Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. SZEPTEMBER 18., PÉNTEK Ára: 1,80 forint XLII. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM Folytatta munkáját az Országgyűlés Tegnap délelőtt a Parlamentben folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács el­nöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette: valamennyi kép­viselő megkapta a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottság ülésén megtárgyalt ja­vaslatok jegyzékét. Az ebben szereplő — az általános for­galmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyában benyújtott — indítvá­nyokkal a javaslatot tevő képviselők, a bizottság és a kormány egyetértenek. Az előterjesztés tartalmaz két olyan indítványt is, amelyet a bizottságok elvetettek, de a kép­viselők továbbra is fenntartják javaslatukat. Ezenkívül az Országgyűlés elnökének további két képviselő jelezte: élni kíván azzal a jogával, hogy az általa benyújtott javasla­tot a Parlament megtárgyalja. Vila a kormányprogramról Ezután a kormány munka­program-tervezete feletti vi­tában Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter szólalt fel. A mezőgazdaság munka- programja — amely szerve­sen kapcsolódik a kormá­nyéhoz — az ágazat ered­ményeire épül. Ugyanakkor számot vet azokkal a külső és belső folyamatokkal is, amelyek kedvezőtlenül ha­tottak az élelmiszer-terme­lésre — mondotta a mi­niszter, majd így folytatta: — A verseny éleződése a külpiacon, a több éve tartó aszály, a szakmai munka hiányosságai, a gazdálkodás feltételeinek szigorodása fel­színre hozták a gyengesége­ket. Ugyanakkor a mező- gazdaság dolgozói számára fontos és biztató, hogy mun­kájukra, az ágazat termé­keire nagyobb szükség van most, mint valaha. További, ám a mainál gazdaságosabb, magas minőségi követelmé­nyeknek megfelelő, dinami­kus és szelektív termelésnö­vekedést vár tőlük a társa­dalom. Váncsa Jenő azzal zárta beszédét: a párt ma is irányt mutató agrárpolitikája, a sok százezer tsz-tag, háztáji gazda, állami gazdasági és élelmiszeripari dolgozó alko­tóereje biztosíték arra, hogy az ágazat dolgozói végre­hajtják a megújhodásból, a kormány munkaprogramjá­ból rájuk háruló feladatokat. Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vk.), a Nógrád Me­gyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szereplő elgondolások megvalósításá­hoz több feltétel egyidejű megteremtésére van szükség. Bíró Miklós (Szabolcs- Szatmár m., 11. vk.), a Ma­gyar Optikai Művek máté­szalkai gyáregységének igaz­gatója kiemelte: mélyre ha­tó viták után az ipari veze­tés rendszerszemléletű, a fej­lesztéseket és visszafejleszté­seket meghatározó, ezek kon­zekvenciáit vállaló elképze­léseket dolgozott ki. Lestárné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a fővá­rosi Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézet fő­igazgató-helyettes főorvosa felhívta a figyelmet arra a fontos politikai követel­ményre, hogy minden lehe­tő eszközzel törekedni kell a növekvő társadalmi feszült­ségek mérséklésére. Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között a gazdaság lehetőségeit, a ter­melő kapacitások kihaszná­lását akadályozó jelenségek­re hívta fel a figyelmet, majd az adóreformmal kap­csolatban tett különféle ja­vaslatokat. Antal Ferenc (Veszprém m„ 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgatóhelyettese megállapította: a program­ban meghatározottak jelen­tősége alighanem túlzás nél­kül megfelel annak a fel­adatnak, amikor a háború után az új pénzt, a forintot kellett megteremteni. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Óz­di Kohászati Üzemek vezér- igazgatója felszólalásában történelmi jelentőségűnek ítélte a népgazdaság, illetve a társadalom stabilizációját szolgáló programot. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereske­delmi Kamara főosztályve­zetője kifejezve egyetértését a kormány munkaprogram­jával, javasolta, hogy a sta­bilizációs időszakban az éves költségvetések tárgyalásával egy időben kerüljön az Or­szággyűlés elé a Miniszter- tanács operatív, éves szintű munkaprogramja. Lakatos László (Győr-Sop- ron m., 4. vk.), a Győr-Sop- ron Megyei Pártbizottság el­ső titkára javasolta a kor­mánynak az új vállalatirá­nyítási rendszer egyes ré­szeinek alapos elemzését. Szarvas Andrásné (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai Unicon Ruhagyár meo-cso- portvezetője szólalt fel. (Fel­szólalását a 3. oldalon kö­zöljük.) Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a Bonyhádi -Pannó­nia Tsz elnöke szűkebb ha­zája választópolgárainak vé­leményét tolmácsolva a fő- munkaidőben végzett munka nagyobb megbecsülését szor­galmazta, a továbbiak­ban pedig a mezőgazdaság­nak a stabilizációs időszak­ra vonatkozó célkitűzéseiről szólt részletesen. Szirtesné dr. Tomsits Eri­kaJ (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem II. számú gyer­mekklinikájának tanárse­gédje kifejtette: — Korábban sokszor tet­tük fel magunknak azt a kérdést; hogy gazdasági gondjaink megoldásában ra­dikális kúrára vagy szolid kezelésre van-e szükség. 1968-at követően, ahogy a gondok halmozódtak, s leg­többször a szolid kezelést választottuk. A kormány­programból és a miniszter- elnöki expozéból is kiderült, hogy most mélyebbre kell hatolnunk, oki kezeléshez kell folyamodnunk, még ak­kor is, ha ez sok fájdalom­mal jár. Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.), azí Ercsi Cukorgyár osztályvezetője hozzászólásá­ban néhány statisztikai adat felsorolásával illusztrálta a magyar gazdaság helyzetéta nemzetközi rangsorolásban. Kulcsár Sándor (Komárom m., 1. vk.), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsá­nak vezető titkára arról szá­molt be, hogy a választópol­gárok és a megyék szakszer­vezeti tagsága körében a kormányzat eddigi lépései, törekvései — a korábbinál szélesebb konzultáció, a tár­sadalmi jelzésekre történő reagálás, a rugalmasság és az önkritika erősöcjpse — kedvező fogadtatásra talál­tak. Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az Egri Finomszerel,- vénygyár vezérigazgatója ki­fejtette: a stabilizációs prog­ram sikeres megvalósítása nem engedi meg, hogy a fel­adatok végrehajtásakor meg­tűrjük a következetlenséget, azt, hogy parciális érdekeket népgazdasági érdekekként tüntessenek fel. Morvay László (Budapest, 53. vk.), az Olajipari Fővál­lalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke be­vezetőben a kőolaj-feldolgo­zó ipar tevékenységéről szólt. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat Bala­toni Igazgatóságának igazga­tója az idegenforgalom gaz­dasági jelentőségét néhány kevéssé ismert ténnyel érzé­keltette felszólalásában, s ennek megfelelően az ágazat fejlesztése mellett érvelt. Nagy László (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 76. vk.), a Krasznokvajdai Bástya Ter­melőszövetkezet elnöke sze­rint ahhoz, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek a prog­ramban támasztott maga­sabb követelményeknek megfeleljenek, nélkülözhe­tetlen a feltételek egyértel­mű meghatározása. Novák Lajos (Szabolcs- Szatmár m., 2. vk.), a Fém­munkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője kérdéssel kezdte felszólalását: mi a garancia arra, hogy a nagy elszántságról, eltökéltségről tanúskodó munkaprogram megvalósul? A válasszal sem késlekedett: garancia csak egy létezik, ha minden ma­gyar állampolgár jól elsajá­títja e fogalmakat: rend, fe­gyelem, tisztesség. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a Váci Cement- és Mészművek vezérigazgatója a foglalkoztatáspolitikáról szólva hangsúlyozta: nem szabad alábecsülni azoknak a munkásoknak a számát, akiket a keresetszabályozás megszüntetése hátrányosan érint majd. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az Építőipari Gépe­sítő Vállalat pártbizottságá­nak titkára a program meg­(Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozik az Országgyűlés A Sarkadi Cukorgyárban 20 millió forintos beruházás ered­ményeként tavaly készült el az úgynevezett nyersoldali ve­zérlőközpont. Az ipari folyamatszervezés mellett az elektro­nikus táblákon állandóan figyelemmel kísérhető az automa­tikus berendezések működése. (Cukorgyári riportunkat la­punk 5. oldalán olvashatják) Kongresszusra készül a Magyar Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa óta. végzett munkáját tekintette át a szervezet országos vezetősé­ge tegnapi ülésén. A testület dr. Hantos János főtitkár szóbeli kiegészítése után megvitatta az ötévi munkát elemző beszámolót. Az országos vezetőség a szóbeli kiegészítést és a ja­vaslatokat figyelembe véve elfogadta a beszámolót és egyetértett azzal, hogy azt előterjesszék a szervezet VII. kongresszusán, amelyet ez év december 5-én tartanak. Az általános iskola helyzete, fejlesztésének feladatai A Békés Megyei Pedagó­giai Intézet szervezésében értekezletet tartottak tegnap délelőtt Békéscsabán az SZMT székházában me­gyénk szaktanácsadói. Az ér­tekezleten Az általános isko­la helyzete, fejlesztésének feladatai címmel előadást tartott dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályá­nak vezetője. Előadásának alapját a hasonló címmel ké­szített előterjesztés képezte. A nyolcvanas évek első fe­lében meghatározó módon befolyásolta az általános is­kola munkáját az iskolás ko­rú népesség számának növe­kedése. A tanulói létszám növekedését meghaladó ütemben nőtt 1980-tól a ve­szélyeztetettként nyilvántar­tottak aránya. A létszám- emelkedés mellett más gon­dok is növelték az iskolák terheit; jelentős szociális el­látási feladatokat vállaltak, 1970-hez képest több mint duplájára emelkedett az ét­keztetésben részesülő és a napközi otthoni ellátást igénybe vevő gyermekek aránya. Ugyanakkor talán a legnagyobb teher a tulajdon­képpen már az ötvenes évek legelejétől máig „cipelt” kró­nikus tanteremhiány, mely az általános iskola működé­si zavarainak- egyik alapvető oka. Az állandósult pedagó­gushiány is közrejátszik ab­ban, hogy az általános isko­la nem képes betölteni ma­radéktalanul funkcióit, a pá­lya elnőiesedett — mintegy 83 százaléka a pedagógusok­nak nő —, s egytized részük tartósan távol van (gyes, gyed). így a többiekre je­lentős többletmunka hárul. Az általános iskola műkö­dési zavarai az objektív fel­tételek tartós hiánya, illetve egyenlőtlen megoszlása mel­lett belső okokra is vissza­vezethető. Az 1970-es évek végén bevezetett nevelési­oktatási tervek sok tekintet­ben figyelmen kívül hagyták az általános iskola alapozó funkcióját, a gyerekek fej­lődésének sajátosságait, te­herbíró- és tűrőképességeit. Túlméretezett tananyaggal s maximalizmussal kell bir­kózniuk nap mint nap a gyerekeknek, miközben egy­re inkább a háttérbe szorul képességeik és készségeik fejlesztése. Figyelmeztető jel az is: egyré több a szemé­lyiségsérült gyerek, s ebben az illúzióktól terhelt, maxi­malista tantervek, követel­mények is közrejátszanak, egyéb okok mellett. A fejlesztés feladatai a ta­pasztalatokból adódnak. Az általános iskola kezdő szaka­szában sürgősen rendezni kell a nevelési-oktatási prob­lémákat, hiszen minden to­vábbhaladás feltétele itt ala­kulhat ki megfelelően. Min­denekelőtt az alapvető kész­ségek és képességek, első­sorban a nyelvi-kommuni­kációs képességek, a mate­matikai alapkészségek fej­lesztését kell megnyugtatóan megoldani, a követelmények differenciálása, kellő súlyo­zása mellett. Az előadó hangsúlyozta, korunk parancsa, hogy az általános iskolai követelmé­nyeket a realitásokhoz iga­zítsuk, leválasztva róla a hosszú évek során reá tapadt utópisztikus elképzeléseket. Délután a megyei könyv­tárban iskolaigazgatókkal, az oktatásügy megyei, városi irányítóival találkozott dr. Kelemen Elemér. A résztve­vők sok kérdést vetettek fel, de az írásos dokumentum leglényegesebb pontjaival egyetértettek, s a megújulás szükségességét hangsúlyoz­ták. P. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom