Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
1987. szeptember 26., szombat Hz Árpád-ház és a francia uralkodóház családi kapcsolatai SZÜLŐFÖLDÜNK Tessedik Sámuel nyomdokain Kétszázéves az állatorvosképzés Tessedik Sámuel) 1742-től 1820-ig élt. Odaadó szarvasi munkásságának (1767— 1820) szimbóluma a Körösparti városka Tessedik- szobra. Felirata kifejezi fáradhatatlan alkotó egyéniségét. „A nemzet igazi fia, a Magyar Föld szerelmese, a nép tanítómestere.” Életének zenitje a Gyakorlati Gazdasági és Szorgalmatossági Iskola (1780). Ö Magyarország első ilyen iskolájának az alapítójá. Egyben a mezőgazdasági művelés és kutatás úttörője. A népoktatásban, a szikjavításban, a lucernatermesztésben, az akácfa' és még több faféleség — nem szólva a gyümölcsfákról — el^rjesztésében és meghonosításában, a méhészetben, a selyemhernyó-tenyésztésben nemcsak kitaposatlan utakon járt, hanem mindezekre híveit meg is tanította — szószékéről és katedrájáról egyaránt. Mit köszönhetünk még Tessediknek? Az állatorvosképzés kétszázadik évfordulóján erkölcsi kötelességünk emlékeztetni, hogy iskolájában, hazánkban elsőként oktatta az állategészségügyet! A Landmannjában minden benne van szinte, ami a parasztnak javára lehet. Bibliográfiáit 288 munkából állónak tekintjük. A „Land- mannt” gróf Széchenyi Ferenc adta ki 1786-ban Pécsett. Konyi János németről magyarra történt fordításában megfogalmazott címe, egyben a mondanivaló vázlatos kifejezése: „A Paraszt ember magyar országban, mitsoda és mi lehetne: egy jó rendbe-szedett falunak rajzolatjával egyetemben." De figyeljünk fel egy állathigiéniai megnyilatkozására is: „Szárazmalmok”. (A szárazmalom magas, zsin- delyezett, 14 m átmérőjű kerengő sátorból és malomházból álló épület, amelyben a lovak körben járva húzták, s ezáltal forgatták a faorsókat. A szarvasi malom — hála Palov József dr. tanár, múzeumigazgató odaadó munkásságának — ma már ipari műemlék.) Ebben Tessedik kiönti bánatát: „Az efajta malmok valóságos megrontói a legjobb magyar lovaknak, s ha sokáig fennállnak, a magyar lótenyésztés nagyon nehezen fog föllendülni... Az eddigi 12 községi és egyházi szárazmalom valódi meggyötrői a lovaknak s évente egészen biztosan néhány tucat lovat tesz tönkre. Gondolkozzunk csak a magyarországi szárazmalmok fatálisán nagy számáról, számítsunk évente mindössze hat leromlott lovat egy szárazmalomra, kivált, ha gyors lovak vannak és a hajtó sebesen járatja azokat, s aztán számítsuk ki, vájjon az ország összes száraz malmaiban lerontott lovak száma nem lenne e elég egy egész hadsereg számára?" (1984. 47. lap.) Ily lenyomorodott lovakkal még találkoztam a prakszisomban Tomka Sándor „kasnyik” még ma is működő képes szárazmalmában. öt darab ilyen ló képezte az állatorvosi pacien- túrámat (1942—1950). Valamennyien a végtagok idült ízületkörüli, ínhüvely- és íngyulladását mutatták. A gyógyulásuk után földmunkára helyezték át valamennyit. Az így járt szerencsétlen „páráknak” emléket állított versben Endrődi Sándor „A szárazmalmi ló”-ban: „Évek óta van már egy hitvány malomban, Körben jár naphosszat kedvetlen, unottan. — Évek hosz- szú során egy nóta mindennap: Csak kering, botorkáz, robotol meg vontat. / Szédülő, bús fejét szügye közé vágja S behunyja két szemét, hogy sorsát ne lássa. ' Lábai reszketnek, csuklónak, botolnak, ' Teste ösz- tövér lesz, tomporája horpadt. Zakatol a malom, az ostor meg pattan, / Oda künn fuvalmas, ragyogó tavasz van." (Részlet: „Olvasókönyv, tankönyv a népiskolák IV—VI. o. számára 1913”.) Kis írásom hadd zárjam Skolka Andrásnak, a tesse- diki iskola tanárának a megállapításával: „Tessedik munkássága, gazdasági, irodalmi dolgozatai külföldön ismertebbek, mint itthon.” (S. A. 1803.) Dr. Domán Imre ny. állatorvos A francia Capet-uralkodó- ház hatalomra kerülésének ezredik évfordulóján a megemlékezések és ünneplések számtalan oldalról közelíthetik meg ezt az eseményt, nekünk, magyaroknak is van ezzel kapcsolatban mondanivalónk. Többek között azért is, mert a francia és a magyar uralkodóházat rokoni szálak fűzték-egymáshoz. Az Európa két ellentétes pólusán élő, csaknem azonos időben keletkezett nemzeti királyság (a francia 987-ben, a magyar 1001- ben) hamar egymásra lelt. Géza fejedelem már 996-ban francia szerzeteseket hívott az országba, s megalapította a pannonhalmi bencés apátságot. Szent István továbbiakat létesített. Példáját több királyunk követte. Ezek a francia bencések segítettek a kereszténység és az európai műveltség terjesztésében, meghonosításában, működésük a franciaországi Cluny bencés kolostorából kiindult szellemi reformáramlat terjedésével esett egybe. Állami szintre az első keresztesháború idején, Könyves Kálmán uralkodása alatt (1095—1116) emelkedtek kapcsolataink Franciaországgal. Az 1096 októberében, Bouillon Gottfrid és Balduin lo- tharingiai hercegek vezetéséül Magyarországon átvonuló, e Szentföldre igyekvő 40 000 keresztes vitézt a magyar király bizalmatlanul fogadta, de a pannonhalmi monostorban tartott nyolcnapos tanácskozás után megállapodtak, sőt a két francia herceg és a magyar király összebarátkoztak. Kálmán és Balduin baráti csókkal búcsúzott. A francia hercegek — Balduinnal felesége is eljött — megállapították, hogy Magyarország korántsem az a barbár ország, ahogyan hitték. Erről a franciaországi Saint-Gillesben tartózkodó Orbán pápa is értesült, többek között a somogyvári apátság felett egyházi joghatóságot gyakorló Odilic bencés apáttól. A pápa ezután diplomáciai kapcsolatot létesített Magyarországgal. Kálmán, hogy ezt a kedvező helyzetet országa javára fordítsa, 1096-ban feleségül kérte a pápa legjobb hívének, Roger normann-szi- cíliai őrgrófnak Buzilla nevű lányát. Kálmán házassága Hauteville Tankréd unokájával, a francia-normann Buzillával az Árpád-ház első nyugat-európai családi ösz- szeköttetése volt, amennyiben Szent István, Salamon és Szent László német udvarból történt házasságait nem számítjuk. Kálmán fia, II. István (1116—1134) ugyancsak francia-normann családból házasodott, Robert capuai őrgróf leányát vette feleségül. II. Géza uralkodása alatt, 1147 nyarán újra megjelentek a magyar határon a keresztes vitézek VII. Lajos francia királlyal és III. Kon- rád német császárral az élükön. A hetvenezer főnyi francia sereget vezető fiatal Lajos és az ugyancsak ifjú Géza a keresztes had átvonulása alatt barátságot és szövetséget kötöttek. Ekkor járt hazánkban Babenberg Ottó freisingi püspök és Odo de Deogilo, Lajos udvari káplánja, kiknek a középkori magyar királyság első részletesebb külföldi leírását köszönhetjük. Lajos és Géza barátsága vezette be a század második felében kialakult francia—magyar kulturális és politikai kapcsolatokat. Magyarország újra bekapcsolódott az európai nagypolitikába, a szomszédokkal támadt konfliktusait ellensúlyozandó, távol, nyugaton talált szövetségest. Béla másodszülött fia volt Gézának, a trónt tehát bátyja, III. István foglalta el 1162-ben. Béla Bizáncba került, ahol szellemét az ottani császári udvarban latin műveltségű francia lovagok és hölgyek társaságában, a klasszikus latin irodalom remekein élesítette. III. István 1172-ben bekövetkezett hirtelen halála után tért haza, és uralkodott III. Béla néven 1196-ig. III. Béla még Bizáncban feleségül vette Chatillon Anna Ágnest, az előkelő francia családból való Raynald de Chatillon lovag és az an- tióchiai francia-normann fejedelem lányának, Antió- chiai Hauteville-Tarente Constancenak leányát. Chatillon Anna királyné néhány esztendő múlva meghalt. Ezután, 1186-ban, III. Béla frigyre lépett VII. Lajos francia király lányával, Capet Margittal. E családi kötéssel Európa leghatalmasabb uralkodói ismerték el magukkal egyenrangúnak Magyarország királyát. A két uralkodóház családi kapcsolatai ezzel nem értek véget. III. Béla másod- szülött fia, II. András (1205 —1235), hitvese, Gertrud megölése után, 1215-ben újra házasodott. A francia Ca- pet-ház ifjabb ágából származó Péter courtenay-i gróf Jolánta lányával lépett frigyre. E házasságból született ugyancsak Jolánta lányukat vette feleségül Jakab aragó- niai király, akinek Izabella lánya lett III. Fülöp francia király felesége, IV. (Szép) Fülöp anyja. Dr. Csonkaréti Károly Nyári barangolásaink... II fertőd! Eszterházy kastélyban