Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-06 / 235. szám
1987. október 6., kedd Kiváló címet kaptak a szarvasi dalosok Szarvason 1946-ban Janu- rik Mátyásné irányításával színjátszócsoport alakult. Hány esztendeje is? Több mint négy évtizede, kisebb- nagyobb megszakításokkal léteznek, dolgoznak. Elnevezésük, vezetőik, összetételük, de még tevékenységük is sokat változott azóta. Ám egy valamit mindig szem előtt tartott e lelkes kis társaság: a helyi magyal- és szlovák hagyományok megőrzését, ápolását, továbbadását. Hány próbára jöttek már össze így, mint ezen a hétfő estén ... ? S hány kilométert tettek meg, hogy másutt, mások is elgyönyörködjenek városuk népdalkincsében? Nehéz lenne összeszámlálni, de talán nem is ez a legfontosabb. Hanem az, hogy most, itt, a művelődési központ pinceklubjában magasra szárnyalhat a dal, mely immár nem megy feledésbe... S nem felejtődik el az a közeg sem, melyben annak idején anyáik, nagyanyáik énekelték. Mert mostanában — egy kicsit a hajdani színjátszócsoport mintájára — hagyományőrzőkként is színpadra lépnek. * * * Nyíri Kálmánná, Sebő Já- nosné és Roszik Pálné jól emlékszik a régi időkre, mikor Janurik Mátyásné irányításával házról házra jártak, hogy felkutassák a helyi mondókákat, népdalokat. S milyen jó, hogy időt, fáradtságot nem kímélve gyűjtöttek, hisz manapság talán már hiába próbálkoznának. Az idő, s az élet változása kíméletlenül kitörölte az emberek emlékezetéből a régi, szép dallamokat, rigmusokat. Fenyvesi András, Toma- sovszki Mihályné, majd 1975 óta — a mai vezető — Li- tavszki Mária egyengeti a népdalkor munkáját. Mert 1972 óta népdalkörként emlegették őket. A régi, színjátszóköri hagyománytól persze teljesen akkor sem tudtak elszakadni — kell az élet a színpadon, hopv látvány is legyen —, ezért hol hímezge- tés, hol kukoricamorzsolga- tás közben énekelgettek a szarvasi asszonyok. És nem is akárhogyan! Alig győzik felsorolni, hány és hány sikeres. fellépésük volt csak az elmúlt 2-3 esztendőben. A szlovák együttesek fesztiváljával kezdődött... Fellépésük jutalma nívódíj volt. Gyetván, a magyarországi szlovákságot képviselték nem sokkal ezután: 12 ezres tömeg előtt, hatalmas vastapssal kísérve mutatták be műsorukat. Alig hogy hazajöttek, országos minősítésen mérettek meg, arany minősítést kaptak szlovák és magyar dalaik előadásáért. A meghívás a Néptánc Antológiára újabb erőpróbát jelentett. Nívódíjjal tértek haza onnan is. Aztán ismét a szlovák együttesek fesztiválja. A rádió egyenesben közvetítette műsorukat. Két hete ennyi szép eredményre a korona is felkerült: Kiváló Együttes címet kaptak. . S ami az oklevelek, minősítések, nívódíjak mögött van? Munka, gyakran heti három próba: nem egy-, kettő- vagy többórásak. Ök persze nem így, nem ilyen szigorúan munkának veszik az együtt töltött időt. Molnárné, Erzsiké néni így mondja: — Annyira kellenek nekünk ezek az együttlétek, mint másoknak a vacsora. És összenevetnek. — Szeretjük egymást, ösz- szetartunk jóban, rosszban — mondja Roszikné. — Itt van Mami — fordul Sebő Jánosné felé az együttes vezetője —, már elbúcsúztattuk, de azért a próbákra mindig eljön. Rohonyi Sjámuelnénak először az édesanyja járt a pávakörbe, most ő vette át a „stafétabotot”. A- társaság fiatalítása jelentette eddig a legnagyobb gondot. Egy legény van csak itt, e próbán is, aki fiatalnak számít, a tízegynéhány éves Török Laci. Nagyapja, Fullajtár András addig-addig citerázgatott otthon, míg neki is kedve jött megbarátkozni a hangszerrel. Ma már együtt pengetnek a citeraze- nekarban. • De a látszat csal, hiszen a Tessedik táncegyüttessel néhány éve amolyan szóbeli együttműködési megállapodást kötöttek, s közös fellépéseik ma már hagyományőrzőkként jegyzik a szarvasi dalosokat. Közösen dolgozták fel, s mutatják be a helyi népszokásokat. A „Páracskát” — fosztókát — nagyon szeretik, most a kedvünkért is bemutatnak egy részletet belőle ... * * * öreg este van, mikor véget ér a próba. Mindenki igyekszik haza, különösen a legmesszebb lakó, Molnárné, hiszen: • — Mikor elkezdtem járni, elég volt 20 perc, hogy hazaérjek. Manapság már fél óra is kevés... De sebaj, megéri. Ha a karvezetőnk nem sajnálja a fáradságot — és nem sajánlja! —, akkor mi se panaszkodjunk. Nagy Ágnes „Több, mint határozat: az élet kényszere” Az élet megy a maga útján, s az iskola igyekszik vele együtt mozogni. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola új főigazgatója, Békési Imre mindezt világosan látja. „Nem magában álló intézmény, hanem az élet része az iskola” — mondja. Most pedig ismerkedjünk meg akár programbeszédének is tekinthető nézeteivel az iskola és társadalom egymásra hatásáról; mely nézetek az általános reformfolyamat törekvéseivel a legteljesebb összhangban vannak. * * * — A reformról való társadalmi gondolkodás minősége egyre szélesedik és elmélyül. Meg kellett látni, hogy amint az elsődleges termelési eszközökben, mint például a gépekben, is, az ezeket előteremtő gondolat tárgyiasul — ugyanez jelenik meg a mintegy formaként, keretként szolgáló intézményekben. A gondolkodás megreformálása tehát minden területen meghatározó jelentőségű. — Erre már új szó is keletkezett... — Mégpedig a társadalmi fogadókészség. Ez primér föltétel, létrehozásában pedig az iskola segítkezik. E szerepkör egyébként korántsem új arculata az iskolának. — Mindez akkor vált nyilvánvalóvá, mikor sokféle mulasztás következtében minden terület pénzzel való mesterséges táplálásra szorulna... — .Tehát a tárgyi javak, de az iskola fejlesztése is. Mindebben az a leggorombább dolog, hogy nem önszántunkból ismertük fel, mi mit ér, hanem kész tények ajánlkoztak rámutatni arra, amit másutt már régóta evidenciaként kezelnek. Ez kimondva, leírva elég puhán hangzik, a valóság azonban ennél jóval keményebb. — Várhat-e támogatást ilyen kedvezőtlen körülmények között a felsőoktatás? Az a felsőoktatás, mely épp e körülmények ellen kíván hatni. — A felsőoktatásnak különféle területei vannak. Azok a területek, melyek legközvetlenebb kapcsolatban állnak az anyagi javak termelésével (szakmérnökképzés, közgazdaságtan, esetleg szociológia, munkapszichológia stb.), biztosak lehetnek a fejlesztésben, nélkülük ugyanis a közvetlen termelés megújulására számítani eléggé kilátástalan. Vannak azonban területek, melyek aligha várhatnak komoly arányú támogatást. Ez főként a társadalomtudományi oldal, melyen belül egyebek közt a gondolkodás szabatossága egyre fontosabb, továbbá az ember önmagához és környezetéhez, s ezek eredőjeként jövőjéhez való viszonyának tisztázásáról van szó. — Azaz: gondolkodó, becsületes, felelős, egymást lehetőség szerint nem akadályozó, hanem segítő embereket nevel. — Pontosan. Nem gondolom, hogy a társadalmi javak termelését akadályozná, ha abban a fentebb elmondott tulajdonságokkal rendelkező termelők vennének részt. — Eddig az iskolának csupa külső tényezőiről szóltunk ... Belső (képzési, szakmai) gondok nincsenek is? — Természetesen vannak, bár az iskola elég jól meg tudja oldani ezeket, külső problémáihoz képest. Épp az iskolán kívüli hatások azok, melyek rányomják bélyegüket egyes pedagógusokra; egy tanár épp oly korrupt, zsarnok lehet, mint — teszem — egy boltvezető. Mindez rossz beidegződéseket eredményez, káros sémákat szentesít, rossz irányba tartó folyamatokat működtet. Világosan látszik hát, hogy reformra nemcsak a gazdaságban, hanem az iskolában is szükség van. — ön új vezető a tanárképző főiskolán: ez év július elsejétől tölti be a főigazgatói tisztet. — Az előző vezetés több mint egy évtizede alatt igen következetes, tiszta, ellenőrizhető koncepciót dolgozott ki a főiskolán belül. Ezt meg kell tartanom, erre támaszkodnom kell. De ha más nem, maga az élet áll elő új meg új feladatokkal. Nemcsak a termelés legkülönbözőbb területein, hanem az oktatásban, s így a felsőoktatásban is fontos lett a minőség. A hallgatóknak átadandó ismeretek közül a lehető legkorszerűbbeket kell hát kiemelni. — Megállapítható-e teljes biztonsággal, hogy melyek a legkorszerűbbek? Nem fenyeget-e az a veszély, hogy a korszerűség leple alatt esetleg múló divatok is bekerülhetnek a tananyagba? — Elképzelhető, hogy ideiglenes jelleggel esetleg efféle, nem egészen átgondolt ismeretek is elhangzanak előadásokon, szemináriumokon. Azt, hogy ez'ek hatása mennyire veszélyes, nem tudom. De, hogy melyek a legkorszerűbb ismeretek, csak olyan oktató látja meg, aki közvetlenül követi szaktudománya élvonalát. Korszerű ismeretek csak azoktól várhatók el, akik maguk is kutató, kreatív emberek, s munkakapcsolataik révén már kézirat formájában hozzájutnak a legfontosabb, legfrissebb szellemi termékekhez. Felsőoktatásunk nem kulloghat tíz-, tizenöt évvel a világ élvonala mögött, bármilyen biztos, de elavult ismeretek birtokában. Legfontosabb tényező tehát a minőség: a lehető legmagasabb összefüggésekben tájékozott oktató, mert ő a korszerű ismeretanyagot megbízható arányokkal tudja közvetíteni. * * * Aligha véletlen, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága 1981. évi határozata "á minőséget teszi első helyre a felsőoktatásban. Az pedig egészen bizonyos: ez az elsőség ma már nem 'egyszerűen határozat, hanem az élet kényszere. Farkas Csaba KÉPERNYŐ Nosztalgia Időnként annyi mindenen eltűnődik az ember, még azon is, hogy a televíziózásnak is meg vannak a maga korszakai. Az első évek önfeledt elragadtatása, majd az a hosz- szabb időszak, amikor teljesen beépült az életünkbe és ott főhelyet foglalt el. Amikor minden reggel egy félóra azzal telt el egy munkahelyen, hogy az előző esti film tévéjáték, vagy színházi közvetítés vitája zajlott le a szobákban: Most már szinte furcsa visszagondolni, milyen késhegyig menő szópárbajok folytak tartalmi, formai kérdésekről, vagy egy-egy színészi alakítás okán. Majd ki-ki alig engedve a véleményéből, holtpontra jutott az eszmecsere, s kezdődhetett a beszélgetés közben előkészített munka. Boldog idők, mondhatnánk? Idilli állapotok, melyekhez a nagy filmsorozatok eleje — Ivanhoe, Teli Vilmos, A Tenkes kapitánya és a többi irodalmi feldolgozás — éppúgy hozzátartozott, mint az első fantasztikus filmsorozat, az Orion űrhajó, a Ki mit tud-ok, a Táncdalfesztiválok. Hosszú és nagy időszak volt, csak így utólag, tűnik föl, mennyire az. Most, amikor nem az ilyesmik jelentik az eseményt a tévében. Más lett a világ, ^z érdeklődés iránya sokat változott az utóbbi években, egyre inkább a maga körül zajló élet mélyebb összefüggéseire lett kíváncsi a néző. Vagy észrevételeit, netán panaszait kívánta nyilvánosság elé vinni. Egyéni teljesítmény Jött hát a Hírháttér, s más hasonló közéleti műsor, hogy pótolja a hiányzó információkat, s közelebb hozza az irányító, döntést hozó testületeket az állampolgárok tömegeihez. De maradjunk a Hírháttérnél, e nevében szerény, de a lényeget pontosan kifejező műsornál, mely hétről hétre hű marad magához, mert valóban nézeteket, véleményeket ütköztet közérdekű kérdésekről, lehetőleg azon frissében. S közben egy olyan televíziós személyiséget formált ki a nézők szeme láttára, mint Mester Ákos, aki riporteri teljesítményével fémjelzi a műsort. Modora, hangja, hanghordozása mértéktartó és rokonszenves; célratörő, logikus kérdéseit pedig százezrek, milliók helyett teszi fel. Ezért lehet vele azonosulni. Ha nem így lenne, ha nem éreznénk, hogy mi is arra vagyunk kíváncsiak, amire ő, hogy mi is hasonlót gondolunk, hogy mi is így tennénk föl a kérdéseket — akkor nem is lenne igazi riporter. De az, s hogy milyen mesteri fölépítéssel dolgozik, arra példa lehet a legutóbbi adás is, amikor a műsor harmadik részében Nagy Imre KISZ KB-titkárral beszélgetett az ifjúsági szervezet munkájáról a kormányprogram megvalósításával kapcsolatban. A nagyon csöndesen feltett kérdések nagyon fontosak voltak, s a legutolsó sem volt másmilyen, csak a csattanása lett nagyobb, jelentősége meg jóval túlmutat a KISZ határain. Ugyanis, míg 1970- ben 100 vezető állásúból 25 volt a fiatal, jelenleg csak 10! Csapatmunka Bár a Hírháttért sem egy ember csinálja, az Ablaknál látszik is a kollektív munka, ha kinyílik péntekenként, s ott ül a riporterstáb teljes fegyverzetben. Csak az a ren-' geteg ember nem látszik, akik még közreműködnek abban, hogy olyan gördülékenyen és jól informáltan bonyolíthassák le ezt a szintén közérdekű és közkedvelt műsort. Nélkülük és az érintetteken kívül ugyan ki tudná, hogy rázós víz is van, meg telefonügyben létesült polgárjogi társulat, vagy hogy e kis hazában egyes helyeken nem pohárból isszák a tejet az iskolás gyerekek, hanem a zacskóval kínlódnak. De a nagyobb műsortömbök sem kevésbé érdekesek, mint legutóbb a szociális segélyezés intézményes rendszerének bonyolultsága, az induló, adósuli, és az ébredő állampolgári érdeklődés egy-egy vetülete. S van valami utánozhatatlan ebben a csoportmunkában; az összeszokottság, a félszavak értése, az egymás tökéletes kiegészítése és maga a légkör, ami talán az egy húron pendülés eredménye. A húr pedig: segítsünk ott, ahol csak tudunk. De annak a tudata is, hogy ők nem képesek mindent megoldani, csak felvetni. Érzik, tudják, mondják is, hol humoros iróniával, hol a realitások tudomásul vételével. Attól függően, ki a soros csapatkapitány, Déri János, vagy Feledi Péter. Ha Déri vezényel, akkor pár szavától nevetésre áll a csapat és a nézők szája: a dolgok képtelensége szüli a mosolyt. Feledinéi viszont az ügyhöz illő komolysággal figyelünk. És jó ez a változatosság. Vass Márta Változó világban Marosán György legújabb könyve ismét nyeresége közgondolkodásunknak. A kiadvány célja, miként a szerző is megvallja szándékát: kiegészíteni vagy inkább összefoglalni kívánta a Bizalmi és a Mozgalom című könyv témáját. Az új Marosán-könyv megfelel várakozásunknak, a problémákkal való nyílt szembesülés jellemzi a viszonylag rövid írást. A szerző az önálló, eredeti gondolatokat a tőle megszokott szuggeszt'ivitással teszi közkinccsé. A Népszava Lap- és Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet egyben a szerző önvallomása is, munkás indíttatásáról, töretlen optimizmusáról Marosán könyvének legnagyobb érdeme, hogy fejtegetései továbbgondolásra érdemesek. Egy a sokszínű gondolat szövetéből: „Nem lehet az etika, az erkölcstan puszta jelszó, frázis. Megalapozására soha annyira nem volt szükség, mint manapság, amikor erkölcsi világunk romlik, züllik. Ez először az embernél jelentkezik, aztán átmegy a munkára, s kihat egész társadalmi életünkre. Vajon nem lesz-e csak pusztán agitáció, figyelmeztető megnyilatkozás, amit az alkoholról, a kábítószerről, a csövezésről mondunk erkölcs nélkül? Nem nőhet fel egészséges, új generáció etikai, erkölcsi nevelés, példamutatás nélkül, és ezt nem iskolás fokon kell érvényesíteni.” Marosán György fenti gondolatainak aranyfedezetét egy küzdelmes megalkuvás nélküli élet biztosítja.
