Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

1987. október 27., kedd o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Veszélyes, de szép pálya a vasút N nevűk márka a Szovjetunióban Miben bíznak és mitől tartanak? Barabás József a vasút szerelmese, 38 esztendőt szolgált a MÁV-nál. Moz­donyvezetőként személy-, il­letve tehervonat-szerelvé- nyekkel több millió kilomé­tert tett meg balesetmente­sen. Róla szól az alábbi írás: — Vasutas dinasztiából származom. Édesapámtól és nagyapámtól örököltem a szakma szeretetét. Vésztőn születtem, de laktunk Lökö- sön, Mezőtúron s végül Bé­késcsabán. Gyermekkorom­ban gyakran vittem ebédet édesapámnak, s mindig meg­csodáltam a hatalmas moz­donyokat. Tizenhat éves ko­romban a pályafenntartási felügyelőségen vállaltam munkát, majd a fűtőház ipari tanulójaként lakatos szakmát szereztem. — Iskolai emlékei? — A mozgalmi munka két legszebb esztendeje volt 1950—52. DISZ-titkár vol­tam a Kulich Gyula ipari­tanuló szakiskolában. A ta­nulás volt a legfőbb felada­tunk, de élénk volt a kul­turális élet és a sporttevé­kenység. Volt tánczenekar, énekkar, kultúrcsoport, a sportegyesületben futball, box, kézi- és röplabda. Na­gyon lelkes volt akkoriban a tanulóifjúság. Részt vet­tünk falujárásokon, aján­dékműsorokat adtunk a leg­jobban dolgozóknak. Taná­raink — Csányi Béla igaz­gatóval az élen — minden segítséget megadtak nekünk a legszebb, legnemesebb cé­lok eléréséhez. Nyáron a Ba­latonra vittek, ez volt a ju­talmunk. — Hogyan lett mozdony- vezető? — Gyakornokként fűtő voltam. A gőzmozdonyok „etetése” rendkívül nehéz fi­zikai munka volt, egy pesti úton akár 80 mázsa szenet is belapátoltunk. 1957-ben teljesült leghőbb vágyam, le­vizsgáztam mozdonyveze­tésből. Ettől kezdve 1987 augusztusáig vezettem a gőz-, a dízel- és legutoljára a villanymeghajtásos mo­torvonatokat. Nincs annál felemelőbb érzés, mint ami­kor elindul egy szerelvény, hátam mögött több száz em­ber, vagy milliókat érő te­herszállítmány, s tőlem függ: pontosan célba érjünk... — Egyébként csapatmun­ka a mienk. Karbantartók, forgalmi szolgálattevők, me­netirányítók, váltókezelők munkájára van szükség, ha valahol egy picike rés kelet­kezik, tragédiához vezethet. A mozdonyvezető legyen na­gyon körültekintő, kitűnő reflexszel, gyors határozó- képességgel kell rendelkez­nie. Az emberek rohannak, nem törődnek saját testi ép­ségükkel, nekünk kell rá­juk vigyázni. Sok ember éle­tét mentettem meg a szün­telen figyeléssel' és vészjel­zéssel. Az emberi élet meg­fizethetetlen, de vasúton az anyagi kár is százezrekre rúg a legkisebb ütközésnél. — Volt-e súlyos vészhely­zetben? — Háromszor. Két alka­lommal emberi hanyagság­ból lett volna összeütközés, a harmadik a legutolsó uta­mon történt, augusztusban, a kétegyházi vágányon. Itt műszaki hibából ütköztem volna, ha nem észlelem idő­ben a bajt, s 50 méterrel hamarabb nem tudok meg­állni. Akkor azt mondtam magamban, ideje átadni a fiataloknak a stafétabotot. — öngyilkosság a pályán? — Kísértett a hármas szám. Ez is három alkalom­mal történt. Aki a vasúton keresi a halált, azt nem tudjuk kivédeni, mert a leg­utolsó (.percekben, pillana­tokban- veti magát a sínek­ére. E^ alkalommal Szege­den [^gyermekkel az ölé­ben ugrott a vonat elé egy anya. Az asszony a helyszí­i.nen meghalt, a kisgyermek a csodával határos módon életben maradt. Búcsúleve­let találtak nála, nem vol­tam vétkes, mégsem tudok szabadulni a halott asszony eltorzult arcától. Ez is vele­jár a foglalkozással... — És a munkásmozgalom? — A pártnak 1951 óta tag­ja vagyok — és maradok életem végéig. — 1957-ben KISZ-titkárnak választottak. Emlékszem, voltak ún. ifjú­sági békevonatok, a mozdo­nyon százas kerék, KISZ- jelvény és Békegalamb. Ilyen szerelvénnyel a leg­jobbak közlekedhettek.