Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
1987. augusztus 12., szerda o IZHiWmc*Ellenőrző kőrúton a Köjállal Leó a szemétben „Ne várd, hogy nagy lelkesedéssel fogadnak benneteket” — figyelmeztetett ismerősöm, amikor körútra indultam a Békés Megyei Köjál élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi osztályának vezetőjével, dr. Németh Irénnel. Valóban így történt: okkal, ok nélkül megszeppent, vagy túlzottan magabiztos emberek fogadtak. A hiányosságokra előfordult, hogy gyermeteg magyarázatokat kaptunk, s mintegy mellékesen megtudtuk, hogy a fő-fő befolyásos ember, országos vezető sógora, komája, jóbarátja az ellenőrzöttnek. Szakmai tudással, lelki rendithetetlenséggel, erős idegzettel kell rendelkeznie annak, aki a fogyasztók, a vendégek érdekében ellenőriz, vigyáz az egészségünkre, vagy a zsebünkre. Nem ellenfelek állnak ilyenkor szemben egymással — megérti ezt a tisztes vendéglátós, kereskedő —, de bizony a busás haszon reménye, az emberi felelőtlenség, rendetlenség feledtetheti a szabályokat, rendeleteket. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát élelmiszermintaboltja külsőleg harmonikusan illeszkedik a község hasonló szépségű, műemlék jellegű épületei közé. Csütörtökön délelőtt nincs nagv forgalom a boltban, nagyobb a nyüzsgés az üzletvezető apró irodájában. Jelentkeznek a megrendelők, érkezik az áru, cseng a telefon. Várunk, amíg észrevesznek bennünket. Látogatóköpenyt kérünk, s Angyal Imréné vezetőhelyettes kíséretében körbejárjuk a boltot. Indulnánk, ha tudnánk, de az amúgy is szűk folyosón ládák, üvegek egymás hegyén- hátán. Ezeket kerülgetve eljutunk a büfé részlegig, ahol a konyhában egytálételeket is főznek. Bab- és bogrács- gulyás, no meg pogácsa, lán- gos készül itt. A mosogató- és főzőhelyiség patyolattiszta, csak úgy, mint a szakács néni. Készítményei láttán ^bizakodóan kordul az éhes ember gyomra. Birodalma határait átlépve, mintha más világba érkeztünk volna. A főorvosnő felnyitja a büfé hűtőládáját. Forró, lélegzetelállító pillanat. A jelenlevőknek olyan melege lehet, mint korábban a jégkrémnek, amelyet visszafagva^z- tani a mélyhűtött zöldség közé nyomtak ide. — Elromlott egy hűtőládánk, javítják, nem volt hová tegyük az árut — kap-' juk a magyarázatot. — Egyébként úgysem viszik el a vevők, ami eldeformálódott. — Akkor miért gyűjtötték ide? A jégkrémet, a fagylaltot nem szabad visszafagyasztani, ez emberi fogyasztásra alkalmatlan. Tessék kidobni. Egy másik hűtőládában húsokkal osztja meg a helyet a Leó. Szemétbe kerül százhatvannégy darab gyanús jégkrém. A bolt eladóterében levő hűtővitrinben békésen egymás mellett hever a mélyhűtött hamburger és a sárgarépa, a csirke, a zöldségféle és a mái. „ösz- szekeverik a vevők.” Megfagyott, kiolvadt vérnyomok tarkítják a hűtőt. A tejtermékek között lejárt fogyasztási határidejű karamellás tej és joghurt, teljesen olvashatatlan garanciájú zacskós tej. Nyáron a tejtermékek csupán egy napig fogyaszthatok. A zöldségespulton sáros, túlérett paradicsom, nyomott zöldpaprikák. „Gyorsan romlik az áru — halljuk. — Sokfelé árulnak dinnyét, nehezen fogy, még drága is.” — A szállítóktól elkérik a permetezési naplót? — kérdi a főorvosnő. — Csak bizonyos idő eltelte után forgalmazható a zöldség- és gyümölcsféle. A válasz nem igazán egyértelmű. Tovább nézelődünk. — Ez az üzlet sokkal kisebb forgalomhoz méretezett — szól kalauzunk. — Nem férünk el, az árut nincs hol tárolni. Ez látszik is a raktárakban, az udvaron, a göngyölegtárolóban, sőt, még a szociális helyiségekben is. Mindent úgy és oda rámolnak a szállítók, ahol éppen hely van. Jobb szervezéssel, bizonyos, hogy nagyobb lehetne a rend és a tisztaság, s a hellyel is jobban tudnának gazdálkodni. (Eszembe jut az örökösen hallott panasz: „Nagy a vándorlás, a munkaerőhiány a kereskedelemben. Ezért nem merik figyelmeztetni a jobb munkavégzésre a rá- szolgálót. Mert veszi a kalapját, s Odébb áll.” így azonban a rendet szerető kereskedő, s a vásárló kénytelen-kelletlen elviseli a mások rendetlenségét.) Készül a jegyzőkönyv a látottakról. A főorvosnő tárgyilagos. A leírtakat, a feljegyzett hiányosságok pótlását később újra ellenőrzik. A Hotel Nonius is a kombinát tulajdona. Étterme, konyhája utunk következő állomása. Közeleg a dél, a kellemes étkezőhelyiségben szépen terített asztalok várják a betérő vendégeket. A mai napon csoportok nem jelezték érkezésüket. A konyhában a főorvosnő első pillantásra felméri a helyzetet. A hűtőszekrény külső fala fénylik a tisztaságtól, a szakácsnő és a felszolgálók ruhája hófehér. Embernek, ételnek, italnak, nyersanyagnak helye van és a helyén van. Bekukkantunk a hűtőládába, a nyers hús, a velő adagokra előkészítve, lefagyasztva. Nem érné váratlanul a vendéglátókat, ha bejelentés nélkül sokan érkeznének. A félkész, előkészített nyersanyagok előírás szerint tárolva, minden lefedve. — Egy-két napra vásárolunk előre, mert kicsi a helyünk, változó a forgalmunk — magyarázza a hotelvezető Nádaski Pál. — A szálloda háromcsillagos, az éttermünk másodosztályú. A vadászati szezonban legnagyobb a forgalmunk. Sajnos, a főutaktól elég távol esik Mezőhegyes. Ide főként a lovaglás és a vadászat megszállottjai jönnek, sok a visszajáró vendég a nyugati országokból is. Rendben vannak az egészségügyi könyvek. Gyorsan végzünk, itt még a legszigorúbb ellenőr sem találhat kivetnivalót. Nehezebb lett a dolgunk ezután. A medgyesegyházi Malom vendéglőben is munkában találjuk a szerződéses üzlet vezetőjét, Nyári Mihályt. Régi vendéglátós, nagy rutinnal, 30 éves gyakorlattal. Ebédidő után vagyunk, az étteremben már csak néhányan ülnek. A konyhában utómunkálatokat végeznek, takarításhoz készülődnek. Van is mit, az bizonyos. Tiszta köpenyt nem tudnak adni, éppen ma küldték mosásba mindet. Kár, hogy a süteményt takaró terítő itt maradt. A főorvosnő észrevételére kicserélik. A konyha ablakai, a tálaló kerete nem éppen „patyolatos”. A söntésben bizonytalan színű a csöpög- tetőtálca alja. A nyitott ajtókon zavartalanul szállon- ganak a legyek. — Éppen most készültünk a takarításhoz — tájékoztatnak bennünket. — Várjuk a festőket, a falakat is rendbe kell szedni. — No, az legalább jó alkalom lesz az általános nagytakarításhoz — állapítja meg Németh Irén. Fortyogó, bugyogó hang adja tudtunkra a mosogató- helyiségben és konyhában, hogy a szennyvíz „visszaköszön”. — Pedig most zsírtalanítottuk a rendszert. Akad szagolni- és !átni- való a hús- és szárazáruraktárakban. Kikerül egy nejlonzacskónyi dió is a szemétre, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ez a korábban veszteséges üzlet tavaly már némi nyereséget is hozott a Medgyesegyháza és Vidéke Áfésznek. Az átutazók, a helybeliek közül is jönnek vendégek, évente háromnégy műsoros estet is rendeznek itt. A szakmai hozzáértés mellett a vendéglő tisztasága is nagyobb figyelmet érdemel. „Fertőtlenítő nagytakarítás szükséges, a szennyvízTatai emlékek „Istenek” és „sámánok” körül táncoltunk Azok a fiatalok, akik a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló-tanácsának szervezésében részt kívántak venni egy művészeti táborban, érdeklődéssel és várakozással telve érkeztek meg Tatára. A lehető legnehezebben találtuk meg a Komárom megyei KISZ-bi- zottság „Szirmai István” Politikai Képzési Központját. Jobban már el sem „dughatták” volna. Ott indult az első „MÜ- ZSA”-tábor, amelynek ötlete — mint később megtudtuk — Turczi István íróban fogalmazódott meg először. Segítőtársai, akik elvállalták a különböző művészeti ágak megismertetését dióhéjban, főként a Művelődési Minisztérium munkatársai. Mi, fiatalok a film-, zene-, képző- és színházművészeti szekciók közül választhattunk. S bár felmerült az a probléma, hogy egyenlőtlen lesz a csoportosulás (majd száz fiatal az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett ide), mégis mindenki örömére arányosan eloszlott. A négy szekció hasonló tematikával indult: a . gyökereket” keresték. Nagy fába vágták fejszéjüket, mert nagyon nehéz közösen dolgozni, és külön belemélyedni egy kicsit az egyes művészetekbe. A „képzősök” feladata is igen nemesnek bizonyult. A festő- és grafikusművészekkel való beszélgetéseken kívül egy óriási szörnyet kellett építeniük. Mi, a színházi szekcióhoz tartozók többek között a színházművészet kultikus gyökereit kerestük, fölhasználva a primitívnek mondott népekről alkotott képünket, a tábor végére „ős- színházmontázst” készítettünk. Sokszor volt kitöltetlen időnk. Néha úgy éreztem, hogy egy hétig csak lézengek, és nem fontos a jelenlétem. Nem tetszett az elgondolás, hogy azonnal fogjunk bele olyan dologba, amelyről jóformán alig tudunk valamit. Itt most konkrétan a természeti népek kultúrájára gondolok. Ügy hittem, hogy mielőtt megpróbálunk néhány ősi szertartást eljátszani, előbb jobban belemélyedünk ebbe a témába, hiszen valljuk be rendszert azonnal meg kell javíttatni” — jegyez a főorvosnő. Búcsúzunk, fegyelmezett, ámde kevésbé szívélyes udvariassággal kísérnek ki bennünket. Tóth László medgyesegyházi cukrászmester kis boltja előtt gyakran megállnak az átutazók. Külsőre nem a legmodernebb az épület, belül azonban látszik, a tulajdonos kényes a jó hírére. Ide is, mint mindenhová, váratlanul érkezünk, de tisztaság, rend fogad. A mester éppen grillázs kosarat formál, felesége kiszolgál. mosogat, segédje tésztát gyúr, teszik a dolgukat. — Mindennap újabb adag fagylaltot főzünk, nem árulunk sokfajtát, mert a tárolásra nem vállalkozunk — mutat az előhűtőben várakozó készítményekre a cukrász. A hőfokok, a készítés módja, a tálcák, az edények tisztasága megfelelő. Röpke szakmai eszmefuttatás kerekedik a cukrász és a doktornő között a fagylaltkészítés módozatairól, a tojásfelhasználás veszélyeiről és a fehérje pasztőrözéséről. „A tojás gyakran ludas a fagylaltmérgezéseknél — gyarapítóm ismereteimet. — A szalmonellás fertőzések akkor terjednek a leginkább, ha nem kellően hőkezelt, vagy fertőtlenített a tojás.” Ebben mindketten egyetértenek, persze ilyen visszásságot ezen a helyszínen nem tapasztaltunk. A Békés Megyei Köjál hálózata 1985-ben 3633 ellenőrzést tartott 2901 egységben. 1986-ban 3749 ellenőrzésre utaztak, 2938 egységbe. Ahová szükséges, többször is visszatérnek a megyei ellenőrök, vagy a területileg illetékes első fokú szolgálat. A pontosság, az elővigyázatosság munkájuknál nagyon is indokolt, hogy megelőzzék az ételmérgezéseket. Ha szükséges, akár hatósági úton is megtartassák a higiéniai előírásokat. Talán ezért viszonylag kevés az ételmérgezés megyénkben. A statisztikák szerint 1985-ben 18 esetben észleltek ételmérgezést, 1986-ban 8 esetben, de ekkor három tömeges volt, 152 megbetegedettel. Ez évben július 30-ig 7 esetet tapasztaltak, de tömeges ételmérgezés nem volt. A tapasztalatok szerint a bejelentett egyéni ételmérgezések kiváltó oka a helytelenül tárolt, hőkezelt disznósajt és hurka. A tavalyi tömeges megbetegedéseket képviselőfánk és styriai metélt okozta, a felhasznált tojásokat nem fertőtlenítették kellőképpen, az ételt nem sütötték át eléggé. A megelőzés módja a rendszeres ellenőrzés, s az utóellenőrzés ott, ahol hiányosságokat tapasztalnak. A Köjál ellenőrei nem bosz- szantásunkra „akadékoskodnak", egészségünket védik. Bede Zsóka őszintén, nem sokat tudunk ezekről a rituálékról. Mégis belefogtunk, és összedolgozva a többi -szekcióval, akik zenei, illetve jelmezötleteket adtak, rövid időre „ősi népekké” változtunk; „istenek és sámánok” körül táncoltunk, embereket „áldoztunk fel”, és harcoltunk a tüzért, amely az életet jelentette. Ám a tábor utolsó estéjén megrendezett fesztiválon kiderült, hogy meg lehet teremteni „egy maroknyi hangulatot” abból, amit még régen produkáltak őseink. A tábor végére valóban elkészült az óriási szörny, sőt nem is egy; és megnézhettük a filmesek videoklipjét is. A fénypontot azonban, azt hiszem, még nem ez jelentette, hanem a világhírű Amadinda együttes, amely nevét egy afrikai ütőhangszerről kapta, és tökéletesen visszaadta a természeti népek zenéjét. Azt hiszem ezért érdemes volt elmenni .Tatára! Farkas Andrea Útközben Jó reggelt, Európa! Vajon át lehet-e hidalni zenével és gondolatokkal tökéletesen az óriási távolságokat? A Lencsési út és Jungfrau, Törökzug és Párizs útjai, az Angyalok öble és Skandinávia között? ... Egyszer majd felzúgnak az ezer lóerős motorok, halkan bezárulnak az ajtók, és megindulnak a havasi rétek felé, a hómezőkre, a vízesésekhez, bennünk háttérzene szól, és hazikönyvtárak emlékanyaga keveredik a várakozás élményével ... Ha nem mehetünk ki a világba, mindenhova, sokszor, hogy igazából megismerhessük; akkor a világot kell idehozni! A Lencsést útra, vagy Szanazugba, apró családi házakba, dolgozószobákba; az otthonunkba. Itt kell ■rekonstruálni a svédországi utazásokat, melyek talán soha nem ismétlődnek meg, legalábbis az első rácsodálkozás ámulatával, naivitásával, tiszta hitével sosem. Talán érdemes volna óráról órára visszavarázsolni az egyedi hangulatokat, a képeket, a harangjátékot Malmőben, sírást, nevetést, terveket, álommá rögzült expedíciós vágyakat, a serdülőkor beteges elhúzódását és túlérzékenységét a távoli tájak, ködbe vesző felfedezöutak és elérhetetlen élmények után. Be kellene zárkózni a négy fal közé, vagy egy kertbe! Olyan reménytelen és nevetségesen kicsi az egészhez képest a megismerésünk lehetősége a világból. Világból? A Földből! Hatvan évig élünk. Hetvenig. Nyolcvanig. Kilencvenig. Hatalmas idő! Semmi. Jó szervezéssel sok mindenre van lehetőségünk. Egy háborúval; semmire, csak jól kivilágított öngyilkosságunkra .. . Apró, hétköznapi tevékenységgel töltjük drága időnket. Elmosogatunk. Eltörölgetünk. Mosunk. Takarítunk. Letöröljük a port magunkról és minden bútorunkról. Ez természetes. Pedig talán hasznosabban is eltölthetnénk az IDŐT. Hát még ha tudnánk, hogy holnap délután agyongázol egy gondosan fényesített autó!... Azért szeretem a könyveket és a fényképeket, legyen az bármilyen témájú, mert lehetőséget ad rá, hogy azt is láthassam, tudhassam, érezhessem, ami véges életünk miatt egyszerűen nem volna lehetséges másképpen, mert bár okosak vagyunk mi, emberek, de kétségbeejtően véges számunkra a tér és idő egyaránt. Persze, mindezek a „kétségbeejtő dolgok” tudom, hogy viszonylagosak, de ki tudná tagadni a viszonylagosság uralmát felettünk? Harray Apstrup egyik színes fényképét nézem. Finom, földbarna színek, a rét mögött tompa-zöld erdő körvonala, a mögötte lemenő nap sárgára színezte az égboltot, s a kép közepén egy 14-es agancsú gímszarvas áll és figyel. A puha, egybemosódó színek közül élesen emelkedik ki a gyönyörű alak. Késő délután van, azonnal este lesz. Az erdőből a gerle hangja hallik, tücsök ciripel a közelben, a hűvös levegő meleg áramlatokkal keveredik, érezni lehet a nyár végi földek esti illatát. A szarvas megmozdul, besétál az erdei útra. Egyedül maradok a tisztáson; belekapaszkodom a puha, langyos levegőbe, fácánkakas szól, elindulok a víz felé. Megpróbálok a táj fölé emelkedni, talán sikerül, igen: pagonyok, répaföldek, zabtáblák úsznak alattam, kifut alólam a föld, haragoszöld erdők jönnek, folyók, lent késő esti fürdözők a parton, aztán &vábbrepülök Faluhely felé, túl a falun, Ibránfoknál megfordulok, és a Körös nyomvonala felett vissza a faházakhoz. Erdők, és távoli gyümölcsösök kísérnek, régi hadiutak emléke, a honfoglalás emléke, a tatárjárásé, a török hódításé, elfelejtett, fűvel borított utak, régi folyómedrek, elporladt parasztok, kedvenc halászóhelyeikkel; a büfé mögött leszállt k, hűvös, barna sört iszom, kiválóan fecsegek alkalmi ivótársaimmal, és mire hajnalodik, majd kótyagosan és fél- ájultan lefekszem. Mások horgászni indulnak, én meg mélyen alszom. Jó reggelt, Európa! R. Zs. A MÁV-kórház új létesítménye, a 330 ágyas hotelszárny, év végére készül el Budapesten, a Dózsa György úton. Ezzel egyidejűleg épül az új műtőépület is, amelyben 1989- től kezdődik a gyógyító munka. A nagyszabású beruházás költségei elérik az egymilliárd-kettőszázötvenmillió forintot. Az építkezés vezető szervezője és végrehajtója a MÁV Magasépítési Főnökség (MTl-fotó: Kiss G. Péter — KS)
