Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1987. OKTÓBER 12., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XLU. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM Kádár János Pekingben Az MSZMP főtitkára és Csao Ce-jang, a KKP megbízott fő titkára, miniszterelnök a vendégházban Vállalataink éljenek az együttműködés lehetőségével Grész Károly hazaérkezett az NSZK-bél Szombaton kora délután Kádár János Pekingbe ér­kezett. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának TU—154-es különgépe fél négykor — magyar idő sze­rint délelőtt fél| tízkor — landolt a kínai főváros nemzetközi repülőterén. A külsőségeiben is hang­súlyozottan protokollmentes fogadtatáson elsőként Tien Csi-jün, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, az Ál­lamtanács alelnöke köszön­tötte Kádár Jánost, s a ve­le érkezett magyar politiku­sokat: Óvári Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Központi Bizottság titkárát, Kótai Gé­zát, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjét és Medgyessy Péter pénzügy- minisztert, a Magyar—Kínai Tudományos Kormányközi Vegyesbizottság társelnökét, áz MSZMP Központi Bi­zottságának tagjait. Iván László, hazánk pekingi nagykövete is csatlakozott a kísérethez. I A rövid üdvözlés és a kölcsönös bemutatások után — kínai részről jelen volt még Csu Liang_, a KKP KB tagja, a párt külügyi osztá­lyának vezetője és Zsu An­(Folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly és Lothar Späth találkozójával, kötet­len beszélgetésével kezdő­dött reggel a magyar Mi­nisztertanács elnökének szombati programja. Az NSZK-ban tett hivatalos lá­togatás utolsó napján a kor­mány elnöke ezután megte­kintette Stuttgart belváro­sát, majd a helyi egyetem korszerű számítóközpontjá­ban tett látogatást. Grósz Károly és a tarto­mányi kormányfő találko­zója mintegy folytatása volt a péntek késő esti **díszva- csorának, ahol a két poli­tikus kötetlen pohárköszön­tőt mondott. Lothar Späth felidézte Ba- den-Würtemberg és Ma­gyarország történelmi kap­csolatait, azt, hogy a XVIII., XIX. században a tarto­mány területéről sok család vándorolt ki Magyarország­ra. Ekkor kezdődött az or­szág őslakosságának és a magyarságnak közvetlen kapcsolata. Grósz Károly kitért arra is, hogy voltak olyan kor­szakok a történelemben, amikor a két nép szemben­állt egymással. A konfliktu­sok azonban a történelem viharainak elültével mindig feloldódtak. Akár csupán a közelmúltat tekintve, mi magyarok is követtünk el hibákat — mondotta. így ma már tudjuk, hogy téve­dés volt a II. világháborút követő kitelepítések politi­kája, amelynek következté­ben sok ezer németnek kel­lett elhagynia szülfőföldjét. A történelmi tanulságokból is okulva, immár évtizedek óta szavatoljuk a nemzeti­ségek egyenjogúságát, tá­mogatjuk kultúrájukat. Ez politikai, egyszersmind er­kölcsi kötelességünk is, a figyelmes bánásmóddal nemcsak a hazánkban élő nemzetiségeket becsüljük meg, hanem önmagunkat is. Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke — aki Hel­muth Kohlnak, a Német Szövetségi Köztársaság szö­vetségi kancellárjának meg­hívására hivatalos látogatást tett az NSZK-ban — szom­baton hazaérkezett Buda­pestre. (Folytatás a 2. oldalon) * Nemcsak a nagyüzemekben, de a háztáji földeken és a kis­kertekben is folyik még az őszi betakarítás. Ilyenkor a gyermekkezek is nagy segítséget jelentenek. Képünk a Bé­késcsabai Lenin Termelőszövetkezet földjén készült, ahol a hét végén több, mint ,két hektárnyi területen végezték kom­bájnok segítségével a burgonya betakarítását Fotó: Gál Edit Napfényes ősz a földeken A napsütéses, meleg idő­ben szombaton is szerte az országban zavartalanul dol­gozhattak a földeken. Megyénkben a rizs aratá­sának félidejéhez érkeztek a hét végén, s a szombat-va­sárnapi műszakok jóvoltá­ból befejezéséhez közeledik a szója és a napraforgó be­takarítása. A cukorgyárak­nak felvevőképességüknek megfelelően szállítják a ter­melők a répát: a 20 ezer hektárnyi vetésterület egy- harmadáról került eddig a feldolgozó üzemekbe a ter­més. A vetéssel ezen a vi­déken sem várnak az időjá­rás változására: vasárnap estig a búzatermelésre ki­jelölt tábláknak körülbelül a 35—40 százalékán már földben is volt a mag. A Medgyesegyházi Haladás Termelőszövetkezet háztáji ültetvényein megkezdték a földimogyoró szedését. Megnyitották a 34. Vásárhelyi Őszi Tárlatot A 34. Vásárhelyi Őszi Tár­lat katalógusában a három évtizede kiállító művész, Patay László írt bevezető sorokat. Többek között azt is megfogalmazta, hogy: „Jó és magyar művészetet akar­tunk csinálni. Abban hit­tünk és hiszünk ma is, hogy a magyar művészet hagyo­mányokon épülő folyama­tosságát meg kell őriz­nünk”. Vasárnap déli 12 órakor Dömötör János, a hódmező­vásárhelyi Tornyai múzeum igazgatója köszöntötte a ki­állítás-megnyitó résztvevő­it, közöttük Bányász- Rezső államtitkárt és Vajda György művelődési minisz­terhelyettest, aki ezután be­vezető szavakat mondott a 34. Vásárhelyi Őszi Tárlat­hoz. Visszatekintett az el­múlt több mint háróm évti­zedre, megjegyezve, hogy idők távolából is érződik azok meghatározó ereje, akik hittek a vásárhelyi küldetésben, a tájhoz, vi­lághoz való elkötelezettség­ben. — A vásárhelyi művészet, a vásárhelyiség mindig rea­lista volt, magatartásában, művészi törekvésben, a való­ság értelmezésében — mon­dotta. — Az itteni szellemi­séget most is, és ennek előtte is a népi, nemzeti gondolkodásmód, és a tradí­ciók vállalása jellemezte. Be­csüljük érdeme szerint! A megnyitó után átadták az idei tárlat díjait. Kéri László festőművész kapta a Tornyai-plakettet, Máté. Ist­ván a Művészeti Alap, Pa­tay László a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus díját. Koszta Rozália festőművész­nőt a szakmaközi bizottság díjával tüntették ki. (s. e.) I „leánvlvállalatj-vásár” nyomában... Épít-e még a Oélép Békés megyében? Több hullámban is be­járták a közvéleményt a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Délép súlyos gondjairól szóló hírek, híresztelések. A Békés megyében élők szá­mára közvetlenül is érde­kesek a fejlemények, mert a Délép békéscsabai leány- vállalata a megye nagyon sok építkezésében volt ér­dekelt. A „leányt” a közel­múltban eladták. A történ­tekről kértünk részletesebb tájékoztatást a vállalat sze­gedi központjában Csala Já­nos műszaki igazgatótól. — Miért kellett a leány- vállalatot eladni? — A sajtó által ,is köztu­dott, hogy vállalatunk pénz­ügyi helyzetének rendbeté­telére több állóeszközét ér­tékesítette. A Békés megyei leányvállalat ugyan nem állóeszköz volt, de mivel a munkája többszöri próbál­kozás után is