Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

1987. szeptember 23., szerda o Körkérdésünk: Ösztönöz-e az ösztöndíj? Az ösztöndíjrendszer, mint a szakemberellátás, a mun­kaerő-utánpótlás útja-módja — ez a témája körkérdé­sünknek, melyet e bét ele­jén három ipari nagyüzem személyzeti osztályán tettünk fel. A FORCON BÉKÉSCSABAI FORGÄCSOL0SZERSZÄM- IPARI VÄLLALAT sajátos helyzetben van, ugyanis 1986. július 1-gyel jött létre a tröszt, s ezen be­lül két önálló vállalat ala­kult — az egyik a békéscsa­bai. Az önállósult vállalat­nál hiányzik nem egy és nem is két szakember, felsőfokú, közgazdasági, műszaki vég­zettséggel. Harmados Pál, a vállalat személyzeti osztály­vezetője bevezetőben arról ad tájékoztatást, hogy az ösz­töndíjrendszert többféle va­riációban alkalmazzák: — Először is saját dolgo­zóinkat ösztönözzük a to­vábbtanulásra. A következő variáció, hogy a nappali ta­gozaton tanuló fiatalok szá­mára ösztöndíjpályázatot írunk ki. Egy további for­ma, hogy olyan tanfolyam­jellegű oktatásra iskolázzuk be dolgozóinkat, ahol szak­mát, képzettséget szerezhet­nek. Vannak ösztöndíjas szakmunkástanulóink. Ami- pedig a középszintet illeti, most ismét megkezdtük a szakközépiskolát végzettek technikusképző tanfolyamá­ra dolgozóink beiskolázását. — Mennyi diplomás köz­gazdászt tudnának azonnal felvenni? — Azonnal fel tudnánk venni vezetői szintre két- ihárom közgazdászt, alkalma­zotti szinten pedig ugyan­csak két-három szakembert, számviteli főiskolai vagy közgazdasági egyetemi dip­lomával. — A vállalat ösztöndíjával mennyien tanulnak jelenleg? — Műszaki főiskolán há­rom ösztöndíjasunk tanul, velük társadalmi tanulmányi ösztöndíjszerződést kötöt­tünk. Dolgozóink közül esti, illetve levelező tagozatra öten járnak felsőfokú intéz­ményekbe. Minden költségü­ket térítjük, fizetjük a tan­díjukat és természetesen biz­tosítjuk az előírt kedvezmé­nyeket. Emellett vállalja a vállalat, hogy a diploma megszerzése után a végzett­ségüknek megfelelő munka­kört kapnak. gyulai húskombinát, Nádháziné Tövisháti Éva, a személyzeti és oktatási osz­tály oktatási előadója: — Elsőként említem együttműködésünket a Mo- hácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola és Húsfel­dolgozó Szakmunkásképző­vel. Itt az 1985—86-os tan­évtől kezdve két-két osz­tályt indítunk, jelenleg 150 húsfeldolgozó tanuló van. Ve­lük társadalmi tanulmányi ösztöndíjszerződést kötünk, az idén 30 harmadéves és 21 másodéves hallgatóval van szerződésünk. — A szakmunkásvizsga után a gyárban maradnak a fiatalok? — Általában igen. Sőt, jó néhányan azok közül is itt helyezkednek el, akik nem kötöttek tanulmányi szerző­dést. — Mi a helyzet a felsőfo­kú végzettségű szakemberek utánpótlásával? — A káder-utánpótlási, . -képzési tervnek megfelelő­en kötünk társadalmi ösz- tönd íjszerződéseket. Jelenleg heten tanulnak tőlünk fel­sőfokú intézményben,, ketten nappali tagozaton a Műszaki Egyetemen, illetve a Kerté­szeti Egyetem élelmiszer- ipari főiskolai karán, öten pedig más különböző egye­temeken. ök levelező tago­zatos hallgatók és a gyárunk dolgozói, beleértve a két nap­pali tagozatos hallgatót is, akik a szakmunkások előké­szítő tanfolyama után kerül­tek egyetemre, főiskolára. — írtak-e ki pályázatot főiskolákon, egyetemeken? — Igen, 1986—87-re . öt egyetemen, illetve főiskolán hét helyre hirdettünk meg pályázatot ösztöndíjra, ér­deklődtek is, mégse mertek szerződést kötni, nem akar­ják elkötelezni magukat. — Apropó: elkötelezettség. Volt-e vitás, peres ügyük ösztöndíjszerződés kapcsán? — Nem. OROSHÁZI ÜVEGGYÁR, dr. Ambrus Pál személyzeti és oktatási főosztályvezető: — Gyárunkban a társadal­mi-tanulmányi ösztöndíj évek óta fontos kapocs a gyár és a' különböző iskola­típusokban tanuló fiatalok között. Korábban nagyobb volt az érdeklődés és a ta­nuló fiatalok vállalkozóked­ve, az elmúlt néhány évben azonban csökkent a szerző­déskötő diákok száma. — Mennyien végeztek ösz­töndíjjal az idén, és közülük mennyien álltak munkába az üveggyárban? . — Az elmúlt tanévben gyá­runknak 22 szakmunkásta­nulóval, 5 technikusjelölttel és 5 felsőfokú oktatási in­tézményben tanuló fiatallal volt szerződésünk — ők va­lamennyien végzős évfo­lyamra jártak. Közülük a szakmunkástanulók, mint pályakezdő szakmunkások álltak munkába, továbbá há­rom technikus, és két egye­temi diplomás fiatal helyez­kedett el gyárunkban. Az ifjú technikusok közül egy felvételt nyert főiskolára, egy másik pedig munkát vállalt az NDK-ban. összes­ségében megállapítható, hogy a szerződést aláíró fiatalok komolyan vették vállalásai­kat, s gyárunkat választot­ták első munkahelyül. A most elkezdődött tanévben 15 szakmunkástanulóval kö­töttünk ösztöndíj szerződést, két technikusjelölttel pedig folyamatban van a szerző­déskötés. 18 szakmunkásta­nulóval az első félév utón — ha legalább közepes ta­nulmányi eredményt érnek el — tervezünk társadalmi tanulmányi szerződést. Érvé­nyes ösztöndíjszerződésünk van két gázvezeték- és -ké­szülékszerelő, valamint há­rom nyomdaipari szakközép- iskolással, továbbá műszaki főiskolára járó négy nappali tagozatos hallgatóval. — Végül az ösztöndíjrend­szer milyen mértékben old­ja meg a gyár szakember­utánpótlási gondjait? — A társadalmi-tanulmá­nyi szerződés révén részben tudjuk biztosítani a szakem­ber-utánpótlást. Ezzel együtt is a szakmunkás-utánpótlás területén a géplakatos és for­gácsoló szakmában csak részben, a középfokú szakké­pesítést igénylő területeken nagyobb mértékben. Ugyan­akkor nem vagy csak na­gyon kis mértékben segít az ösztöndíjrendszer felső fo­kon a közgazdasági, műszaki és a számítástechnikai szak­ember-utánpótlásban. Más eszközökkel is élünk egyéb­ként, ilyenek például a sze­mélyes találkozás, átmeneti lakásbiztosítás, pályakezdő segély, pályázat, megyei és országos szervekkel való együttműködés. Mindezek mellett az ösztöndíjrendszert a jövőben is alkalmazzuk, mert alapvető eszközeink és módszereink egyike. Ugyan­akkor a munka melletti to­vábbtanulást is szorgalmaz­zuk ugyanezekben az irá­nyokban, s ez évente 65-70 dolgozónkat érinti. T. I. Cikkünk nyomán A Békés Megyei Népújság 1987. augusztus 18-i, keddi számában egy gyulai vállalat, név szerint meg nem neve­zett, otthon tyúkfarmot tartó és ezzel a szomszédjogokat sértő igazgatójának szóló nyílt levél jelent meg. A levél címzettje alulírott Illich József, a Bubiv Gyu­lai Bútorgyárának igazgatója vagyok. Hasonló vita, gondo­lom, nem túl sok van folyamatban Gyulán. így a lap gyu­lai olvasói a „Nyílt levél”-ből nevem feltüntetése nélkül is széles körben rám ismertek. A „Nyílt levéV'-ben írtakból annyi valós, hogy korábban fiam, jelenleg feleségem foglalkozik otthoni szerződéses csirkeneveléssel, hatósági hozzájárulással épített fóliasá­torban, 1984. évi előzetesen megkért Köjál-hozzájárulással. A szomszédom, Metz And fás panasza nyomán hozott 1985. évi eltiltó határozatot a Békés Megyei Tanács V. B. mező- gazdasági és élelmezési osztálya ügyészi óvás folytán II. 1633—3/1985. sz. alatti, 1985. november 25-én kelt határo­zatával hatályon kívül helyezte. Metz András ezt követő- leg 1986-ban ellenem az eltiltás iránt, birtokháborítás cí­mén, polgári pert is indított. A perben védekezem és a bí­róságtól a kereset elutasítását kérem. A bíróság jelenleg még I. fokon sem hozott döntést. A „Nyílt levél"-ben általam semmibevettnek állított jog­erős határozat, mint ezt az engem munkahelyemen felke­reső újságírónak is megmondtam, nincs hatályban, követ­kezésképpen azt megszegni sem lehet. Ügy gondolom, hogy állampolgári jogán egy gyárigazgató is igényelheti, hogy ha egy, a törvény rendes útján folya­matban levő szomszédjogi vitájával a sajtó foglalkozik, úgy ezt a sajtó a törvényben megkövetelt tényszerű pon­tossággal tegye. Illich József, a Bubiv Gyulai Bútorgyárának igazgatója * * * A fentiekhez mindössze annyit kívánunk hozzátenni, hogy bár kétségtelen: az eltiltó határozatot — ügyészi óvás után — a megyei tanács illetékes osztálya valóban hatá­lyon kívül helyezte, és kötelezte az I. fokú hatóságot az új eljárás lefolytatására. Ez a mai napig nem történt meg 1985. novembere óta. (Az említett két dokumentum egyéb­ként csak a cikk megjelenése után került munkatársunk birtokába, önhibáján kívül.) Az Illich József által említett birtokháborítási perrel pedig nem is foglalkoztunk az au­gusztus 18-án megjelent írásunkban. Kéthavi édes élet a főbérlő kötvényeiből Tanácsülésekről jelentjük Te, álmoskönyv-szintű pszichológiai tesztláp, egyik kérdésed eszembe jutott, hogy napi munkám elémso- dorta ezt az ügyet. A felad­vány így szólt: ha látsz az utca egyik oldalán egy kés­sel hadonászó alakot, a má­sikon meg egy ismeretlent, aki ötszázast lobogtat (ez még a hetvenes években fo­galmazódott, azóta ezrest lo­bogtatna), melyikhez mész oda? „A” válasz: a késes­hez; „B” a pénzlobogtató- hoz. Mindkét felelet nulla pontot ér. A nyerők a „C”- re tettek, ami azt tartalmaz­ta, hogy egyikhez sem, ha­nem igyekszem folytatni utamat. Egyszerű kérdés, egyszerű válasz. Csak tud­nám akkor, mi ez a tolon­gás az ész nélkül pénzt lo­bogtató körül? Ha Tóth Balázs belépett valamelyik étterembe, há­rom pezsgőt rendelt, a drá­gábbikból. A biztatóan kez­dődő esték hasonlóan foly­tatódtak. így aztán volt tár­sasága a bőkezű férfinak. A pincéreknél hagyott borra­valót inkább Napoleon ko- nyakravalónak lehetne titu­lálni. A zenészek sem jártak rosszul, nem egyszer egy ez­ressel hálálta meg, ha szé­pen húzták. Aki persze Tóthot köze­lebbről ismerte, tudta róla, hogy a 39 éves békéscsabai férfi vissza-visszalátogat a börtönbe. 22 évesen volt elő­ször büntetve, azóta ült már lopásért, orgazdaságért, tar­tás elmulasztásért, magán­laksértésért, hivatalos sze­mély elleni erőszakért, testi sértésért. Tóth most sem egyenes úton jutott a pénz­hez. Áprilisi szabadulása után egy békéscsabai nyugdíjas fogadta be. Tóth börtönke­resménye hamar elfogyott, így aztán körülnézett fő­bérlője portáján. Vonzotta a szemét egy kulcsra zárt szekrényajtó. Szimata nem csapta be. Száz kötvény la­pult ott. Először csak egyet csent, és eladta régi isme­rősének, Juhos Józsefnek. A vele egykorú, és ugyancsak békéscsabai Juhos bár is­merte Tóth viharvert múlt­ját, nem gyanakodott, hogy a 10 400 forint névértékű kötvényt miért adja öteze­rért cimborája. Igaz, Tóth- nak volt a kötvény eredeté­re egy olyan magyarázata, amit az általános iskola alsó tagozatának mesét kedvelő, gyengébb képességű tanulói némi fenntartással, de hihe­tőnek tarthatnak néha. Ju­hos azonban mindig hitte, mert hinni akarta, hogy Tóth törvényes úton jutott a kötvényhez. Később 58 da­rabot vett át Tóth Balázstól, s természetesen mindet fél­áron. Tóth Balázs édes élete au­gusztus 19-én megszakadt. A békéscsabai rendőrkapitány­ság hallgatta ki, s fő kérdé­sük az volt, miért nem he­lyezkedik el dolgozni. Mire ő úgy érvelt, minek, mikor van pénze. A honnan kér­désre azonban nem adott választ, mondván,, alkalmi munkából él, s munkaadóit nem akarja bajba sodorni. Benttartották. 23-án a rendőrségen felje­lentést tett Tóth Balázs fő­bérlője. Észrevette, hogy el­tűnt 63 darab 10 400 forintos kötvénye. Tóth hamar be­vallotta, hogy ő hordta el befogadójának vagyonát, ami még ennél is kellemet­lenebb, el is költötte az utol­só fillérig. Több mint 300 ezer forintnak sikerült a, nyakára hágnia egy nap hí­ján két hónap alatt, az oko­zott kár azonban meghalad­ja a 650 ezer forintot. To­vábbi négy kötvényt egyéb­két másoknak adott el. Ál­lítólag egyet még tőle is el­lopott egy büntetett előéletű komája. Egyet meg úgy ér­tékesített, hogy az átdorbé- zolt. este után nem volt egy százasa taxira, hát odaadta a sofőrnek négyezerért a „vé­letlenül” nála levő kötvényt. Az meg miért gyanakodott volna, mikor ebből 6400 fo­rint jattot húzott? Lehet, hogy meglepő, de a bemutatóra szóló kötvény­nek azért bemutatóra szóló kötvény a neve, mert ha ezt a kötvényt valaki (bárki, nem a tulajdonos, hanem akárki!) megfelelő helyen bemutatja, az pénzt kap ér­te. Nem kérdik tőle ki ő, kik szülei, s merre van hazája, csak fizetnek. Ebből egyene­sen következik, hogy nem fontos a kötvényt a legfeltű­nőbb helyen tartani. Példá­ul az egyetlen zárt fiókban, vagy üres befőttes üvegben, a szalmazsák fej félőli vé­gében, az ágyneműs szek­rényben, a sosem használt dunnahuzat alatt, nyáron a télikabátban, télen az eskü­vői öltönyben, hanem vala­hol másutt. Régi és kesenT igazság: ha valami van, at­tól kezdve annak létezik tol­vaja is. Ha van kötvény, ak­kor megszületik a kötvény- tolvajlás is. A bűnözők ta­lálékonyak. Tóth Balázs ellen lopás, Juhos József ellen pedig or­gazdaság alapos gyanúja mi­att folytat vizsgálatot a Bé­kés Megyei Rendőr-főkapi­tányság. Szarvas Tegnap együttes ülést tar­tott Szarvason a városi ta­nács és a Hazafias Népfront városi bizottsága, s megtár­gyalták a tanács és a nép­front együttműködésének lehetőségeit. A fő cél, hogy a városban a tanács és a népfront sokoldalú* kapcso­lata útján váljék még ha­tékonyabbá a tanács nép- képviseleti, önkormányzati -és államigazgatási szerepe. Az együttműködés keretei között a felek növekvő sze­repet vállalnak a helyi ön- kormányzat, önállóság erő­sítésében, á lakóhelyi de­mokrácia kiszélesítésében, s abban, hogy a nyílt telepü­léspolitika váljék gyakor­lattá. A tanácstagok megtár­gyalták a lakossági szolgál­tatások helyzetét is. Skultéti Mihály osztályvezető elő­terjesztésében figyelmezte­tett arra, hogy Szarvasnak számolnia kell a növekvő idegenforgalom miatt azzal, hogy a helyi lakosság igé­nyei mellett ki kell elégíte­ni az ideiglenesen és hosz- szabb ideig itt-tartózkodó turisták igényeit is. összes­ségében megállapítható, hogy a város államai, szö­vetkezetei és magánszolgál­tató ipara — egyes hiány­szakmáktól eltekintve — megfelelően működik. ‘ A szolgáltatás jövedelmezősé­gének javítására azonban a központi szabályozók módo­sítása szükséges. A piac szabályozó szerepe jól érvé­nyesül, különösen a magán- vállalkozók jelentkeznek ru­galmasan az új igények ki­elégítésére. Vésztő A vésztői tanács tegnapi ülésén első napirendi pont­ként a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetéről tár­gyaltak. A hozzászólások száma bizonyította, sokakban ébresztett hasznos gondola­tokat ez a téma. Mi mégis a második napirendről szó­lunk, hiszen — mint Kaszai János vb-titkár, a napirend előterjesztője elmondta — több mint két évtizede nem tárgyalt hasonló témában a testület. Pedig Vésztő lakos­ságának jelentős hányada, mintegy 600 ember ingázik naponta, a megfelelő foglal­koztatás, s a jobb jövede­lem érdekében, nem sajnál­va időt, s fáradságot. A beszámoló anyagát nem állította össze egykönnyen az ideiglenes bizottság, hi­szen mint megállapították, nincs megfelelő kapcsolat az ingázók, s a helyi intézmé­nyek között. Ezért tervezik — többek között ez a hatá­rozati javaslat született e témában —, hogy létrehoz­zák az ingázók képviseletét, melyet évenként összehív­nak, s tájékoztatnak a helyi eseményekről, tudnivalók­ról. Javaslatként hangzott el egy bejárók klubja szer­vezése is. A tanácsülés bejelentések­kel ért véget. N. A. A Hazafias Népfront békéscsabai, V. kerületi bizottsága által rendezett kézimunka-kiállí­tást tegnap délelőtt nyitották meg a megyeszékhely vasútállomásán, a bejárók klubjában. Az érdeklődők 95 kézimunkát, 30 fametszetet és 11 gobelint láthatnak szeptember 30-ig Fotó: Kovács Erzsébet Ungár Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom