Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

1987. szeptember 3., csütörtök Első nap az elsőben Takarékszövetkezeti egység nyílt Nagyszénáson (Folytatás az 1. oldalról) rásné, Marika néni már ép­pen a fegyelmezett vigyázz­állásra oktatta a kicsinye­ket. Az első óra első fele is­merkedéssel, az otthonról hozott táskák tartalmának megismerésével telt. Az ifjú általános iskolások kicsit megilletődve, de nagy ér­deklődéssel figyelték a taní­tó néni minden szavát. S amikor az óra második fe­lében Marika néni az isko­la rendjéről beszélt, a mély gondolkodásba mélyedt Bánszki Bandi, aki csak azt szereti, ha öcsinek szólít­ják, összeráncolt homlokkal kiáltott fel. — És ugye, aki rosszul ta­nul az órán, az odakerül a szamárpadba!? Érdekes, hogy ezen a kér­désen senki sem nevetett. Minden szempár kíváncsian szegeződött Marika néni­re... A tízperces szünetben a békéscsabai barneváli óvo­dából érkezett Dobra Mari­annával beszélgettem, aki már nagyon várta az iskola- kezdést. — Van egy hetedikes test­vérem, János, és ő sokat be­szélt otthon az iskoláról. Kí­váncsi voltam, milyen az a hely — mondta csöppet sem megilletődve. — Tetszik a szép osztály, aranyos a ta­nító néni. Sok ötöst szeret­nék hazavinni, hogy az anyukám örüljön. A második óra a felelő­sök megválasztásával telt. Marika néni elmondta, hogy melyik felelősnek mi lesz a dolga. Itt már érezhető volt a felszabadultság, élénkebb ’lett a mozgás, s bizony a tanító néni a többszöri fi­gyelmeztetés miatt egy-két nevet gyorsan megtanulha­tott.-A hosszú szünetben a gye­rekek nagy része, azaz a napközisek az emeleti zsi­bongóban kapták meg a tíz­óraijaikat, a tejeskávét és egy cukrozott kalácsot. Az osztályteremben maradt négy hazaj áros gyerek kö­zött ült Dézsi Robika, aki már számolni is tud. Vele az óvoda és az iskola közöt­ti különbségről folytattunk mélyreható eszmecserét. — Az oviban többet lehe­tett játszani, itt meg job­ban kell figyelni. Ha vala­mire nem figyelünk, keve­sebbet fogunk tudni — álla­pította meg bölcsen. A harmadik órában Ma­rika néni bemutatta az is­Project English címmel gyermekeknek készült angol nyelvkönyvsorozatot indí­tott a napokban a Corvina Kiadó.'Erről s a könyvmű­hely más őszi újdonságairól szerdán tájékoztatták a ki­adó vezetői a sajtó képvise­lőit Budapesten, az Állami Könyvterjesztő Vállalat köz­pontjában. Vajda Tünde szerkesztő elmondta, hogy a nyelv­könyv 10—16 éves gyerme­keknek íródott. A szerző, Tom Hutchinson több or­szágban tanította anyanyel­vét általános é* középisko­lás gyermekeknek. A könyv kötetenként mintegy 100 tan­óra anyagát tartalmazza, s az 1986 87-es tanévben Ma­gyarországon már sikerrel próbálták ki az iskolai és a magánoktatásban egyaránt A tetszetős küllemű, színe­sen illusztrált könyv nem a nyelvtani szerkezetek taní­tását helyezi a középpontba, hanem a kötetekben közölt helyzetek alapján a tanulók­nak maguknak kell levonni­uk az egyes nyelvi szerke­zetek használatára vonatko­zó szabályokat. A képre­gényre emlékeztető leckék mindegyike egy-egy nyelv­tani problémát világít meg. Tréfás történeteket, fejtörő­ket, társasjátékokat, rejtvé­kolát. Körbejártuk az épü­let minden részét, hogy ezentúl senki se tévedjen el. Bizonyára sok mindent meg­jegyeztek a gyerekek, de a legnagyobb élményt mégis az iskola szanaszét futkosó kis­macskái jelentették, amik az elszaporodott egerek miatt nagy megbecsülésnek