Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
1987. október 19., hétfő o Auschwitzi emlékfalavatás Békéscsabán Ülést tartott a Kiosz országos választmánya A fák alól, a márvány és műkő síremlékek felöl halk zene szűrődik. Dallama, ritmusa a zsinagógákban 1945 óta oly sok fájdalommal, fohásszal, hittel, reménnyel, a túlélők örömével töltött. Az egybegyűltek: zsidók és más felekezetűek, a túlélők, a gyászolókkal együttérezve emlékeztek tegnap Békéscsabán a ligeti zsidótemetőben a század és az emberiség utóbbi ezeréves történetében a legborzalmasabb szakaszra: 1940—1944-re. Dr. Schöner Alfréd országos főrabbi a 27 évszázaddal ezelőtti zsidóság kiirtására emlékezett, melynél gyalázatosabb, méreteiben nagyobb ez utóbbi volt. Békéscsabáról háromezer zsidót hurcoltak el. Köztük öregek, gyermekek, beszélni még nem tudó, anyjuktól elszakított csecsemők is voltak. Mit vétkeztek ezek az emberek, akiket hitük, származásuk miatt hurcoltak az auschwitzi gázkamrákba! ök valamennyien magyar zsidók voltak, akik az akkori társadalmi rendbe beilleszkedve, a más vallású- akkal együtt dolgoztak Bé- káscsaba lakosságának boldogulásán. Közülük nem is egy nevet még ma is dédelgetnek, hálával, elismeréssel gondolnak viselőjére. Auschwitzból csak nagyon kevesen térhettek haza, de máshonnan, a munkaszolgálatra deportált zsidók közül is csak igen kevesen élték túl a fasizmus által rájuk mért sorsot. Akik túlélték, s akiktől azóta gyermekek születtek, azok valamennyien eljöttek a békéscsabai ligeti zsidótemetőbe, hogy kellő tisztelettel emlékezzenek az ősökre, és virágot tegyenek a Hudecz Ist- ■ván építészmérnök által tervezett emlékműre az Auschwitzban maradt, a munka- szolgálatban mártíromságot szenvedett emberek emlékhelyére. Sasaid János, Békéscsaba Városi Tanácsának elnöke a csabai zsidóság megtelepedésétől 1944-ig folytatott munkáját méltatta (képünkön). Kovács Sándor, a budapesti Dohány utcai zsinagóga főkántora fájdalmas hangvételű, héber nyelven előadott egyházi énekkel mélyítette az emlékezés óráját. Szabó Ferencné, a temető rendbehozatalára alakított bizottság vezetője a széles körű társadalmi összefogásról tájékoztatta az egybegyűlteket, melyet Békéscsaba lakossága tanúsított — az országban elsőnek — az elhanyagolt állapotú zsidótemető rendbehozatalára. Az ünnepségen, az emlékezésben más felekezetek helyi vezetői is részt vettek. Ott volt Táborszki László evangélikus püspök, Gyenes Mihály, a római katolikus egyház békéscsabai esperesplébánosa, Szabó Géza református lelkész és Csalami László adventista lelkész. A f^£ alól, a márvány es műkő síremlékek_ felöl fájdalmas, halk zene szűrődött, az emlékezés könnyeket csalt a túlélők szemébe. Visszagondolva az akkori időkre, milyen világ volt az, amikor hitéért, származásáért emberek millióit gázkamrákba küldték. A fasizmus velünk, a más feleke- zethez tartozókkal is megtehette volna ugyanezt. Emlékezzünk és olvassuk az emlékhely feliratát: „...tekintsetek ide és lássátok, van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam ...” D. K. Fotó: Veress Erzsi (Folytatás az 1. oldalról) lalkozások — köztük a kisipar és az önálló gazdasági munkaközösségek — súlya, szerepe, jelentősége erőteljesen megnövekedett, s várható, hogy az új körülmények között, a jövőben működésük még fontosabb lesz. Mindemellett felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a javítások, karbantartások, s általában a nem luxus jellegű szolgáltatások iránt várhatóan megnövekszik az igény, a kisipar ezen a területen az utóbbi időben visz- szafejlődött. Minden vállalkozónak át kell gondolnia tehát jövő évi gazdasági stratégiáját. Élniük kell az új lehetőségekkel, például a pénzintézetek nyújtotta szolgáltatásokkal. Annak érdekében, hogy fokozódjék a forgóeszközhitelek igénybevétele, a közös kockázatvállalás a bankok és a kisiparosok között, a KIOSZ együttműködési szerződést kötött a Technová Bankkal, amelynek szolgáltatásait a tagsággal már ismertették is. A beszámolót követő vitában a hozzászólók közül többen hangot adtak aggodalmuknak, hogy nem látnak kiutat abból a problémából, amely a szolgáltatást végző kisiparosok számának folyamatos csökkenéséből adódik. Az alkatrészhiány ugyanis állandósult, sőt romlik. Az adóhatár megállapítása is arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy bizonyos határon túl már ne vállaljanak munkát. Holott — mondották a felszólalók — nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a még javítható, működőképes értékeinket eldobjuk. A felszólalók kitértek a szakmunkásképzés fontosságára, hangsúlyozva, hogy az utánpótlás biztosítása érdekében a KIOSZ-nak is vannak feladatai. El kell érnie például, hogy a kistelepüléseken élő kisiparosoknak is előnyös legyen tanulókat képezni. Azt is szóvá tették, hogy csak a kistelepüléseken folytathatják együttesen a magánvállalkozók az ipari és a kereskedelmi tevékenységet. Kívánatos volna ezt kiterjeszteni a városokra, netán a főváros egyes területeire is. A vitában felszólalt Be- recz Frigyes is. Beszédében rámutatott: a gazdaságban gyors eredményeket kell elérni ahhoz, hogy a haladást segítő törekvések maradjanak túlsúlyban. A kibontakozási program megvalósulására jogi értelemben vett garanciákat adni nem lehet. De a siker egyik fő záloga, hogy az ország dolgozói tapasztalataik, felkészültségük birtokában nagyobb teljesítményt érjenek el, s meglegyenek ehhez a megfelelő feltételek. Ehhez szükség van a lekötött társadalmi és magánvagyon mozgósítására is, s módot kell találni arra, hogy ezek az anyagiak a fejlődést szolgálják. A legfontosabb teendő most az — folytatta a miniszterelnök-helyettes —, hogy a jó programokat végre is hajtsuk. Az adóreform önmagában nem oldja meg a problémákat, további lépésekre is szükség van. A cél a gazdasági szerkezet megváltoztatása, a veszteséges tevékenységek felszámolása. Az a fontos, hogy a jövedelem ott maradjon, ahol megtermelik, s finanszírozhassa a további fejlesztéseket. A lakossági ellátást szolgáló termelőmunkáról szólva rámutatott: a különféle gazdálkodó szervezetek egymást kiegészítő munkájára van szükség, s nem kétséges, hogy az ellátást bizonyos helyeken csak a magánvállalkozók tudják jól megoldani. A kisipar szerepe a jövőben is fontos az ellátásban, de a gazdasági folyamat egészében is nagyobb szerepet kell vállalnia, hogy partnere legyen a nagyüzemeknek, egyebek közt az importot helyettesítő cikkek gyártásában, s tevékenységével segítse a nagyvállalatok exportját is. A kisiparosoknak — s érdekvédelmi szervezetüknek, a KIOSZ-nak — észrevételeit, javaslatait a kormányzat is figyelembe veszi a szabályozók kialakításánál — mondotta egyebek között. Kapolyi László ipari miniszter hozzászólásában aláhúzta: a kisipar, a kisvállalkozások ne csupán az úgynevezett hiányterületeken, illetve hiányszakmában működjenek, hanem mindenütt, ahol a kisüzemeknek előnyük van a nagyüzemekkel szemben, ahol szervesen illeszkedhetnek, integrálódhatnak a gazdaság egészébe. Mint mondotta, a kisipar folyamatosan bővülő, sőt, az átlagosnál jobban fejlődő tevékenységével számol a minisztérium. Rámutatott: a szolgáltatásokat végző vállalkozók támogatását szem előtt tartva meg kell vizsgálni a tervezett szabályozó- rendszer egyes elemeit. A korrigálás azonban csak akkor lehetséges, ha a vállalkozások bebizonyították élet- képességüket — mondotta. Somogyi László hozzászólásában elmondta: a 21600 építőipari kisiparos, valamint a kisvállalkozások az ágazat termelésének mintegy 30 százalékát végzik. Ez az arány a továbbiakban várhatóan növekedni fog. Most, hogy az eddigieknél több alkalmazottat foglalkoztathatnak, még inkább bekapcsolódhatnak majd a lakásépítkezésekbe, a -rekonstrukciókba. Szombat délután a Hidasháti Állami Gazdaságban Sass Istvánné a kétnapos bocit itatja Nem is kell túlságosan erőlködnie az októberi napnak. Ügy melegít, mintha még mindig nyár lenne. A Hidasháti Állami Gazdaság irodaháza előtt Kovács János termelési igazgató várt rám, hogy a gazdaságot bemutassa. Attól féltem, hogy szid az elrontott szombat délutánjáért. Amikor hangot adtam ennek, megnyugtatott; úgyis a területen lenne. Aztán azt ajánlotta, hogy elsőként a vetőmagüzemet látogassuk meg. Az üzem udvarán olyan sokan vannak, mintha egy sima hétköznapi délután csöppentem volna ide. Czerovszki János műszakvezető kíséretünkbe szegődött. Elmondta, hogy a hibrid kukorica feldolgozása folyik hét végén. Hozzák és morzsolják a különböző fajtájú tengerit, aztán szárításra kerül, majd méret szerint válogatják. Most’ éppen egy tőkés céltermesztésen dolgoznak. Nyugatnémet rendelésre osztályozzák a kukoricát. A vetőmagot és a zsákokat is a megrendelő adta. Az USA-ba induló tengeri már útra készen áll; 70 tonnát küldenek a tengeren túlra. Buzder György éppen befejezte az ebédet. 1979 óta dolgozik az üzemben. Békésről jár és a kamrás szárítóban dolgozik. — Mondja csak, így szombat délután, nincs otthon mit csinálnia? — kérdeztem félig tréfásan. — Hát lenne. Van kertünk, s így ősszel bizony van tennivaló. De hát be kellett jönni, dolgozni kell. Megvárom a szabadidőt, a munka is megvár engem. Ma reggel 8-ra jöttünk, és este 6 óráig leszünk bent. Dolgozik a feleségem is. Így aztán a két kislányunk a nagymamánál tölti a hét végét. Szerencse, hogy van nagymama, aki enni adjon nekik, és vigyázzon rájuk. Bereczki János egy markolóval jött felénk. A leszórt kukoricát rakta a heFöldi Lajos „bevetésre kész” lyére, aztán egy szusszanás- nyi időre leugrott a gépről: — Kevesen vagyunk. Akár tetszett, akár nem, be kellett jönnöm. Otthon a feleségem ellátja az állatokat. Nem mondom, hogy tapsol a hét végi elfoglaltságom miatt... Kovács Jánossal rövid autóút után a gazdaság másik területére, az 5-ös békési állattenyésztő telepre érkeztünk. A tehenészeti telep 1344 férőhelyes. Az udvaron arcát sütteti egy szőke fiatalasszony: Sass Istvánné. Az elletőben kisegítő. A kisborjúkkal foglalkozik, mint leszázalékolt nyugdíjas. Most, a hét végén egyik kolléganőjét helyettesíti. — Nekem könnyű dolgom van. Amikor hét végeken be kell jönnöm, a férjem mindent megcsinál. Főz, takarít. Amikor hazamegyek, még egy mosatlan kávéscsészét sem találok. Most is hozta az ebédemet. Házias, és az egyszerűbb ételeket minden morgás nélkül megcsinálja. Sassné felkapott egy tejjel telt műanyag vödröt, és vitte, hogy a kisborjút megitassa. — Az anyja tejét adjuk nekik, bár ez itt olyan kis idétlen még. Kétnapos. A fejőházban befejezéshez közeledett a fejés. *Fóbi Já- nosné sem panaszkodott a szombati műszak miatt. Van egy leánya, aki 19 éves. Sokat segít, amíg ő dolgozik. Ellátja a két kisebb testvérét is. — Persze, ha kertes házban laknánk, biztos, több dolgom lenne. De emeletes házban élünk, ahol nem túl nehéz rendet tartani. Igaz, hogy itt sokat kell dolgoznunk, de mondja csak, hol van még olyan munkahely, ahol 8 ezer forintot keresnek a nők is? A gazdaság kamuti területén a búza vetése folyik. Jobb időt el sem lehet képzelni hozzá. A „tetthelyre” érkezésünkkor Földi Lajos a földön ülve komótosan szőlőt csipeget. Egyik ujja bekötve. A társai éppen cukkolják miatta; — Rossz helyre nyúlt a fiú! Jót derültünk a különböző megjegyzéseken, aztán komolyra fordítottuk a szót: — Az a helyzet, hogy a gépet javítottam, és megkarcoltam az ujjam. Nem akarom, hogy fertőzést kapjak, ezért van a kötés rajta. — Nincs jobb dolga, mint éppen itteni munkával tölteni az idejét? — Nincs a csudát! A nejem morog, hogy dolgozom, de hát a pénzre is szükségünk van, mert a feleségem gyesen van. Elhiheti, hogy kell ez a plusz kereset. A laposi kertekben van egy kis „birtokunk”. Lenne ott mit csinálni. No de ha itt elvetettünk, arra is sor kerül. Kosa Lacival váltjuk egymást a John Deeren. Naponta 40-45 hektár búzát vetünk el. A múlt héten még rosszabb körülmények között, mert borzasztóan porolt a határ. Most, hogy egy kis eső esett, már kevésbé nyeljük a port. De ne csak a hét végekről beszéljünk. Hiszen 290-300 órát dolgozunk havonta. Igaz a keresetünk 10 ezer forint körül jár, de nem hiszem, hogy aki tudja mit csinálunk, irigyelné ezt a pénzt. .. Kovács Jánostól a központ felé tartva még megtudtam, hogy a gazdaságnak 120 traktora van. A hét végeken csak a felével dolgoznak. Talajmunkát, szállítást és vetést végeznek. A Hidasháti Állami Gazdaságban ezen a hét végén nekem úgy tűnt, hogy mindenki a „fedélzeten” volt... Kép, szöveg: Béla Vali Bereczki János egy markolóval jött felénk...
