Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

1987. augusztus 3., hétfő---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------U Vasárnap a baromfitelepen Negyvennégymillió tojás — kilencvenmillió árbevétel (Folytatás az 1. oldalról) hogy éves árbevételünk 90 millió forint... A 44 millió tojást évente összesen 148 ezer tojótyúk „produkálja”. — Van-e lehetőségük a dolgozóknak arra, hogy ol­csó baromfihúshoz és tojás­hoz jussanak? — Természetesen. Egész évben 1,50-ért kapnak tojást és 40 forintért vehetnek meg egy tyúkot. Időközben a tojóházhoz érkezünk, ahol kellő cipó- fertőtlenítés után léphetek be. Éktelen kotkodácsolás fo­gad. 18 ezer tyúk fejezi ki nemtetszését az idegen lát­tán! — Ennyire megzavarja a szárnyasokat, ha nem isme­rik a látogatót? — Még arra is érzéke­nyek, ha a gondozónőjük nem ugyanabban a ruhában van, amit már megszoktak rajta ... Látja, ez az 1000 négyzetméteres tojóház tel­jesen automatizált. A gon­dozóknak csak arra van gondjuk, hogy a tojásokat kiszedjék. Egy épületben naponta 7-8 ezer gyűlik ösz- sze. Egy fiatalasszony kocsit tol maga előtt, amin papír tojástartók állnak húszasá­val. Zatykó Jánosné baromfi­gondozó. Mióta? — Ha jól számolok, tizen­egy éve. — Mit szól a családja, hogy a vasárnapot is mun­kával tölti? — Mit szólnának? Meg­szokták. — Hogy telik egy napja itt? — Hétre jövünk, és takar­mánnyal látjuk el a szár­nyasokat. Eltakarítjuk a trá­gyát, ellenőrizzük az ivóvi­zet, aztán naponta kétszer összeszedjük a tojásokat. Szerencsére minden auto­matizált, így „csak” a tojást szedjük kézzel. — Mennyire nehéz ez a munka? — A kívülállóknak úgy tűnik, a tojást összeszedni nem nagy dolog. Igen ám, csak 7-8 ezret naponta de­rékkal bírni, nem gyerekjá­ték, hisz az alsó sor a föld­től alig 20-30 centire van. És persze mindezt naponta kétszer ... Ma, vasárnap 1 órakor hazamegvünk, és hol­nap, hétfőn 7-kor kez­dünk .. . Nem túl sok a pi­henőidőm — gondolhatja . .. Uhljár Jánosné egy éve dolgozik a tojóházban. — Itt még valóban csak egy évet töltöttem, de húsz évvel ezelőtt a mezőgazda­sági szakiskolát végeztem el, így hát szakmába vág az, amivel foglalkozom, és amit szeretek is csinálni. Hogy vasárnap is bejárunk? A férjem ezért nem szól, mi­után ő is az állattenyésztés­ben dolgozik. Nem kell so­kat magyarázni, miért van szükség a vasárnapi munká­ra... Tudja . hogy van ez, minden megszokás dolga ... A tojásválogatóban 6-8 asszony dolgozik. Itt ugyan szombat, vasárnap legtöbb­ször áll a munka, de ha a szükség úgy hozza, bejön­nek az asszonyok. Hiába, az állattenyésztésben nem ismerik a vasár- és ünnep­napokat. Béla Vali Alkotók tábora Békésén Megyénk képzőművészei előtt jól ismert tény, hogy ilyenkor nyáron, augusztus­ban, Békésen alkotótábor nyílik. Szinte hihetetlen, hogy ezúttal már tizenkette­dik éve találkoznak évről évre a Körösök partján a városi művelődési központ szervezésében a hivatásos és amatőr képzőművészek. Ez idő alatt a műfajok és mű­vészek sokaságával barát­koztak e tájon, a lényeg azonban változatlan maradt, hogy a röpke két hét alatt ,alkotó közösséggé, egymást nevelő, tanuló művészi csa­pattá kovácsolődjanak, akik ide eljönnek. Sok új arcot látni évről évre, egyik em­ber hozza a másikat, de vannak, akiket a régiek kö­zül sem lehet elfeledni, lyen volt Gaburek Károly festőművész, aki sok tartal­mas évet töltött itt. Vagy Párzsa János az alapítók kö­zül. Sajnos, ők már eltávoz­tak az élők sorából. Alkotó­ereje teljében van viszont az amatőrből hivatásos kép­zőművésszé lett Várkonyi János, Vágréti János, Csuta György, akik maguk is résztvevői voltak, vagy je­lenleg is szervezői az alko­tótábornak. Szombaton, augusztus 1-én hivatalos megnyitó ünnep­ségen találkoztak a tábor színhelyén a békés-dánfoki kempingtáborban, ahol Gél- lén János, a városi tanács művelődési osztályának ve­zetőhelyettese köszöntötte a résztvevőket. Lóránt János festőművész, a tábor művé­szeti irányítója jubilál is, hiszen e tisztében az első évtizedet tudhatja maga mögött. Vass Csaba szob­rászművész a kő- és fafara­gással foglalkozóknak nyújt segítséget, Czár János pedig a fafaragás és a népi ipar­művészet tudoraként irányít­ja a munkát. A vasárnap már az elhelyezkedés, a honfoglalás, az első alkotói próbálkozások ideje volt. — Évről évre átöröklődik a tábor szelleme, ha néhány résztvevő változik is — mondja Lóránt János. — A fiataloknak a további sor­sukhoz jelent felkészítést az ittlét, a felnőtt amatőrök pe­dig olyan útmutatáshoz, anyagokhoz, technikák ki­próbálásához jutnak itt, ami­re egész évben nincs mód­juk. Az idén sok tanulmányt szeretnénk rajzoltatni a tá- borozókkal. A technikai le­hetőségek változatos műfajú- ak, modellünk is lesz. A Bé­kés megyeiek mellett eljött ide például Szalontay György bajai rajztanár, Pózna Mária tatabányai pe­dagógus, várjuk Velekey Jó­zsef budapesti festőművészt. A tábor létének fontos ré­sze, hogy az idén támogat bennünket anyagiakkal a bélmegyeri termelőszövetke­zet. Cserébe az övék lesz a művészek egy-egy alkotása. Czár Jánosék tavaly fara­gott monumentális, nagyon szép ülőalkalmatossága most a tábor motelének társalgó­ját díszíti. Az idén is lesik a feldolgozható fát, mi ke­rekedhet ki belőle. Előrelát­hatóan dolgoznak majd bú­zaszalmával, csuhával, egyéb természetes anyagokkal is. A jó humorú, energikus Já­nos bácsi ebben a szezonban hét tábort jár végig, ter­jesztve nehezen utánozható tudományát. Cziglédszky Ma­riann először van itt, ő a legfiatalabb. 16 éves békés- szentandrási gimnazista, a rajzolás szerelmese. Kossack Katalin keramikus a békés­csabai téglagyárban, tavaly a gyesen töltött napok után talált itt biztatást, jó közös­séget a munkájához, az idén ismerősként jött vissza. A békési alkotótábor lakói kö­zül néhányan hivatásos kép­zőművészek lettek, sokan kü­lönféle díjakat, elismeréseket kaptak, de a legtöbben meg­szállottságból, kedvtelésből tanulják a képzőművésze­tet. Mert így lesz teljes az életük . . . Zimmer frei — szoba kiadó Fizetővendég-szolgálat Gyulán Az idegenforgalom — tudom, ezzel sok újat nem mondunk — népgazdaságunkban egyre kiemelkedőbb szerephez jut, hiszen sokkal olcsóbban termeli ki a valutát, mint bárme­lyik ágazat. Az is közismert, hogy a turizmus fejlesztéséhez — többek között — a szálláshelyek számának gyors növelé­sére van szükség. Az utóbbi években — kiváltképp Buda­pesten — nagy tempóban kezdtek hozzá új szállodák építé­séhez. Emellett azonban egyre nagyobb az igény a jóval ol­csóbb motelek, kempingek, fizetővendég-szolgálati szobák iránt. Megyénk legkiemeltebb, leglátogatottabb üdülőköz­pontjában, Gyulán is szük­ség van ez utóbbiakra, hi­szen a két szálloda és a SZOT-, TOT-, illetve a vál­lalati üdülők nem győzik fogadni főidényben a ven­dégeket. A