Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
1987. szeptember 12., szombat o IgNilUfcfito alumíniumipari fejlesztések B pénz után nem elég sévárogni Marika, a libatömő A Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyárban befejeződött a| kádkőgyártás korszerűsítését szolgáló csaknem 200 millió forintos fejlesztés, amelynek eredményeként a korábbiaknál több, és főként jobb minőségű tűzálló falazóanyagot állítanak elő ipari kemencékhez. Ezzel megvalósult az első olyan beruházás, amelyet! az alumíniumipar jövőjét hosszú távon meghatározó új stratégiai célok jegyében indítottak. Az iparág talpon maradásához és továbbfejlődéséhez az exportban növelni kell a jó minőségű timföldből készített speciális anyagok kínálatát, valamint az értékesebb félgyártmányok, a hengerelt, sajtolt és húzott termékek arányát. Az új fejlesztési irányok meghatározása a Magyar Alumínium- ipari Trösztön belül is vitákat váltott ki, mert a továbblépés nem ígérkezik könnyűnek. Nyereségesen eladni csak feldolgozott termékeket lehet, ám1 ezeknek az előállítása döntően a fejlett ipari országokba koncentrálódik, s az ottani gyártókkal nehéz felvenni a versenyt. A kihívást azonban állnia kell a hazai alumíniumiparnak, mert különben további fejlődését kockáztatja. Végül! is ennek megfelelően fogalmazták meg az iparág jövőjét meghatározó stratégiai elképzeléseket a Magyar Alumíniumipari Trösztben. A cél az, hogy az iparág exportjában 1990 utánra a jelenlegi 55 százalékról 70-80 százalékra növeljék a magasabban feldolgozott, értékesebb termékek arányát, amennyiben ehhez á forrásokat is biztosítani tudják. Bauxitot és timföldet ugyan a jövőben is nagy mennyiségben lehetne eladni a külpiacokon, de csak olyan alacsony áron, amely nem biztosítaná az alumíniumipar fejlesztéséhez szükséges forrásokat. Az elmúlt években ugyanis számottevően bővült ezeknek a termékeknek a világpiaci kínálata; az amerikai kontinens és Ausztrália bányáiból egyre nagyobb tömegben és olcsón termelik ki a bauxitot, illetve állítják elő a kohóalumíniumot. Az új stratégiának megfelelő hosszú távú fejlesztési elképzeléseket, s1 az ahhoz szükséges cél- és feltétel- rendszert programban rögzítették. A tervezett fejlesztéseket az alumíniumipari vállalatok döntően saját erőből kívánják megvalósítani. Az idén az iparág vállalatai 1,6 milliárd forintot fordítanak beruházásokra. Csabacsüdön a Ságvári utcai, szépen * karbantartott családi ház virágoskertjét divatos vaskerítés övezi. A hízó libákra jellemző kellemetlen szagot csak akkor érzi a látogató, ha beljebb merészkedik a hátsó udvarba. — Opauszki Mária vagyok — mutatkozik be erős kézszorítással a munkaruhába öltözött, szikár termetű fiatal nő. Ragyogóan tiszta, szépen berendezett lakásba invitál bennünket, kávéval, üdítővel kínál, cigarettára gyújt s várja a kérdéseket. — Mióta foglalkozik főállásban libatöméssel? — Három esztendeje. Ne higgye, hogy gyermekkorom vágyálma volt a libatömés. De ha az ember többre vágyik, vállalnia kell a plusz munkát, hiszen a pénz után nem elég sóvárogni, azt tisztességes úton meg kell — ha lehet — keresni, hogy nyugodtan aludhassék az ember. Én naponta bejártam Szarvasra, a Szirén Ruházati Ipari Szövetkezetben voltam cérnázó. Vállalni kellett az utat a nyári nagy hőségben, a téli hófúvásban, zivatarban. A kereset viszont nem volt valami fényes. — Három évvel ezelőtt alakult meg a Szarvas és Vidéke Áfész libatömő szakcsoportja. Csik Pál szakcsoportvezető a szomszédom, jól ismerem, tudtam, ha ő meri vállalni, nekem is megéri. Akkor persze még nem sejtettem, hogy mennyi gond, fáradság és sok mindenről való lemondás az ára annak, hogy többet keresek, mint az iparban. — A nulláról indultunk annak idején — szólal meg kísérőm, Kozák Imre, az áfész kereskedelmi osztály- vezetője —, valami új kereseti lehetőséget kellett találni dolgozóinknak. Nagy rizikót vállaltak azok, akik elmentek Békéscsabára, hogy Moknács Páltól elsajátítsák a nagyüzemi libatömés csínját- bínját. Csik Pál vállalta ezt a rizikót. Kitanulta a mesterséget, ma ő is libatömő, egyben a szakcsoport vezetője. A második évben kissé megcsappant az érdeklődés a májliba iránt, szerencsénkre az utóbbi időben újból fellendült, s nagy örömünkre, fejleszthettük ezt az ágazatot. Aki otthagyta a biztos keresetet a bizonytalanért, megérdemli, hogy jelentős anyagiakhoz jusson. — Marika volt az első nő, aki belépett a szakcsoportba — magyarázza a szakcsoport vezetője. — Egy ólban tartjuk kettőnk állományát, így sokkal könnyebb. Segítjük egymást, óvjuk a bajtól az állományt. Különösen a 300 kilós üst ürítésénél egy nő egyedül nem boldogul. Egyébként nagyon jó, fiatal gárda kovácsolódott össze; 34-en vagyunk a szakcsoportban, ebből 21-en Csabacsüdön élünk. Egymásra vagyunk utalva, nem élhetünk zárt falak mögött. Korábban minden apró-cseprő ügyért Csabára szaladtunk, de most ki tudjuk egymást segíteni, vannak szakmai tapasztalataink. Én nem haragszom, ha éjszaka zörget bárki. A szakcsoport tagjai építkeznek, berendezik új lakásaikat. nevelik gyermekeiket, ezért vállalják a plusz munkát. — És nem is akármilyen felelősséggel — mondja Marika. — Egy falka liba 130- 180 állat. Évente 10-11 csoportot tömünk. Nyolchetes pecsenye- vagy egyszer tépett libákat kapunk. Az előírt technológiát szigorúan meg kell tartani, különben nem ér semmit az egész; 21- 23 napig foglalkozunk egy falkával. Az első héten naponta négyszer, aztán ötször, majd hatszor tömünk. Nem számít, hogy éjszaka van-e vagy nappal. Ilyenkor nincs tv-nézés, moziba menés, baráti találkozó vagy egyéb magánprogram. Ha már vállaltuk, a liba mindenekelőtt. — Anyagilag megtalálják a számításaikat? — Igen. Nem tudjuk, jövőre az új adórendszer miatt hogyan lesz, de mi nagyon szeretnénk minél többet tömni, az állam valutát, mi pedig jó forintot kapunk érte. — Az első évben hétezer hízott libát értékesítettünk, az idén meglesz a 37-38 ezer — vélekedik Csik Pál.^r- Űjabb tagok jelentkeztek, többek között egy fiatal házaspár Kondorosról. Amíg megtaláljuk benne a pénzt, szívesen csináljuk. Átlag 7— 7,2 kilós súllyal adjuk le a szárnyasokat. De itt elsősorban a máj számít, nem a libahús. Az alapanyagot a BOV adja, nagyon jó a partneri kapcsolat, segítenek mindenben. A kész áruért eljönnek, elszállítják. Kapunk hitelt ól- és technológiai berendezések megszerzésére, egyszóval sokoldalú támogatásban részesül a szakcsoport. Az alapanyagot elsősorban az Orosházi Dózsa, az Űj Élet, a Gádorosi Lenin Tsz adja, de Kiskunfélegyházáról és máshonnan, magánszemélyektől is vesz a BOV, csak hogy a libatömőknél ne legyen fennakadás. Kukoricát a GMV-től kapunk. Ary Róza
