Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 5., szombat Békés megye szomszédszemmel Szövetkezeti szakemberek A Csongrád Megyei Tanács elnöke: „Egyeztetjük éves és középtávú terveinket” Sokan furcsállották már sajtókörökben is, hogy lapunk Szegeden állandó Csongrád megyei tudósítót működtet. A Csongrád Megyei Tanács elnöke, Papdi József szívesen fogadta a bejelentkezést. Mint Békés megye „hírnöke”, a jószomszédság követe mutatkoztam be és elmondtam, hogy munkám a két megye egymásra figyelésének, érdeklődésének élénkítése, a „jelzőlámpa” módján. Tőle áttekintést, elvi és praktikus tájolást kértem a további térképezéshez és „bejárásokhoz”, vagyis a kapcsolatok felkutatásához. A megyei tanácselnök azzal kezdte a beszélgetést, hogy örvendetesnek és rendkívül fontosnak tartja a sajtó kezdeményező aktivitását és feladatvállalását ezen a területen. A Békés megyéhez fűződő kapcsolatokat értékelve és összefoglalva a következőket mondta: — Régi törekvésünk az országrész négy megyéje — a három dél-alföldi megye és Szolnok megye — szorosabb együttműködésének megvalósítása. Ha a jelenlegi helyzetet minősíteni kellene, azt mondhatnánk, hogy az együttműködés az indokoltnál és a szükségesnél még mindig gyengébb. Ugyanakkor az utóbbi időben felgyorsult a közeledés, az együttműködési készség erősödött. — Milyen intézményes, hivatalos keretek segítik ezt? — Megismertetjük egymással, egyeztetjük középtávú és éves terveinket. Minimum évenként koordinatív megbeszéléseket tartunk, legalább az osztályvezetők szintjén, ahol részterületenként kerülnek megbeszélésre az együttműködés kérdései. — Milyen a kapcsolat Békés megyével általánosságban? — Anélkül, hogy a többit « valamivel is kisebbíteném, Békés megyével kiemelkedően jónak tartom az együttműködést. A különböző te-' rületek vezetői között nemcsak hivatalos, hanem szinte baráti kapcsolatok alakultak ki, a többihez viszonyítva a legkiterjedtebben. Az utóbbi időben a gazdasági nehézségek leküzdése miatt fokozódott az egymásrautaltság és ez lökésszerű lendületet adott a fejlődésnek. Ebben nagyon sok múlik azon, hogy a megyék politikai és állami vezetői megfelelő ösztönzést adjanak. Ugyanakkor a fel- gyorsulás és a dinamikus fejlődés ellenére az együttműködésnek. van egy sor adottsága, amelyekkel még számolnunk kell. — Hogyan látja a megyei tanácselnök Szeged és Csongrád megye regionális szerepkörét? — Szegednek és Csongrád megyének számos területen van centrális szerepköre az országrészben. A régióra dolgoznak a tudományos, a kulturális, az egészségügyi és oktatási bázisok. Az utóbbi alatt már nemcsak a felsőfokú intézményeket értjük. Innen szerveződik napjaink egyik legaktuálisabb ügye, a biotechnológiai program, amelyben érdemi együttműködés alakul a megyék között. Azután gondoljunk a MÁV, a postaigazgatóság, a vám- és pénzügyőrség szegedi központjaira, a több megyés kereskedelmi vállalatokra és így tovább. — Mik a legfontosabb „melegpontjai’’ a két megye együttműködésének? — A gazdasági viszonyok hasonlósága alapján mindkét megyében a legfontosabbak az élelmiszer-termelésre alapuló termelési rendszerek. Ez a közös vonás össze is köti a két megyét sok területen. Figyelemre méltó törekvéseket figyelhetünk meg az idegenforgalom területén. Nagy lehetőségek mutatkoznak a gyógy-ide- genforgalomban. Szépen fejlődnek kulturális kapcsolataink is . .. A közvetlen megyei határtérségekben van egy sor olyan gond, amelyeket meg kell oldani. A szolgáltatások átdolgozása a szomszéd megyébe és más kérdések közös rendezést kívánnak, mint Makó és Orosháza térségében vagy Mezőhegyes vonzáskörében. — Milyen keretei alakultak ki a regionális együttműködésnek? — A regionális együttműködés szükségességének felismeréséig eljutottunk. Ma már egy sor kérdésben folynak munkálatok, intézményes keretek között történik a tervegyeztetés. Például a gázos ivóvizek, a termálvizek kiaknázásának tapasztalatairól regionális körű találkozót tartottak májusban Szolnokon, a párbizottságok gazdaságpolitikai titkárainak részvételével. A termálenergia felhasználására Csongrád megye, az idegenforgalom jobb hasznosítására pedig Békés megye készít terveket. Szintén Békés megye vállalkozott az élelmiszer- gazdaság regiojiális kutatására. Az egészségügyi ellátás dolgában a Szegedi Orvostudományi Egyetem programjai kisugárzó hatásúak. A már említett biotechnika felsőbb szintű nagy programjában Csongrád megyéé a regionális irányító szerep. A tanácsi kapcsolatok mellett azt is el kell mondanom, hogy a szakszervezeti és a pártvonalon is rendkívül jók a két megye kapcsolatai. Aligha van példa az országban arra, hogy két megye párt- és szakszervezeti vezetői évente találkoznának egymással egy baráti, kulturális és sportrendezvényekkel egybekötött összejövetelen, ahol a közvetlen, kötetlen légkörben sokszor igen fontos, meghatározó kérdésekről is szó esik az együttműködés lehetőségeit illetően. Erre nálunk mindkét oldalon jó a készség. — Mi a legfőbb gond az együttműködés területén? — Éppen az együttműködés nyilvánossága nagyon gyenge. Ebben az irányban már régóta igény lenne a továbblépésre. Nagyon örvendetes a Békés megyei lap nyitása és éppen ezt a szükségletet szolgálja. Mindkét megyében vannak olyan értékek, tartalékok és források, amelyeket fel kell kutatni és a nyilvánosság elé kell tárni. Az együttműködést nemcsak felszínesen kell kinyilvánítani, hanem a gyakorlatban is lépni kell. * * Beszélgetésünk végén Papdi József néhány gyakorlati tanáccsal látott el és konkrétabb kérdéseimmel továbbirányított a Csongrád megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályára.* Sorozatunk következő írása az itt szerzett tapasztalatokról szól majd. Pleskonics András Párbeszéd a stabilizációról Műsorváltozás lesz vasárnap este a televízió I. programjában. 21.30-kor a Belpolitikai Főszerkesztőség Szembenéző című műsora jelentkezik, amelynek témája — az MSZMP KB július 2-i állásfoglalása nyomán — a társadalmi-gazdasági stabilizáció. A műsor készítői az emberek többségét érdeklő kérdéseket, gyakran elhangzó véleményeket gyűjtötték össze. A felvetődő kérdésekre Balassa Ákos, az Országos Tervhivatal főcsoportfőnöke és Bródy Péter, a budapesti pártbizottság osztályvezetője válaszol. A vitát Lányi György vezeti. A rá- dióűjság műsorában szereplő, Az építtető című dokumentumfilmet 2l.35-kor a Il-es programon sugározzák. ■ Számítástechnikai problémáival forduljon ! az Uniorhoz! | Orosháza, Táncsics Mihály u. 34., 5900, 3 Telefon: 119, 148, 151, 332, 612. Telex: 83 621. | IBM kompatibilis számítógépek — IBM PC—XT kompatibilis számítógépek — IBM PC—AT kompatibilis számítógépek — különféle kiegészítő berendezések i szállítását vállaljuk, garanciával, kedvező áron, | lízinglehetőséggel. I Szoftverek ] IBM kompatibilis számítógépekre — állóeszköz-gazdálkodási rendszer — termelésirányítást támogató rendszercsomag — főkönyvi és folyószámla-könyvelői rendszer — készletgazdálkodási rendszer — munkaügyi és személyi nyilvántartó rendszer — Commodore 64-programok. j Kérje részletes ismertetőnket! I Keresse fel i az Unior bemutatótermét! I Orosháza, Táncsics Mihály u. 34. 5900. | Telefon: 119, 148, 151, 332, 612. Telex 83 621. : NÁLUNK MEGTALÁLJA A MEGOLDÁST! : ■ iá : ■ » « ■ * : < ■ Magyar technológiák szovjet ruhagyárak felújításához A Pannónia—Csepel Külkereskedelmi Vállalat a napokban újabb két szovjet ruhaipari üzem rekonstrukciójához szükséges technológia szállításáról kötött szerződést a Technoimport Külkereskedelmi Egyesüléssel. A mintegy négymillió rubel értékű megállapodás kapcsolódik a korábban létrejött kormányközi együttműködési szerződéshez, amelynek alapján a magyar iparvállalatok részt vesznek a szovjet gyárak, üzemek kapacitásbővítő fejlesztéseiben, felújítási programjaiban. A Pannónia eddig is vállalkozott hasonló feladatokra, Tbiliszibe és Lvovba már szállítottak textilipari berendezéseket és gyártósorokat. Most ismét egy Tbilisziben, illetve Bakuban levő ruhaipari kombinát megrendelésének tesznek eleget. Mindenekelőtt felmérték a helyi gyártási kultúrát, az igényeket, majd elkészítették a rekonstrukciós tervet. Egyebek között szabászberendezéseket, gombfelvarró gépeket, vasalóautomatákat szállítanak majd partnereik részére. A korszerűbb termelés beindításához elkészítik a gyártandó női-férfi és gyermekruhák, kabátok modelljeit is. Vállalkoznak a szovjet szakemberek helyszíni kiképzésére, a beruházás idején pedig a komplett szerelésvezetésre. A szerződés pontos, jó minőségű megvalósítása érdekében a Pannónia ipari gyártópartnereivel — mindenekelőtt a Május 1. Ruhagyárral és a Csepel Művek Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalattal — közös érdekeltségen alapuló, társasági szerződést kötött. Négy óv munkatábor Rust büntetése Négy év — nem szigoritott szabályzatú — munkatáborban eltöltendő szabadságvesztésre Ítélte pénteken a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Bobért Tylhomirov vezette büntetőtanácsa Mathias Rustot, aki ez év május 28-án egymotoros Cessna 172 típusú gépével a Szovjetunió légterét és államhatárát megsértve egészen Moszkva központjáig repült. Az ítélet fél órán át tartó kihirdetése és indoklása során a bíróság rámutatott, hogy a 19 éves amatőr pilóta szándékosan, a szükséges engedélyek és okmányok nélkül repülte át a Finn-öböl térségében az ország légterének határát, majd az észtországi Kohtla-Jarve térségében a partvonalat, s ezáltal megsértette a Szovjetunió államhatárát. A bíróság rámutatott, hogy Rust szándékosan kikapcsolta rádiókészülékét, útja során nem a kijelült légifolyosókat használta, többször megváltoztatta repülési magasságát, s ezáltal veszélyeztette az ország feletti légiforgalom biztonságát. Nem engedelmeskedett a gépét megközelítő elfogó vadász pilótája utasításainak sem, nem szakította meg útját. A bíróság nem fogadta el Rust védekezését, amelynek során tagadta, hogy garázdaságot követett volna el. Ugyancsak nem fogadta el a bíróság azt az indoklást, hogy a fiatal amatőr pilóta sajátos „békeküldetést” akart teljesíteni. Az ítélet indoklásában rámutatott, hogy erre meglettek volna a legális lehetőségek. A bíróság hangsúlyozta azt Is, hogy a szovjet főváros központja, a Kreml és a Vörös tér fölötti alacsony repülés során Rust megsértette a szovjet emberek érzelmeit, méltóságát, nem tartotta tiszteletben a társadalmat, a szovjet állampolgárok jogait, az ország hagyományait. A legfelsőbb bírósági szinten hozott ítélet ellen fellebbezni nem lehet, ilyen esetben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségéhez nyújtható be kegyelmi kérvény. találkozója Harkányban pénteken befejezte munkáját az országos szövetkezetpolitikai fórum, amelyet Pannónia ’87 elnevezéssel a tizennyolcadik alkalommal rendezett meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A találkozón a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — száznál több vezető szakembere vett részt. A tanácskozás középpontjában a gazdasági-társadalmi kibontakozási program’ szövetkezeti feladatai álltak. A fórumon rámutattak: a szövetkezeti mozgalom hatalmas erőt képvisel társadalmunkban, s ezt az erőit fel kell szabadítani, hogy a maga teljességében segíthesse a kibontakozási programot. A párt állásfoglalásának megfelelően megszüntetik az állami monopóliumokat és így a szövetkezetek lehetőséget kapnak egy sor új tevékenységre. Erre már most fel kell készülniük. Ugyanakkor a mozgalomnak meg kell őriznie, tovább kell erősítenie a sajátos emberközelségét, ami egyik forrása a szövetkezetek sikereinek. A tíznapos szakmai program során széles körű eszmecserét folytattak a szövetkezeti kapcsolatrendszer fejlesztéséről, a belső demokrácia tartalmi gazdagításáról, az élelmiszer-termelés megújításáról, az új bankrendszer és a külkereskedelem szövetkezeti vonatkozású kérdéseiről. Ennek során a szövetkezeti vezetők arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell minden ügyben központi utasításokra várni, jobban ki kell használni a szövetkezetek önállóságát, rugalmasságát és kezdeményezőkészségét. A Pannónia-találkozók hagyományainak megfelelően a fórum résztvevői a gyakorlatban is tanulmányozták a szövetkezeti élet mechanizmusát, mégpedig nemcsak Baranyában, hanem Jugoszláviában is. A magyar nemzetiségű Vörösmart községben ismerkedtek déli szomszédunk szövetkezeti mozgalmával. Dőlt betűvel Szántód Leszállók a kompról Szántódon, s célba veszem az ételt-italt kínáló üzletsort. Gyermekeim rángatják karomat, hogy enni-inni akarnak. Tanakodom, hogy hová menjek, a balatoni csillagászati árak között bolyongva, hol úszom meg a legolcsóbban. — Mi van öregem, már meg sem ismered az embert, ha proletár? ,— térít magamhoz tétovázásomból régi barátom, a jónevű színész hangja. Hamburgert, meg üdítőt áruló bódé ablakából dörren rám. Thália szekerét hagyta oda, s szegődött el a nyárra alkalmi vendéglátósnak. Házat épít, arra kell a pénz. A tulajnak — akit csak a szezon elején meg á végén lát — a szántódi mellett még két bódéja van. Mindkettőben hasonlóan vállalkozó kedvű (vagy megszorult?) értelmiségiek az alkalmazottai. Ismerve a balatoni kereseti viszonyokat, egyikük sem járhat rosszul. A jobbára szabadságukat áruba bocsátó diplomások — igaz, nem a szakszervezet által kiharcolt és ellenőrzött nyolcórás munkaidőben — jó napokon borravalóval együtt egy ezrest is zsebre vághatnak, a gazda pedig nyilván még ennél is többet. Pár nappal később Füreden kísértetiesen hasonló szituációba kerülök. Ott egy butikban „szólítanak le". A botcsinálta eladó jónevű idegenforgalmi szakember, most éppen egy kulturális intézmény igazgatója a tóparton. Szabadsága alatt állt be a pult mögé, ruhát, trikót, fürdőruhát meg bugyit árulni, keresni a vevő kegyeit, s a maga plusz jövedelmét. Lehet, hogy örülnöm kellene a látottaknak. Talán fel is kiálthatnék: végre széles körben terjed a vállalkozó- készség, s dicséretes módon az értelmiség sem restell ma már lángost sütni, hamburgert készíteni, női fehérneműt ajánlgatni, vagy ládát, dobozt pakolászni. örülhetnék a társadalmi egyenlőség e sajátos megnyilvánulásának. Bár egy kis felhőt von örömöm fölé a gondolat, hogy a Balaton-parti bódés-butikos nagy kereseteket végül is nekünk, nyaralóknak kell összeadnunk az igazságtalanul magasnak érzett árak kifizetésével. Aztán az is elgondolkodtat, hogy vajon normális dolog-e három, vagy ennél több palacsinta-, lángos-, gofri-, hamburger-, kolbászsütőre is engedélyt adni egyugyanazon személynek. (Miközben a hazai vendéglátás színvonala bizonyíthatóan mit sem javult, s a nagy konkurenciában az árak sem mentek lefelé, még csak nem is stagnáltak.) De nem folytatom, mert a látottaknak most nem ez a része izgat. Hanem az, hogy miért megy el a színész, az igazgató vagy a példán túl, a pedagógus, a mérnök nyaranta a nagy, pénzzel kecsegtető maszek vendéglátásba, olyan helyekre, ahol egyetemi, főiskolai képzettségére semmi szükség. Azt mondják, házra, autóra, külföldi útra, vagy valami másra kell a pénz, sokan egyszerűen csak jobban akarnak élni, mások egyetlen nyáron megkeresni azt, ami normális értelmiségi létükhöz elengedhetetlen. Könnyű lenne elverni rajtuk a port, hogy aprópénzre váltják tehetségüket, s feledik a József Attila-i szent gondolatra tett esküjüket: „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, taní-tani!” Mégsem teszem, mert megértek valamit abból, hogy alulfizetettként „fáklyának” lenni, vagy az ország műszaki fejlődését vállukra .venni, nem túl lelkesítő. A kérdést úgy is fel lehetne tenni, mennyit ér a társadalomnak a saját értelmisége. A választ sajnos alighanem mindenki ismeri. Ha valaki mégsem, nézzen körül a taxisok, a magánfuvarozók, a vállalkozók, a maszekok között. Láthatja, egyre több diplomás ül a volán mögé, s fog szerszámot a kezébe, elfecsérelve azt az anyagi és erkölcsi tőkét, amit képzésével az ország belé- fektetett! I , Vajh, meddig engedhetjük ezt meg magunknak? Hiszem, hogy nem sokáig. Különösen most, amikor olyan társadalmi-gazdasági kibontakozási program van készülőben, amely erre a ma még aláértékelt, és szuny- nyadó szellemi erőre is számít. /
