronyezs. (Megjelent az Izvesztyijában) Jubilált a Lakisz kisszövetkezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom