Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
1087. augusztus 12., szerda o Munkásarcok Emberközelben az üzemvezető Hetek óta készültem a Zsilák Máriával folytatandó beszélgetésre. Esetleges találkozásunkat mindenki borúlátóan ítélte meg, és sikertelennek mondta már előre. Kevés beszédű, így tőle, magáról nagyon keveset tud meg az ember — mondták róla. Máshová meg hiába fordul, hiszen olyan fiatal. Csak a munkájának él, keveset tudnak róla a nagy- bánhegyesi emberek. Pedig igen gazdag ez a fiatal élet. Az első találkozásunk nem hozott megfelelő ismeret- anyagot. Elzárkózott, amikor említettem, hogy a Munkásarcok sorozatban szeretnénk feljegyezni nem mindennapi tevékenységét, életét, munkásságát. Mégiscsak jó volt, hogy másodszor is összejöttünk. Ekkor nyílt arccal és lélekkel ültünk egymással szemben. Szerénysége dióba zárt gyöngyöt őriz. A dió héja kemény és törékeny, de feltörni egyet jelentett volna a beszélgetés végével. S ebben az esetben szegényebbek lettünk volna egy olyan élet megismerésével, mint az övé, mely nem tipikus ugyan, de nagyon is különleges, legalábbis Nagybánhe- gyesen az. Kezdjük azzal, hogy a Zsilák család tősgyökeres nagy- bánhegyesi. Ennek megállapítása azért fontos, mert Nagybánhegyes lakosságának tekintélyes része a második világháborút követő években kicserélődött. Innen Csehszlovákiába települtek az emberek, onnan pedig többek között ide. Ma ennek már nyoma sincs a közéletben, a munkában. Persze, valamikor más volt a helyzet. A munka, az életkörülmények alakulása közelebb hozta itt is az embereket. Az évekig tartó elkülönülést az együvé tartozás váltotta fel. Emberi tekintélye a felvállalt és elvégzett munka szerint adatik mindenkinek. A tetteknek itt megvannak a legméltóbb helyei, így ember legyen a talpán, aki vezetni mer, még akkor is, ha nő az illető. Zsilák Mária a Nagybán- hegyesi Zalka Tsz tejüzemének vezetője. Az üzem zajától elhúzódva ülünk, egy csendes irodában. Kérem, hogy rövid életéből említsen olyan eseményeket, melyek hozzá oly közeliek. — Mit is mondjak? Fontos ez egyáltalán? — szeretne eltéríteni attól a gondolattól, hogy róla valaha is portré íródjon. — Bizony, fontos lenne megtudni, hogy életének ebben a fiatal szakaszában mi állt közel a pályaválasztó, Zsilák Máriához? — A csend lassan foszlányaira szakad, ahogyan beszélni kezd: — A munka, és az, hogy dolgozni szeretnék. Orosházán a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Onnan hazakerültem. Jelentkeztem a szövetkezetben. Felvettek, és egyenesen ide- küldtek a tejüzembe. Laboráns voltam. A felvásárolt tej minőségét, és a tejüzem készítményeit vizsgáltam. Érettségivel betanított munkásként dolgoztam. Tulajdonképpen itt tárult elém az életpályám lehetősége. Nagyon bíztam abban, hogy ez a tejüzem nem lesz tiszavirág életű. A magam részéről kerestem a módját annak, hogy mit tehetek én, az egyszerű laboráns az üzem fejlődéséért? Akkor KISZ-es voltam. Az ifjúsági szervezetben is beszédtéma volt ez a vállalkozás. Ott kaptam az első impulzusokat, melyek a tanulásra inspiráltak. A napi munka mellett, levelezőn elvégeztem a szegedi élelmiszeripari főiskolát. Üzemmérnöki diplomát szereztem. De ez nem volt elegendő, mert a tejipari szakból külön is diplomáztam, így most már szaküzemmérnök vagyok. Az üzemi munkát jelentő vezetői terhek sokasodtak a vállamon. Végigjártam az összes lehetséges munkahelyeket. A laboránsból művezető, majd főművezető, és most, január elsejétől üzemvezető lettem. — Elégedett-e helyzetével, beosztásával? — Mindennel elégedett vagyok, csak a magam fel- készültségével nem. Az élelmiszeriparról, közelebbről a tej szakmáról még sok mindent nem tudok. Szeretném a rám bízott munkát még több és jobb eredménnyel ellátni. Ehhez tejmérnöki diplomát szeretnék szerezni. A Budapesti Kertészeti Egyetemen ez év őszétől indul egy ilyen továbbtanulási lehetőség, de erről én már lemaradtam. Későn szereztem róla tudomást, későn jelentkeztem. De jövőre remélem, felvesznek, és akkor még sok mindent megtudok, megtanulok, amire az üzemnek tőlem szüksége lehet. A nagybánhegyesi tejüzemben 240-en dolgoznak, többségük nő. Az idén átvették a gyopárosi tejüzemet, s így most már 45—50 millió liter tejet dolgoznak fel évente. Valamikor napi 20 ezer liter tejet vásároltak fel, és készítettek elő értékesítésre. A nagybánhegyesi tejüzem tehát kifejlődött. önálló gyártmányuk a túrórudi, a parenyicasajt, a sonkasajt, a Hajdú-sajt. Most pedig a közkedvelt pa- renjdcasajtból tőkés export gyártását és értékesítését is tervezik. Hát eddig jutott ez a kicsinek indult üzem, mely csak azért nőhetett, fejlődhetett, mert hozzá elsősorban a személyi feltételek megteremtődtek. Ma senki sem vitatja, hogy ebben Zsilák Máriának szerepe volt. Szerény emberségét rokon- szenv és megértés kíséri. Halk szavát a dübögő és sistergő gépek között is jól hallják. Forró embersége olyan tiszta, mint az a hófehér köpeny, melyet nap, mint nap magára ölt. Munkatársainak többsége nála idősebb, vagy egykorúak. Tisztelettel beszél azokról, akik az üzemben valamilyen munkát nagy odaadással végeznek. De őt is tisztelik, szeretik, becsülik, mindenki Marikázza. — Tudja, nagyon vigyáznunk kell erre az üzemre. Egyrészt azért, mert már 240-en, dolgozunk itt. Más-, részt az indulásnál nem jósoltak nekünk, mint szövetkezeti tejüzemnek hosszú életet. Harmadszor, gyártmányaink minőségével országos hírnévre tettünk szert. Egyes termékek egyedüli gyártói vagyunk. Tehát mi a felelősséget érezzük azért amit és ahogyan ügyködünk Nagy bánhegyesen, a Zalka Tsz-ben. Ezeknek a követelményeknek csak emberközelben vagyunk képesek megfelelni, mint mindennek, ami itt és az országban történik. Küzdő, törekvő emberek vagyunk, és nagyon szeretnénk nagyon jól csinálni azt, amit elkezdtünk. Hitünk, emberi tartásunk van minden tettünkben, és én tudom, hogy ezek a tettek az idők folyamán megfényesednek, ma viszont munkát, kenyeret, megélhetést jelentenek valameny- nyiünknek. D. K. EXPORTBÉRMUNKA. A Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete Kötegyánban telephelyet üzemeltet. A szépen berendezett varrodában már 26-an dolgoznak. Kis szériában ugyanazokat a termékeket állítják elő, mint a gyulai központi üzemben. A szövetkezet vezetése ezzel az üzemmel kívánt segítenia foglalkoztatási gondokkal küszködő, hátrányos helyzetű településen. A gyulaiak szerint a kötegyániak elsajátították a varrás tudományát, már exportra termelnek, részt vesznek a szövetkezet bérmunka-szerződéseinek teljesítésében. Ezekben a napokban — augusztus I—20-ig a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezet nyári szabadságát tölti. így Kötegyánban is elcsendesedett a varroda, hogy azután újraéledjen és termeljen. Fotó: D. K. Az elektronika szerepe a gazdasági fellendülésben Félévi eredmények a BHG békéscsabai gyáregységében Hazánkban az egy lakosra jutó elektronikai ipari termelés 1985-ben 170 USA-dollár volt fejenként. Ez az érték megfelel a mai világátlagnak. Mégsem lehetünk elégedettek, ha tudjuk, hogy ezt az eredményt az európai tőkés országok zöme már a hetvenes évek elején elérte, és jelenleg 400, az Egyesült Államok és Japán pedig a 750-800 USA-dollár fő körüli szinten tartanak. A távolodás csökkentésére ma már minden szocialista ország kiemelten támogatja az elektronikai ipart, ezen belül is a mikroelektronikát. Magyar viszonylatban az egyik legjelentősebb cég, mely a század első felétől kezdődően foglalkozott az elektronikával, a BHG elődje volt. A ma is nagyvállalatként számon tartott híradástechnikai vállalatnak megyénkben is működik gyára. Figyelembe véve az elektronikai ipar kiemelt szerepét hazánk gazdaságában, az idei esztendő első hat hónapjának eredményeiről kérdeztük Márton Józsefet, a BHG békéscsabai gyárának vezetőjét. — Idei tervünk a termelékenység növelésére épült. Ezen belül lényeges szerepet kapott az ütemezett, azaz a folyamatos munkafeltételek biztosítása. Az 1987-ben előirányzott 331 millió forintos termelési tervünkből az eltelt fél év során 160 millió forintot teljesítettünk. Ez a tervezett értéknek 48 százaléka. Az elért eredményt elfogadhatónak tekintjük, különösen, ha figyelembe vesz- szük azt a tényt, hogy az eredetileg elképzelt éves tervünket felülvizsgáltuk, és magasabbra emeltük a mércénket. A megrendelések növekedése lehetővé, egyben szükségessé is tette célkitűzéseink módosítását. — Mennyiben nőtt az elektronikai ipar volumene a békéscsabai gyár termelésnövekedésével, és mennyire reálisak a további elképzelések? — A békéscsabai és a hozzá tartozó battonyai üzem termelése elenyésző, t>a a BHG bruttó termeléséhez viszonyítunk, hiszen ez mindössze az egésznek 5 százaléka. Gyáregységi szinten azonban jelentős a növekmény, hiszen az idei tervünk 15 százalékkal több az 1986-osnál, amely szintén magasabb volt az azt megelőzőnél. A biztató piaci helyzet azt mutatja, hogy jövőre még tovább növelhetjük termelésünket. így évről évre fokozva bevételünket, már nagyvállalati szinten sem elhanyagolható az előállított értékünk. — A piacbővülés vajon tőkés kereskedelmi növekedést is jelent? — Lassan, de bővülnek a nyugati piacaink is. Legerősebb a kapcsolat a nyugatnémet Hirschmann céggel. Kezdetben kizárólag az ő alkatrészeikből szereltük ösz- sze a berendezéseket, ma egyre inkább szaporodnak a késztermékekben a hazailag előállított alkatrészek. Ennek révén évente mintegy 2,5 millió márka nettó bevételhez jut a BHG, melynek egy részét a mi üzemünk termelte meg. A szocialista exportunk az előállított termékek mintegy felére tehető. Ebből is kiemelendőek a Szovjetunióba szállítandó termékeink, melyek 2,4 millió rubel értéket képviselnek az idén. — Melyek a legkapósabb termékek? — Két jól exportálható termékünk is van, amit a békéscsabaiak állítanak elő. Az egyik a telefonközpontokat árammal ellátó berendezés, a másik pedig egy tv- vételtechnikai egység. Ez utóbbi a nagyközösségi antennarendszerek berendezése, azaz a kábeltelevíziózás technikai egysége. A Budapesten, Egerben és Pécsett felszerelt és jól működő rendszerek iránt nagy a kereslet, elsősorban a szovjet nagyvárosokban. — Folynak-e kísérletek a műholdról sugárzott műsorok, a satelitrendszerek vételére alkalmas antennák, technikai eszközök kifejlesztésére? — Kutatással, fejlesztéssel a gyár elsősorban nagyüzemi szinten foglalkozik. A helyi fejlesztő mérnökeink is Budapesthez tartoznak, így itt helyben nem alkotunk új berendezéseket. Véleményem szerint azonban a műholdas tv-adások megkezdése után — ami várhatóan két év —, ha nem is sorozatban, de bizonyára gyártunk majd ilyen berendezéseket. — Az elektronikai ipar, több más szakmához hasonlóan, igényli a jól képzett szakembereket. Mi a helyzet ezen a téren? — Szakembergárdánk biztosított, rendeződött most már az utánpótlás nevelésének kérdése is. Szakmunkás- tanulókkal szerződést kötünk, igy biztosítjuk be magunkat, hogy a költséges taníttatás után ne hagyják itt a vállalatot. Egyúttal megoldottuk a felnőttoktatást is. Legújabb elképzelésünk, hogy a betanított nődolgozóinknak szakmát adunk, amely, bizonyítvány azonban csak az üzemünk területén elfogadott. Ezáltal növeljük dolgozóink szakmai hozzáértését, ugyanakkor megakadályozzuk az elvándorlásukat. — A jól képzett, szorgalmasan dolgozó emberek mellett szükség van a gyár fejlesztésére, rekonstrukciójára is. Lesz rá lehetőség? — A békéscsabai gyárban jelenleg is folyik rekonstrukció. Korszerű raktárépület készül. Ezenkívül apró beruházásokat is végrehajtunk. Elsősorban a műanyag fröccsöntő technológiánkat kívánjuk bővíteni. Ezért három műanyag alkatrészt készítő gépet állítottunk üzembe. — Milyen hasznot várnak ezeknek a gépeknek a „termelésbe fogásától”? — Mint már említettem, a berendezésekhez szükséges alkatrészek közül szeretnénk mind több hazait alkalmazni. Ezek közül is néhányat saját magunk akarunk előállítani. A helyileg készült részegységek elősegítik a folyamatot, a termelékenyebb munkát, ugyanakkor, éppen a hőre lágyuló műanyagok üzemen belül történő előállításával jelentős összegeket takarítunk meg, kiváltva ezáltal a nagyon drága szállítási költségeket. tVVHUMMMMMV Az elektronizálás hazai célkitűzéseinek megvalósításához az elektronikai ipar közvetlen hasznosításra kerülő eszközökkel, berendezésekkel, műszerekkel és rendszerekkel járul hozzá. E kiemelt feladatának végrehajtásához szükség van az alkatrész- és részegységgyártás, ugyanakkor a berendezésgyártás egymásba épülő, összehangolt fejlesztésére is. Így az ésszerűen decentralizált vállalatok jól megtalálják helyüket az iparon belüli munkamegosztásban, melynek egyik stabil pontja a BHG békéscsabai gyára. Bacsa András A kábeltévé-főállomás részegységének forrasztása különösen precíz munkát igényel Fotó: Gál Edit
