Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

1987. szeptember 18., péntek MHSZ-tájékoztató Nagvgvantén Honvédelmi vetélkedösorozat kezdődik Az 1848-as pákozdi csata 140. és az MHSZ megalaku­lásának 40. évfordulója al­kalmából — az országos If­júsági honvédelmi napok ré­szeként — a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a fegyveres erők és testületek együttműködésével 1987. szeptember 29-től 1988. szeptember 29-ig „Szocialis­ta Hazánkért” elnevezésű honvédelmi vetélkedőt ren­deznek. Többek között ez volt az egyik fontos napi­rendi pontja annak a kihe­lyezett titkári és szakágve-' zetői értekezletnek, amelyet az MHSZ megyei vezetősége szeptember 17-én Nagygyan- tén tartott. A vetélkedősorozat I főbb témáihoz tartozik az 1948— 49-es szabadságharc előzmé­nyeinek, lefolyásának és az azt követő emigráció törté­netének feldolgozása (1862- ig); a magyal függetlenségi törekvések és a magyar munkásmozgalom kialakulá­sa (1862—1918); népünk leg­jobbjainak küzdelmei a ha­ladásért, a szocialista jele­nünk megvalósításáért (1918 —1945); a felszabadulás óta eltelt időszak eredményei; s végül a technikai jártassá­got, készséget fejlesztő fel­adatok végrehajtása. A résztvevők az általános és középiskolai tananyagot, valamint a Képes Történe­lem című kiadványhoz kap­csolódó köteteket használ­hatják a megyei döntőig, amelyre 1988. május 14—15- én kerül sor a harmadik for­dulóban. (Az első 1987. szep­tember 29-től 1988. május 1- ig tart; a másodikat a vá­rosi, közvetlen megyei irá­nyítású nagyközségek 1988. március 24—25-én munka­időn, illetve tanítási időn kí­vül és 26—27-én is megren­dezhetik, elsősorban a kollé­giumi tanulók érdekében.) Az elődöntőket várhatóan 1988. május 7—8-án tartják Szarvason, Szeghalmon és Mezőkovácsházán. A 'negye­dik fordulónak számító terü­leti elődöntő 1988. június 4—5-én lesz Debrecenben. Egyébként külön e célra kiadott rejtvényújság rejtvé­nyeinek megfejtésével és a nevezési lapok MHSZ-klu- bokban való leadásával kez­dődik a vetélkedő, amelyre jelentkezhetnek az általános iskolák felsőtagozatosai, a szakmunkásképzők és közép­iskolák I.‘, II., III. és IV. osztályos tanulói; továbbá az MHSZ-klubok, KlSZ-szerve- zetek és a szocialista brigá­dok tagjai; üzemek, intéz­mények dolgozói; az egyete­mi, főiskolai MHSZ- és KISZ-szervezetek, valamint a fegyveres erők és testüle­tek tagjai. Az értekezleten Mocsári Imre, a városi jogú nagy­községi pártbizottság titkára Sarkad és a vonzáskörzet társadalmi helyzetéről; Kesz­tyűs • Lajos, nagyközségi szakszervezeti titkár a Szel­lőzőművek 3. sz. gyáregysé­gének munkájáról tájékoz­tatta a részvevőket. Frontó András, az MHSZ megyei titkára pedig értékelte a honvédelmi oktatás és kép­zés tapasztalatait, külön is elemezve az egyes szakágak eddigi eredményeit. —y —n „Műemlékvédelem” Medgyesegyházán Medgyesegyházán és Bán- kúton nincs olyan épület, melyet műemlék, vagy mű­emlék-jellegű épületként tar­tanának nyilván, ennek elle­nére a nagyközségi tanács elhatározta, hogy a község arculatát meghatározó régi lakóépületeket tanácsi véde­lem alá helyezi. Ezt az el­határozást tanácsi rendelet formájában érvényesítik, fel­sorolva a védettéi nyilvání­tott házakat. Ezek: az Úttö­rő utca 10., 17. és 18., a Rá­kóczi utca 12., a Damjanich utca 15., 53. és az Arany Já­nos utca 45. számú ház. A rendeletben azt is közzétet­ték, hogy a védett épületek környezetében csak a karak­tertervek jellegéhez igazodó épületeket lehet felépíteni. A nagyközség a 149-es és 521-es helyrajzi számú tel­kén épült templomok, vala­mint a bánkúti kápolna is a tanácsi védelemben részesül. Munka-szabadnap Egyik művelődési házunk vezetőjét a közelmúltban, va­sárnap akartam felkeresni. Az idő sürgetett, a hétfő már késő volt. Üzenet várt péntek délután a szerkesztőségben: vagy aznap, vagy hétfőn vár... Érveit el kellett fogad­jam; családja van, nincs kire bízza a gyerekeket hét végén. Más. Óvodai szülői értekezleten társadalmi munkára in­vitálták a szülőket. „Előbb a szombatra gondoltam — mondta az óvónő —, de az annyi mindenre kell. Legyen inkább péntek délután.” Mindez két okból is elgondolkodtató. Először is felvető­dik a kérdés: mi mindenre kell a szombat délután, ha úgy tetszik, a hét vége? Mosás, főzés, takarítás, harmadik mű­szak, fusi, gmk... A felsorolásban — sajnos — az esetek többségében utolsó helyre kerül a pihenés, a felüdülés, a kikapcsolódás, a szórakozás, az önművelésről nem Is be­szélve. Elődeink megadták a módját, ha nagyobb munkát fe­jeztek be. Szüreti bál, aratóbál... így volt teljes az ese­ménysor. És manapság? Talán nem dolgozunk annyit? Vagy csak egyszerűen nincs szükségünk hétköznapi küz­delmeinket ilyen, jó hangulatú, közösségi megmozdulások­kal megkoronázni? Legyen! De, hogy még a pihenésre is sajnáljuk az időt... A másik kérdés persze az, hogy ha egy falusi művelő­dési ház vezetője nem ér rá vasárnap, ilyen-olyan okok miatt — vagy csak egyszerűen azért, mert a vasárnap ne­ki is vasárnap —, akkor hol kapcsolódjanak ki azok, akik valóban erre szánnák hétvégéjüket? A választék nem túl nagy... És ha a kocsmáros is megmakacsolná magát? (Nem nagyon bánnám.) Elvégre neki is hétvége a hét vége... És még egy kérdésem lenne: a péntek — tessék monda­ni — nem munkanap? Akkor hát hogyan jöthetnénk ösz- sze társadalmi munkára kora délután? Vagy szabadságot vesz ki az a néhány ember, aki jelentkezett? De hát a sza­badság ideje alatt ki kívánhatja, hogy dolgozzanak? Kell az idő mosni, főzni... Vagy még mindig előfordulhat, hogy valaki szabad idejét feláldozza másokért? N. Á. Nyári játékok után Dandin György a Jókai színházban Dandin Györgynek egyszer sem sikerül igazát bebizonyíta­ni, Harkányi János és Ferenczi Krisztina az előadás egyik jelenetében Fotó: Gál Edit A Dandin György nyári színházi bemutatója Békés­csabán a városi tanács ud­varán nem sikerült olyan jó­ra, hogy a kőszínházi elő- „ adásra is becsalogassa a kö­zönséget. Pedig hát más a szabadtéri és más a benti produkció, s akik júliusban „feladták”, mert a hátsó so­rokban egyszerűen nem ér­tették, mit mondanak a szí­nészek, most bepótolhatnák, amit elmulasztottak. Csak­hogy nem sokat mulasztot­tak ... „A jó színmű hatása olyan — olvasom Illyés Gyulánál —, mint a jó orvosságé, ere­je igazán csak másnap, har­madnap jelentkezik, s éve­kig, életünk végéig tart, bár ha azonközben, amikor ma­gunkba fogadtuk, tán arciz­munk sem rándult, sőt, kel­lemetlenséget, kesernyés ízt érzünk. Moliére nagysága, hogy az erősítő, amit nyújt, rögtön kellemes érzést kelt, és ha­tása kimeríthetetlen, soká, íme már évszázadok óta tart, s századokig fog tartani. Írók légiója tanulta tőle ezt a művészetet. Párban Shakespeare-rel, mindmáig ő e műfaj mestere. Shakes­peare költőibb, olvasmányo­sabb, Moliére köznapibb, színpadszerűbb. Szövegét úgy élvezzük igázán, ha alakjait azonnyomban ma­gunk elé képzeljük, s agyunk kis színpadán pillanatról pil­lanatra követjük mozgásu­kat.” Olvasom Illyés Gyulát, el­jött a másnap,' a harmad­nap, sőt, a nyári előadás óta sok hét telt el, de ha bármi hatásról beszélhetek, azok még mindig az olvasott, vagy más színpadokon lá­tott Moliére-rel kapcsolato­sak — de nem Mihályfy Sán­dor békéscsabai rendezésé­vel. Pedig a francia komé­dia klasszikusa Shakespeare- nél „köznapibb, színpadsze­rűbb”, éles szemű, szellemes és modern, mondandójában az idő múlásával sem fakul az igaz és az emberi szó fé­nye, nem tompulnak jogos bírálatának élei, ítéletei kö­ré nem gyülekeznek kérdő­jelek. És Moliére — nem hiába volt maga is színész, színigazgató, házi szerző! — figurái színpadra, játékra születtek. Olvasom Illyés Gyulát, s próbálom újra meg újra „agyam kis színpadán” el­képzelni és követni a zenés komédia alakjait. Próbálom, de nem sok sikerrel. Be kell vallanom, már az előadás (most már kizárólag a ben­tiről beszélek) alatt is elég­gé nehezemre esett a dolog. S nem azért, mert a szerep­lők bent is igyekeztek „be­játszani” a színházat, be­vonni a mozgásterükbe kör­ben a páholyokat, a nézőte­ret, vagyis nem csak a szín­padot, hanem az egész szín­házat betölteni a játékkal, a közönséget is bevonni a mó­kába, a happeningbe. Ezt nem kifogásolom; sőt, sze­rencsés rendezői ötletnek tartom. Bár az ilyen jelene­tekkor olyan érzésem tá­madt, hogv teljesen kiürült a színpad. Vagyis jó az, ha tágul a mozgástér, s nem csak a színpadra korlátozó­dik a játék. De nem jó, ha az egész játék lemegy a né­zőtérre, és közben teljesen üresen hagyja a színpadot. Mégis, nem a nagyobb tér, a távolság „bejátszása” tet­te, hogy a nézőnek nehezére esett az alakokat követni, sokkal inkább az alakok színtelensége, jellegtelensé- ge, az a csalódás, hogy Har­kányi Jánoson kívül szinte senki nem nyújtott semmi említésre méltót, élményt pedig végképp nőm. Egye­dül Harkányira kell itt (lehe­tett) odafigyelni, Dandin mozgását, életét, kínlódását, bűnhődését, amiért pénzéért nemcsak nemesi címet, ha­nem szerelmet is akart, meg­aláztatásait és megalkuvá­sát (alkalmazkodását?) lehe­tett (volt érdemes) követni. Ettől lehet, hogy ma is egye­dül az ő alakját tudom el­képzelni. S hogy a moliére-i komédia általa olykor in­kább tragikussá erősödött, mintsem megnevettetett vol­na. Ferenczi Krisztina Angyal­kájának nem tudtam elhin­ni, hogy a rangon aluli há­zasság helyett, amelybe be- lekényszerítették, s a férfi helyett, akihez semmi köze, olyan társra vágyik, akinek ő kell, s nem a neve, nem a rangja, olyat akar, aki sze­reti és akit szerethet. Sem­mit nem tudtam elhinni, mert ez az Angyalka nem volt kedves, nem volt bájos, nem volt vonzó, szikrázó, nem volt érdekes. Nem ra­gyogott, mikor örült, és nem szúrt, amikor ravaszul túl­járt mások eszén. S ugyan­így nem tudtam elhinni csá­bítójának sem, hogy neki fontos és kell ez a hölgy, mert Hodu József Klitan- derje sem élt a színpadon, nem lelkesedett, és nem küz­dött Angyalka kegyeiért, csak evett folyton. Hogy mi­ért e pótcselekvés? Nem tu­dom. Hit, szenvedély és felelős­ség. Vagy van ezen kívül valami más is, ami jobban jellemezhetné az igazi mo­liére-i figurákat? Talán annyi még, hogy elevenek és mulattatnak: I Tartuffe, A fösvény, Úrhatnám polgár, Mizantróp, Képzelt beteg, Botcsinálta doktor, Kényes- kedők... és az igazi Dandin György. Niedzielsky Katalin Tűz — tizenöt percig Szeghalomtól külön tábla igazít útba; hol találjuk a tűzoltógyakorlaton részt ve­vőket. A Szeghalmi Állami Gazdaság töviskesi kerületé­ben mintha már mindenki a helyén lenne. Csütörtökön délelőtt 11-re hirdették a gyakorlat kezdetét. Mi 10.35- kor már a helyszínen vol­tunk. Szerencsére. Mert há­romnegyed tizenegykor Ko­vács János alezredes, a tűz­oltóság megyei parancsnoka engedélyt kért Bleszity Já­nos alezredestől, a BM Tűz­oltóság országos parancsno­kának általános helyettesé­től a program ismertetésére. Megtudtuk, hogy egy kiemelt gyakorlatnak lehetünk ré­szesei, . amelyen 127 állami tűzoltó és 16 speciális gép­jármű vesz részt. A cél, hogy az állomány tagjai a felsze­relések, oltóanyagok alkal­mazását gyakorolják. Hang­súlyozta, hogy az akcióval a személyi állomány pszichi­kai és fizikai felkészítését is célozzák... Fábián Gábor alezredes el­mondta, hogy a gyakorlópá­lyán 70 X 20 méteres védő­gödörben 90 köbméter tűz­veszélyes folyadék szolgálja a tűzgóc kialakítását. S hogy miért ez a nagy gyakorlat? Köztudott, hogy megyénk szinte minden zugában olaj- és földgázlelőhely található. Nem hátrány tehát, ha tűz­oltóink gyakorolják veszély esetére ezek megfékezését. A tűz fészkéül szolgáló gödör­től 200 méterre lehettünk. Közelebb természetesen csak a „szkafanderbe” öltö­zött tűzoltók ténykedhettek. A napsugár sütötte ezüstszí­nű hővédő ruhában lévők akárha a holdon járnának. Misztikus hatást keltettek. „Harcra készen” a parancs­ra vártak. A tűzfészektől tá­vol sorakoztak fel a tűzoltó­kocsik, amelyek a porral és a habbal oltást biztosították. Tizenegy óra 7 perckor tűzkígyó futott, hogy lángra lobbantsa az 1400 négyzet- méteres gödörben levő tűz­veszélyes folyadékot. Pilla­natok teltek csak el a láng­szkafanderben” a tűzoltók Fotó: Kovács Erzsébet nyelv megpillantásától, a ha­talmas füst- és tűzcsóva megjelenéséig. Mintha egy óriási szellem szabadult vol­na ki a palackból. A látvány csodálatos és félelmetes volt. 200 méteren szállt, gomoly- gott a vastag, fekete füst. Közte 80 méter magasságban vörösen izzottak a lángnyel­vek, amit fehér porral már több irányból „bombáztak” a tűzoltók. Fábián alezredes mellettem nagy látószögű géppel fényképezett, miköz­ben elmondta, hogy az égés­nél óriási hő szabadul fel. Az ezer Celsius-fok hőmér­séklet elviselésére öltöztek hővédő ruhába a tűzközel- ben lévők. A gyakorlatba csak a me­gyei tűzoltóegységeket von­ták be. A biztonság kedvé­ért viszont két társmegyétől egy porral oltó és egy hab­bal oltó speciális gépkocsit kértek kölcsön. A tervezett tűzoltási idő 15 perc volt. A tüzet másodperc pontossággal 15 perc alatt oltották el. Béla Vall 200 méter magasan gomolyog a füst...

Next

/
Oldalképek
Tartalom