veszteséget hozott, így azt is értékesí­tenünk kellett. — Konkrétan, mi volt a baj? — Elég nagy, mintegy ezer körüli lakásszámra volt szerződése a leányvállalat­nak, amelyek eléggé szét­szórtan heylezkedtek el a területen. Ezek a lakásépí­tések részben kapacitás­okok miatt is elhúzódtak, a befejező munkákhoz nem volt meg a megfelelő szak­mai összetételű létszám. A munkákhoz alvállalkozót is kellett szerződtetni. Köztu­dott azonban, hogy a lakás­építés maximált áras. Al­vállalkozót pedig úgy lehet találni, ha szabad áron vál­lalkozhat, mert maximált áron nem vállalkozik senki. Mivel nekünk kötelező maximált áron szerződni, és mi szabad áron adjuk ki a munkát — ez nyilvánvaló ráfizetéssel jár! — Kinek és hogyan ad­ták el? — Még 1986-ban megkez­dődtek a tárgyalások arról, hogy a Békés megyei leány- vállalatot átadjuk a Békési Építőipari Szövetkezetnek. Ez hosszas huzavona után 1987 első félévében való­sult meg, mivel közben egy olyan jogszabályt kerestek elő, ami szerint a leányvál­lalatot először vissza kell olvasztani a Délépbe, és csak így, mint a vállalat ter­melő egységét lehet értéke­síteni. — Mennyiért...? — Negyvenmillió forintért vette meg a békési szövet­kezet, ami. nem egy nagy összeg, főleg, ha a veszteség vállalását is figyelembe vesszük, amit még a mi vál­lalatunk vállalt. — A vételi díj nyilván az eszközállományra, a vállala­ti ingatlanokra vonatkozik. De mi lesz a szerződések­kel, a leányvállalat válla­lásaival? (Folytatás a 3. oldalon) flz BENOC közgyűlése Szófiában, Calgaryról Szófiában, az Európai Nemzeti Olimpiai Bizottsá­gok Szövetségének 17. köz­gyűlésén a 34 nemzet 87 küldötte — köztük Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bi­zottság főtitkára — több fontos témával foglalkozott. A bolgár kormány nevé­ben Georgi Jordanov kul­turális, tudományos és okta­tási miniszter üdvözölte a tanácskozást. Megemlítette, hogy 1994-ben Szófia sze­retne téli olimpiai játékokat rendezni. Az ülésen Juan Antonio Samaranch, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnöke beszámolt a jövő évi téli olimpia színhelyén tett látogatásáról. Véleménye szerint Calgaryban minden készen áll a játékok lebo­nyolításához. Örömtelinek nevezte, hogy az 1994.' évi téli játékok megrendezésé­ért már hat, az 1996. évi nyári olimpiáért négy város verseng. A közgyűléshez kapcsoló­dó esemény, hogy Juan An­tonio Samaranch Todor Zsivkovnak, a BKP KB fő­titkárának, az államtanács elnökének az olimpiai moz­galom fejlesztésében vég- . zett munkájáért átnyújtotta az Olimpiai Érdemrendet. R hétvége további sporteseményeiről és eredményeiről a 7. és a 8. oldalon számolunk be­NB l-es rajt — győzelemmel Szarvasi FSSC-Sabaria 55:45 (27:20) NB I-es női kosárlabda-mérkőzés. Szarvas, 100 néző. V.: Farkas, Balogh. Szarvas: Frankó A. (7), Dórán (10), FRANKO K. (16/6), Szabó (9), Bozsémé (3). Csere: Leopold (4), veres (2), Török (4), Tamás. Edző: Szirony Pál, Darida Károly. Sabaria: Juhászné, GE­RENCSÉR (12), Viszket, Finta (2), KALMAR (25). Csere: Németh (4), Horváth (2), Balogh, Rujsz, Edelényi. Edző: Fodor Péter. Az eredmény alakulása: S. perc: 3:6, 8. p : 9:8, 17. p : 21:20, 30. p : 38:31, 36. p.: .48:37. (Képünkön Tamás célozza meg a szombathelylek kosarát.) Fotó: Gál Edit (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom