Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-13 / 241. szám
I 1987. október 13., kedd Debrecenbe kéne menni... Ibuszosokkal a Kálvinista Rómában és a Hortobágyon Az oratóriumban a történelemmel találkoztunk Már javában masíroztak Békéscsaba sétálóutcáján a nyíregyházi majorettek, amikor az IBUSZ városi irodája előtt autóbuszra szálltak a területi igazgatóság kétnapos debreceni túrájára indulók. A1 hangulat (miként az idő is) már ezen a kora délelőtti órában is kitűnő volt, a program ismeretében pedig az újságíró is élményteli két nap elé nézhetett. Az Ikarusz lendületesen fogyasztotta a kilométereket, a Békés és Csongrád megyei irodák vezetői és alkalmazottai először igencsak fontos szakmai beszélgetésekkel, majd nótázással töltötték az időt, és minek is lett volna nagyobb sikere, mint annak, ami így kezdődik: „Debrecenbe kéne menni. .Mentünk is. és meg i^. érkeztünk az Aranybika Szálloda elé, ahol már kék formaruhában vártak bennünket az IBUSZ debreceni irodájának dolgozói, és várt a város, őszi napsütésben, kék éggel, melyre tiszteletet parancsoló monumentalitással magasodott a kéttornyú templom, a Kálvinista Róma történelmi eseményeinek néma tanúja. Nem véletlen, mondtuk hamarosan, hogy IBUSZ-tú- ra résztvevői vagyunk: az események megállíthatatlanul peregtek, pontos időbeosztással, lényegre törően. A fogadás feketekávé* és ismerkedő percei sem tartottak az előírtnál tovább, és a délután változatos, érdekes programjai sem. Ebéd után első utunk a Nagytemplomba vezet, ahol illő dolog megisjnerkedni (például) azzal, hogy Kossuth Lajos 1849. április 14-én itt olvasta fel a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló kiáltványt. Megyünk a református kollégiumba, ahol az öt megye: Békés, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Csongrád és Szolnok IBUSZ-osai nagy figyelemmel hallgatják Gaál Győző debreceni idegenvezető szavait a kollégium múltjáról, 1849—49-ről, és mindenki megnézi: hol ült Kossuth és Nyáry Pál az oratóriumban? A Déri Múzeum és Munkácsy híres képe, az Ecce Homo! az elgon- dolkozás pillanatait hozza, aztán autóbuszos út a város nevezetes Paripa Csárdájába, amiről az is kiderül, hogy öt millióért építtette a tulajdonos, és az is, hogy pompás konyhája van. De addig . . . Nos, addig még sok minden történik. Csikós ruhába öltözött legények és kötényes lányok várják az idegenforgalmi ügyekben otthonos vendégeket, kezükben tálca, a tálcákon a vendégköszöntő. Aki azonban jobban becsüli a veres bort, netán a fehéret, egyhamar megtalálja a szín alatt várakozó hordókat, csapra verve. A jókedv kétségtelen, és még a rohamosan hűlő levegő sem gátol senkit abban, hogy tapssal köszöntse a csikósokat, és nagy nevetéssel az alkalmi lovaglókat. Sötét van, amikor visszaérkezünk Debrecenbe, hogy másnap, kora reggel már újra úton legyen az autóbuszkonvoj Hajdúszoboszló felé. Itt a híres Délibáb Hotel igazgatója, Soós Sándor mondja el a tudnivalókat a fdtró feketekávé mellé, elsősorban arról, hogy Hajdúszoboszló télen-nyáron fürdőváros; hogy aj három- csillagos szálloda szobáirtak 95 százalékában külföldiek laknak; hogy elkészült a 300 személyes konferenciaterem (éppen abban vagyunk); és hogy csónakázótavak, teniszpályák, finn szaunák, lovastanyák várják azokat, akik ott szeretnék idejüket tölteni... Hajdúszoboszlón, miközben bejárjuk a nyári fürdőt, ahol még most is zajlik a strandélet, váltunk néhány szót a Vojvodinatours szintén vendég szabadkai irodájának vezetőjével, Gejovic Imivel, és a piroti igazgatóval, Tomislav Stojanovic- cal. Mondják, hogy elsősorban Hajdúszoboszlóra és Gyulára kíváncsiak, a fürdőépítés tapasztalatait szeretnék megismerni. Különben a szabadkai iroda vezetője rendszeres vendég és üzletfél az IBUSZ szegedi irodájában, és ez így van vi- szonosan is. „Kapcsolatainkat szeretnénk tovább bővíteni, és azt is, ha a Pirot lehetőségeivel a magyarok jobban megismerkednének. A Hotel Pirot Szerbia egyik legszebb szállodája, az Isztambulba irányuló magyar turistautak első napi pihenője.” Hortobágy az még mindig a csodák-csodája. Miután igencsak régen jártunk errefelé, az élmények újdonságán mértem le: vajon igaz-e, hogy az itt található idegen- forgalmi alkalmak nem lépik túl a „délibáb minden mennyiségben” annyit ócsárolt színvonalát. Vajon rátelepszik-e a kimódoltság, a hamis látványosság, a „csi- kosch, gulasch, fokosch” mindarra, amit láthatunk? Kellemesen csalódtunk! Mert ami Hortobágyon fogadja a vendégeket (persze, hogy idegenforgalmi szervezettséggel és kínálattal), az azért valódi, az hangulatában maradandó és szép. Aki végigjárja a pásztormúzeumot, megáll egy percre Somogyi Árpád 1926-ban készült Csikós szobránál, vagy körbejárja a kilenclyukú híd lábánál felállított szobor- csoport alakjait, nem visz el magával hamis romantikát. Ha aztán részese lehet a Veres bort-e, vagy fehéret? Ildi Békéscsabáról, a bátor lovas szekerezésnek, be a pusztába, ahol meghajtják a ménest, és a csikósok is bemutatják tudományukat: visz- szavágyik ide, ha beismeri, ha nem. Újra az autóbuszon, Bor- lai Lászlóval, az IUBSZ Békéscsabán székelő területi igazgatóságának vezetőjével. „Azóta, | hogy megalakultunk, tehát 1985 óta törekszünk arra, hogy irodáink dolgozói megismerjék egymás területét, hogy a helyszínen lássák mindazt, amit el kell adniuk, és munkatársi kapcsolataik is megfelelően kialakuljanak. Ez a most már rendszeres őszi találkozók fő célja. (Tavaly Gyulán volt hasonló, és akkor a vendégek megismerkedtek még Orosháza, Mezőhegyes, Békéscsaba nevezetességeivel is.) A turizmus, az idegen- forgalom jelentős „iparág” Hazánkban. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az emberek olcsón szeretnének utazni és sokat látni. Ennek szellemében szervezzük már több éve azokat a tíznapos jugoszláviai utakat, melyek olcsóbbak, mint egy hasonló időtartamú balatoni üdülés! Nagy az érdeklődés, remélem, 1988-ra is elmondható lesz ugyanez. A tengerpart persze nagy vonzóerő, és ha a vendég a szolgáltatásokkal is elégedett, másodszor is eljön, sőt harmadszor is. Ugyanakkor gondunk és feladatunk a Jugoszláviából érkező turisták számára js biztosítani a kellemes pihenést, á sok látnivalót. Szeretnénk bebizonyítani, hogy nemcsak Budapestből áll Magyarország, a vidék számos városa, üdülőhelye vetekszik a főváros látványával. Azt hiszem, ezt a Hortobágy tévedhetetlenül bizonyítja. A tömeges turizmus mellett a hobbiturizmust is szerveznünk kell. mindkettő fontos, és hasznos' területe munkánknak. Azt tartjuk, hogy az idegen- forgalom az ezredfordulón még kiemeltebb helyet kap a nemzetgazdaságban, tehát a megfelelő szemlélet kialakítása már most elsőrangú feladat. Ez azt jelenti, hogy támogatnunk kell a legkülönbözőbb kezdeményezéseket, az olyat például, hogy a Békéscsabai Állami Gazdaság megvásárolta és felújítja a Csaba Szállót; hogy mind többen látják: aki (mondjuk) Gyulára jön nyáron, az átmegy Békéscsabára a múzeumba, vagy megnézi a szarvasi arborétumot is. Nincsenek elhanyagolható idegenforgalmi területek! És még valamit: a vendég vendég legyen! Aki ezt elfelejti, nem lehet jó idegen- forgalmi szakember.” A debreceni IBUSZ-osok ebből kitűnőre vizsgáztak. Figyelemmel és szeretettel fogadták, kalauzolták szű- kebb pátriájukban békéscsabai, szegedi, szolnoki, kecskeméti kollégáikat. így aztán a nóta is bevált: érdemes volt Debrecenbe menni... Sass Ervin Ritkán adódik úgy, hogy az ember egy egész nap szabad legyen, s kedve szerint tölthesse idejét a tévé képernyője előtt. A legutóbbi vasárnap ilyen volt számomra, s úgy döntöttem, hogy végigkövetem a nap tévés eseményeit, természetesen azzal a kikötéssel: minden műsort nem nézek meg, mert jóból is megárt a sok. Ráadásul sok jó nem is ígérkezett, legalábbis a tévéújságot böngészve: egy átlagos munkaszüneti program volt a kínálat. Tanulságos délelőtt Nem szabad előítéletekkel leülni egyetlen műsor elé sem, ez volt a vasárnap délelőtt első tanúsága a Tervezzünk tárgyakat ’88 tizenöt perce után. Ugyanis nem csupán felhívás volt ez a műsor, hanem annál jóval több is. (Annyit tudnunk kell a Tervezzünk tárgyakat akcióról, hogy nem először hirdetik meg 9—18 évesek számára, ezen belül korosztályokra bontva. Olyan ötleteket várnak a gyerekektől, melyek hétköznapjainkban . hasznosíthatók, életünket könnyebbé teszik, de olyanokat is, melyek akár iparilag is alkalmazhatók, s praktikusabbak elődeiknél.) Most egy-két rövid riportban bemutatták, hol is tartanak a megvalósulás útján az előző pályázat díjnyertes ötletei, tárgyai. Jó néhány hónapja hirdették ki az eredményeket, s emlékszem, akkor több cég képviselője — fantáziát látván a gyerekek találmányaiban — ígéretet tett arra, hogy foglalkoznak velük, s a lehető leggyorsabban megkezdik, igény szerint, a gyártásukat, felhasználásukat is. Hogy azóta sem jutottak sokkal többre — néhány eset kivételével —, azt a rövid beszélgetésekből megtudhattuk. A legelszomorítóbbnak egy igencsak praktikus gereblye sorsa tűnik. (Ennek lényege: egy elmés, egyszerű szerkezet segítségével egy mozdulattal le lehet takarítani a gereblye fogai közé akadt füvet, avart, s megállás nélkül.) Nem találtak rá gyártót, noha több céget is felkerestek, akik kerti szerszámok gyártásával foglalkoznak. A válasz mindenhol az volt, nincs megfelelő felszerszámozottságuk, csupán a régi gereblyék gyártásához van. így tehát a piacon továbbra is a régi típussal találkozhatunk a továbbiakban. Mert úgy látszik, a megújulási program, az abban foglaltak nem találnak mindenhol „vevőre”. Persze azt is el tudom képzelni, hogy az ötletes gereblyével hamarosan találkozunk, mondjuk importáljuk majd, s háromszor annyiba kerül, mintha idehaza állították volna elő. A délelőtt másik meglepetése a Vasas—DMVSC női kézilabda-mérkőzés volt, több szempontból is. A debreceniek már bajnokként érkeztek a fővárosba, a Vasasnak viszont égetően szüksége lett volna a két pontra, hogy biztosíthassa dobogós helyezését. Talán egy focimeccsen egyértelmű lett volna az eredmény, itt azonban másként alakult minden. Igaz, sokáig vezetett a Vasas, de a debreceni lányok — nem győzöm hangsúlyozni, nekik már „mindegy” volt — nem adták fel, küzdöttek, s győztek. S ami mindenképpen megjegyzésre méltó: bár kemény sport a kézilabda, végig sportszerű volt a találkozó, akárcsak a körönség. Én legalábbis most láttam először sporteseményen olyan transzparenst, melyen a barátság szó mellett a két klub címere is szerepelt. A lelátókon lévők pedig ehhez tartották magukat . . . Délután és este Azt hiszem, a természetről az angolok tudnak legjobban filmet készíteni, bizonyították ezt már számtalan alkalommal. Most a BBC újabb háromrészes sorozatának első darabjával indult a vasárnap délután, Egy kontinens sorsa címmel. Azok voltak a szerencsések, akik színesben láthatták az Észak-Amerikáról szóló képsorokat. Közelebbről a Colorado-fennsík, illetve a Colorado Grand Canyon csodálatos, fantasztikus változatosságú vidékét mutatták be, melyeknek minden darabja, minden egyes köve évmilliók történéseiről vall, ha értő emberek, műszerek faggatják azokat. Választ adnak arra, hogyan, mikor vált el a földrész Pangeától, miként nyerte el mai alakját, helyét, milyen élőlények lakták ezt a földrészt. Várjuk a folytatást. Az ismeretterjesztő filmet követően már csak este folytattam a tévézést, s a Jean Paul Belmondo-sorozat darabjai választottam az egyes programon. Az Egy férfi, aki tetszik nekem című francia film 1969-ben készült, s úgy tűnik, minél inkább közeledünk az időben a mához, annál inkább értékállók a Belmondo-filmek. Persze, ennek az is lehet az oka, hogy ebben a filmben a nagyszerű Annié Girardot volt a partnere. . (penzes) Mai magyar irodalom Négy megye filmes vetélkedője Az évszázad művészete keleten címmel előadás- és beszélgetéssorozatot rendez a megyei könyvtár Békéscsabán. Témái átfogják az előzményektől nem függetlenül a jelenkori egyetemes magyar irodalmat, tehát nemcsak a magyarországi, hanem a határainkon kívüli magyar nyelvű irodalmakat is. E nagy egység áttekintése és az ismerkedés elősegítése igényli a műfajonkénti és területenkénti felosztást. Az előadásokat az egyes témák kiváló szakértői, neves és fiatal, még kevéssé ismert irodalomtörténészek, kritikusok tartják (Ablonczy László, Bertha Zoltán, Gö- römbei András, Keresztury Tibor, Mészáros Sándor, Po- mogáts Béla, Szokolczay Lajos). Mivel a mai magyar irodalom fontos színhelyei, ugyanakkor némiképp formálói, alakítói az irodalmi folyóiratok, ezért két fővárosi (Elet és Irodalom, Kor- társ) és három vidéki lap (Alföld, Életünk, Jelenkor) szerkesztőségének képviselőivel is találkozhatnak az olvasók. A sorozat szervezőinek nem titkolt célja az irodalomnépszerűsítésen, az ismeretterjesztésen túl az irodalommal való elmélyültebb foglalkozásnak, a közösségi együttgondolkodásnak lehetőséget biztosítani. A maguk eszközeivel így is Békés megye irodalmi életének fellendülését kívánják szolgálni. Októberi program: 19-én 18.00 órakor „A mai magyarországi próza” (Mészáros Sándor, KLTE), 26-án 18.00 órakor az Alföld c. debreceni irodalmi folyóirat szerkesztőségének bemutatkozása. Az első forduló helyes megfejtése: Boriszkin. A helyes megfejtők közül az alábbiaknak kedvezett a szerencse: Horváth Szép Lajosné (Kiskunhalas, Bercsényi u. 14.) hétvégét a hódmezővásárhelyi Fáma Hotelben 2 személy részére; Kovács Viktória (Békéscsaba, Könyves K. u. 25.) a békéscsabai Vídia Kereskedelmi Vállalat háztartási kisgépeit; Kovács Tiborné (Kecskemét, Paprika u. 3.) a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődési osztálya által ajándékozott kétezer forintos vásárlási utalványt; Erisei Gábor (Szeged, Gutenberg u. 28.) a Békési Erdő- gazdasági, Fűz- és Kosáripari Vállalat fűzből készült ajándékát; Soós Pataki Gyu- láné (Szolnok, Bozsó K. u. 22. IV. 17.) az Ideál Szolnok Megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat ezer forintos ajándékcsomagját nyerte. A Békés Megyei Moziüzemi Vállalatnál megtartott sorsoláson az alábbi pályázók nyerte: Héder Mária (Medgyesegyháza, Arany J. u. 11.) a Békéscsaba és Vidéke Áfész ezer forintos vásárlási utalványát; Béres Ilona (Békéscsaba, Kulich Gy.-ltp. 4. C III. 4.) az Uni- verzál Kereskedelmi Vállalat ezer forintos vásárlási utalványát, Rácz Lászlóné (Medgyesegyháza, Báthory u. 7.) pedig a Domus Lak- berendezési Áruház asztali rádióját. A nyeremények a Békés Megyei Moziüzemi Vállalatnál (5600 Békéscsaba, Luther u. 5 B) vehetők át. 2. forduló „Vaszilij Makarovics 1954- ben, 25 évesen főiskolai hallgató lett. Legendák keringtek felvételi vizsgájáról, ahol gimnasztyorkában jelent meg, és saját bevallása szerint sem a megfelelő fel- készültség teljes fegyverzetében. Ám a felvételi bizottságnak — különösen Mihail Romnak — megtetszett a Szibériából jött ifjú. Pályája első éveiben leginkább filmszínészként ismerték és tartották számon. A hatvanas évek folyamán egyre ismertebb és közkedveltebb lett. Kötetei rendre megjelentek, filmeket rendezett és változatlanul szerepelt. írásait és rendezéseit vitatták ugyan, de műveinek már tábora is volt. Az idő múlásával egyre jobban érzi, hogy cspk egyetlen múzsának szolgálhat. Választania kellene, de a döntést halogatja. 1974. október 2-án délelőtt hiába kopognak ajtaján. Vaszilij Makarovics az éjszaka folyamán meghalt. A halál oka: heveny szívelégtelenség.” Kérdésünk: Vaszilij Makarovics milyen néven vált ismertté? Figyelem! A pályázati felhívásnak megfelelően figyelje a keddi napokon a szegedi körzeti rádió és televízió műsorában elhangzó ide vonatkozó filmes kérdéseket is! Beküldendő: a fenti kérdésre, valamint a rádióban és a televízióban feltett kérdésekre adott válaszok. Beküldési határidő: október 20., kedd. Cím: Békés Megyei Moziüzemi Vállalat, 5600 Békéscsaba, Luther u. 5/B.
