Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

IgUilUMfa

1987. október 24., jzombat

e

Baromfiexport

Soron kívül is Békéscsabáról

HÍREK

II VILÓGGOZDDSQGBÖL

Lengyelek — dollár. Mintegy 15 millió dollárral nőtt tavaly szeptember óta a lengyel OTP-kben elhelyezett dollár mennyisége. A lengyel televízió beszámolója szerint különösen a turista- szezon idején emelkednek a betéti összegek. A lengyelek ugyanis külföldi turistaút- j ükről visszatérve — függetlenül attól, hogy szocialista vagy tőkés országokban jártak-e, a határon bejelentett dollárjaikat szabadon elhelyezhetik a bankban, majd bármilyen célra, így utazásra is felhasználhatják. A növekedő betétek ellenére — vélekedik a lengyel televízió — a lakosság tulajdonában levő külföldi fizetőeszközök nagyobb hányadát a „párnában tartják”.

Fizetés csak megállapodás után. Brazília csakis akkor újítja fel tartozásainak törlesztését, ha megállapodásra jut hitelezőivel az idén és jövőre esedékessé váló köl- csönrészek átütemezéséről; addig még jelképes összegű átutalásokról sem lehet szó — ezt adta közlemény formájában a pénzügyi világ tudtára Bresser Pereira, a dél-amerikai ország pénzügyminisztere. Brazília a magánbankoknak tőkét 1983 óta egyáltalán nem törleszt, a februári döntéssel pedig 70 milliárd dollárnyi adósságrész kamatainak fizetését állította le.

— Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban teszik próbára vállalatunk alkalmazkodóképességét — mondotta Pinke Sándorné, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, amikor a piaci helyzetről érdeklődve felkerestük. — Ez a próbatétel a vevők részéről jogos, hiszen mi ajánlottuk fel a legkülönbözőbb igények kielégítését tőkés exportunk növelésére. Bár számunkra az lenne a jó, ha azonos minőségben nagy tömegű árut vásárolnának tőlünk. A vállalat termelővonalait ilyen feladatok ellátására készítettük. Most mégis vállaljuk a soron kívüli exportszállításokat kis tételekben is, mert a változó körülményekhez nálunk ez jelenti az alkalmazkodást, a vállalat megújulását, a termelés és a kereskedelmi lehetőségek megragadását. Ha aprólékos munkával tudunk piacon maradni, új vevőket szerezni, az országnak dollárbevételt hozni, ilyen irányba is lépnünk kell.

— Mit jelent az, hogy soron kívüli kis tételben is vállalnak szállítást?

— Korábban, mint arról az előbb már szóltam, nagy tömegű, azonos minőségű árut kértek tőlünk, most pedig — azonnali szállítással — darabolt csirkecombot

tálcán, egyedileg fagyasztva, vagy sorba rakva és fagyasztva. De ugyanezt mondhatnám el a csirkemellről is. Az egészben fagyasztott csirke sem úgy kelendő, mint korábban. A belsőséget — májat, zúzát, szívet, lábat — külön csomagolva vissza kell helyeznünk a hasüregbe. Feldolgozóvonalainkon ezek a plusz feladatok, melyeket dolgozóink lelkiismeretes munkával teljesítenek.

— A vevők igényeinek

kielégítése milyen változtatásokat követelt meg a termelés terén?

— Vállalatunk nyugdíjasai már rá sem ismernek egykori munkahelyükre. Korszerű feldolgozóvonalakat építettünk az utóbbi években. Néhány hónapja fejeztük be egyik feldolgozóvonalunk átalakítását, ahol már lágyforrázott csirke feldolgozására is vállalkozunk. Nagy jelentőségűnek tartom, a kopasztás utáni gépi zsigerelés megvalóMűszaki újdonság Békéscsabán a vágott baromfi gépi úton történő zsigereiése. Ez már robottechnika Fotó: Gál Edit

u

Van számla, nincs számla

Keresgélő magánkereskedők

Elöljáróban szögezzük le: a magánkereskedők tevékenysége mindenképpen a vásárlók javát szolgálja. iA megnyitott új üzletek többségét kulturáltan, esztétikusán rendezték be, udvariasak, készségesek az eladók. Sokat számít mindez éppen abban az időszakban, amikor az állami és a szövetkezeti beruházások a belkereskedelemben is visszafogottabbak, előtérbe került a verseny. Ám az üzletek egy részénél a fogyasztókat sértő káros jelenségek is tapasztalhatók. Ezért járják a kiskereskedők boltjait október eleje óta a megyei kereskedelmi felügyelőség, a szakszervezeti, a tanácsi társadalmi ellenőrök, a gazdasági rendészet szakemberei. Egyik útjukon mi is részt vettünk. A megyei kereskedelmi felügyelőséget Havasi Márton, a megyei rendőr- főkapitányság gazdasági rendészetét Kiszely János képviselte. íme, az egy nap krónikája.

Fogjuk a bot végét

Köröstarcsa főutcája. Már messziről látjuk az üzlet ajtajára kiaggatott ruhaneműket: dzsekit, műszőrmés kabátot, pulóvereket, farmeröltönyt. Hamar kiderül, hogy Vári Sándor vegyesiparcikk-divatáru üzletében, vagyunk. A fiatalember mosolyogva kérdi: mit parancsolunk? Néhány pillanatig zavarba jövünk, hiszen annyi minden van itt. Játék, horgászfelszerelés, tenyérnyi női alsónadrág, gyerekruha, még csemegekukorica-pelyhet is lehet kapni. Kiválasztok egy zöld, régimódi férfikardigánt, felpróbálom, de az ujja kissé hosszú. Sebaj, mondom, legfeljebb felhajtom, az 590 forintot sem sajnálom érte, jöhet még egy Hofélia-le- mez, és számoljunk. Közben a társam Daiwa horgászbotot és 0,14-es Platil elnevezésű damilt választ, potom 1150 forintért. Fogjuk a bot végét, és fizetünk a tanács pénzéből, majd előkerül az igazolvány.

— Nem is lepődik meg? — kérdem a kereskedőt.

■— Látszott magukon, hogy idegenek, a faluban mindenkit ismerek.

— Idevalósi?

— Itt születtem, most Csabán lakom. Géplakatos a szakmám, gépkocsivezetőként dolgoztam a Volánnál, de egészségileg nem bírtam a buszozást. Három éve viszem az üzletet, az elején döcögött, most már jobban megy, fizetéskor megugrik a forgalom.

A horgászfelszereléssel, a lemezzel nincs különösebb gond, a kardigán számláját viszont keresni kell. Végül előkerül, de nem tudunk mit kezdeni vele, mert a papíron 480 forintos ár szerepel. Az 590 forintos eladási árat is fel kellett volna tüntetni, hogy bizonyossá váljon: erről a ruhadarabról van szó. Ugyanígy járunk a zoknikkal, a női alsónadrággal, a műbőr, vászonkabáttal. A női divattáskákról van ugyan bizonylat, de hiányosan van kitöltve. Szerepelnie kellene a papíron, hogy ki gyártotta, hol lakik, a személyi száma, az aláírása.

— Ha én ezeket mind megkövetelem, úgy kivágnak a kisiparosok, hogy a lábam se éri a földet. Sőt, utánamnyúlnak, leadják a drótot a többieknek: van egy okoskodó kiskereskedő. Megnézhetem magam — dohog Vári Sándor.

— Pedig csak így lehetne rendet tartani. A forgalmi adót a számlán szereplő kevesebb összeg után fizeti, ami nem mindegy az államnak — érvel a felügyelő.

— Tessék mondani, milyen anyagból készült ez a kardigán? — hangzik a következő kérdés.

— Miből is ..., azt hiszem, moherből...

— Ezt komolyan mondja?

— őszintén. szólva, nem tudom.

— A használati és kezelési utasításon az áll, hogy hurkolt kelme, de mindegyik ruhára ezt a címkét akasztották, jól van ez így?

— Nézze, a kisiparos nem ad címkét, nekem kell megvenni, de csak ilyen kapható.

Mi csak a földhöz értünk

Rángatjuk a szürkére mázolt vasajtót, a kirakat fölött lóg a cégér: Ari divatáru. Körösladányban nézelődünk, a Ladányi úton. Idősebb asszony jön elénk, betessékel a tágas üzlethelyiségbe, amely valamikor hentesboltként működött. Magas helyiség, körben a falon rózsaszínű vászon, a pult eleje csempézett, láncon, százas szögeken kelletik magukat a ruhák. A kirakat is sajátos. Az asztal lábai alá téglákat raktak, hogy kinn is látszódjék a játék, a másik oldalon ugyanilyen célból‘papírdobozt helyeztek el, rajta színes fonalak hevernek. Női táskát, műanyag kisautót, irattáskát, bőrövet teszünk a pultra. Az asszony gyanútlanul tüsténkedik, különböző vászoningeket ajánl megvételre.

— Tessék, ez maguknak való, fiatalos és olcsón adom.

Egy perc múlva szomorúan adja vissza a 992 forintot.

— Nem megy az üzlet — legyint —, ma csak maguk vásároltak, és jnár dél van.

Kérjük a számlákat, a bélyegzőt, a működési engedélyt. Egyik sincs az üzletben!

— Én kisegítő családtag vagyok — forog körülöttünk a néni —, a lányomé a bolt, Petri Gyulánénak hívják, festi a lakást, ajaj, nagyon messze lakik.

Amikor látja, hogy nem tágítunk, átmegy a szomszédos új házba, és áthívja a lányát, aki kocsiba ül,, s néhány perc múlva elénk teszi a kért bizonylatok egy részét. Fekete hajú, középkorú nő, nem nagy meggyőződéssel ke?di keresgélni a számlákat. A kisautó kivételével itt sem tudjuk beazonosítani az árakat. Vannak ugyan hasonló portékák a papírokon, de csak a beszerzési ár szerepel rajtuk, ki tudja, hogy a keresett cikkről van-e szó.

— Nem teszünk mi sokat a beszerzési árra — szólal meg a tulajdonos anyja —, ha nem megy valami, leárazzuk. Becsapnak bennünket, drágán varrják a ruhákat, nem tudunk lépést tartani a divattal, tiszta ráfizetés az egész ...

— Asszonyom, most nem árdrágításról beszélünk, az más kategória — magyarázza Havasi Márton. — Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy á kifizetett összegért valóban azt az árut kaptuk-e, amelyik a számlán szerepel. Sajnos, ■ ez nem sikerül, mert a bizonylatról hiányzik az eladási ár.

— Fiatalember, nem megy ez nekünk, mi csak a földhöz értünk, a lányom is azt szereti, hiába dolgozott Gyo- mán az élelmiszerboltban — törölgeti a szemét. — A férjem is veszekszik az üzlet miatt, a nyugdíját sem adja ide, nekem meg nincs semmi jövedelmem, belevágtunk, valamiből élni kell.

A nagy doboz mélyéről női harisnyanadrágok kerülnek elő. Egyszeriben rájövünk, itt valami hibádzik. A kettes nagyságú, másodosztályú necc harisnyanadrágot is első osztályúként árusítják, a különbség darabonként 7 forint.

Csend, szipogás. A két nő hallgat, majd ismét az idősebb szólal meg:

— Mondják, hol kell bejelenteni, hogy bezárjuk a boltot, nem csináljuk tovább .. .

Itt aztán rend van

De menjünk tovább. Például Szeghalomba. Az egyik sarkon áll Árpád Imre magánkereskedő üzlete. Az utcán vastalicska, műanyag hordó, kerítésfonat jelzi, hogy itt vegyiárut, háztartási és barkács, valamint mezőgazdasági eszkösítását, de szólhatnék arról is, hogy Közép-Európa baromfifeldolgozó iparában nálunk, a békéscsabai vállalatnál működtetjük az egyik leghatékonyabb gyors- fagyasztó berendezést. Mindezekhez társul a munkaerő racionális szervezése a termelés lehetőségeinek jó kihasználására. örülünk, hogy a töredék-munkaidősök részére külön üzemrészt szervezhettünk. Kisgyermekes anyák, gyesen levő kismamák és mások napi 4-6 órás munkával egészíthetik ki keresetüket.

— Sok szemrehányás érte

a korábbi években csomagolástechnikánkat. Azt

mondták a külföldiek, hogy a jó minőségű termékeink értékesítését ezzel nagyban tontjuk. Itt a vállalatnál tetszetősebb lett a csomagolás?

— Magunk is, de a külkereskedelmi szervek bevonásával is folytattunk piackutatást csomagolástechnikánk fejlesztésére. Külföldi vásárlóinkat most már egyenesen megkérdezzük: hogyan csomagoljunk, milyen az igénye? Vagyis, mi nemcsak a feldolgozóvonalainkat tökéletesítettük, hanem a piaci munkának a csomagolással összefüggő területeit is. Ma már ott tartunk, hogy a tőkés exportigényeket teljesen kielégíthetjük és a rubelelszámolású export csomagolási feltételeinek is eleget teszünk. Sőt a soron kívüli rendelések egyedi csomagolása sem jelent megoldhatatlan feladatot. Évente 8 ezer tonna körüli vágott baromfit szállítunk a Szovjetunióba. A szovjet piac nagyon igényes.

Mi igyekszünk a követelményeknek megfelelni. Jóllehet ezzel függ össze a Szovjetunióba irányuló exportunk ütemes növekedése. A szállítások azonban nem felhőtlenek, mivel a csapi átrakókapacitás mindent meghatároz. Országosan koordinálni kellene ezt a munkát, hogy megrakott vagonjaink ne vesztegeljenek néha heteket Záhonyban és Csapon.

— A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalatot országosan az ágazat legjobbjai közt tartja számon a közvélemény. A korábbi években végzett kiemelkedő munkájukkal kiváló címet nyertek. Sok műszaki újdonság kíséri tevékenységüket, jól szervezett és kellően koordinált termelői háttérrel rendelkeznek, bátran vállalnak kockázatot új piacok megszerzésével és a régiek megtartásában. Nyilván ezzel függ össze, hogy az utóbbi években hárommilliós tőkés exportjukat 20 millió dollárral növelték. A folytonos megújulás korát élő vállalatnál milyen újdonságokra lehet a jövőben számítani, mivel készülnek piacra lépni?

— Ez év márciusában továbbfeldolgozó üzem szervezését kezdeményeztük. Különféle baromfiból párizsit, virslit, zúzafelvágottat, rakottzúzát és baromfimájast készítünk. Termékeinket bemutattuk a kereskedelem képviselőinek. Kóstolóval egybekötött árubemutatókat szerveztünk. Az érdeklődésből arra következtettünk, hogy jó piac ígérkezik, termékeink elnyerték a fogyasztók tetszését. D. K.

zöket kínálnak. A boltban még vegyesebb kép fogad. A polcokon petróleumlámpa, ruhafesték, dezodor, papírzsebkendő, szigetelőszalag, festékek. A pult mögött a feleség szolgál ki, a szemüveges, kék köpenyes úr a tulajdonos. Megkérem, hogy mérjen ki egy kiló 60-as és fél kiló 100-as szöget, és adjon hozzá stílszerűen egy harapófogót. A legnagyobb meglepetésemre minden egyezik, a mérés, a számolás, a kollégám szappantartót, konzervnyitót vásárol. Abban sincs hiba. Na, majd a számláknál, gondolom, ott bizonyára jön a buktató. De nem jön! A bizonylatokat szinte pillanatok alatt megtalálja, pedig van belőlük rengeteg. Az árakkal sincs baj.

— Uram, én ebből élek, ez a foglalkozásom, a maszekoknak amúgy is rossz hírük van. Három gyereket taníttatok.

Szeghalomban három háztartási bolt van, nemi könnyű a verseny. Ilyenkor idejönnek, amikor áruhiány van, máskor . ..

— Azért ne panaszkodjon, soha sem üres az üzlet.

— A raktár annál inkább, nézze meg a festékespolcokat,

alig van áru, pedig mennyit szaladgálok.

— Akkor nézzünk utána ennek az ásónak — indítványozza a kereskedelmi felügyelő.

— Az ásót állami cégtől veszem, a nyelet a kisiparos teszi bele, amelyet ugyancsak ő gyárt, még így is olcsóbban adom, mint mások.

— Megkérdezhetem: honnan tudja ennyire a dolgát?

— Kereskedő vagyok. A hatvanas évek elején szabadultam fel Csabán, Szudárnál, a műszaki boltban tanultam, Szaszák Miska tanúsíthatja, aki most a Tüzép mintaboltjában dolgozik. A feleségem érettségizett, jártas az adminisztrációban — igazgatja a szemüvegét.

A körmönfont körömlakk

Utunk utolsó állomása Békés. A Rákóczi utcában állunk meg, Pálfi Sándorné dohány- és ajándéktárgy-kereskedő üzlete előtt. Jócskán benne vagyunk az estében, zárásig még van egy bő óránk. A próbavásárlást hamar lebonyolítjuk. A férj szolgál ki figyelmesen, még a piciny unokáját is elhessegeti, aki a pult mögött golyóstollakkal firkál. Szépítőszereket kérünk. Francia dezodort, körömlakkot, szemhéjpúdert.

— Születésnapi ajándék lesz — lódítom —, valami bizsu is kellene.

— Hány éves a hölgy? — kérdezi a kereskedő.

— Ügy 19 éves.

— Akkor ajánlom ezt a nyakéket, ezzel a fülbevalóval.

Beleegyezem, nincs sok veszíteni valóm. Legombolom a

630 forintot, és már készül is az ajándékcsomag.

A következő percek már nem annyira idilliek. Egyetlen eladott áru árát sem tudjuk azonosítani. A kisiparos által adott bizonylaton például a nyaklánc és a fülbevaló egyaránt hamisgyöngyként szerepel, holott az egyiket 96, a másikat 67 forintért értékesítette. Ráadásul a szemhéjpúder szavatossági ideje lejárt, a Fabulon krémet még 1980- ban vásárolták, azóta porosodik a polcon.

— A Füszért hetente egyetlen napon szolgálja ki a magánkereskedőket — védekezik a férj, aki kisegítő családtagként dolgozik. — Ilyenkor nincs idő a dobozokban turkálni, ellenőrizni. A múltkor is tejes csokoládé helyett étcsokit adtak. Igaz, hogy egy ára van, de az utóbbit nem kedvelik annyira, még mindig van belőle jócskán.

— Joguk van 8 napon belül reklamálni — jegyzi meg Havasi Márton.

A körömlakk számlája sehogyan sem akar előkerülni, pedig jó ideje keresi a feleség.

— Emlékszem, 36 van egy dobozban, a Skála Gt-től vettem — állítja. — Különben nekünk senki nem mondta, hogy ezt így kell csinálni, a Kisosz tanfolyama is talán novemberben kezdődik. Nyolc osztályom van, kevés ideig dolgoztam egy ruhaüzletben.

Megegyezünk abban, hogy a körömlakkról szóló számlát holnap reggel még bemutathatják a felügyelőségen, ha meglesz, elfogadják. Nem lett meg. Pálfiné beismerte: az árut a külföldi ismerőseitől kapta. „ ^ .