Várfürdő környékének utcáit barangoltuk be, kí­váncsiak voltunk, hogy ahol „Szoba kiadó, Zimmer frei”, ott milyen minőségű szolgál­tatásokra — és mennyiért — számíthatnak a szállást keresők. Diófa utca. Nagy családi ház, a kertben szépen gon­dozott virágok. A házigazda éppen locsol, amikor betop­panunk. — Sajnos, nincs kiadó szobám — tárja szét a kar­ját —, már augusztus köze­péig lefoglalták őket. — Ha lenne, mennyibe ke­rülne? — Mint mindenhol, ná­lunk is 120 forint egy éjsza­kára személyenként. * * * Két portával arrébb ismét próbálkozunk. Nem nagyon reménykedünk, hisz az ud­var tömve van nyugati rendszámú kocsikkal. — Már minden szoba fog­lalt, de van egy ismerősöm itt a közelben, akinek van szabad helye. Szívesen elkí­sérem magukat — mondja a tulajdonos. — Köszönjük, maradjon csak, majd másutt próbál­kozunk! — De, de, elmegyek — mondja, és már öltözik is. Kénytelenek vagyunk be­vallani, hogy csak írni aka­runk erről a témáról. * * * Harmadik kísérletünk már sikerrel járt. Egy idősebb hölgy mutatja meg az ízlé­sesen berendezett szobát. Nagy a tisztaság a konyhá­ban és a fürdőszobában is. Igazán sajnáljuk, hogy vé­gül is mégsem költözünk be. Rendíthetetlenül keresgé­lünk tovább, de mindössze egy házban kínálnak még helyet nekünk: száz forint­ba kerülne, de a fürdőszo­bát nem használhatnánk. — A strandon is lehet mosakodni — érvel flegmán a házigazda. Ezek után nem csoda, ha erre a szobára nincs jelentkező. * * * Másutt általában minden szoba foglalt volt, néhol azt kifogásolták, hogy túl rövid ideig maradnánk, mások pe­dig csak egy-két napra ad­ták volna ki. De találkoz­tunk olyan házigazdával is, akinek az nem tetszett, hogy magyarok vagyunk. — A külföldieket, főleg a nyugatnémeteket, jobban szeretem — vallja be kerte­lés nélkül. — Márkával fi­zetnek — s miközben mond­ja, csettint az ujjával —, s nem forinttal. * * * öles betűkkel hirdeti ma­gát a Nádas Motel. Beté­rünk ide is. — Nálunk van hely bő­ven — hallom meglepődve a vezető szavait. — Túl drága lenne? — Nem hinném, százötven forint egy éjszaka szemé­lyenként. Fogalmam sincs, miért ilyen gyér a forgal­munk. Eddig ez a leggyen­gébb idényünk. (Véletlenül értesültünk ar­ról, hogy mi lehet ennek az oka. Egy felháborodott ven­dég panaszolta: ő nem azért fizetett ki több száz forin­tot a szállásért, hogy azt is meghatározzák neki, mikor és hol kell papucsban jár­kálnia.) * * * Teljesen véletlenül bukka­nunk rá a Vár utcában a Márk kempingre, amely egy hatalmas udvarban üzemel. — Tessenek beljebb fá­radni, még tudunk helyet szorítani! — invitál kedve­sen a tulajdonos. — Köszönjük, de csak né­zelődünk. Hány sátor van most itt? Kissé bizalmatlanul tekint ránk. — Amennyit lát. — Akkor megszámolom. Miután tisztázzuk, hogy a kérdezősködésemből csak egy újságcikk lesz, meg­enyhül, és elmeséli a kem­ping születésének történe­tét. Szentendréről költöztek Gyulára a feleségével né­hány évvel ezelőtt. S azért vették meg ezt az akkor még leromlott állapotú házat, mert nagyon nagy udvara volt. Ezután fokozatosan szépítgették, alakítgatták a kempinget. A feleség a „fő­nök”, a férfi pedagógus, ő csak másodállásban segéd­kezik. — Hány órát dolgoznak egy nap? — 24-et. Nincs messze a lakásunk, de hetek óta nem jártunk otthon. Éjjelente alig alszunk, s akkor is ru­hában. — Mennyibe kerül egy éj­szaka? — Személyenként negyven forint, plusz ugyanennyit