Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-28 / 254. szám
1987. október 28., szerda November 2—30-ig: Szovjet filmek fesztiválja Békés megyében Oiszbemutatik az ünnep előtt A Vezeklés című szovjet filmet a fesztivál napjaiban a bat- lonyai, békési, eleki, gyulai, medgyesegyházi, mezőkovácsházi, orosházi és szarvasi nézők láthatják (Mokép - MTI-fotó) Van-e út a képtől a szóig? II „négyszögletes szemű” nemzedék A Békés Megyei Moziüzemi Vállalat a korábbi évekhez hasonlóan a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójáról külön filmösszeállítással emlékezik meg. Megyénk szinte minden településének mozijában november 2. és 30. között a szovjet filmművészet legjavát képviselő alkotásokat mutatják be a közönségnek. „Nemcsak hazánkban, de szinte az egész világon a figyelem előterébe került a szovjet filmgyártás. Ebben közrejátszik az 1987-es can- nes-i filmfesztiválon szereplő szovjet filmek sikere. Az érdeklődés általános fokozódása azonban inkább köszönhető annak a megváltozott szemléletű filmgyártásnak, illetve -forgalmazásnak, amely a valósághoz jobban kötődő művek születését tette lehetővé, s szabad utat nyitott olyan alkotásoknak is, melyek évekig a raktárak polcain várták azt a pillanatot, hogy végre nyilvánosság elé kerüljenek” — olvasható az ünnepi filmhét megyei ajnáló prospektusának előszavában. Három kiemelt esemény is emeli a szovjet filmek fesztiváljának fényét. November 5-én este 6 órakor a békéscsabai Szabadság moziban Tengiz Abuladze Vezeklés című kétrészes, színes filmjének díszbemutatóján vehet részt a közönség, amely előtt dr. Veress József, a Magyar Filmintézet igazga- - tóhelyettese mond megnyitót és bevezető előadást. A közelmúltban dobozból előkerült alkotás nemcsak a szovjet, de az egyetemes filmművészet útján is mérföldkövet jelent. Szokatlan ny'ltsággal pellengérezi ki a nemrég letűnt korszak visz- szaéléseit. A film a legutóbbi cannes-i fesztiválon a legjobb rendezésért járó díjat nyerte el. Viktor Arisztov szinkronizált alkotása a Veszélyes szállítmány című, amely a leningrádi csata hőseinek állít emléket. November 6-án este ugyancsak 6 órakor a mezőhegyesi moziban lesz díszbemutatója, amelyen Féjja Sándor, a Magyar Filmintézet tudományos munkatársa tart előadást. Másnap, 7-én szintén 18 órakor a szarvasi moziban láthatják az érdeklődők ezt a filmet, amely után ugyancsak Féjja Sándor tart ankétot. A felsoroltakon kívül most kerül először a Békés megyei közönség elé Konsz- tantyin Lopusanszkij A halott ember levelei című színes alkotása is, amelynek története egy elképzelt atomkatasztrófa utáni napok ret- tenetekről szóló naplója. Fizetéstől fizetésig a címe Aida Manaszarova színes és szinkronizált, mai környezetben játszódó filmjének, amelynek hőse egy korrupt, elhamarkodott döntéseivel egy egész üzemet a csődbe juttató cipőgyár-igazgató. Kétségkívül a fesztivál „csendes szenzációja” a Jöjj •és lásd! című világsikert aratott történelmi film rendezőjének, Elem Klimov- nak Búcsúzás című kétrészes, nagyszabású alkotása. A film Valentyin Raszputyin nálunk is ismert kisregénye nyomán készült. Történetének központjában egy szigetre épült falu, Matyóra sorsa áll, amelyet egy épülő víztározó miatt szanálni kellene. Lakói azonban emberileg érthető okok miatt foggal-körömmel ragaszkodnak már-már muzeális településükhöz, ottani életükhöz ... (N. L.) Az alsó tagozatos gyermekek polcain tornyosuló könyvek közül a képregények a legforgatottabbak, s a gyerekszobában a tévé a legfőbb kultúrahordozó. Mint valami képanyagdaráló — könnyen fogyasztható látványfasírttal látja el az élményekre szomjas, kíváncsi! gyerektekinteteket. Nem is ez a baj: sokkal inkább az, hogy a képernyőn megjelenő világ számukra nehezen, vagy alig-alig fordítható le a tartósabb információ, á gondolkodás és írás nyelvére. Egyszerűen nem tudják feldolgozni a rájuk zúduló képözönt, nincsenek erre beállítódva, felkészítve. Az iskolában sem. Két nyelv rögzül a héttízéves fejekben, melyek párhuzamosan futnak egymás mellett: a képi-vizuális és a fogalmi-írásbeli megnyilatkozásé. A kép és a szó mind távolabb kerül egymástól. Ismerjük az oktatás erőfeszítéseit ezen a téren: Zsol- nay József olvasástanítási módszere éppen azért lehetne korszerű, mert ezt a két információhordozót akarja összekötni. Csakhogy a tankönyvek vérszegény, halvány rajzolatú, fantáziátlan ábrái aligha ragadják meg a gyerekek képzeletét. Nem versenghetnek a tévé képernyőjén megjelenő tárgyi világgal. Pedig a befogadás igénye óriási. Nem véletlenül kedvenc műsora a tizenéves korosztálynak a reklám. A tárgy, az áru bemutatása, a jellemző vonások, használati utasítások tágítják a kis nézők ismereteit. A különböző reklámszövegek, versikék mondókéiban is megjelennek, belerögzülnek agyukba, emlékezetükbe a néha szellemesen megkomponált szöve- gek-zenék. Színes mozaikkockákként kavarog a sok töredékes részlet, ám amikor megkíséreljük összeállítani, értelmezni a tévében látottakat, bizony kudarcot vallunk. A nyelvi-fogalmi közvetítés nincs ínyére gyermekeinknek. Nincs, mert fárasztó — ellentétben a képi „fogyasztás” kellemes érzületével, írni, gondolkodni, küszködni a helyesírás rejtett buktatóival, s a végén, amikor erőfeszítéseik nyomán megszületik a kis dolgozat: a mesesorozatról, a nyári kalandokról, a kirándulásokról, a nyaralásról, akkor a szülő „belejavít” a szövegbe, aláhúzza a hibákat. íme, tapasztalja gyermekünk, ezeknek a szülőknek semmi sem elég. Kezd megszilárdulni benne az írás és olvasás undora, a mesék és történetek fellapozatlanul porosodnak a polcon. Jobbik esetben a mindenható képek végiglebegnek a gyermeki tekintetek előtt, gyorsan, felületesen és persze a szöveg összefüggései nélkül. Mintha a könyv is átalakulna egy sajátos képalbummá, telehintve fölösleges írásjelekkel. A „négyszögletes szemű” nemzedék — már több generációval — képviselteti magát nálunk is. Nehéz mit kezdeni velük. Nehéz egy régi kultúramodellben felnőtt szülőgenerációnak átállni, vagy egyáltalán megérteni: miért kényszer az gyermekeinek, ami neki élvezetet okozott? Csak azt látja: a képernyő vonzásával nem versenghet semmi. Félreértés ne essék: nem a tévé ellen beszélek. Csupán arra figyelmeztetnék, a képi és vizuális nyelv lassan elnyomja, degradálja, félreszorítja az írást-gondol- kodást. S ennek eltárgyiasult formáját, a könyvet. Mit tehetünk? Próbálkozzunk a fordítottjával! A látott mesét, történetet, természettudományos vagy történelmi epizódot meséltessük el a gyerekkel! Ragadjunk ki a képernyő áradatából egy-egy, a tizenévesek érdeklődéséhez közelálló mozzanatot, jelenséget, bármit, ami fantáziájukat megragadta, és beszélgessünk el róla! Vegyük elő azt a könyvet, amiben olvashatunk is a képernyőn látottakról! Erősítsük meg a bennünk bizonytalankodó érzést: a könyvek a tartós, mindig előszedhető ismeretek tárházai! Tehát: érdemes olvasni. A mostani első számú képernyőkedvenc, Willy Fogg és díszes állatsereglete, Verne nagyszerű regényéből vált tévésorozattá. Vajon hányán ismerik a tizenévesek közül az író nevét? Regényeit, amelyek sajnos kezdenek kimenni a divatból? De talán akad majd egy-két kisfiú és kislány, aki otthoni biztatásra kiveszi a könyvtárból a Nyolcvan nap alatt a Föld körült, s felfedezi a kép mögött az írást, a sorok mögött a saját meglóduló fantáziáját, melyet nem korlátoz a képernyőn adagolt, előre gyártott látvány. Az ő Willy Foggja más lesz, mint a s'pa- nyol rajzfilmé, saját, elve- hetet'en olvasmányélményévé válik. Ennek a fordított — s eléggé kitaposatlan1 — útnak a beiárása nemcsak feladatunk, kötelességünk. Hogy eljussunk a képtől az értelmes szóig! Nyolcvan, vagy még kevesebb nap alatt. Péntek Imre "'V:. , _ mt Nevelési központ | Békésen- &Js§t,’ ^?- ■>.Sr,íM3•>. - ................ •<*»..<..
