Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

1987. október 24,, szombat

o

IZHilUmt}Felhívás a jövő évi SZOT-díjasok jelölésére

I A SZOT titkársága felhívással fordul az irodalmat, művészetet értő és szerető dolgozókhoz, a szakszervezeti tisztségviselőkhöz és aktivistákhoz, munkahelyi kollektívákhoz, szocialista brigádokhoz, hogy tegyenek javaslatot az 1988. évi SZOT-díjak odaítélésére. A SZOT elnöksége minden évben május elsején SZOT-díjban részesíti a kiemelkedő eredményeket elért írókat, művészeket, tudósokat, közművelődési és közoktatási szakembereket. A szakszervezetek ezzel is kifejezik a mozgalom céljaiért, szocialista kultúránkért elkötelezett alkotói tevékenység megbecsülését.

SZOT-díjra javasolhatók az irodalomban, a filmművészetben, a fotóművészetben, a sajtóban, a rádióban, a televízióban, a színházművészetben, a képző- és iparművészeiben, a zeneművészetben, a tánc- és artistaművészetben, valamint a társadalom- és a természettudományokban, a közoktatásban és a közművelődésben, a munkahelyi nevelésben az utóbbi években, illetve életpályájuk során kiemelkedő sikereket elért személyek, munkacsoportok és alkotóközösségek. SZOT-díj adományozható rfiai témájú, szocialista kultúránkat gazdagító, a munkásosztály, a dolgozó nép életét tükröző magas színvonalú alkotások létrehozóinak, a dolgozók világnézetének, érzésvilágának alakításában, esztétikai élményeinek gazdagításában kitűnt előadóművészeknek, a tudományos és a közéleti tevékenységben kitűnt tudós személyeknek, a közművelődésben és a közoktatásban kiemelkedő eredményeket elért szakembereknek.

A SZOT titkársága kéri az alapszervezeteket, hogy javaslataikat 1987. november 30-ig küldjék el az iparágiágazati szakszervezetek kulturális, agitációs és propagan- • daosztályára. A szakmaközi művelődési intézmények, valamint a művelődéspolitika irányításában, végrehajtásában érintett megyei és fővárosi állami, társadalmi szervek ugyancsak eddig a határidőig juttassák el javaslataikat a szakszervezetek megyei tanácsaihoz, illetve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsához. (MTI)

Ruházati szakmunkásképző tanárok továbbképzése Békéscsabán

Az Ipari Minisztérium az

1987—88-as tanévre meghatározta a szakmunkásképző iskolák tanárainak, szakoktatóinak továbbképzését. E célból rendeztek Békéscsabán október 22-én, csütörtökön „A gyakorlati oktatás módszertani kérdései vállalati körülmények között” címmel továbbképzést. Békés, Bács, Csongrád és Szolnok megye 31 iskolájában több mint másfél ezren tanulják a ruházati szakmát, az őket oktató 61 tanár érkezett Békéscsabára. Az Ipari Minisztériumot Lo- sonczi Pálné képviselte, ott volt Szegedről a négy megye szaktanácsadója, Tóth Csabáné, és eljött egy kis módszertani „lesre” Kaposvárról Riegler Gyula, a Dunántúl szaktanácsadója.

A vendégek az Unicon tanműhelyében gyakorlati oktatási órákon vettek részt. A tapasztalatok összegzésekor elmondották: az országban sehol másutt nem láttak ruházati szakmában a békéscsabaihoz hasonló szép, korszerű gépekkel felszerelt tanműhelyt, öröm lehet itt tanulni, csakúgy, mint oktatni. Sok helyen a szakoktatásra vásárolt gépeket a termelésben hasznosítják. Az Unicon Ruházati Vállalat vezetőit a korrektség, a becsületesség jellemzi e téren is. A tanműhely építésére és berendezésére csaknem húszmillió forintot költöttek, s rendeltetésének megfelelően használják a gépeket. A jövő varrónőinek megelőlegezik a korszerű technikát, hogy jól megtanulják a szakmát, s a döntő többségében exportra termelő vállalat magas követelményeinek elget tehessenek.

László István, a Békéscsabai 611-es Szakmunkás- képző Iskola igazgatója és Gyeraj Jánosné mérnöktanár, a munkaközösség elnöke, elmondották: rendkívül jó gárda jött össze a jövő varrónőinek oktatására. Az elméletet oktató tanárok és a gyakorlatot tanítók kapcsolata példás, közösen beszélik meg: melyik tanuló mennyi pontot érdemel a teljesítményeiért. Egy a cél: jól képzett szakmunkásokat adni a vállalatnak. Újdonság: az érettségizett lányok körében egyre nagyobb a presztízse a ruhakészítő szakmának. Békéscsabán egy első és második osztály tanul érettségi után, jelesre vizsgázók is jöttek, ami biztosíték arra: lesznek majd jól képzett varrónők, középkáderek a vállalatnál.

(Ary)

Felkészülten, felelősséggel

Orvosi szakkonferencia Békéscsabán

Beszélgetés a szünetben Fotó: Kovács Erzsébet

A nyakán tapintható csomóra panaszkodva1 kereste fel az orvost a fiatalember — még középiskolás diák. A csomót egykettőre eltávolították, és a kórszövettani vizsgálaton kiderült: egy

rosszindulatú, speciális, nyirokszöveti megbetegedésről van szó. A szakember gyorsan, lelkiismeretesen tette a dolgát, konzultált a pécsi kollégával, aki a nyirok- és vérképző rendszer daganatos betegségeivel foglalkozó referátumközpont vezetője, majd konzultált debreceni, szegedi egyetemi intézetekkel, klinikusokkal — s a beteg napokon belül a megfelelő helyre került. Ma már ismét az iskolapadot koptatja. Íme, egy eset a nem kevés közül, amely példa és bizonyíték, hogy az ilyen jellegű, időben felismert és gyógyított betegséggel szemben ma már nem tehetetlen az orvostudomány. S jelzi a példá azt is, mekkora felelősség hárul a pathológus orvosokra, s mennyire fontos az ő fel- készültségük, ismereteik naprakész volta is.

E célt szolgálja az az országos konferencia is, amelyet a MTA pécsi és veszprémi akadémiai bizottságainak a nyirok- és vérképző rendszer daganatos betegségeivel foglalkozó munkacsoportjai tartanak október 23—24-én, s amelynek házigazdája ezúttal Békéscsaba,

közelebbről a városi tanács egyesített egészségügyi intézményei. Az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának nagytermében tegnap reggel tartott megnyitón dr. Viski Anna osztályvezető főorvos, a békéscsabai kórház általános igazgatóhelyettese üdvözölte a megjelenteket, közöttük Hüttner Vilmost, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, majd Fekete Jánosné, a Békéscsabai Városi Tanács általános elnökhelyettese mondott köszöntőt, bemutatva a vendéglátó várost. Ezután dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitó előadása következett. Ebben szólt a megye főbb tudományos törekvéseiről, a megyei tudományos koordinációs szakbizottság munkájáról és terveiről, a fontosabb tudományos törekvésekről.

Prof. dr. István Lajos, az említett munkacsoport egyik vezetője következett ezután, ő az 1976. óta tevékenykedő munkabizottságokról, a munkacsoportok tudományos tevékenységéről szólt, hangsúlyozva, hogy önkéntes tudományos társulásról van szó. A csoport érzékeny az új tudományos problémák iránt, mint pl. az AIDS, és lépést-tud tartani a fejlődéssel, bizonyítja ezt az is, hogy az egyik előadó a számítógép alkalmazhatóságával foglalkozik. Kitért arra, hogy a magyar társadalom egészét érintő gondok itt is jelentkeznek, így például drágulnak a gyógyszerek; a vizsgálatokhoz szükséges vegyszerek, és hogy bizalmi válság szorongatja a magyar egészségügyet, de hivatásbeli kötelesség ezekről a gondokról nyíltan szólni. A teendők sorában elsőként említette, hogy „a gondok ellenére ne legyünk pesszimisták; hogy legalább szemléletben, gondolkodásban tartsunk lépést a nemzetközi színvonallal, tegyünk többet a fiatalokért, publikáljunk többet, s kerüljön sor a nézetek ütköztetésére a tudományos nyilvánosság előtt”.

A megnyitó után megkezdődött a tudományos ülés, amelyen elsőként dr. Rák Kálmán (Debreceni Orvos- tudományi Egyetem II. belklinika) tartotta meg referátumát, melyet további hat előadás követett, utána pedig a klinikai albizottságok beszámolójára került sor. Diaképekkel, a szakembereknek a szavaknál is többet mondó felvételekkel érkezett a konferenciára sok résztvevő. Ezeket nézik és vitatják meg a mai napon, s ezzel zárul délben a tudományos tanácskozás.

T. 1.

A véletlen, közelebbről egy 1983-ban nyomatott szép meghívó, s egy, a közelmúltban megjelent bőrkötéses Kner- könyvecske révén ismerkedtünk meg a konferencián dr. Tímár Károllyal, a Veszprém Megyei Kórház pathológiai osztályvezető főorvosával, aki a régi Kner-könyvek szenvedélyes gyűjtője. Reggel már járt ,a Kner Nyomdában — újságolta, az előadások után pedig Gyo- maendrődre visz az útja. Az 1882—1936. között kiadott Kner-könyvekből álló gyűjteménye 460 kötetet tesz ki, és emellett 'legalább 1600 apró nyomtatvány; üzleti levél, meghívó, reklámcédula szerepel gyűjteményében. 1983-ban Veszprémben, a könyvhéten kiállításon is láthatta a nagyközönség ezeket a szép kincseket.

— A Kner-család olyan könyveket adott ki, amelyeknek már a fizikai érintése is gyönyörűség, /amelyeket már kézbevenni is élmény! — mondta őszinte rajongással.

— iMiért esett a választás ezúttal Békéscsabára a kétévenkénti konferencia helyszínének kiválasztásakor? — kérdeztük a szünetben! dr. István Lajos professzort.

— A békéscsabai és a gyulai kórház igen sokat fejlődött az elmúlt években, ez [,az egyik ok. A másik pedig az, hogy az akadémiai bizottság munkacsoportjában-jelentős tevékenységet fejt ki a békéscsabai intézmény pathológiai osztály- vezető főorvosa, dr. Viski Anna. Mindezek mellett az is közrejátszott a helyszín kiválasztásában, hogy az adott térségben ezzel is segíteni kívánjuk ezt a

munkát. A nyirok- és vérképző rendszer daganatos betegségeinek gyógyításában új korszak előtt állunk, hisz ezeket a betegségeket minél korábban kell felismerni és gyógyítani. Visszatérve a kérdésre, a helyszín kiválasztása elismerés az itteni egészségügynek.

Uj elnök

a méhkeréki Viharsarokban

Tegnap, pénteken délelőtt tartotta közgyűlését a Méhkeréki Viharsarok Szakszövetkezet.

Ezt az eseményt azért is kísérte nagy érdeklődés, mert a mostani kollektívának új elnököt és vezetőséget kellett választani.

Az öt évvel ezelőtt alakult szakszövetkezet tevékenységéről a most nyugalomba vonuló elnök, Kora László adott tájékoztatást, amikor is többek között köszönettel szólt a tagság ösz- szefogásáról, lelkiismeretes munkájáról, amelynek eredményeként a szakszövetkezet valamennyi évet eredménnyel zárta. A napokban adták át a több mint 2 millió forint költséggel felépült,

ezer férőhelyes juhhodályt, ami jó alapot szolgáltat a következő évek állattenyésztéséhez. A beszámolót követően megválasztották a vezetőséget és az elnököt.

Az elnöki tisztségre Ár- gyelán Mihály agronómust jelölték, akit a tagság egyhangúlag elfogadott.

Felszólalt a közgyűlésen Márk György, a román szövetség főtitkára, aki további eredményes munkát kívánt az új vezetőségnek.

A Teszöv ajándékát dr. Drágán Iván titkárhelyettes nyújtotta át, köszönő szavak kíséretében Kora Lászlónak. Ugyancsak ajándékot kapott a nyugdíjba vonuló elnök, amit utódja, Árgyelán Mihály adott át.

Dőlt betűvel

A felelősség

Talán elnézi nekem a kedves olvasó, hogy ezúttal — legalábbis a bevezetőben — személyes ügyeimmel terhelem. Külföldi tanulmányutam miatt szeptember eleje óta távolról, a Szovjetunióból szemléltem az itthoni dolgokat. (Az utóbbi dőlt betűs soraim is éppen ezért jobbára még a nyári élményekből táplálkoztak.) Csak a pár napos késéssel érkezett napilapok, hazai telefonok és a szovjet sajtóból, rádióból, meg televízióból hozzánk szűrődő tudósítások közvetítették a híreket: mi újság otthon? Szívszorongva lestük például, mit végez az Országgyűlés, bizalmat kap-e — nemcsak a képviselőktől, de az egész országtól — a kormány, magához tér-e az apátiába süly- lyedt nemzet? Nehéz, persze hogy nehéz minden információ ellenére hazán kívül megítélni az itthoni közhangulatot. Bár azért annyi kiolvasható volt az újságokból és kiérződött a telefonokból, hogy reális a kormányprogram, bízik az ország és van hitele a kormánynak. (Utóbb már arról is érkeztek hírek, hogy a nagy bizalom ellenére — féjive az új adórendszertől — régóta nem tapasztalt felvásárlási láz kezdődött el.)

De visszatérve az Országgyűlésre, nem felesleges emlékeztetni arra, hogy igen nagy nemzetközi figyelem kísérte munkáját. Ki ezért, ki azért, de a döntő többség őszintén nekünk szurkolt. Annak, hogy a „magyarok talpon maradjanak”. Ennél a felszínes összegzésnél mélyebbek a szovjetunióbeli visszhangról szerzett tapasztalataim. Más testvérországbeliekkel — csehekkel, bolgárokkal, lengyelekkel és németekkel — is volt alkalmunk beszélgetni, á kép átfogónak és persze tanulságosnak is mondható.

A szaksajtóban járatosak tanúsíthatják, hogy jó egy évtizede, vagy akár csak öt éve is szomszédaink egy jó szót nem mondtak a magyar gazdasági reformkísérletekre. Azzal vádoltak minket (nyíltan vagy burkoltan>, hogy a kapitalizmus felé haladunk. Hogy még a Szovjetunióban is voltak ilyen hangok, arról maga az Ogonyok, az egyik legnépszerűbb moszkvai képes hetilap hozott hírt a közelmúltban. Aganbegjan akadémikus, a vele készített beszélgetésben egy budapesti találkozás emlékét idézte fel. Felelős szovjet vezetővel, régi barátjával futott össze, aki azonnal nekiszegezte a kérdést: „Miféle szocializmus ez? Itt minden kapható a boltokban.” Aganbegjan a lapban a riporternek mondta válasznak is beillő véleményét: „Gondolja csak el, ez az ember a krónikus áruhiányt és a központi elosztást érti szocializmus alatt. Hisz ez egész ideológia.”

Ma már más a helyzet a Szovjetunióban, mint volt néhány éve. A Mihail Gorbacsov által meghirdetett átalakítás, a peresztrojka nyíltan vallott célja az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetése, hatékonyabban, eredményesebben működő gazdaság megteremtése, az árukínálat bővítése, a termékek minőségének javítása és végső soron a sorbanállások megszüntetése.

Változott tehát a kép és vele változott a magyar gazdasági reform megítélése is. Mint a rendszer megújulásának kísérletét (és e tekintetben követendő gyakorlatot) emlegetik a magyar gazdaságirányítást, s annak legfőbb elemeit. A közgazdászok általában pontosan ismerik a magyarországi helyzetet, s érdekes módon a mi Országgyűlés előtti hangulatunkkal ellentétben, nem temetik a magyar gazdaságot.

összes belső gondjaink ellenére is mondom, hogy jó most magyarnak lenni külföldön. Van respektünk és erkölcsi hitelünk. Kíváncsiak ránk és a tapasztalatainkra. Mondom, jó most magyarnak lenni. Természetesen nem ki- vagyi módon, hivalkodón, másokat lenézve, hanem mértéktartó szerénységgel. Nem a „mi most megmutatjuk a világnak” kevélységével. Mert ebben az egész ügyben — legalábbis nekem — nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy nekünk szurkolnak. A mi reformkísérletünknek. Annak, hogy az adósságállomány további növekedése vagy a fizetésképtelenség bejelentése le ne értékelje a magyar gazdaságirányítást. Nemcsak bennünket - féltenek a vereségtől, hanem magukat is. Attól tartanak, hogy a mi vereségünk adu lehet az ő reformkísérletük ellenzőinek a kezében.

Nem tudom, kell-e mondanom: most nem adhatjuk fel! Sohasem, de most különösen nem. Minden kétségbeesést és apátiát félre kell tenni! Csak előre lehet menni! Nem csak magunkért. Másokért és a kedvezőbb közgazdasági és politikai környezetért.