kell fizetni a sátrakért is. — A vendégeik meg van­nak elégedve? — Ügy gondolom, igen. A lehető legjobb szolgáltatáso­kat próbáljuk nyújtani ne­kik. Hadd mondjak erre egy példát: ha valaki éjszaka megbetegszik, beültetjük a kocsiba, és azonnal orvoshoz visszük. Az talán mindennél többet mond, hogy sokan rendszeresen visszajárnak hozzánk, és ez a kemping szerepel abban a brosúrá­ban, amelyben összeírták Európa legszínvonalasabb kempingjeit. * * * Igaza volt annak a gyulai szállodaportásnak, aki sze­rint a helységnévtábla alá nyugodtan ki lehetne füg­geszteni a „Megtelt” felira­tot. Azonban egy kis utána­járással, némi szerencsével még csúcsidényben is talál­hat magának szállást az ide­látogató vendég. Bundula Csaba Gyomaendröd jelene / ■ ■■ fii es jovoje Gyomaendröd 1982. január 1-gyel a két korábbi község, Gyoma és Endrőd egyesülésével jött létre. A nagyközség Békés megye északnyugati részén, a Hármas-Körös bal partján, a Budapest—Békéscsaba vasúti főútvonal mentén helyezkedik el. Vasúti és közúti csomópont, valamint ha­józható víziúttal is rendelkezik. A nagyközség közigazga­tási területe 30 ezer 394 hektár, Békés megyében a legna­gyobb, az ország városai között, Budapestet kivéve, az ötödik. Állandó lakónépessége több mint 17 ezer fő, az ország nagyközségei között a harmadik legnagyobb lélek­számú. A község politikai, társadalmi és gazdasági jelen­tőségét tekintve meghatározó szerepet tölt be a térségben. 1984. január 1-től Gyomaendröd városi jogú nagyközség lett és ezzel szerepköre tovább növekedett. Korábban a mezőgazdaság volt a meghatározó. Ipari és kereskedelmi tevékenység jelei már a XIX. század máso­dik felében feltűntek, de jeléntős fejlődés csak a felszaba­dulás után következett be. Ma az ipari és mezőgazdasági termelés azonos arányt képvisel, a további fejlődés irá­nya az ipari termelés növekedését eredményezi. Ipari ter­melésen belül a könnyűipar a jellemző. Ezek közül jelen­tős hagyományokkal rendelkezik a Kner Nyomda, az Énei, a kötőipari és szabóipari szövetkezet. Az ipari üzemek évi termelési értéke eléri az 1,5 milliárd forintot, amely­ből 330 millió forint értéket exportálnak, ezen belül a tő­kés export 100 millió forint. Mezőgazdasági üzemeink évi termelési értéke meghaladja az egymilliárd forintot. Tele­pülésünkön hat mezőgazdasági nagyüzem tevékenykedik, ebből négy termelőszövetkezet, egy állami gazdaság és egy halászati termelőszövetkezet. Mezőgazdaságunk fő termelési ágazatai a növénytermesztés és az állattenyész­tés. Az utóbbi években felgyorsult az infrastrukturális ága­zatok fejlődése. Jelentős fejlődés történt az elektromos energia ellátásában, a vízellátás teljes kiépítésében, szenny­víztisztító és -gerincvezeték megépítésében, a gázellátás megkezdésében. Az eredmények mellett azonban a telepü­lés népességmegtartó képessége növeléséhez feltétlenül szükséges új, magas képzettséget igénylő ipari munkahe­lyek létrehozása. Alapellátás területén kedvezőnek mondható a kereske­delem helyzete. Községünkben a kiskereskedelmi egységek szama 49, a vendéglátóegységeké 27. Az ezer lakosra jutó bolti alapterület 523 négyzetméter, vendéglátó-alapterület 295 négyzetméter. Ezzel a megyén belüli rangsorban a te­lepülések között a harmadik helyen vagyunk. Biztosított a megfelelő körzeti, fogorvosi, gyermekorvosi ellátás. Ezenkívül van a szakorvosi ellátás: szülészet-nő­gyógyászat, tüdőgondozó, belgyógyászat, szemészet, sebé­szet. Településünkön két gyógyszertár működik és üzemel egy mentőállomás. A jövőt illetően az ellátási színvonal további javítása érdekében tervezzük a „Liget-fürdőben” a reumatológiai, fizikoterápiás kezelés beindítását. A két, összesen 110 férőhelyes bölcsődében megfelelő körülmények között gondozzák a gyermekeket. Minden jo­gos igényt ki tudunk elégíteni, a férőhelyek kihasználtsága 90 százalékos. A bölcsődei körzetekkel azonos területi fel­osztással két önálló napközi otthonos óvoda működik, 94 százalékos férőhely-kihasználtság mellett. Az általános és középfokú oktatás helyzete községünkben jó. Települé­sünkön három általános iskola, egy gimnázium és szakkö­zépiskola, valamint két szakmunkásképző intézet műkö­dik. Az általános iskolai férőhelyek bővítésére a VII. öt­éves tervben egy 8 tantermes iskola építését kezdjük meg. Településünk fejlesztésének egyik jelentős eseménye a felújított és a napokban átadásra kerülő Katona József Művelődési Központ, mely lehetővé teszi színvonalasabb kulturális események megrendezését. Kulturális területen kiemelkedő értékű a Kner-életművet és a Békés megye nyomdaiparát bemutató nyomdaipari múzeum, amely az ország egyetlen ilyen szakági múzeuma. Országosan is elismert az ősparkban található termál­fürdő. Egyre népszerűbb és mind többen töltik szabad ide­jüket a Templom-zugi holtágon levő szabadstrandon. Az ideális pihenési lehetőség és a szép környezet vonzza a pi­henni vágyókat. A környezet szebbé tételét szolgálja a belterületi és üdülőkörzeti holtágak vízminőségének javí­tása. Az eddig elért eredmények az üzemek és a lakosság se­gítőkész áldozatvállalása, társadalmi támogatása nélkül nem lenne valóság, összességében az elmúlt tíz évben az üzemi és lakossági hozzájárulás, a településfejlesztő tár­sadalmi munka 90—100 millió forint értéket tesz ki. A jövőt illetően alapvető feladatunknak tekintjük a lakosság élet- és munkafeltételeinek, kulturális és műve­lődési lehetőségeinek, szociális helyzetének, kommunális ellátottságának további javítását. Ezen feladatok végrehaj­tásának keretében a már említetteken kívül tervezzük a gázvezeték, szennyvízhálózat és az útépítés folytatását, ’ OTP-lakások további építését, a tornaterem mielőbbi be­fejezését. Szolgáltatás területén a hiányszakmák megszün­tetését, a háztartási munkát megkönnyítő szolgáltatások bővítését, idős kordákról való gondoskodás érdekében az ÖNO-hálózat kiszélesítését. A nagyközségünk fejlesztésé­ben előttünk álló feladatok megvalósítása mindnyájunktól körültekintő, felelősségteljes munkát igényel. Ebben a munkában meghatározó a község vezetésének és a lakos­ságának a teljes egyetértése. Amikor megköszönöm a helyi szerveknek a település- fejlesztésben az eddigi együttműködést, a község lakossá­gának az önzetlen segítséget, kérek mindenkit, a jövőben is segítsék a község gyarapítását, a meglevő nehézségek és felmerülő akadályok elhárítása érdekében terveinket kö­zös eszmecserével alakítsuk, formáljuk közös feladataink megoldásában a megértést, támogatást. Szeretném, ha ez a megértés és együttműködés a jövőben is eredményesen szolgálná a település fejlesztését, az életünk és munkakö­rülményeink további javítását. Kőris György, az MSZMP városi jogú nagyközségi bizottságának \ első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom