Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 20., csütörtök o „Barátokra leltünk itt Békéscsabán” Beszélgetés a finn testvérvárosi küldöttség vezetőjével A Mikkeliből érkezett háromtagú delegációt tegnap délelőtt hivatalában fogadta Aracki János, Békés Megye Tanácsának általános elnökhelyettese. Ezt megelőzően kértük meg Váltó Aho- lainent, a finn város tanácsának első elnökhelyettesét egy rövid interjúra. — Kérem, mutassa be néhány szóval városukat és önmagát! — Finnország délkeleti részén, a tóvidéken fekszik Mikkeli; az azonos elnevezésű megye székhelye. A 32 ezer lakosú kisvárosban az emberek többsége a szolgáltatásban és a kereskedelemben dolgozik. Az ipari ágazatokon belül a könnyűiparnak — különösen a textil- gyártásnak, és a fafeldolgozásnak van jelentősebb szerepe. Nagy gyáraink nincsenek, a legtöbb munkást foglalkoztató üzemben is csak ötszázan dolgoznak. Felsőfokú tanintézményeink nincsenek, és ez problémát is jelent, hiszen a közeli városok, egyetemei, főiskolái elcsábítják tőlünk a jól képzett fiatalokat. Azért, hogy szellemi tőke nálunk is maradjon, erőfeszítéseket teszünk a középfokú oktatás fejlesztésére. Magamról: „civilben” tanár vagyok, s olyan intézetben dolgoztam, ahol süketnéma gyerekekkel foglalkoznak. Jelenlegi beosztásomban 1984 óta dolgozom, s pártom — a szociáldemokrata párt — járási bizottságának elnöke, és a választmány szociáldemokrata csoportjának vezetője vagyok. Negyvenhat éves leszek, két fiam van. — Hogyan működik Finnországban — és elsősorban Mikkeliben — a városigazgatás? — A legfőbb törvényhozó testületünk a választmány (itteni szóhasználattal a tanács). ötvenegy tagját négy évre választják, s bármely politikai párt állíthat jelölteket. Ez a testület tagjai sorából alakítja meg a kilenctagú városigazgatási bizottságot, amely egyrészt javaslatokat készít elő a választmány számára, másrészt ellát végrehajtó feladatokat is. Ezen kívül előterjesztést tehetnek a választmánynál más (például energia, tűzvédelmi, egészség- ügyi) bizottságok is. — A választmány tagjai között milyen a pártállás szerinti megoszlás? — A szociáldemokrata pártnak 20, a nemzeti konzervatív pártnak 19, a többieknek pedig 2-3 képviselőjük van. A Finn Népi Demokratikus Szövetség néven működő kommunistáknak kettő. — Hogyan fogadták a lakók, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítettek 1981-ben Békéscsabával? — Finnországban az emberek élénken érdeklődnek az ilyen jellegű külhoni kapcsolatok iránt, és ezeket erősen szorgalmazzák a baráti társaságok is. Természetesen mi is szeretnénk, ha minél több testvérvárosunk lenne, ebben csak az anyagi lehetőségeink korlátoznak bennünket. A hagyományosan jó finn—magyar viszonyt példázza, hogy Békéscsaba az egyetlen testvérvárosunk, amely nem velünk szomszédos országban található. — Milyen benyomásokat szereztek Magyarországról, közelebbről Békéscsabáról, rövid itt-tartózkodásuk alatt? — Mindhárman először vagyunk az Önök országában. Barátainktól azonban, akik már jártak itt, sok jót hallottunk az itteni vendégszeretetről és a finom ételekről. Az a meleg fogadtatás, amelyben itt részesültünk, az emberek szeretete, kedvessége minden képzeletünket felülmúlta, ezért nagyon jól érezzük magunkat. B. Cs. Fotó: Fazekas Ferenc Piktúra és poézis Orosházán A kettő, mármint piktúra és poézis, ugyancsak jól megférnek egymás mellett, ki is tudja, hogy melyik volt előbb. Ügy hiszem, inkább úgy lehetett, hogy a kettő együtt született meg, mert az embereknek mindkettőre nagy szüksége van, még akkor is, ha néha a túlzottan gazdálkodáscentrikus világban mindez nem kap túl nagy előnyt. Ha hosszú távú az ilyen dolog, akkor ugyancsak baj is lehet, mert ez kiüresedéshez vezethet. A korszerű közművelődésnek éppen itt van nagy szerepe, amikor a kiüresedési folyamatot akarja *’ megállítani, vagy legalábbis mérsékelni. Mindez persze, kettős gond is, mert riem csupán a művészet szélesebb körű huma- nizáclós folyamatát kell jelentősen segítse, hanem az intézményrendszer funkcionálásához szükséges pénzügyi fékeket is ki kell iktassa valahogy, vagy súrlódási hatásukat oldani szükséges. Az orosházi Petőfi Sándor Művelődési Központ jó hagyományait követve, augusztusban is olyan programokat kinált, mint a 14-i festő-költő találkozó az érdeklődő közönséggel. A ház emeleti körgalériájában nyitotta meg Verasztó Antal orosházi költő Tóth Bálint grafikus és festő, az orosházi festőcsoport tagjának önálló kiállítását. Egy költői vallomás volt a megnyitó, amely vallomás folytatódott a tárlat megtekintése után, amelyet az orosházi Házigazda- sorozatok szakavatott értője és vezetője irányított. Koszorús Oszkár, s eljutottunk a képtől a versig, amit a legújabbaktól Verasztó Antal olvasott fel. Tóth Bálint, aki a 70-es évek közepétől fest, több díj birtokosa már, figyelemre méltót alkot grafikában, talán ez az erőssége, de han- j gulatában mindenképpen a festményeiből ragadott meg néhány. Szürrealista hatású képei, nagyon is mai ihleté- sűek, s ha a kifejezési mód sajátos eszközei nem is any- ; nyira egyéniek, hiszen a Salvador Dali-s hatástól kezdve sfok mindent ki lehetne mutatni, de van bennük egyéni íz. Ez az egyéni vonás pedig egy-két orosházi hangulatot Úgy elevenít meg, hogy ma- j radandó élménnyé lesz a látvány. Az alapéletélmény pedig leginkább a Szárazvirágok című képén nyer megfogalmazást, amikor a halott virágok újranövő gyökerei átdöfik élniakarásuk hatalmas vágyával a váza falát, éltető talajt keresve. A túlélés nagy vágya, a zártságból való menekülés erőfeszítése, j ami a nosztalgikus képek- j ben is megfogalmazást nyer, amelyeket mindenképpen érdemes megtekinteni. Hangulatosak, gondolkodtatóak a Koszorúárus, a Tükröződés és a Vak egér című képek is. —fb— Népművészek, népművelők kitüntetése A népművészet fejlesztése terén kifejtett munkásságuk, valamint eredményes népművelő munkájuk elismeréseként kilencen kapták meg idén a Népművészet Mestere és húszán a Kiváló Népművelő kitüntető címet.) öt közművelődési szakember tevékenységét Bessenyei György-emlékéremmel, négyét Móra Ferenc-emlék- éremmel, nyolcét Szabó Er- vin-emlékéremmel jutalmazták. A kitüntetéseket az alkotmány napja alkalmából megrendezett ünnepségen adták át tegnap a Néprajzi Múzeumban. Az eseményen Stark Antal művelődési minisztériumi államtitkár köszöntötte a kitüntetetteket. Beszédében kiemelte: népünk művelődésében, a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődésében az elmúlt | évtizedekben végbement történelmi léptékű változások ünnep táján különös hangsúlyt kapnak. Arra késztetnek bennünket, hogy még nagyobb felelősséget érezzünk hazánk, nemzetünk, tágabb és szűkebb környezetünk jövőjéért, és a kultúráért e jövő alakításában. A magyar nép számára a társadalmi, gazdasági felemelkedés nélkülözhetetlen eszköze a kultúra. Ebből következnek legfontosabb tennivalóink is: mindenekelőtt az, hogy a közművelődés eszközeivel is erősítsük a társadalmi, gazdasági megújulást, nemzeti egységünket. Még többet kell tennünk annak érdekében — hangsúlyozta az államtitkár —, hogy a művelődési otthonok, a múzeumok, a levéltárak, könyvtárak és más közművelődési intézmények a kultúra igazi otthonai legyenek, hogy tovább bővüljön a kulturális választék, és a lakosság méginkább magáénak érezze értékeinket. Különös figyelmet kell szentelni az ifjúság ügyének, körültekintően, reális követelményeket állítva eléjük, értelmes programot kínálva nekik, amelyben jól megfér az értelmet mozgató tudományos ismeret és az érzelmeket nemesítő művészet, népművészet — mondotta. Ezt követően az államtitkár átnyújtotta az elismeréseket. Az ünnepségen Ernőd Péter, a KISZ KB titkára húsz fiatal alkotó- és előadóművésznek adta át a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, az Országos Közművelődési Központ, a Népi Iparművészeti Tanács és a Népművészeti Egyesület által odaítélt, a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet. * * * Megyénkből, közművelődési tevékenysége elismeréseként, Varga András, a gvulai Erkel Ferenc Művelődési Központ igazgatója kapott Bessenyei György- emlékérmet, míg a Népművészet Ifjú Mestere címmel Kovács Géza békéscsabai fafaragót tüntették ki. Négy község „párbajozott” II kihívó: Bélmegyer Nem mindennapi vetélkedés színhelye volt augusztus 18-án Kamut, Murony, Tar- hos és Bélmegyer. A községi tanácsok, s persze a lakosság vizsgázott az alkalmi bírálóbizottság előtt... De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük az előzményeket. Bélmegyer különös kihívással fordult a másik három községhez egy esztendeje. Adjanak össze 20 ezer forintot, melyet egy év múlva a győztes község vehet át egy vándorzászló, s* egy serleg kíséretében. A szempontok a HNF korábbi. ..Teszántak arra, hogy végigjárják a négy települést. A tanácselnökök • negyed órát kaptak arra, hogy elmondják, milyen eredményeket értek el az elmúlt évben a „házuk táján”. Végül megszületett az eredmény, melyet a bizottság elnöke, a Békés Megyei Tanács pénzügyi osztályának vezetője, Kovács Mihály ismertetett. A dij, s a vándorzászló, valamint a serleg Tarhos lakosságát illeti. (Képünkön a község egy részlete.) Második Bélmegyer, harmadik Murony, negyedik gyük] szebbé községünket!” és a Vöröskereszt „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalmait ötvözték. Emellett a tanács tevékenységét, népességeltartó, -megtartó erejét is mérlegre tették ezen a napon. Kérdés volt az’ is, hogy őrzik meg falusi mivoltukat, hogyan védik környezetüket az itt élők. A négy község lakosságát — mint a 18-i körút is bizonyította — sikerült felrázni, megnyerni az ügynek. Nem hiába hangzott el a felhívás a falugyűléseken, s nem volt pusztába kiáltott szó a1 hangosbemondók felhívása sem a nemes vetélkedésre. Mindenki megtette a tőle telhetőt, így nem volt könnyű dolga a csaknem 30 tagú bírálóbizottságnak, amely a négy érdekelt település, a Békés Megyei Tanács, a Békési Városi Ta- hács, valamint a társadalmi szervek képviselőiből tevődött össze. Egy egész napot pedig Kamut lett, szoros versenyben, egy-egy pont eltéréssel. A versenyről a bizottság elnöke így nyilatkozott: „Szeretnénk, ha mozgalommá szélesedne ez az úttörő kezdeményezés, hiszen napjainkban sajnos1 csökken az ilyen mozgalmi jellegű ügyek varázsa. A bélmegye- rieknek sikerült mozgósítaniuk négy település lakosságát; tanácsait, összpontosítani tudták őket a jobb munkára, a környezet szebbé tételére. Arról nem is beszélve, hogy e vetélkedés résztvevői tanulhattak is, tapasztalatokat gyűjthettek, ötleteket szerezhettek egymástól .. . Jövőre egy esztendő fejlődését könnyebb lesz értékelni, ! mint most, hosszabb időszakét. Mert bízom benne, hogy — miként tervezik — évről évre összemérik eredményeiket e községek, esetleg mások is. Fotó: Fazekas Ferenc N megyei képviselőcsoport ülése (Folytatás az 1. oldalról) tációk fontosságára a véghajtása során fordítson na- rehajtás’során, és arra, hogy gyobb figyelmet a családok a programban szereplő kér- helyzetére, a gyermekneve- désekkel többet foglalkozás feltételeinek javítására, zon a tájékoztatás, mert va- a gazdaságilag elmaradott lós és álhírek keverednek a térségek fejlesztésére és a nem termelő beruházások megfontoltabb engedélyezésére. Elmondták azt is, hogy a lakosság körében nagy a félelem az új személyi jövedelemadóval szemben, elsősorban a bérből, fizetésből I élők körében. Hasonlóan fenntartásaik vannak a tervezett nyugdíjrendelet-mó- dosítással szemben, elsősorban a nyugdíjkorhatár emelése miatt. I A képviselők körültekintést kérnek a gazdaságtalanul termelő vállalatok felszámolásánál, különösen azokon a kistelepüléseken, ahol ezek jelentik az egyetlen foglalkoztatási lehetőséget. Az ilyen esetekben alternatívát nyújtó átképzésben viszont ne csak a nép- gazdasági, hanem a vállalati felelősség is érvényesül- : JönVégezetül felhívták a kormány figyelmét a tömegekkel való rendszeres konzulközvélemény tudatában. Sokan még most sincsenek tisztában például a valós gazdasági helyzettel, azzal, hogy hol, milyen gondjaink vannak, azok milyen mély- ségűek, és hogyan lehet rajtuk változtatni. A képviselők ugyanakkor azt is elmondták, hogy választóik határozott cselekvést várnak a kormánytól, s programja következetes végrehajtását. Az emberek zöme hangsúlyozta az egyik képviselő — nem vitatkozni akar és kibúvókat keresni, hanem termelni és annak hasznát élvezni. A kormányprogram-tervezet — melyet az Ország- gyűlés várhatóan az őszi ülésszakon vitat meg — vitájában elhangzott kérdésekre és észrevételekre Ka- polyi László válaszolt, és bejelentette, hogy a képviselőcsoport javaslatairól tájékoztatni fogja a Minisztertanácsot. Ä. Z. Dőlt betűvel filar »Síi v_ A mérleg Épp egy hónapja, hogy az államtitkár „megjelent” a képernyőn, és világos, logikus, azt is mondhatnám, hogy meggyőző magyarázatot adott az aznap bejelentett áremelésre. Volt azonban egy félmondata, amelynek hallatán a képernyő előtt ülők háromnegyede azt hitte, rosszul hall. A főváros és a vidék közötti energiaár-különbségre utalt, amely sokak számára azt sugallta, hogy — bár indokolatlannak tartja a különbséget — mégis, bizonyos politikai megfontolásból helyénvaló a fővárosi alacsonyabb ár. Gondolom az államtitkár ma már — mentesülve az akkori háládatlan feladat nyomasztó súlya alól — másképpen fogalmazna, különösen, ha tudná, mekkora szelet vetett a vidéken élőknek a fájdalmas félmondattal. A dohogás, az értetlenség ugyanis máig nem szűnt meg, úton-útfélen hallani az elégedetlen megjegyzéseket. Megnyugtató az ügyben, hogy nem a lényegen — az eltérő tarifák fennmaradásán — háborog a többség, hanem a lényegtelenen, a balul sikerült megjegyzésen. Legyünk tárgyilagosak. Az eltérő energiaárakat már évtizedek óta hurcoljuk magunkkal. Fájdalmassá akkor váltak, amikor vagy tíz éve egy radikális energiaár-rendezés (akkor még így hívták az áremelést) után a miniszter azt próbálta elhitetni a nem budapestiekkel, hogy az energia- hálózat kiépítésének magas költségeit kell vidéken a drágább energiaárakban megfizetni. Azt hiszem, maga a miniszter sem hitte el, amit mondott. (Azóta egyébként már más áll a tárca élén.) Mindenesetre arra „jó volt” a magyarázat, hogy a vidéki közvélemény ettől kezdve állandóan napirenden tartsa a témát. (Aligha hiszem, hogy van fájóbb pont vidéken, mint az eltérő energiaár. Bár azt is kevesen értik, miért alacsonyabb például a tömegközlekedési tarifa a fővárosban és a zöldség-gyümölcsár a Bos- nyákon.) Visszatérve az energiára, tulajdonképpen nem is azt teszik szóvá az emberek, hogy miért nem hozták azonos szintre az árakat. Értő, politizáló, „gazdaságul” tudó közvéleményünk világosan látja, hogy az ország helyzetét reálisan nézve ezt most nem is lehetett elvárni. De azt már igen, hogy az államtitkár, vagy valaki más sejtesse, hegy amint körülményeink engedik, ezt a semmivel sem magyarázható megkülönböztetést fokozatosan felszámolják. A történtekről nekem más is eszembe jut. Például az, hogy tévedéseink és hibáink az életkörülmények nehezedésével egyre szembetűnőbbek, és mind jobban fájnak. Itt van például a fűtőérték. Megvallom, mint állampolgár is, meg mint lapszerkesztő is, előre félek a fűtési idénytől. A gáz fűtőértékének változása és az ezt követő gázáremelkedés körüli cirkusz, a lapunkig csapó áldatlan viták miatt. A bizalmatlanság olyan tömege halmozódott itt már fel, amit azt hiszem, kiegyensúlyozott gázszolgáltatás esetén is évekre megterhelte a szolgáltató és a fogyasztó közötti viszonyt. Itt már senki sem hisz senkinek. Miért is hinne! Gazdasági kényszer szülte, vagy évekkel ezelőtt kialakult rossz gyakorlat, nem tudom, de tény, annyi ka- lóriás (joulos) a gáz, amennyinek a szolgáltató mondja. Vagyis az fizettet, aki méri. Csakhogy — képletesen mondva — ennek a mérlegnek nincs fogyasztó felőli oldala, mint a boltinak. Kár, mert a mérlegnek fontos szerepe van. Bizalmat kelt és nyíltságot fejez ki. A nyíltságra pedig ezekben a kis (?) dolgokban is akkora szükségünk van, mint a nagyokban. Már csak azért is, mert ebben az országban még mindig az egyenes, tiszta beszéd az egyik legfőbb mozgató erő. Sőt, hitele is van — mint a bolti mérlegnek.
