Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. szeptember 19., szombat SPORT SPORT SPORT Folytatódik a szép ősz Bcs. Előre Sp.-Dunaújváros 21-19 (8-8) NB I-es női kézilabda-mérkőzés, Dunaújváros, 400 néző. V.: Haid«, Tekauor. Békéscsaba: THAISZNE — Belanka, Hasik 1, CSUl.IKNÉ 5, HANKONÉ 3, BOLLA 11 (7), Szakálné 1. Csere: Lo- vászné (kapus), Sebenne. Edző: Fellegvári Zoltán. Dunaújváros: Meksz — Burainé 3, Tenkéné, Bodollainé 1, Varga Zs. 3 (2), BA­KOSA 10 (6), Erdős!. Csere: Fritsch (kapus), Szarka 2, Simon. Edző: Kajcsa András. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. Hétméteresek: 7 7, ill. 10'8. A vendéglátók egy bünte­tőből és egy gyors indítás­ból esett góllal elhúztak az első percekben, de üdvössé­gük nem sokáig tartott, ugyanis hamar fölzárkóztak a békéscsabaiak. Sőt a fél­idő közepén már a lila-fe­hérek vezettek két „fa” előnnyel. Igaz, a dunaújvá­rosiak emberelőnyük révén hamar egyenlővé tették az állást. A fordulás után, az első percekben még fej fej mellett estek a gólok, egé­szen 10—10-ig, amikor a ven­dégek előbb kettő-, majd nem sokkal később három­gólos előnyre tettek szert. Ennek birtokában fegyelme­zetten játszottak, s okos tak­tikával megtartották az előnyt a mérkőzés lefújásá­ig. Küzdőképességből min­den dicséretet megérdemel a csapat, s ezúttal is —-többek között — a kitűnő védeke­zésnek köszönhetik az újabb idegenbeli két pontot. Az ősz pikantériája: hazai környe­zetben már veszítettek ősz­szel, de eddigi vendégeske­désük során még egy pon­tot sem hullajtottak el, a Va­sas, a Budaprint Szegedi Textilmüvek legyőzése után most Dunaújvárosban is dia­dalmaskodtak. Mindenesetre elmondható: folytatódik a szép ősz ... T. I» Atlétika Budapesten, a Bp. Honvéd Tüzér utcai sporttelepén ren­dezték meg az atléták orszá­gos serdülő A kategóriás (15- 16 évesek) többpróbabajnok- ságát. A Békéscsabai Előre Spartacus tízpróbacsapata 6. lett, 19 ezer 446 ponttal (Markóczy 5556, Petrovszki 4888, Rácz 4704, Balogh 4298 pont). Egyéniben: 5. Markó­czy Tamás (12,0 mp, 606 cm, 13,17 m, 165 cm. 37,6 mp, 15,9 mp, 32,04 m, 320 cm, 43,52 m, 2:53,5). Az aranyjelvényes szintet elérő Markóczy még jövőre is ser­dülőkorú, így eredménye biztató. Az országos ifjúsági csa­patbajnokságot Budapesten, az Ü. Dózsa Szilágyi utcai pályáján bonyolították le. A lila-fehérek fiú 300 m gát csapata 3. lett (Rácz, Vida, Kiss, Almádi) 41,99 mp-es átlaggal. A rúdcsapat 5., a diszkosz-, távol-, 110 m csa­pat 6., a kalapácscsapat a 7. helyen végzett. A leányok diszkoszcsapata 5. lett. Por(hintés) után portalanítás Lapunk szeptember 17-i, keddi számában Por(hintés) cím­mel megjelent egy labdarúgó-szurkoló véleménye az Előre Spartacus Kórház utcai stadionjának tisztaságáról. Egyben tett néhány észrevételt az igazolt játékosok összetételéről, illetve arra is utalt: miért nem jutnak játéklehetőséghez a fiatalok közül többen. Az Előre Spartacus ügyvezető elnöke, Annus Vince vála­szát közöljük dr. Kazóné Nagy Éva lapunkban is megjelent levelére: Karate Hortobágyi sikere A Bécs melletti Stocke- rauban rendezték meg a ba­rátságos jellegű Ausztria— Magyarország válogatott full-contact karatemérkő­zést. A csapattalálkozó az októberi müncheni világbaj­nokságra való felkészülés fontos állomása volt. A ma­gyar válogatott fölényesen, 16:4 arányban győzött. A Békéscsabai Lakótelepi SE karatésa, Hortobágyi János a sokszoros válogatott Koch- hal mérkőzött. Az első me­netben lábbal tartotta távol kellemetlen stílusú, „vereke- dős” ellenfelét. A második menetben már Hortobágyi támadott, néhány egészen magas szintű rúgást bemu­tatva. A harmadik menet­ben már csak az eredmény tartására törekedett, s egy­hangú, 3:0 arányú pontozás­sal győzött. B salakmotoros páros bajnokság 4. fordulója Gyulán A vasárnapi tv-közvetítésben látott izgalmas salakmotoros-vi- lágbajnoki küzdelem magyar résztvevői szerdán délután Gyu­lán ültek ismét nyeregbe. A verseny előtt Tihanyival még tréfálkoztak is társai. ..víz­hiányra utalva” — mivel motor­ján még vastagon állt a miskol­ci por. Verseny közben azonban alaposan lerázta ezt a port. mi­vel a második futamban, a most is kiválóan motorozó szegedi Kócsót új, 1 perc 10,9-es pálya­rekorddal verte. Az öt páros közül sajnos csak a hazaiak lógtak kissé ki. hiszen a nyolc starthozzáállásuk során mindössze a szegedi Csilliket tudta Dobra megelőzni. Az előző három fordulóban megszerzett ötpontos előnyüket a debreceniek ebben a forduló­ban tovább növelték. A csaknem 800 néző jó küzdel­met látott. Egyénileg a már em­lített Kócsó és Tihanyi, valamint Petrikovics és Seres gyűjtötte egyesületének a * legtöbb pontot. A hazaiak gyenge pontszerzése ellenére meg kell említeni Dob- rát, aki az utóbbi versenyeken egyre biztosabban és harcosab­ban motorozik. Eredmények: 1. Debrecen 36 (Adorján 14. Tihanyi i3, Bódi 9). 2. Szeged 29. 3. Nyíregyháza 26. 4. Miskolc 20, 5. Gyula (Dobra 7. Rusz 2) 9. összetettben: 1. Debrecen 129, 2. Nyíregyháza 114, 3. Szeged 105, 4. Miskolc 86, 5. Gyula 45. A záró fordulóra Nyíregyházán kerül sor. Október 4-én OB II-es verseny, október 10-én 14 órakor pedig nemzetközi Volán Kupa lesz Gyulán, futamonként 6 induló­val. j. k. MHSZ-hírek „Mind a levélíró, mind valamennyi Előre-szurkoló szíves elnézését kérem a pa­dok tisztaságával kapcsolat­ban, a szükséges lépéseket megtettük. Mentséget nem kívánok felhozni, az ülőhe­lyi lelátó porossága nem kellő odafigyelés eredménye, ígérhetem, a jövőben ilyen nem fog előfordulni. A csapat-összeállítás por­talanításával kapcsolatban, a fiatalok beépítésé az első csapatba nem könnyű fel­adat, főleg az említett Belvon Attila, Bánfi János esetében. Ismerjük tehetségüket, de éppen a válogatottbeli el­foglaltságok miatt sok eset­ben hetekig nem is látjuk őket, A nyári felkészülésen sem tudtak a csapattal ké­szülni, és az viszont nem mindegy, ha valaki egy-egy mérkőzésre készül a váloga­tottban, vagy meghatározó ember kell hogy legyen klubcsapatában. Mindkettő­jükre számítunk, s! termé­szetesen a többi fiatalra is, gondolok itt Szarvasra, Ke­lemenre, Kanálra, Tamásra, akik szintén játszottak már csapatunkban. Itt említeném meg, hogy egy évtizeden át megszokott Pásztor Józsefre épülő já­tékstílust kell a vezetőség­nek, a vezető edzőnek át­alakítania, amely nem megy egyik napról a másikra. Üj csapatot a biztos bent- maradás mellett kell formál­nunk, s mi is tudjuk, a leg­jobb igazolás a nálunk fel­nőtt tehetségek szerződteté­se, csapatba történő beépí­tése. Az erősítésekről néhány gondolatot: az éberségünk­kel, bátran kijelenthetem, nincs baj, de ide sorolnám a kényelmességünket is. Ne­ves, „jó” játékos Csabára történő igazolása nem ilyes­min múlik. Együttműködést csak alsóbb osztályú csapa­tokkal lehet kialakítani, ahonnan viszont nagyon ke­vés tehetséges játékos nő ki, Pásztor-képességű eset­leg százból egy-kettő lehet. Kevés azon játékosok szá­ma a „piacon”, akikért a kért nagy összegeket érde­mes lenne kifizetni jelen helyzetben. Kérem a Tisztelt Levél­írót, higgye el, hogy mi is szeretnénk gondtalanul, a közönséget szórakoztató lab­darúgó-mérkőzést látni már a „tiszta Kórház utcai" sta­dionban. Ez az egyesület vezetésének célja, és ehhez kérem türelmüket.” Kaposvárott rendezték meg az MHSZ 19. országos lövészbajnok­ságát, melyen a Békéscsabai Vá­rosi Lövészklub legjobb sporto­lói is részt vettek, s a követke­ző eredményeket érték el. Leányok. Junior. Légpisztoly, 40 lövés: 1. Gregus Anita 377 kör­egység. Csapatban: 3. MHSZ Bcs. LK (Gregus, Nyeste, Dor- mán). Standard pisztoly, 30 + 30 lövés: 4. Gregus Anita 559, 7. Nyeste Katalin 549. Jól szerepelt a standard puska 00 lövéses fekvő versenyszám­ban Dormán Erika, aki 3. lett 584 köregységgel. Férfiak. Légpisztoly, 60 lövés: 8. Múlt István 561 köregység. Junior fiúk. Légpuska, 60 lövés: 3. Kazár Attila 564 köregység. Az MHSZ Békéscsabai Városi Lövészklub a 19. nyári országos bajnokságon összesen 18 olim­piai pontot gyűjtött. * * * Az MHSZ Sarkad városi­nagyközségi vezetősége lövész­versenyt rendezett. Az első he­lyen végzettek szeptember 19-én, ma Békéscsabán részt vesznek a Honvédelmi Kupa lövészverseny megyei döntőjén. A győztesek. Nők. Légpuska: Kender Gyuláné (Cukorgyár). Kispuska: Katona Mária (Cu­korgyár). Úttörők. Légpuska: Kozma Valéria (Méhkerék). Férfiak. Légpuska: Sújtó Je­nő (Geszt). Kispuska: Kiss Já­nos (Cukorgyár). Ifjúsági lég­puska: Pribék Sándor (Sarkad, terület). Kispuska: Kora Zoltán (Sarkadkeresztúr). Úttörők. Lég­puska: Kocsis Zoltán (Mező- gyán). A csapatversenyt Mezőgyán nyerte, Sarkadkeresztúr és a Sarkadi Területi Honvédelmi Klub előtt. Csúcson a hegymászók — völgyben a mormoták Egy hét a Magas-Tátrában Mindenki megkérdezte, akinek csak beszéltem eddig hegymászóélményeimről: „miért kell hegyre mászni?" Hosszas magyarázkodás he­lyett Mallory, a híres hegy- . mászó mondásával válaszol­tam: „mert ott van”. Aki egyszer is barangolt magas hegyek között, az egy idő után érzi, hogy mennie kell, mert ebből a csodála­tos bűvkörből többé nem tud szabadulni. Néhány évvel ezelőtt Bé­késcsabán egymásra talált majd egy tucat ember, akik elhatározták, hogy ezután együtt járják a hegyek vi­lágát. Először csak kedvte­lésből, később, sportkört ala­kítva, mind nagyobb célokat tűztek maguk elé. A Fogara- si-havasokban, a szlovák paradicsomban, a Piriniben, a Bucsecsben, a Retyezátban szereztek túrázótapasztalato­kat. Ez év telén hegymászó­tanfolyamra jártak, amit Katona László irányított. (Ö tagja volt az 1985-ös első si­keres magyar Himalája- expedíciónak.) Májusban azután több ha­zai hegymászó-iskolában, az Oszolyon, a Kis-pédesen,1 a Hámorban és Fehérkőlápán gyakoroltunk, majd vizsgát tettünk a kötélbiztosítás, a karabinerek, szegek alkal­mazásából. Mindezen tudás­sal és eszközökkel felvértez­ve indultunk eddigi legna­gyobb vállalkozásunkra, a Magas-Tátrába. A 26,5 kilo­méter hosszú főgerincből, a Kopa-hágótól a Jég-völgyi- csorbáig terjedő szakaszt jártuk végig^ Velka Lomni- cán egy magyar családnál volt a szállás, onnan kis- vasúttal mentünk Tátralom- nicra, ahonnan a hegyekbe indultunk. Az első túranapon, 890 méter szinten gyalogolva fölfelé, a Kopa-hágóig (1750 m) mentünk. Mivel másnap korán volt az indulás, ezért fenn aludtunk a hegyen, bir­kazsákokban. A kezdeti nagy lelkesedést az sem törte meg, hogy az éjszakai eső befolyt a zsákokba, és vizes ruhában, dideregve ébred­tünk. A reggeli forró tea és a napfelkelte csodálatos lát­ványa kárpótolt mindenkit. öt órakor indultunk a gerincre. Magyarországon eddig csak mészkövön gya­koroltunk, ezért aztán idő­be tellett megszokni a grá­nit éles, érdes felületét. Bi­zony a túra végére lekopott a bőr az utolsó ujjperecek- ről. Az első orom, amit el­értünk, a fehér-tavi csúcs (2231 m) volt. Itt tartottuk meg az avatási szertartást annak örömére, hogy hegy­mászóként először álltunk tátrai csúcson. A vörös-tavi csúcs (2425 m) elérése -után „gyilkos te­repen” ereszkedtünk le a zöld-tavi turistaházhoz, bo­káig süppedtünk a kőtörme­lékben. Innen még másfél órát gyalogoltunk a vasútál­lomásra. Nagyon elfárad­tunk, ezért másnap pihenő­napot tartottunk. A következő napon a Kés­márki-csúcsot (2566 m) ter­veztük meghódítani, ami ha­talmas tömegével méltó ver­senytársa a szomszédos Lomnici-csúcsnak, amivel a Villa-gerinc köti össze. Há­rom társammal együtt hegy­mászó úton mentünk, három páros pedig kötélbiztosítással mászott fel a II-es nehézsé­gű úton. (A hegymászó uta­kat a Tátrában I-től VII-ig terjedően számozzák nehéz­ségük szerint, attól függően, hogy kell-e segédeszközt használni, és hogy vannak-e, illetve milyenek a fogások.) A csúcskönyvben megörökí­tettük a nevünket, és azt, hogy Békéscsabáról jöttünk. A turistaházban, az esti be­számolón mesélték a fiúk, milyen fantasztikus élmény volt több száz méteres szik­lafalon mászni, amire eddig nem volt lehetőségük. A menedékházban alvó­hely híján az ebédlőben kaptunk szállást. A szeren­csésebbek az asztalok tete­jén és a fapadokon aludtak, a többiek a kockakövön, egy szál mentőfólián. Eléggé fá­radtan ébredtünk, így a ter­vezett gerincszakasznál rö- videbbet teljesítettünk, a zöld-tavi csúcs (2536 m) el­érése után jöttünk le. Itt volt túránk két legne­hezebb ereszkedése, egy III- as és egy IV-es nehézségű falon. Ahol egyáltalán nem találtunk fogást, ott egysze­rűen belelógtunk a kötélbe, ami hevederrel a mellka­sunkon volt rögzítve. így eresztett lejjebb a társunk, aki föntről biztosított. Lent a völgyben a mormoták egész hada szórakoztatott bennünket éles füttyögéssel. Amióta egyes területek le vannak zárva a kirándulók előtt, igen elszaporodtak, na­gyon barátságosak ezek a védett állatok. Ezekben a völgyekben tőlünk is több­ször kérték a Tátrai Nemze­ti Park őrei a hegymászó­igazolványt, ami mentessé­get biztosít a tilalmak alól. Végre puha ágyban töl­töttük az éjszakát. Korán reggel lelkesen ébredtünk, hiszen a nagy cél, sokunk­nak a nagy álom teljesítése lebegett a szeme előtt, a Lomnici-csúcs (2636 m) el­érése. Az erős szél miatt nem működött a lanovka1 a Kő- patak-tóig, ahonnan indulni szerettünk volna, ezért Tát- ralomnicról kaptattunk fel a csúcsig, 1500 m szintet gya­logolva fölfelé. Erre a csúcs­ra több, I-től Vl-ig terjedő nehézségű úton lehet feljut­ni, mi a Sírkerten át men­tünk, ami II-es nehézségű. Több vízfolyást keresztezve, feljebb meredek hómezőn, lassan araszolva haladtunk. A „Vigyázz, kő!” kiáltás gyakran hallatszott, ha az elöl mászók egy-egy laza, nagyobb követ indítottak el. Aztán fél 3 körül a csú­cson voltunk. Verőfényes, tiszta időben, gyönyörű pa­noráma tárult elénk. A ter­mészet még egy csodálatos szivárvánnyal is „megaján­dékozott” bennünket. A férfiak, engem, ennek a má­szásnak az egyetlen női résztvevőjét, végig a túra alatt, egyenlő mászótársnak fogadtak el, de ahol szükség volt, mindig készségesen se­gítettek. A „csúcscsoki” elfogyasz­tása, és a csoportkép elké­szítése után a Mózes-forrás útján ereszkedtünk le, a be­épített vasláncok segítségé­vel. Ez a mászónap koro­názta meg egyhetes túrán­kat. s a reggeli hazaindulás előtti búcsúzáskor megfo­gadtuk, hogy jövő nyáron folytatjuk. A felszerelések beszerzésé­hez. illetve a túrákhoz szük­séges anyagi fedezetet saját magunk teremtjük elő: ma­gas épületeken, építménye­ken végzünk olyan felújító, karbantartó munkálatokat, amelyeket hagyományos épí­tőipari módszerekkel nem, vagy sokkal nagyobb költ­séggel lehetne elvégezni. A télen tovább gyarapít­juk ismereteinket, jégtech­nikát és gleccsermászást fo­gunk tanulni, hogy a követ­kező nagy álom, Ausztria legmagasabb csúcsa. a Grossglockner (3797 m) meg­hódítása is sikerüljön. Siposné Matuska Klára BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes : Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy ú. 4. sz., 5601. Tel.: 27-S44, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom