Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
1987. szeptember 15., kedd Otthonteremtés Tótkomlóson Egy hányatott sorsú gyűjteményről A minap kezembe került egy több éve készült jelentés a nem múzeumi kezelésben lévő Békés; megyei gyűjteményekről. Kíváncsian forgattam a lapokat, s próbáltam az akkori s a mai állapotokat összehasonlítani. Különösen a tótkom- lósi Koppány János gyűjteményéről írottak keltették fel érdeklődésemet, hiszen eszembe jutott, hogy úgy egy-két esztendeje a tótkorrr- lósi művelődési ház egyik termében szánakozva néztük. miként zsúfolták e szűkös helyiségbe a gyűjtemény csodálatos darabjait. Fotós kollégám felvételt is készített akkoriban a látottakról. mondván, érdemes lesz visszatérni Tótkomlósra ez ügyben. Aztán annyi minden történt... Elfelejtettük a látottakat. Csak most, e jelentést lapozgatva jutott eszembe ismét a Koppány-gyűjtemény. ..Az alföldi szlovákság, mindenekelőtt Tótkomlós lakosságának tárgyi néprajzi anyagát reprezentálja a gyűjtemény. A hagyományos gazdálkodás, népi bú- torművesség és kerámia, a népi textilművesség kiemelkedő példányait foglalja magába az 1067 leltározott egyedi tárgyból álló együttes" — olvastam kíváncsian. — A gyűjtemény tulajdonosa Tótkomlós. Nagyközség Tanácsa. A gyűjtemény jelenleg (akkor, a jelentés elkészültekor) az evangélikus parókia magtárépületében nyert elhelyezést, tervezett helye a tanács tulajdonában lévő úgynevezett KlSZ-épü- let három helyisége. A költözködés tervezett időpontja 1983 nyara. Az állagában is kitűnő gyűjtemény kiállítássá szervezve rendszeresen lesz látogatható a • jelzett időponttól.” Hogy másként történt, arról a művelődési házban készített, s most fiókom mélyéből előkeresett felvétel tanúskodik. De hát hol a Koppány-gyűjtemény jelenleg, és milyen sorsot szánnak a felbecsülhetetlen értékű anyagnak? * * * Ki mást kereshettünk volna fel elsőként, ha nem Koppány János nyugalmazott lelkészt, aki egy életen át gyűjtögette a helytörténeti emlékeket, s most sem tétlenkedik. Néprajzi, hely- történeti pályázatokra menti. ami menthető ... ) — Gyakorló lelkész koromban erre kevesebb idő jutott. Pedig öregszenek, lassan elhalnak azok az emberek, akiknek emlékei hely- történeti értékkel bírnak. Ott volt szegény Lakata Gyurka bácsi, aki a favilla- készítés mikéntjét mutatta meg. Ha akkor1 nem beszélek vele, s nem fotózom le a munka mozzanatait, ma már nem tudnék utánajárni. hogyan, miként' készült ez a munkaeszköz. A pályázatok, melyeken indulok, megőrzik ezeket a visz- szaemlékezéseket az utókornak. S a tárgyi emlékek felkutatását. megőrzését legalább ilyen fontosnak tartotta világéletében. A hatalmas gyűjtemény — mely még mindig nem tudom hol hányódik; — darabjairól nagy szeretettel mesél. Mindnek megvan a maga története. S bár meg nem mutathatja őket, mégis élvezem elbeszélésének minden részletét, hisz a lelkesedés, mely fűtötte gyűjtőszenvedélyét, most is kisugárzik mondatai, gondolatai mögül. Lassan közeledünk a gyűjtemény kálváriájának kezdetéhez. 1979-ben — mivel az anyag nyolcvan százaléka tótkomlósi — a helyi tanácsnak ajánlotta fel „kincseit”. Nagy örömmel fogadták ajánlatát. — Akkor már hetven felé jártam, a parókiáról el kellett jönnöm. Kinéztem magamnak egy romos pedagóguslakást, s kértem, a gyűjteményért cserébe azt tegyék nekem rendbe. ígyj is lett, hiszen a szakemberek véleménye szerint az anyag eszmei értéke több mint egymillió forint. „Ezt a gyűjtést mindig magányos ordasként végeztem.” Tehát úgy tűnt, mindenki elégedett. Békességben, rendben megegyeztek a község akkori vezetése és Koppány János. 1980 decembere óta lakik' itt, a rendbe hozott Rákóczi úti házban. — Nem tagadom, én egy szentimentális, érzelgős ember vagyok; 35 évig szolgáltam itt egy szuszra, a feleségem idevaló, ő sem akart eljönni Tótkomlósról. S most. hogy ezt a házat megkaptam, mely olyan fekvésű és osztatú, mint a szülőházam volt, igazán elégedett lehettem. A gyűjtemény azonban nem talált ilyen könnyen otthonra. Egy ideig a Luther utca 1. szám alatti lelkészlakás magtárában — eredeti helyén — maradt. Később, a régi ifjúsági ház három helyiségét kapta meg, ideiglenesen — mondták —, s azóta valóban, öregek klubját alakítottak itt ki. És most hová? A Koppány-gyűjtemény ekkor vált igazán otthontalanná: — Az apraját dobozokba raktuk, a többit a kultúr- otthonban, ömlesztve helyezték el. (És ez a legenyhébb kifejezés . „.) Jelenleg egy óvónő volt lakásában vannak az apróságok, a többi meg a kultúrotthon fűtőhelyiségébe került. . . Méltatlan? helyzet, kétségtelen, hiszen 18 országból, Ausztriától Venezueláig csodájára jártak fénykorában e gyűjteménynek. És Koppány Jánosnak arra mindig jutott ideje, hogy végigkalauzolja a látogatókat a gazdag házimúzeumon. Most is szívesen tenné, pedig: — Higgye el, ezt a gyűjtést mindig magányos ordasként végeztem! A saját pályámon annak idején a kollégám ószeresnek hivott. De mit bántam én, hisz három örömöm is volt, ha valamire rábukkantam: meglelni, rendbe tenni és bemutatni. Kevermesi krónika A Balaton és a főváros után egyre többen mennek nyaralni az utóbbi években kisebb helyekre is, s lassan- lassan hírt kapunk olyan műemlékeinkről is, mint a helyreállított sziráki kastély vagy a zempléni Regéc vára. A feltáró, múltkutató kíváncsiság azonban nem kerüli el azokat a falvakat sem, amelyek nem rendelkeznek romokkal, csodatevő forrásokkal, vagy legalább egy százéves fával, ami alatt megpihent valaki híresség. Ezeknek a falvaknak a „műemléke” nem más, mint a történelem. A hétköznapok története, amelyből most kiszemelünk találomra néhány részletet. A kiadvány, mely egy falu csordogáló históriája, „A 150 éves kevermesi római katolikus plébánia és templom története” címet viseli. frója Pelle Ferenc hely- történész. Lássuk, mi minden történt az elmúlt másfél évszázadban? 1838. július 7-én húszezer baromfit és „százával túzokokat” vert agyon a jég. E nap emlékére terjedt el a fogadalmi szentmise. 1836-ban súlyos kolera- járvány dúlt, 1899-ben pedig a következő rendeleteket adták ki: „...az erkölcsösségre oly kínos befolyással bíró esteli táncmulatságok egyszer s mindenkorra beszüntetnek ... a 16 éven aluli gyerekeknek korcsmában megjelenni még szülői felügyelet mellett sem szabad ...” A kiadvány dicséretes alapossággal követi nyomon a falu életét. A szerző anyag- gyűjtését az elődök krónikáira alapozta, bár ismeretes, hogy a plébániák irattáraiba nehéz bejutni. Pedig mind szociológiai, mind kultúrtörténeti vonatkozásban vélhetően sok érdekes esemény leírását tartalmazhatják, ahogyan erről ez a kis könyv is vall, egészen az első, 1813-ban épült kevermesi templom alapításától napjainkig. A mű nyolc fejezetre oszlik, amelyek húszéves léptekkel közelítenek a mához. De a történelem mellett megelevenedik az építő ember is gondjaival, vitáival egyetemben. A történelem viharai bár nagyrészt csak érintették a községet, KÉPERNYŐ Végnapok Biztosan sok erő kell ahhoz, hogy az ember búcsúzni tudjon az élettől, azoktól, akiket szeret, és szembe tudjon nézni a halállal. Talán egyedül az a tudat segíthet az utolsó percekben, hogy becsülettel helytálltunk mindenütt, ahol szükség volt ránk, nem mulasztottunk el semmit, amit meg kellett tennünk; vagyis az elégedettség önmagunkkal szemben, hogy szép, tartalmas életet éltünk. Emberség, tisztesség, méltóság — ezeket a kérdéseket vizsgálja Valentyi^i Raszputyin Végnapok című kisregényében. Filozófiai mélységeket jár be az író hőseivel — az egyszerű emberekkel, élet és halál csúcsait és mélységeit feszegeti — természetes, közvetlen stílusban. Raszputyin művéből hatásos tévéfilmet rendezett Nemere László, s ez nagyrészt a színművészek, Koncz Gábor, Bencze Ferenc, Pásztor Erzsi, Kádár Flóra és Vilma Jamnicka érdeme. A pénteken este látott film megrázó volt, és elgondolkodtató. Anna, a 80 éves szibériai parasztasszony számot ad életéről, mérleget készít tetteiről, az elért eredményekről, látni akarja, hová jutottak gyermekei, s merre tart a világ. Méltóképp akar meghalni. Anna nem tanult meg írni, olvasni, de végigszenvedett két világháborút, felnevelte öt árván maradt gyermekét, s amikor már körülötte mindenki sínen van, éli a maga életét, már nem fáj a közelgő halál; Anna nem bánja a búcsút. Sőt, ez a világ már nem az ő világa! Megváltozott minden, mások a szokások, az igények, más az életmód. Az új körülmények között szinte idegennek, esetlennek érzi magát, küszködő gyerekeinek sem otthon, sem a munkájukban segíteni nem tud. De azt nagyon szeretné, hogy még egyszer maga körül lássa az egész családot... A képernyő előtt elgondolkodhattunk azon, vajon olyanokká lettek-e Anna gyermekei, amilyenekké anyjuk nevelni igyekezett őket. S vajon sikerül-e mindenkor az a családban — a családunkban —, hogy a szeretet, az ösz- szetartozás határozza meg legapróbb tetteinket is? ITV Stúdium A televízió tájékoztat, szórakoztat, és persze nevel, tanít is. Ám az sem baj, ha ez utóbbit inkább szórakoztatva, s nem iskolás módon teszi. Tavaly áprilisban éppen azzal a céllal hozták létre az ITV Stúdiumot — a tv köz- művelődési főszerkesztősége és az ITV egyesüléséből —, hogy megszüntessék a művelődés és az oktatás közötti merev határokat. Így több lehetőségre, szélesebb körű közönségre számítanak. Kelemen Endre, az ITV Stúdium főszerkesztője az adás céljáról a következőket nyilatkozta az RTV-újság múlt heti számában: „Az iskolatelevíziók hagyományos, klasszikus szerepe egész Európában megszűnőben van. A közvetlen iskolai műsorok videóra kerülnek, és akkor vetítik azokat, amikor a gyerekek otthon, vagy valamilyen intézményben az iskolán kívül elérhetők. A mi adásaink sem a megszokott, hagyományos úton haladnak tovább, arra törekszünk elsősorban, hogy a tananyaghoz kapcsolódó háttérinformációkat juttassunk el a gyerekeknek. Két blokkot sugárzunk az iskoláknak, archívumunkból a legérdekesebb műsorokat felvételre is ajánljuk. Ezeket kedden délelőtt az 1., szerdán délután a 2. programban sugározzuk. Ezekben olyan műsorok is vannak, amelyeket a művelődési főszerkesztőség egész évben készül adni. Az oktatási programok összeállításába ' a Natura szerkesztőség is bekapcsolódik. A szeptember nyolcadikától látható műsorok természettudománnyal és technikával, a jelenkor és a múlt történelmével foglalkoznak, de az adás készítői nem feledkeznek meg a gyerekek leikéről és fantáziájáról sem. Lesz Családi vasárnap, Családi társalgó, beszélgetés, amelynek tárgya a gyerek személyisége, s megismerkedhetnek az ifjabb tévénézők távoli országok gyerekeivel, szokásaival is. Szórakoztatva tanítani — nem kis feladat, de az eddigi, a keddi és a szerdai adások szerint hálás! Niedzielsky Katalin Peter Rowlands: Gyerekestül szeress! Vasárnapi szülök — új kapcsolatban És másoknak is örömöt, élményt szerzett. Lehotka Gábor, a neves orgonaművész előbb maga jött el körülnézni, aztán az édesanyját is elhozta. A látottakért, hálából, még hangversenyt is adott Tótkomlóson. Koppány János most ismét bizakodik, hogy a gyűjtemény végre biztonságos helyre kerül: — Tárgyalások folytak az egyházzal, s a városképi jelentőségű gondnoki hivatalt megvette a tanács. Az átalakítás után ott lesz a gyűjtemény helye. * * * Ebédidőben érünk az elhanyagoltságában is megkapó épület elé. Be nem mehetünk, vaspánt, lakat mindenütt. Munkának nyoma sincs. Nem kell messze menjünk a tanácshoz. Mikorra tervezik az épület rendbetételét? Ez érdekel minket. November 7-re ígérik az átadást. Egyelőre csak belül teszik rendbe a régi presbitérium épületét, a külső homlokzat későbbre marad... A festést; mázolást a helyi vegyesipari szövetkezet vállalta. félig társadalmi munkáA Koppány-gyűjtemény majdani otthona ) Fotó: Fazekas Ferenc ban, 700 ezer forintot fordítanak arra, hogy végre méltó helyre kerüljenek a község gyűjteményei. „Végre méltó helyre” — visszhangzik bennem, miközben lázasan jegyzetelem, mi minden talál otthonra a XVIII. század végén épült helyiségekben. A Koppány- gyűjtemény, Dénes Anna tótkomlósi naiv festő teljes képanyaga, a helyi egyházi gyűjtemény, valamint Jankó János festő, grafikus, illusztrátor képei, rajzai, s a róla beszerezhető dokumentumok. Egyszóval, lesz látnivaló bőven. Meghagyom a címem, hogy értesítsenek az átadás időpontjáról, és azóta szurkolok, hogy sikerüljön. A tervezett határidőre, november 7-re! Nagy Ágnes azért történtek itt országos hírű események is. A kiadvány 400 példányban jelent meg, ami fölött elgondolkodhat az ember, sok-e ez vagy kevés. A kérdésre megfelelnek az előszó meleg sorai. „... az idő végtelenjében az emberiség története csak egy intervallum, melyen belül 150 év pa- ránynak is alig nevezhető ... nekünk — kevermesieknek — viszont hosszú időnek tűnik: dédapáink és ükapáink születtek ebben az időben...” A hagyományápolás kötelezettségét tekintve mindenképp szükséges volt a kiadás. Sokszor ugyanis legszűkebb hazánkat, lakóhelyünket ismerjük a legkevésbé. (A kiadvány a Kevermesi Római Katolikus Egyházközség gondozásában jelent meg.) Molnár Péter „Amikor 1979-ben a Vasárnapi szülőket írtam, elsősorban a gyerekétől külön élő szülő problémáival foglalkoztam, aki a ritka együttléteket minél tartalmasabbá szeretné tenni. Könyvem írása közben azonban gyakran nem csupán a gyerekétől külön élő szülőre gondoltam, hanem valaki másra is, akinek viselkedése és hozzáállása nagymértékben befolyásolja a szülő és a gyerek kapcsolattartásának sikerességét. Ö az, akinek — ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal — azt mondják: „Szeress gyerekestül!” i A vasárnapi szülő új partnerének ma nagyon fontos társadalmi szerepe van. Ennek ellenére gyakran tudomást sem vesznek létezéséről, még kevésbé szerepe fontosságáról. Ideje, hogy ezen változtassunk!” — írja Peter Rowlands. A Vasárnapi szülők szerzője új könyvében azt a helyzetet vizsgálja, amikor az elvált, „vasárnapi” szü^í (többnyire az apa) új kapcsolatot kezd, s ebbe a kapcsolatba be akarja vonni időszakonként látott gyermekét, gyermekeit is. A helyzet kulcsa ilyenkor jórészt az új partner kezében vari, ezért! a nagy sikerű könyv elsősorban neki ad tanácsot. Ö tehet a legtöbbet azért, hogy ne alakuljanak ki konfliktusok, illetve, ha kialakulásuk elkerülhetetlen, legalább nagyobb baj ne kerekedjen belőlük. A szerző e családszociológiai témakörben a mindennapi „józan észre”, az empátia hétköznapi képességére apellál. Tapasztalatait és tanácsait sok-sok megtörtént eset elemzéséből, interjúkból vonja le. Nálunk is sok a felbomlott, újra alakuló család, ezért Peter Rowlands könyvének mondanivalója 1 hazánkban is aktuális. Annál is inkább, mert effajta problémáik megértésében, kezelésében a szülők általában magukra maradnak, s ezért is hibáznak sokat. (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1987) — tímár — t