- Na­gyon szép emlék. A szak- szervezetben voltam mű­helybizalmi, főbizalmi, majd szb-titkár. Ma is a nyugdí-. jasklub tagja vagyok, nem szakadtam el kollégáimtól. — Szeretném elmondani azt is, hogy egy mozdony- vezetőnek nyugalomra, bé­kés életre van szüksége. Ezt pedig csak a jó családi hát­tér biztosítja. Én 30-36 órá­kat voltam távol egyfolytá­ban. A feleségem soha nem zúgolódott. Feltarisznyázva bocsájtott utamra, szeretet­tel várt haza. Soha nem tud­tunk programot csinálni, el­járni szórakozni, legtöbbször a karácsonyt és a szilvesz­tert is mozdonyon töltöttem. De abban biztos voltam, hogy a gyerekeket jól ellát­ja, neveli helyettem is. — Akkor még nem volt üzemi étkezde, ma is őr­zöm a patentlábasokat, me­lyekben a’ gőzmozdony ka­zánjában megtüzesített va­son sütöttük a rántottát, szalonnát, főztük a papri­kás krumplit. De ez már a múlté. Ma fejlettebb a tech­nika, kollektív szerződés vé­di a dolgozókat, érettségi után két évre mozdonyve­zetői diplomát szerezhet a fiatal, jó a fizetés is, érde­mes jönni a vasútra. De csak az jöjjön, aki nagyon sze­reti ezt a pályát. — Megbecsülés? — Nem panaszkodhatom. Elégedett vagyok a nyugdí­jammal. Megkaptam a Mun­ka Érdemrend bronz és arany fokozatát, a munkásőrség sok rangos kitüntetését, és négyszeres Kiváló Dolgozó vagyok. Most hódolhatok második szenvedélyemnek: jószágokat tarthatok. Vásá­roltam egy tanyát Kisszéná­son, baromfit nevelek, ser­tést hizlalok és zöldséget, gyümölcsöt termelek a csa­ládnak. — Vasutas gyereknek hon­nan az állatszeretete? — Három gyermeknek apám keresete nem volt elég. Kis koromban voltam kanász, legeltettem ökröket, bivalyokat, lovakat. Nagyon megszerettem az állatokat. Amikor bejöttek a szovjet katonák, ott sündörögtem körülöttük mezítláb, klott- gatyában. Segítettem a lo­vakat etetni, csutakolni, be­fogni. Nagyon megszerettek, és a munkámért enni ad­tak. Csak az tudja ez mit jelentett, aki átélte a má­sodik világháború borzal­mait. Nekem a jószágneve­lés most a sok nehéz mun­ka után kikapcsolódás ... Ary Róza Víztisztítás „természetbarát” vegyszerrel Üj elvek szerint működő szennyvíztisztító berendezést próbáltak ki a salgótarjáni Ka- rancshús Húsfeldolgozó Szövet­kezeti Vállalat telepén. A ma­gyar szabadalom alapján kiala­kított, alig két négyzetméter alapterületen elhelyezett beren­dezés képes a vágóból és fel­dolgozó naponta képződő szennyvizét folyamatosan üle­píteni, tisztítani úgy, hogy a fennmaradó víz felhasználható öntözésre, de kockázat nélkül élővízbe is engedhető, a víz­tisztítóban fennmaradó üledék pedig szerves trágyázás céljai­ra hasznosítható. A berendezést az Innoterv Ipari Fővállalkozó Kisszövetkezet hozza forgalom­ba. Működésének lényege, hogy a jelenleg használatos* mecha­nikai, illetve biológiai tisztítás helyett két „természetbarát*’ vegyszert adagol (e két vegy­szer összetétele találmányi ti­tok), ezek vegyi reakciójának hatására a készülék reaktorá­ban kicsapódnak a szerves és szervetlen szennyező anyagok. Az eljárás előnye a tisztítás rendkívüli gyors üteme, a be­rendezés kis térfogata, szagta­lan, csendes működése. Kipró­bálták már élelmiszer-feldolgozó és ipari üzemekben, állattartó telepeken, kocsimosó és jármű- szervizek szennyvizének tisztí­tására. Figyelemre méltó, hogy tulajdonságainál fogva lakótele­pek kommunális szennyvizének tisztítására is alkalmas, ami nagymértékben tehermentesíthe­ti a nagy kiterjedésű és drága városi szennyvízderítő telepe­ket. tr AKCIÓ! AKCIÓ! Az Orosháza és Vidéke Áfész 1987. október 28-tól november 4-ig engedményes vásárt rendez Orosházán, a művelődési ház koncerttermében. ÁRENGEDMÉNNYEL KÍNÁLUNK: — élelmiszer­— ruházati és — műszaki cikkeket. NYITVA TARTÁS: hétköznap 9-től 17-ig, szombaton 9-től 16-ig, vasárnap 9-től 13-ig. NÉZZEN BE. ÉRDEMES! J A Szarvasi Dózsa Mezőgazdasági Szövetkezet AZ ALÁBBI, HASZNÁLATON KÍVÜLI ERŐ- ÉS MUNKAGÉPEIT ELADÁSRA FELKÍNÁLJA: tárcsák, ekék, növényvédő gépek, vetőgépek, kombájnok és adapterek, erőgépek, személyszállító járművek, magtári és keverőüzemi berendezések. Az értékesítés időpontja 1987. november 3—5. 8—14 óráig Ügyintéző: Keller János műszaki főágazatvezető. Telefon: 13-866. Telex: 83-704. Kérjük, hogy a vásárlás előtt telefonon vagy telexen érdeklődjenek a vásárlás feltételeiről. Talán soha annyit nem került szóba magánbeszél­getések és közéleti fórumok során a jelen és a közeljö­vő helyzete, mint az angol társalgásban az időjárás: bevezeti vagy teljesen ki is tölti a beszélgetés idejét. Pedig hát „helyzet” mindig volt és lesz is, igaz, ez a mostani nem akármilyen. A gazdasági szervezetek életé­ben különösen, akár gon­dokkal küzdenek, akár nem. S ezért én is azt kérdezem Bőd Antaltól, a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetke­zet elnökétől: — Mi a helyzet a szövet­kezetben? — A tavalyival kezdem, mert összefügg az ideivel, ugyanis 1986-ban csökkent az exportunk. Előtte — 1985- ben — még 185 millió Ft volt, s ez tavaly a 295 mil­liós termelési értékből már csak 110 millió. Az idén csaknem hasonló lesz ez a két szám. Egyébként jól mennek a dolgok, a gazda­ságossággal sincs még hiba, hiszen az utóbbi években jóval kevesebb — 380 körü­li — létszámmal egyre na­gyobb értéket termeltünk, és általában 50 millión felüli nyereséget produkáltunk. Ebben az esztendőben is ezt várjuk. És ami megnyugta­tó a mostani nehéz évek kö­zepette és a jövőre nézve is, hogy a telepfejlesztés idejé­ben megtörtént, méghozzá saját erőből és tehermente­sen. — Ez az előrelátó gazdál­kodás biztos alapot terem­tett, nem máról holnapra él­nek. Ha az export csökkené­se nem rontaná a képet, gondjuk se lenne? — Csak a szokásos, a ter­meléssel járó napi problé­mák, ez viszont túlmegy azo­kon. Nálunk az export kizá­rólag a szovjet exportot je­lenti. Ennek két évtizedes múltja van, attól kezdve, hogy a moszkvai KGST-pa- lota berendezési munkáit megkaptuk, és ezt a hatal­mas feladatot sikerült jól megoldani a szövetkezetnek. Ettől kezdve egyre több meg­rendelést kaptunk, a nevünk márka lett a Szovjetunió­ban, amit a következő évek egyre ismertebbé tettek, Azerbajdzsántól Minszkig. Volt ebben az exportban iro­dabútor, színházi nézőtér, társalgóberendezés ... stb. — Most is hasonlókat szál­lítanak? — Ugyanez az összetétel, azzal a különbséggel, hogy a legtöbb színházi zsöllyeszék — 27 ezer — erre az évre esik. Ebből a bakui kultúr­palotába 2200 megy, a drá­mai színházba pedig 800. De a Nogliatti Autógyár műve­lődési házába is a mi ter­mékeink kerülnek, és még sok helyre. A mostani ki­sebb szovjet export nagysá­gát is talán az érzékelteti a legjobban, hogy 100 szerző­désünk van erre az évre, és tekintettel a november 7-i évfordulóra, nagyon igyekez­tünk szállítani. — A jövő évi kilátások milyenek? — Általánosságban azt mondhatom, hogy tervet még nem tudtunk csinálni, csak kalkulálgatunk. Bi­zonytalanság van az export Színházi zsöllyeszékekből az idei évre kapták a legnagyobb megrendelést Fotó: Béla Ottó körül, nem tudjuk, mire szá­míthatunk, , minden a mos­tani KGST-megbeszéléstől és az államközi ’ megállapodás­tól függ. Amit tudunk, az az, hogy Kubába fogunk szállí­tani, a havannai Sean Szín­ház 550 ülőhelyes nézőterét, s a színházi bár és társalgó berendezését készítjük majd. Oda sem ez az első mun­kánk, annak idején, amikor az el nem kötelezett orszá­gok havannai konferenciája volt, mi rendeztük be a nagy tanácskozótermet. — Nyugati exportot nem vettek még tervbe? — A szovjet piac mellett ez is jó lenne, de rengeteg nehézségbe ütközik. Sokkal finomabb anyagokra lenne szükség, és jóval modernebb technikára, és akkor még nem említettem a könnyed­séget, vagyis hogy kisebb súllyal készüljenek a búto­rok. Ezek teljesítése nagy­részt nem rajtunk múlik, s ugyanakkor anyagár- és im­portproblémákat is takar ez a téma. — És a fejlesztési kérdést is? — Igen, amihez tőke kel­lene, márpedig miből le­gyen, amikor az idei ered­ményünkből is 90 százalék el fog menni a különböző költségvetési befizetésekre. Hogy a jövő mit hoz, az még nem ismert, egyelőre csak attól tartunk, hogy megint nem lesz elég pénz a fejlesz­tésre. — És még mitől „tarta­nak”? — Attól például, hogy a központi bérszabályozás tompítja a termelés lendüle­tét, meg hogy a feldolgozó- ipar hátrányba kerül az alapanyaggyártással szem­ben, mert a változatlan alap- anyagárak mellett nekünk mintegy 10 százalékkal kell az árainkat csökkenteni. — És mi az ia kedvező, amire biztos számíthatnak? — Az, hogy van egy jó gárdánk, van egy jó terme­lő apparátusunk, és nincsen adósságunk. Tehat valójá­ban erősek vagyunk, és bí­zunk abban, hogy a nehéz körülmények közt is talpon maradunk. — Még akkor is, ha nem lenne export, hogy a leg­rosszabbat tételezzük föl? — Már egyszer voltunk olyan helyzetben, és sikerült azt az évet átvészelni, és mindent eladni itthon. Bár ne forduljon elő, de egy évet most is kihúznánk. Hangsú­lyozom azonban, hogy többet nem, mert a kapacitásunk­hoz szűk a hazai piac. Vass Márta fl vezetőképzés új formája a Szövosz oktatási központjában Új vezetési rendszer beve­zetését készítik elő a Szö­vosz Továbbképzési és Ok­tatási Központjában. Az úgynevezett blokkrendszerű képzési, illetve oktatási for­ma lényege, hogy előzetes felméréssel kapnak képet a vezetők felkészültségéről, majd a velük szemben tá­masztott követelmények is­meretében szervezik meg, egyénekre szólóan az okta­tást. Az intézet által kiala­kított tananyagban 36, úgy­nevezett blokk van, ezek a gazdálkodás, a szakmai munka, a szervezés, az ügy­vitel területeit ölelik föl. A jelentkezőknek nincs szüksé­ge a teljes tananyag elsajá­títására, hiszen a témák jó részében jártasak, ám van­nak ismereteikben hiányos­ságok is; az intézmény szak­emberei ezek pótlására összpontosítanak. » Sztáray Zoltán, az okta­tási központ igazgatója el­mondotta: a felmérésben és az oktatásban jövőre más­fél ezer szövetkezeti vezető vesz részt. A jelöltek teszt­vizsgán esnek át, és kompu­teres elemzés után alakít­ják ki a „testre szabott” tananyagot. Az egyes blok­kokhoz tartozó ismeret- anyag elsajátítása után a hallgató minősítést kap, és ezzel zárul a tanfolyam meghatározott része. Az új­szerű oktatás előnye, hogy nem szükséges a különböző vezetői munkakörben fog­lalkoztatottakat a termelés­ből huzamosabb időre ki­vonni. Egy-egy blokk isme­retanyagának elsajátításá­hoz elegendő 2-3 napos tan­folyam is, ezekből — előze­tes becslések szerint — há­rom-négyet kell majd éven­ként elsajátítaniuk a veze­tőknek. Külön program készül a Szövosz oktatási központjá­ban a menedzserek képzé­sére. Ezek a szakemberek nem feltétlenül a szövetke­zetekben fejtik ki tevékeny­ségüket, sokkal inkább a vállalkozások, a bonyolult, összetett feladatok végre­hajtására képezik ki őket. Az új oktatási forma be­vezetéséhez felkészítik az intézmény előadóit is, hi­szen számukra ugyancsak a régitől eltérő követelményt állít a blokkrendszerű okta­tás. Rajtuk kívül szerepet szánnak az oktatásban a szakma elismert, tapasztalt fogyasztási szövetkezeti ve­zetőinek is, akiket egy-egy témakör előadására kérnek fel. Az oktatásban nagyobb hangsúlyt kapnak a tapasz­talatcserék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom