Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-06 / 184. szám

1987. augusztus 6., csütörtök o Hevesen mernek már lazítani Csak egységes vezetéssel, tagsággal érhető el eredmény A Gyomaendrődi Alkot­mány Termelőszövetkezet so­káig az átlagos teljesítményt nyújtó gazdaságok sorába tartozott. Nem voltak ki­emelkedő eredményei, de na­gyobb veszteségekről sem számolhattak be, ha őket emlegették. Egészen 1983-ig. Akkor ugyanis több mint 26 millió forint veszteség ke­letkezett az év során. Majd a következő években — ha csökkent is — továbbra is veszteséges maradt a szö­vetkezet. Ez a helyzet tarthatatlan­ná vált, épp ezért a Pénz­ügyminisztérium és a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kezdeményezte 1986-ban az egyedi veszte­ségrendezést. Az erre a cél­ra megalakult bizottság sok mindent górcső alá vett, megállapította a veszteség okait, s megtette a javasla­tait a talpraállásra. Ezzel együtt anyagi támogatásban is részesítették a szövetke­zetét, elősegítendő ezt a fo­lyamatot. Ügy ítélték meg a kiala­kult helyzetet, hogy az ered­ményes gazdálkodás, a to­vábblépés egyik feltétele a vezetőcsere. Az elmúlt év­ben, május 16-án választot­ták meg a szövetkezet új vezetőjét. Néma csend Miután a közgyűlés dön­tött az új vezető személyé­ről, ő a következőképpen szólt a tagsághoz: „Köszönöm a bizalmat. Egyet azonban hadd mond­jak: önök, a dolgozók, a kö­zép- és magasabb szintű ve­zetők munkája, jobbító aka­rata nélkül én nem tehetek semmit. Egyedül semmire sem vagyok képes. Csak együtt, egységes vezetéssel, tagsággal fordíthatjuk meg a téesz szekerét.” Néma csend fogadta dr. Tóth Lajos, a frissiben meg­választott elnök szavait. Ta­lán arra gondoltak, hogy at­tól a naptól kezdve hirtelen minden megváltozik, minden egy csapásra jóra fordul. De az elnök nem csak erről be­szélt tavalyi „székfoglaló” beszédében: „Azt az egyet már rögtön az elején leszögezem: a ha­nyag, nemtörődöm munkát, a .fegyelmezetlenséget nem tű­röm. S a munka közben — vagy a helyett — italozó embereknek sincs helye kö­zöttünk.” Dr. Tóth Lajos még azt is elmondta a tagság előtt azon a májusi napon, hogy nem fog menni minden simán, egyik napról a másikra nem lesz eredményes a szövetke­zet. S ezzel számoljon min­denki. A talpraállást csak a becsületes, jól, a közösségért végzett felelősségteljes mun­ka gyorsíthatja még. Nem volt könnyű Feltehetően sokan nem vették komolyan az új el­nök szavait, aki sokáig egye­dül volt, hiszen az új veze­tői gárda végül is az elmúlt év őszére alakult ki. Az el­nök azonban tartotta szavát. S egyáltalán nem egyéni, személyes okokból, de lé­nyegében megvált a korábbi felső és középszintű veze­tőktől, akik nem voltak ké­pesek az új követelmények­hez alkalmazkodni, illetve nem tartották meg a min­denkitől megkövetelt mun­kafegyelem előírásait. Ugyanakkor csökkentették — a bizottság ezt elő is írta — a felduzzadt adminisztra­tív állományt is. Kétségtelen, időközben többen önként is elmentek a szövetkezetből. A legna­gyobb veszteség számukra azoknak a szakembereknek a távozása, akik jól dolgoz­tak. Igaz, közülük már a bizonytalan, az elnökváltást megelőző időszakban vették a vándorbotot a kezükbe, jobb megélhetést keresve s találva. Őket teljesen a mai napig sem tudták még meg­felelően pótolni. Ám a legtöbben a fegyel­mezetlen munka, az italo­zás miatt nem lehetnek im­már a téesz tagjai, őket nem sajnálják a szövetkezet ve­zetői, hiszen csupán akadá­lyozták a közösért végzett tevékenységet. A veszteségrendezési eljá­rás során azt is meghatároz­ták, hogy a gazdaságtalan ágazatokat meg kell szün­tetni. Emiatt váltak meg az építőipari ágazatban dolgo­zó harmincnál több ember­től is. Az igaz, hogy. a változás megrázta a szövetkezeti tag­ságot, felkavarta a kedélye­ket, s még ma is vannak szkeptikusok. De az eltelt idő alatt a tagok többsége megértette a változások • szükségességét. Nem dobták el Bár nem volt túlzottan je­lentős, de az üzemi konyha fenntartása is veszteséges volt, nem beszélve arról, hogy a létesítmény eleve nem felelt meg az előírá­soknak. Január 1-gyel meg­szüntették. Itt dolgozott Ko- loh Jánosné is, aki nem ma­radt munka nélkül, ő így vélekedik az alig több mint egy évről: „Ügy érzem, az első idő­ben nehéz volt az emberek­kel megértetni, hogy muszáj változtatni, változni, mert egyébként nem megyünk előbbre. Én azt hiszem, hogy azt akarják, láboljunk ki a kátyúból. Abban biztos va­gyok: a fegyelem nagyon megváltozott. Kevesen mer­nek már lazítani. Ami engem illet, egy ki­csit idegeskedtem, hiszen most január elsejével meg­szűnt az üzemi konyha, ott dolgoztam. De nem dobtak el. Olyan munkát találtak számomra, hogy még jobban is keresek azóta. S érzem: szükség van ró. S ez jó do­log. Pedig már nyugdíj előtt vagyok.” Lépésről lépésre Nos, nemcsak Koloh Já­nosné érezte úgy: változtat­ni kell. Az emberek, a tag­ság többsége azt vallja, hogy már régebben meg kellett volna szabadulni a fegyel­mezetlen, munkájukkal ke­vésbé törődő emberektől. De azért még sokakban ott buj­kál az az érzés — az el­múlt évekre gondolva —, hogy nyereséget nem lehet elérni. Dr. Tóth Lajos, s a veze­tőség tisztában van ezzel. Tudja, hogy az emberek a jövedelmük arányában íté­lik meg a szövetkezet tevé­kenységét. S máról holnapra a jövedelmek nem emelked­hetnek hirtelen. „Helyzetünk nem könnyű. Igyekszünk minden fóru­mon tudatosítani a dolgo­zókkal: a következetes, be­csületes munkának előbb- utóbb meglesz az> eredmé­nye. Tavaly még 6 milliós veszteséggel zártuk az évet. Ezt azonban — a vizsgálati jegyzőkönyvek tanúsága sze­rint is — nem lehet az új vezetés számlájára írni. Er­re az évre szerény, másfél milliós nyereség elérését tűztük ki célul. Ez, a jelen­legi állást figyelembe véve, mindenképpen elérhető. Semmiképpen nem kíván­tunk nagy, grandiózus terv­vel előállni, mert hiszen meg kell teremteni előbb a felté­teleket a jobb, hatékonyabb munkához. Ezen dolgozunk folyamatosan.” Htiol sikereket lehet elérni Béla Imrének első mun­kahelye az Alkotmány Té­esz, 1979 óta dolgozik itt. Sokféle beosztása volt már eddig, jelenleg gépesítési fő- ágazatvezető. Ő azon keve­sek közé tartozik, aki meg­maradt vezetői beosztásában. „Gépparkunk nem a leg­megfelelőbb állapotú volt. Tavaly sikerült olyan gépe­ket beszerezni," melyek se­gítségével most már min­den munkát időben és meg­felelően tudunk elvégezni. Sajnos, a veszteséges évek alatt többen elmentek tő­lünk, akik értették dolgu­kat. Most hiányzik egy-két szakember ezen a területen. Hogy a változásról mi a véleményem? Azt hiszem, minden ember olyan helyen szeret dolgozni, ahol ered­ményeket, sikereket lehet el­érni. Persze, nem csupán egyéni, hanem közösségi si­kerekre is gondolok. Ügy ér­zem, s ezt a munkatársaim nevében is mondhatom, hogy jó úton haladunk, ha­marosan talpra állunk. Eb­ben bíznak az emberek.” * * * Egy év nem hosszú egy gazdaság életében. Ennyi idő alatt nem lehet csodákat tenni, látványos eredménye­ket elérni. Mindezt tudják a téesz vezetői, s tudatosítot­ták a tagság körében is. A legtöbben belátták, hogy mindenkinek a maga terüle­tén képességeinek legjavát kell adnia. Akik nem fo­gadták el az új munkastí­lust, vagy nem tudtak alkal­mazkodni a nagyobb köve­telményekhez, azok elmen­tek az Alkotmányból. Ma már csak elvétve fordul elő fegyelmezetlenség. Az első lépéseket megtet­ték a talpraállás felé. Az el­múlt évben jelentősen fej­lesztették — a támogatáso­kat is felhasználva — az el­avult gépparkot. Ez a be­ruházás rövid távon megté­rül. Az állattenyésztésben el­sősorban a jobb szervezett­ség, a technológiai rend megvalósításával jelentősen csökkentették a költségeket. A háztájiba kihelyezett ál­lattartás kérdéseit is ren­dezték. Most már olyan szer­ződéseket kötnek, melyek nemcsak az egyén, hanem a közösség számára is előnyö­sek. Az aszály ellenére is olyan gabonatermést takarítottak be a földekről, mely tisztes haszonnal kecsegtet. Megszi­lárdították a vagyonvédel­met. S ami a legfontosabb: a következetes, határozott vezetés, a szervezettség ma­gasabb foka biztosíték arra. hogy a szövetkezet — ha nem egyik évről a másikra is — talpra áll. Természetesen korántsem mondható az, hogy most már minden a legnagyobb rend­ben. A veszteségrendezési bizottság határozataiból még többet meg kell valósítani. S menet közben is jöttek elő újabb és újabb problémák. Korábban a téesz egy buda­pesti szakcsoportot is létre­hozott, melynek tevékenysé­gét jelenleg vizsgálják. A szakcsoport 4-5 millió fo­rinttal adósa a szövetkezet­nek ... Gondok tehát vannak még ma, de nyilván a további­akban is adódnak nehézsé­gek. Mindenesetre az alig több mint egy évet áttekint­ve állíthatjuk, hogy a téesz megtette az első lépéseket a stabilizáció felé. Pénzes Ferenc Kiilfi Idre utazóknak m^=| I™ • Dubrovnik Az Adriai tenger gyöngy­szeme, a világ egyik leg­szebb városa Dubrovnik. Méltányolják is ezt a turis­ták, s a borsos árak ellené­re sem kerülik el. Dubrov- nikban rhindig idény van. Nyáron pedig már-már el­viselhetetlen a tömeg. Nos, ebben az idegenforgalmi Mekkában valamikor volt egy csodálatosan ósdi, s ép­pen ezért elképzelhetetlenül hangulatos villamos, de a városatyák a fejlődés hívei voltak, és a döcögő alkal­matosság helyett ócska autóbuszokat állítottak for­galomba. Hadd lássák a külföldiek, hogy Dubrov- nikban sem állt le az élet, tudják, hogy mit jelent a fejlődés. Nos, azóta a ben­zinbűzös járgányok csábít­ják városnéző körútra a vendégeket, akarom monda­ni : zsúfolt és piszkos bu­szok állnak az utazóközön­ség rendelkezésére. Utazás közben ne nézelődjön a vendég. Utazni pedig tanul­jon meg. A következőkép­pen: miután a kalauz nélkü­li városi buszból kihajította a méltatlankodó sofőr, szó­lítson meg egy helybeli pol­gárt, és kérjen felvilágosí­tást. Ebben az esetben meg­tudhatja, hogy a város te­rületén található alig tucat­nyi kioszk valamelyikében vegyen magának jegyet, de ha nincs szerencséje, tudni­illik éppen nincs a közel­ben nyitva tartó kioszk, ak­kor készítsen elő 170 dinárt (se többet, se kevesebbet!) és miután felmutatta a busz­sofőrnek, helyezze el a jegy árát' a vezető melletti do­bozban. Mi az, hogy nincs aprója? Akkor fogadjon taxit vagy menjen gyalog! Mi ebből a tanulság? Az, hogy Szabadkához hasonló­an, Dubrovnikban sem akadt senki, aki sorra po­fozta volna a villamost megszüntető városatyá­kat ... Fehér István A jugoszláv Riviera fővárosa, Dubrovnik — parkrészlet vá­rosképpel Törökországi úticélok Csak az est hoz nyugalmat Efezoszba, az égei-tengeri partvidék s egész Törökország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi köz­pontjába. A turisták nyüzsgő serege ilyen­kor elhagyja a számtalan római kori emlé­ket, s más látnivaló vagy szórakozási le­hetőség után néz. Efezosz, az egykori világvárosi kikötő ma hét kilométerre a szárazföld belseje felé fekszik a nyugat-törökországi Kusadasi ki­kötőjétől. A tenger gyakran csak a látó­határ szélén fedezhető fel; a fennsíkot lus­tán átszelő jelentéktelen folyócska az év­századok során újabb és újabb medret mo­sott ki magának, elvágva ezzel a rómaiak idején virágzó metropolist éltető elemétől, a tengertől. Turisztikai látványosság és egyúttal za­rándokhely ma Efezosz. A világ hét csodá­jának talán legszebbike, az Artemisz-temp- lom maradványai, a részben helyreállított épületek és díszes utcák vonzzák a látoga­tókat. A hívők azonban nem ide, hanem a közeli dombon festői környezetben kőből épült egyszerű Mária-házba igyekeznek. A monda szerint itt töltötte életének utolsó éveit, s itt is hunyt el Jézus Krisztus any­ja. A falakat fogadalmi táblák borítják, amelyeken a hívő muzulmánok hálát ad­nak „Jézus próféta anyjának” a kiválasz­tott gyermek világrahozataláért. A környék kereskedői természetesen sok­kal világiasabb dolgokkal foglalkoznak, vi­rágzik az emléktárgy-kereskedelem. Az üz­lethelyiség legsötétebb zugából a boltos kis márványszobrocskát halász elő, s a turista füléhez hajolva súgja: „igazi római”. Az üzlet előtt a fogasokon modern vonalú, ha­zai gyártmányú pólóingek sorakoznak szin­tén azzal a céllal, hogy megnyissák a tu­risták pénztárcáit. Az antik városokban és emlékekben gaz­dag Nyugat-Törökország a látnivalókra vá­gyók mellett kiváló úticél a pihenni kívá­nók számára is. A déli irányba fekvő „Tö­rök Riviérán” európai színvonalú, modern szállodák sora húzódik. A lágy, homokos tengerpartot, a napfényt és a tenger hab­jait állítólag már Antonius és Kleopatra is értékelték. Némely szálloda termálvizes medencékkel is várja a vendégeket — a forró vizet adó kutakat már a rómaiak is ismerték. Nyugat-Törökország gazdasági központja Izmir, a hajdani Szmirna. Hajón, vasúttal, vagy repülőgéppel egyaránt gyorsan és ké­nyelmesen megközelíthető. A repülőgépen utazók az étkezéskor tálcájukon kis kártyát találnak, amely egy stilizált disznót ábrá­zol áthúzva — a feltálalt ételek egyike sem készült sertéshúsból, hiszen annak fogyasz­tása tilos a muzulmán országban. Ettől függetlenül Törökországban a tu­rista kellemesen ehet-ihat mindenütt. A fejlődő idegenforgalom nyomán szaporod­nak az éttermek, s ezek közül sokat egy- egy család működtet. Ez ma a jól jövedel­mező üzletek közé tartozik az országban. A vendégek szívesen fogyasztják a sigara böregit, azaz a sajttal töltött tésztateker­cset, a mititiköftét (forró zsírban megsü­tött húsgombóc), a csicseri borsóból készült pürét, vagy a joghurtban felszolgált padli­zsánt. Ezek csak előételek, amiket újabb gasztronómiai élmények követhetnek. S amikor a jóllakott turista továbbindul újabb úticélja felé, a legkisebb falu végén is ott találja a táblát: „Güle-Güle” — a viszontlátásra. Románia: Cincis várja vendégeit Cincis — a teleki gyűjtőtó, környéke a vajdahunyadiak kedvelt pihenőövezete. Amikor ott jártunk, a nyárelőt csak a hirtelen megnövekedett, méreg­zöld, • hordalékos víz hirdette* de a hunyadi turisztikai kiren­deltség már javában készülődött a szezonra. A motel tetőtől talpig új kön­tösben várja vendégeit. Kija­vították, átfestették az épületet, és a 16 szoba, valamint a négy lakosztály mindegyike külön mosdóhelyiséget kapott. Ez a munka egyedi építkezési-szere­lési megoldásokat igényelt, hi­szen a lakószobákból — ame­lyek azelőtt sem voltak azonos méretűek és formájúak — kel­lett számukra egy-egy darabot lecsípni. Az így keletkezett sza­bálytalan, ötszögű spáciumokat látható élvezettel és jó ízléssel vették kezelésbe a lakberende­zők. A natúr színű, puhafa bú­torzat, sarokszekrények, emele­tes ágyak, karosszékek, fali­lámpák modern, de csöppet sem hivalkodó légkört teremte­nek. A hangulatot a lakrészen­ként változó ágy- és székhuza­tok élénk színe teszik derűseb­bé. A 80 személyes étterem szintén átalakult: faburkolatú falak, fehérre festett székek és asztalok, mályvaszínű térítők és faltól falig szőnyeg. A motel előtti téren már állt a hat faház — csak a villamos áram bevezetése maradt hátra —, s további kettőt, úgyneve­zett duplex típusút építenek mellette. Ugyanitt, a platán nagy pecsenyesütőt állítottak fel az arra igényt tartók szá­mára. Szemben, lent a tópar­ton két teniszpálya készült, s ugyanitt lesz a sétahajó kikö­tője, valamint egy vízi jármű­ből alakított falatozó. A kikötő közelében működik a strand. Nisulescu Titi, a hunyadi tu­risztikai kirendeltség vezetője reméli, hogy az új beruházá­sok nem csak a hunyadiaknak teszik majd kellemesebbé, ké­nyelmesebbé a pihenést, hanem fellendítik a külföldi turista- forgalmat is. A kezdet minden­esetre biztató. A tavat körülvevő dombok enyhe lejtőkben ereszkednek alá, s az út menti oldalon igen jó napozási, fürdési és horgá- szási lehetőségek kínálkoznak. A moteltől mintegy két kilo­méterre, a tó eredése felé h^r ladó úton jobb felől lapos föld­nyelv nyúlik be a vízbe. Itt áll az Izvoarele menedékház, vala­mint az elkerített sátorozóhely. Tuskószékek és -asztalok teszik rusztikussá és ugyanakkor meghitté a légkört. K. P. A MAGYAR NEMZETI BANK Árfolyamai: Valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok. Érvényben: augusztus 4-től 10-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban Angol font 7455,57 7916,73 Ausztrál dollár 3283,80 3486,92 Belga frank 121,45 128,97 Dán korona 663,48 704,52 Finn márka 1038,66 1102,90 Francia frank 756,76 803,56 Görög drachma a) 33,36 35,42 Holland forint 2237,34 2375,74 ír font 6745,87 7163,15 Japán yen (1000) 312,18 331,50 Jugoszláv dinár 6,90 7,32 Kanadai dollár 3529,22 3747,52 Kuvaiti dinár 16 482,52 17 502,06 Norvég korona 689,22 731,86 NSZK márka 2518,05 2673,81 Olasz líra (1000) 34,78 36,94 Osztrák schilling 358,09 380,23 Portugál escudo 32,20 34,20 Spanyol peseta 37,08 39,38 Svájci frank 3040,79 3228,87 Svéd korona 722,39 767,07 USA dollár 4684,33 4974,09 Ecu (Közös Piac) 5225,72 5548,96 a) vásárolható legmagasabb bankjegycím­let: 500-as.

Next

/
Oldalképek
Tartalom