örven­denek. Még akkor is mindenki erről beszélt, amikor az utol­só órán a régi kastélyiskola kertjébe vonult a kis csa­pat, hogy megnövekedett mozgásigényüket végre kiél­hessék egy-két ragyogóan megszervezett labdajáték közben. Az első délelőtt végén, amikor a gyerekek kipirul- tan, kacarászva ebédelni in­dultak, a több mint két év­tizede tanító Csajáginé, Ma­rika összegezte a nap ta­pasztalatait: — Ügy érzem, ezek a gye­rekek máris jól beilleszked­tek az iskola légkörébe. Ez egyáltalán nem természetes az első tanítási napon, de itt valószínűleg azért ment könnyebben, mert nagyon sok gyereknek van idősebb testvére, akik sokat segíthet­nek ebben. — Mennyire ismerte ko­rábban leendő tanítványait? — Itt a faluban nehéz va­lakit nem ismerni. Ezeknek a gyerekeknek jórészt már a szüleit is tanítottam. Ezen­kívül elsős osztály előtt min­dig eljárok az óvodába hos- pitálni, tehát onnan is is­merem őket. Az óvónőktől pedig minden évben meg­kapjuk a gyerekek szemé­lyiséglapját. Bár az az igaz­ság, hogy a személyiséglap gyakran félrevezetheti az embert, ha hagyjuk, hogy befolyásoljon. Lehet, hogy az adott tanuló óvodai kör­nyezetben merően másként viselkedik, mint amit az is­kola vált ki belőle. — Nehéz-e elsősöket taní­tani? — Talán a legnehezebb, de ugyanakkor a legszebb dolog. Itt tudja a leginkább lemérni, a fejlődést a peda­gógus. Szeptemberben, ami­kor feljönnek a gyerekek, még szinte alig van tudá­suk. És decemberben már olvasnak; számolnak. Érez­hetően sokat tágul a látókö­rük. Én azt mondom, nincs annál csodálatosabb, mint valakit megtanítani valami­re, amit még nem tud. És ezek az apró emberek any- nyi mindent nem tudnak, amit az első osztály végére már tudni fognak. nyékét és más szórakoztató feladványokat is közöl, hogy ezzel is élvezetesebbé tegye a tanulást. A helyes kiejtés elsajátítását két 90 perces kazetta segíti. Az Oxford University Press-szel közös kiadásban megjelenő könyv II. és III. kötete 1988-ban, illetve 1989-ben jelenik meg. A Corvina Kiadó a nyelv­könyvből megszerzett isme­retek gyakorlására jövőre új sorozatot indít, amelyben irodalmi, ismeretterjesztő és szórakoztató olvasmányokat tesz közzé. Reményi Béla, a kiadó irodalmi vezetője az őszi-téli újdonságokról szólt. A leg­jelentősebb kiadványnak az Ezer év mesterművei című kötetet ítélte, amely törté­nelmünk kezdeteitől napja­inkig mutatja be a magyar művészet remekeit. A művé­szet története című sorozat­ban a téli könyvvásárra lát napvilágot a Barokk című kötet. Folytatják a magyar- országi múzeumokat megis­mertető vállalkozásukat. Ez­úttal a budapesti Zsidó Mú­zeum európai jelentőségű anyagát és a magyarországi szabadtéri, néprajzi múzeu­mokat mutatják be egy-egy kötetben. Chagall a Műcsarnokban Az orosz-szovjet képző­művészet egyik legizgalma­sabb korszakát felelevenítő, a nagy októberi szocialista forradalmat megelőző és kö­vető évek képzőművészeti termését bemutató kiállítás­nak ad otthont november­ben a Műcsarnok. A forradalom 70. évfordu­lóját köszöntő, a szovjet kultúra napjainak egyik kiemelkedő eseményeként megrendezendő Művészet és forradalom című tárlaton a szovjet múzeumokból és ma­gángyűjteményekből csak­nem hétszáz, 1910. és 1932. között készült alkotás sora­kozik majd. A korszak leg­nagyobb alkotóinak — így Kandinszkijnak, Chagall­nak, Tatlinnak, Rodcsenkó- nak — a művei mellett az úgynevezett agit-művészet különböző műfajairól és ke­vésbé ismert alkotókról is áttekintést ad a Műcsarnok összes termét betöltő tárlat. Hasonlóan gazdagnak és sokszínűnek ígérkeznek az idei szovjet kulturális sereg­szemle egyéb rendezvényei is. Munkát keresni, munkát találni nem egyszerű dolog. A vágyakat, kívánságokat sokszor megnyirbálja a rea­litás. Az elhivatottság és a szakmaszeretet sok esetben nem kormányozza a legmeg­felelőbb helyre jelöltjét. Vagy éppen megtörténhet, hogy a gyarapodó család kí­ván több pénzzel kecsegtető lehetőséget. Ingázók, több­műszakosok, s| főleg a ta­nácstalan érettségizettek ho­va fordulhatnak ilyenkor? Kínál-e problémájukra meg­oldást a munkaerő-szolgála­ti iroda? Budai Gyula, az igazgató szerint rendben folynak ná­luk a dolgok. — „Nem vagyunk most slágertéma” — jegyzi meg —, a kereslet; és a kínálat nagy vonalakban egybeesik Mészöly Gábor—Zerkovitz Béla zenés komédiáját, A szélhámoskirályt 1987. má­jus 8-án mutatta be a Jó­kai Színház. Békéscsabán, il­letve tájelőadásokon eddig 34 alkalommal játszották. Tegnap a zenés hatvani nyár keretében ezzel a pro­dukcióval vendégszerepeit a békéscsabai társulat; ma a szeghalmi, holnap a mező­kovácsházi közönség láthat­ja Pelsőczy Lászlóval és — a három utóbbi előadásban — Csongrádi Katával. Csongrádi Katát először köszönthetjük Békéscsabán: — Kicsit körülnéztem itt, a sétálóutcán, és rögtön meg­tetszett a város. Az üzletben, a gyógyszertárban felismer­tek, és ez persze jólesett... Mindig szívesen jövök majd újra, ha hívnak. — A szélhámoskirályt az Operettszínházban játszom, nagyon szeretem, s büszkén mondhatom, hogy „rám ír­ták” ... Eddig ötven elő­adás volt, nagy sikerrel, s to­vább játsszuk ebben az évad­ban is. Budapesten Farkas Bálint a partnerem. Ügy tu­dom, hogy az operettbeli elő­adástól kapott kedvet a Jó­kai Színház Mészöly—Zerko­vitz vígjátékéhoz . . . S ami­kor kiderült, hogy ezt a há­rom előadást Szegedi Dóra nem tudja vállalni, meghív­tak, s igazán örömmel jöt­tem, ugrottam be. Egyébként Hatvanban sem jártam még soha. Szeptember 1-én kedves eseménynek lehettünk ré­szesei Nagyszénáson, amikor Sebest Sándorné, a Gádoros és Vidéke Takarékszövetke­zet elnöke — a nagyközség vezetői, a helyi termelőszö­vetkezet s a társközségek képviselői jelenlétében — át­adta rendeltetésének a be­tétgyűjtő pénztárt. Rövid be­szédében utalt arra, hogy Nagyszénáson van ugyan OTP-fiók, mégis az utóbbi években mind többen tették szóvá a takarékszövetkezet hiányát. E lakossági igény­nyel egyetértett a nagyköz­ség vezetése, így a múlt év­ben a Gádoros és Vidéke Ta­karékszövetkezet igazgatósá­ga kiterjesztette működési területét Nagyszénásra. Most pedig a település központjá­ban megnyithatta betétgyűj­tő pénztárát, melynek kiala­kításához a tanács és a helyi Október 6. Tsz vezetői külö­nösen sok segítséget adtak. A 29 évvel ezelőtt megala­kult és akkor csak gádorosi Békés megyében úgy, hogy az én dolgom sokkal egysze­rűbb, mint a borsodi vagy a szabolcsi kollégáké. A gazdaságban ható új irány­zatok azonban változó kö­vetelményekkel állnak elő. Csökken a segédmunkások iránti- kereslet. Ugyancsak nehéz a dolguk a részmun­kaidőben elhelyezkedni óhajtóknak. Ezek a tovább­tanulási terveiket fel nem, adó fiatalok, akik munka mellett akarnak felkészülni az újbóli felvételire. Az érettségizettek általában szabadabb irányító, konst­ruktív jellegű munkát kí­vánnak. Ettől sajnos kissé távolabb esik ajánlatunk. Az adminisztrátori lehetősé­gek mellett még a MÁV tart igényt ^rájuk — mozdonyve­zető-gyakornoknak — átkép­— Milyen feladatok vár­ják Hatvan és a két tájelö- adás után? — Szombattól a második működési területtel rendel­kező takarékszövetkezet ti­zenegy évvel ezelőtt Geren­dáson, majd Csorváson, Orosházán és Telekgerendá­son nyitott kirendeltséget. A nagyszénási egység megnyi­tásával már hat településen van jelen a dinamikusan fej­lődő szövetkezet, melynek zés után. Szakmunkásokból viszont évek óta kielégíthe­tetlen a kereslet. Ácsok, áll­ványozók, lakatosok, kőmű­vesek, villanyszerelők min­den mennyiségben kerestet­nek. — Mi a fő motiváció az álláskeresésben, a munka­helyváltoztatásban? — Érdekes, de a szocioló­giai felmérések nem az óvo­dák, a bölcsődék hiányát, a munkahelyi körülmények milyenségét jelölik meg az első helyen, hanem főleg az egy műszakos munkát, és természetesen a pénzt. Me­gyénkben az 1273 igény megoszlása a következő: 515 szakmunkás, 505 betanított munkás, 126 segédmunkás, és 127 szellemi munkás he­lye vár betöltésre. Sajnos a nagylemezemet vesszük fel; az Operettben pedig 7-én kezdünk. A szélhámoskirá­lyon kívül még két szerepem taglétszáma 7400, betétállo­mánya 119 millió forint. Azt már Galambost László, a Mészöv titkárságvezetőjé­nek tájékoztatójából tudtuk meg, hogy a nagyszénási be­tétgyűjtő pénztár később ki- rendeltséggé alakul át. Kép, szöveg: Balkus Imre visszajelzések az elhelyezke­dések sikerességéről elég pontatlanok. Esetenként már itt, a ház előtt bedobják a kukába a közvetítőlapokat. — Békés megyében mi­lyen hatása van a leépíté­seknek? — Számuk a többi megyé­hez képest viszonyítva je­lentéktelen, s a felszabadu­ló munkaerő is könnyen ta­lál helyet. így olyan intéz­kedésekre, mint például a közmunka bevezetése taná­csi költségen, nem kerül sor. összességében Békés me­gye „a békés megyékhez tartozik”, a felmerülő gon­dokkal legtöbb esetben meg­birkózunk. Bár a szeptem­ber eleje még 1 általában csendes időnek számít. A diákok még utolsó szabad nyarukból ébrednek ilyen­kor. Mi várjuk őket. lesz az idén: a Mária főhad­nagyban és a Hegedűs a háztetőn című musicalben. — Találkozott-e már szín­padon, közös produkcióban Pelsőczy Lászlóval? — Még nem. De édes­anyám már igen, aki rende­ző a Népszínházban. — Hogyan telt a nyara? — Egyetlen napot sem nya­raltam. Könyvet írtam, Mil­lió rózsaszál címmel egy dal­regényt, ami önéletrajzi mű, a dalaimra épül, és minden fejezet címe egy dalcím. Az Editorg magánkiadó kért fel, s most fejeztem be a köny­vet. — Azt tudtam, hogy a színház mellett komolyan sportol, de hogy ír is, azt nem. — Mindig is írtam. Verse­ket, kisebb novellákat. Me­sém jelent meg a Képes Új­ságban, színésztörténetek a Film, Színház, Muzsikában. — Mi volt előbb? — Természetesen a játék, a színház izgatott hama­rabb. — S miért ír egy színmű­vész? — Lelki gond jaimmal nem akartam másokat terhelni, inkább mindent kiírtam ma­gamból . . . — Mikor jelenik meg a könyv? — Májusban. — Kíváncsian várjuk és sok sikert A szélhámoski­rállyal! Niedzielsky Katalin Magyar M&ria A Corvina Kiadó újdonságai Sebesi Sándorné megnyitja a betétgyűjtő pénztárt Helyzetjelentés a munkalehetőségekről Molnár Péter II szélhámoskirály Csongrádi Katával Csongrádi Kata és Pelsőczy László a zenés komédia egyik jelenetében Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom