Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

1987. szeptember 28., hétfő *\c Díszdoktorrá avatták a zambiai államfőt Oz SOS-egyesület közgyűlése Telefoninterjú Púja Frigyessel, az egyesület új elnökével Megyei vadásztalálkozó Szarvason A Zambiai Köztársaság el­nökének magyarországi programja szombaton vidéki látogatással folytatódott. Dr. Kenneth David Kaunda, aki Németh Károlynak, az El­nöki Tanács elnökének meg­hívására tartózkodik hazánk­ban, délelőtt a Vácszentlász- lói Zöldmező Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet kereste fel Nagy Gábor külügymi­niszter-helyettes társaságá­ban. A zambiai államfő és kí­sérete délután Szentendrére látogatott. A zambiai ven­dégek a Kovács Margit Mú­zeumban megtekintették a világhírű magyar kerami­kusművész munkásságát fel­ölelő gyűjteményt, majd rö­vid sétát tettek a kisváros főterén. A Dunakanyarból Bu­dapestre visszatérve a fővá­ros külföldi látogatóinak kedvelt úticélját, a Várne­gyedet választották a vendé­gek, majd a Budapesti Tör­ténelmi Múzeum rekvizitu- mait nézték meg. Dr. Kenneth David Kaun­da este megtekintette a KISZ Könyv Caseyröl Csak október 7-én kerül a könyvesboltokba, de máris nagy viharokat kavart fel a neves amerikai riporter. Bob Woodward új könyve, a „Fátyol: A Cl A titkos há­borúi", amely az amerikai kémügynökség, a Cl A és nemrég elhunyt vezetője. William Casey 1981—1987. között végrehajtott titkos manővereiről szól. Woodward, aki annak idején Carl Bernsteinnel együtt leleplező riportjaival kirobbantotta a nevezetes Watergate-botrányt, az el­múlt évek során csaknem félszáz beszélgetést folyta­tott Caseyvel. Legutoljára akkor találkozott vele, ami­kor agytumorműtéte után a CIA főnöke már beszélni sem tudott halálos ágyán, és már csak bólintással jel­zett. Az újságíró rajta kívül — saját közlése, szerint — Célegyenesben? Negyedik szakaszához, úgy is fogalmazhatnánk, a cél­egyeneshez érkezett a bécsi utótalálkozó. A helsinki fo­lyamat részét képező, az eu­rópai biztonság és együtt­működés kérdéseit vizsgáló konferencián harminchárom európai ország mellett az Egyesült Államok és Kanada vesz részt. Az eddigi tárgyalásokon sikerült annyira közelíteni egymáshoz az álláspontokat, hogy most már a konkrét szövegezés a feladat a bi­zottságokban. Veterán diplo­maták tanúsíthatják, hogy ez olykor cseppet sem köny- nyebb, mint elvi egyetértés­re jutni. Az értekezletnek egyébként már nyár elejére be kellett volna fejeznie munkáját, s korántsem a Bécsben magukat jól érző diplomaták a vétkesek ab­ban, hogy a határidő kitoló­dott. A nemzetközi légkör sokáig nem kedvezett a meg­állapodásoknak, a nyugati fél kezdetben nem a lehet­séges egyező, hanem a kü­lönböző érdekek hangsúlyo­zását tartotta fontosnak. A szovjet—amerikai vi­szony javulásával, különö­sen a közepes és rövid ható- távolságú nukleáris rakéták­ról szóló megegyezés eléré­sével az újabb csúcstalálko­zó bejelentésével azután na­gyot fordult a világ. Most már esély van arra, hogy rö­vid időn belül sikerül tető alá hozni a bécsi záródoku­mentumot is. Az egyik leg­nagyobb probléma az, hogy a NATO tagjai még mindig nem akarnak hozzájárulni nek műsorát a társulat szék­házában. A Zambiai Köztársaság el­nöke vasárnap délelőtt részt vett a Kálvin téri Reformá­tus Egyházközség istentisz­teletén a Kálvin téri temp­lomban. A zambiai államfő dél­után — Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes kí­séretében — a Magyaror­szági Református Egyház Ráday Kollégiumát kereste fel, ahol részt vett az intéz­mény újjáépítésének alkal­mából rendezett ünnepsé­gen. A kollégium ünnepi ülése után díszközgyűlést tartott a Budapesti Refor­mátus Teológiai Akadémia. Ezen — más jeles külföldi egyházi és közéleti szemé­lyiséggel együtt — az egy­házi tudományos életben és a békemunkában elért ki­emelkedő eredményei elis­meréseként tiszteletbeli dok­torrá avatták dr. Kenneth David Kaundát. Az államelnök este meg­jelent azon a fogadáson, amelyet a Zsinat Elnöksége adatt a díszdoktorok tiszte­letére a Fórum Szállóban. több mint 250 személyt in­terjúvolt meg, és sok száz bizalmas okmányhoz is hoz­zájutott. Ezeket összegezi a könyvben. Woodward egyebek között megírja: Casey tudott az Iránnak teljesített titkos fegyvereladásokról, a nica- raguai kontrák törvénybe ütköző felfegyverzéséről, te­vékenysége azonban ennél sokkal kiterjedtebb volt. A kémfőnök például — egy, a The Washington Postban va­sárnap közzétett fejezet sze­rint — Libanonban titkos „terroristaellenes” hadsere­get hozott létre. Merényle­tet szervezett meg közremű­ködésükkel — és Szaúd-Ará- bia anyagi támogatásával — egy libanoni szekta vezetője ellen. Ennek a robbantásnak nyolcvan halálos áldozata volt. (Szaúd-Arábia vasár­nap cáfolt.) A könyv részle­tesen ismerteti a Líbia elle­ni amerikai akciókat és az amerikai kémügynökség több más titkos hadműveletét is. az emberi jogok kérdésével foglalkozó tanácskozás moszkvai megrendezéséhez, és Párizs ellenjelöltségét tá­mogatják. Miután az ötlet a Szovjetuniótól származik, és Moszkva volt az első jelent­kező, az udvariasság — és a politikai megfontolások is — mellette szólnak. De hát vi­lágpolitikai udvariasságról már régen nincs szó, és az egyéb érveket is lehet más­ként csoportosítani. . . Figyelemre méltó, hogy hétfőtől tovább folytatódik a Varsói Szerződés és a NATO tagjai, a „huszonhármak" csoportja által megkezdeti párbeszéd további európai leszerelési tárgyalások rész­leteiről. A két katonai szö­vetség között ez az első — igaz, nem hivatalos — tár­gyalássorozat, így a nemzet­közi sajtó nagy várakozás­sal tekint az újabb forduló elé. A címben szereplő kérdő­jel egyelőre jogosnak tűnik Mert hiába jó a tárgyalások alaphangulata, hiába kelteti széles körű elismerést, hogy a Szovjetunió és az NDK legutóbbi hadgyakorlataira gyorsan és rugalmasan be­engedte a brit és amerikai megfigyelőket, még mindig maradtak olyan ellentétek, amelyek ürügyül szolgálhat­nak a további huzavonára. A Bécsben tárgyaló küldöttsé­gek jól végzik feladatukat, ám a nagypolitika még nem mondta ki az utolsó szót. Miután a szocialista orszá­gok eddig is a lehető leg­gyorsabb megállapodás mel­lett voltak, kétségtelen, hogy rajtuk azután sem múlik majd az újabb áttörés. Horváth Gábor Szombaton, szeptember 26-án az ELTE tanárképző főiskolai karának Kazinczy utcai épületében megtar­tották az SOS-egyesület ve­zetőségválasztó közgyűlését. Mint ismeretes, a legutóbbi, szeptember 5-i közgyűlést követően az SOS Gyermek­falu Magyarországi Egyesü­letének törvényességi fel­ügyeletét ellátó Művelődési Minisztérium megállapítot­ta, hogy a korábbi vezetőség mandátuma megszűnt. A minisztérium az egyesület új kormányzatát felfüggesz­tette, s Bencédy József fő­iskolai tanárt bízta meg. hogy az új vezetőség meg­választásáig, mint felügyelő­biztos az egyesület képvise­letében eljárjon. A közgyűlésen Bencédy József beszámolt eddigi te­vékenységéről: egyebek kö­zött arról, hogy az elmúlt időszakban a battonyai gyer­mekfalu élére ideiglenes fa­lu vezetőt nevezett ki, to­vábbá, hogy két jelölőgyű­lést tartottak az új vezető­ség megválasztásának elő­készítésére. Áttekintve az egyesület korábbi tevékeny­ségét és kapcsolatait, aján­lásokat fogalmazott meg az új vezetőség számára a leg­főbb tennivalókra. Hangsú­lyozta: tapasztalata szerint mind a gyermekfalu légkö­re mind a jelölőgyűlések hangulata kiegyensúlyozott és bizakodó volt, s teljes összhangot tapasztalt ate- kintetben. hogy ismét a gyermekek nevelése, a peda­gógiai munka álljon az cgvesület és a gyermekfalu tevékenységének központjá­ban. A közgyűlés megvitat­ta az alapszabály módosítá­sára tett javaslatokat, majd megválasztotta az egyesület 15 tagú vezetőségét, az el­nök Púja Frigyes. (MTI) * * * Vasárnap délelőtt telefo­non sikerült beszélnünk Púja Frigyessel, Battonya országgyűlési képviselőjével: — Már hétfőn munkához látok — mondta —, a bat­tonyai falu ügyeit tisztába kell tenni. Anyákat kere­sünk, gyerekeket viszünk a faluba, hiszen még mindig nem lakottak a házak. Az a célunk, hogy az egész egyesület jobban működjön, 'lint eddig. Már tudom. Csabacsüdről ezentúl a rózsák jutnak az eszembe. Ezek a színpompás, nemes virágok, melyek sze­líden hajladoznak a kora .iszi napsütésben, végig az út mentén, megannyi vörös, fehér, sárga üdvözletként az erre járóknak, s üzenetként is tálán, hogy tudjuk, az itt élők szeretik, otthonuknak érzik községüket. Itt szület­tek, itt élik dolgos hétköz­napjaikat. s itt töltik hét­Voltak, akik kételyüknek adtak hangot a közgyűlést követően; Nem érvényesül-e majd a Battonyai Baráti Kör befolyása egyenlőtlen arányban az egyesület éle­tében, nem jelenti-e majd újabb nézeteltérések alap­ját? — Ez alaptalan félelem, nem igaz. Mondvacsinált probléma. Várjon, ideho­zom a telefonhoz a vezető­ség névsorát. Alig van kö­zöttük 4-5 olyan tag, akik­nek battonyai kötődése van. Sorolhatom; B lumenjeid Gyulánét, Vámos Imrét, Pa­lik Józsefet, Detre Annamá­riát, Cserei Juditot, vagy Jurcsákot. A nyílt beszédet szeretem, nem a függöny mögötti áskálódást, min­dent rendbe akarunk szed­ni. Nem szabad titkolódzni. — Elképzelései, tervei? — Még nem vettem át az ügyeket, bele kell látnom a dolgokba. Tény, hogy nem vetett ránk jó fényt a nem­zetközi szervezetben ez a sok vita. Ügy tudom, pá­lyázat útján keresünk falu­vezetőt, addig Hotoránné igazgatja az ügyeket. — Az anyagiakkal hogy állnak? — Jelenleg két vizsgálat folyik még az ügyben, igaz­ságügyi és népi ellenőrzési. Ha végre az is tisztázódik, a múltra fátyolt kell borí­tani, s a gyerekek érdeké­ben rendezni a jövőt. Ügyelnünk, hogy a követ­kező gyermekfalu építésénél már ne legyenek ilyen gon­dok. Hasonló falu építésé­hez jelentkezett Kecskemét és Szászhalombatta is. * * * Dr. Bencédy József mi­niszteri biztos szavai intőek: „Vissza kell nyerni az or­szág lakosságának támoga­tását és bizalmát”. Mi úgy gondoljuk, az emberek nem egykönnyen felejtenek, mint ahogy a gyerekek sem, akik bizo­nyosan érzékelték az anyák „átmenő forgalmát”, a falu légkörének nyugtalanságát. A szándék, a szó és a tett hitelét nem szabad hatalmi harcokra fecsérelni, mert később hiába bizonyítanak a harcosok, senki sem akar majd hinni nekik ... végéiket is. Ki munkával, ki pihenéssel. . . * * * A művelődési ház előtt feldíszített kocsisor. A csend, mely eddig hűséges kísérőm volt Csabacsüd ut­cáin, most gyáván tovatű­nik. S én nem tudok ellen­állni a kísértésnek, lenyo­mom a kilincset... Lakodal­mas forgatag közepén talá­lom magam. A Mavosz Békés Megyei Intézőbizottsága szeptember 26-án megyei vadásztalálko­zót szervezett Szarvason a mezőgazdasági főiskolában, illetve az Erzsébet ligetben. A találkozó résztvevőit Kár­páti József, a szervezőbi­zottság vezetője köszöntötte, majd Csatári Béla, a me­gyei ib elnöke tartott vita­indító előadást Békés me­gye vadgazdálkodásáról, va­dászatáról. A folytatásban szekcióüléseken vitathatták meg a vadászok az őket leg­inkább érdeklő kérdéseket. De azok a vadászok, akik a különböző versenyeken vettek részt, már a reggeli órákban elkezdték a küzdel­met. A csapatversenyben bi­zonyíthatták lőtudásukat, el­méleti felkészültségüket vagy éppen vadfőzőtudomá­nyukat. A családtagok pe­dig különböző szabadidős programok közül választhat­tak. A vadkereskedelmi vál­lalatok és a Kisipari Ter­melő Vállalat rendkívül színvonalas kiállításait igen­csak sokan megnézték. Az Erzsébet ligetben a 14 bog­rácsban dél körül készült el az őzpörkölt és megkezdőd­hetett — a többi verseny­számhoz hasonlóan — az ér­tékelés. A megyei ib vándor­serlegét, amelyet a legered­A falusi szombat délután már csak ilyen. Nemrég Végegyházán jártam, ott is mindenki az aznapi lagziról mesélt. S lám, itt sem tud­tam elkerülni a nagy ese­ményt, hisz a fél falu el­jött, hogy ott legyen ifjabb Benka György búcsúztatá­sán. Amolyan „nemzetközi” vigasság ez, hiszen a meny­asszony — Kondacs Judit — örménykúton várja szíve választottját. Onnan ismét felkerekedik a násznép, s meg sem áll Szarvasig, ahol örök hűséget esküszik egy­másnak az ifjú pár. Közelednek az indulás percei. A vőfély csendre in­ti a zenekart, s nagy han­gon belefog mondókájába. Sokan sírnak, mások maguk elé néznek, s talán épp azon gondolkoznak, hogy milyen elevenen élnek még itt Csa- bacsüdön a lakodalmas ha­gyományok. Több mint negyven gép­kocsi áll készenlétben, s már indulnak is. A zenekar még egy darabig fújja az utcán, aztán ők is elcsende­sednek. Én továbbindulok a tanács épülete felé. ményesebb csapatnak ajár lottak fel, a Kamuti Hunt Vt nyerte el. A második békési Október 6., a harms dik a nagyszénási Petőfi tár saság első csapata lett. A leg jobb pörköltet Gubucz Jc zsef gyomaendrődi vadás készítette. A legeredménye sebb harminc éven aluli va dász Forgács Balázs, a Gyű lai Defag tag ja. volt. A leg biztosabb kezű lövőnek di Kovács Miklós és Szilágy Endre bizonyult. A vadász találkozó zárása után di Sinkovits Miklóst,. a Ma vosz megbízott • főtitkáré kértük rövid értékelésre, ak a következőket mondta: — A megyei vadásztalál kozó megrendezése egy olyar Békés megyei kezdeménye­zés, amelyet jó lenne a; egész országban követni. A mostani szarvasi találkozór mintegy 300 vadász, illetve családtag vagy érdeklődé vett részt. A programok szervezettek voltak, és szin­te kivétel nélkül jól sike­rültek. A találkozó lehető­séget teremtett az eszmecse­rére, az aktuális kérdések megvitatására. Azt hiszem, hogy hozzám hasonlóan a résztvevők nagy többsége jól érezte magát ezen a kel­lemes őszi szombaton. L. S. A kisiparosok névsorát ol­vasgatom éppen, mikor egy­másba karolva egy férfi és egy nő lép mellém. Ök is nézelődnek egy kicsit, aztán ráérősen tovább-ballagnak. Ha ennyi idejük van, talán szánnak rám is néhány per­cet — gondolom —, és jól számítottam. Egy vázlatos önéletrajz kerekedik a röp­ke beszélgetésből. Kindó Zoltánná húszegynéhány éve került el szülőfalujából Bu­dapestre, s most férjével az édesanyját jöttek megláto­gatni. — Egyedül maradt sze­gény öregségére, jövünk hát hozzá ahogy tudunk; 78 esztendősen elkelne már mellé a segítség. Most épp azért nézünk körül, lássuk, meg tudnánk-e barátkozni ismét a vidéki élettel. A kér­dés már olyan hetven szá­zalékig eldőlt, a többit majd meglátjuk a séta után. Hajdú György és felesége másfajta „honalapításra” készülődik. Hétvégi házuk­ba maguk készítik a búto­rokat. — Olyan drágák ezek a padok, asztalok — panasz­kodik Hajduné —, hogy in­kább magunk csináljuk meg őket. A férjem olcsón szer­zett hulladékfát, abból. Jobb helyre be sem ko­poghattam volna, a Hajdú házaspár mindenkit ismert Csabacsüdön . . . Búcsúzik a vőlegény Központi Müvészegyüttesé­B. Zs. A vadpörköltfőzö verseny „alkotásait” nem csak a vadászok kóstolták meg — mindenki nagy örömére Fotó: Béla Ottó Szombat délután Csabacsiidön

Next

/
Oldalképek
Tartalom