Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-31 / 204. szám

1987, augusztus 31-, hétfő Élelmiszeripari dolgozók üdülése A szűkülő vállalati fejlesz­tési lehetőségek ellenére az élelmiszeripari üzemek a korábbinál többet költenek üdülőik korszerűsítésére, át­alakítására, és a családi üdültetésben is sikerült elő­relépni — ezt állapította meg az Édosz elemzése amely a többnyire nehéz, fáradságos munkát végző élelmiszeripari dolgozók üdültetésének tapasztalatait vette sorra. Az adatok szerint az el­múlt évben 45 ezer 500-an üdültek vállalati üdülőben, az idén számuk 400—500-zal gyarapodott. Ebben az esz­tendőben ugyan nagyobb ön­álló üdülőt nem adtak át, viszont mintegy 20 helyen bővítették a létesítményeket és korszerűsítették a kiszol­gálást. Az élelmiszeripari vállalatok mindent egybe­vetve 157 saját üdülővel ren­Dr. Tényi Jenő orvospro­fesszort választotta elnöké­ül a Nemzetközi Mezőgaz­dasági és Faluegészségügyi Társaság, amely Pécsett tar­totta X. világkongresszusát. A faluegészségügyi társa­ság magáévá tette az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) által meghirdetett „Egészséget mindenkinek 2000-re!” elnevezésű progra- mot, és teljes egészében en­nek szentelte pécsi kong­resszusát. A szakemberek — Tizenhárom éves vol­tam, de őt már reszelte az ördög utánam — az ünnep­lőbe öltözött népes család jóízűt nevet Panni néni mon­dásán, s ő, hogy félre ne értsék humoros szavát, gyor­san hozzáteszi: — Három évig, amíg hozzá nem men­tem, tiszta lány maradtam, nem úgy, mint manapság szokás! A 86 éves, vékonycsontú asszony tekintete szúróssá válik, ám a többiek most is csak mosolyognak, igaz il­lőn halkra fogottan. — Boldog napok voltak — veszi át a szót hat évvel idő­sebb párja —, csak hát ál­landóan behívtak katoná­nak. Recsi Istvánnak valóban kijutott a katonáskodásból. Hétszer vonult be. Mindkét világháborút végigharcolta, s persze kijutott másból is. — Fél napig mondhatnám, ami velem történt. Az ál­landó viaskodás a szegény­séggel, a megélhetésért. Vol­tam én minden: fűtő, susz­ter, zenész. Mindenhez érte­ni kell. A család bólogat, mond­ják, jó keze volt az apuká­nak, s ő a dicsérő szón fel­buzdulva megemlíti: delkeznek. Ezek nagy része azonban kisebb létesítmény, ámbár a tapasztalatok sze­rint inkább nagyobb közpon­ti üdülőkre lenne szükség. Az üzemek dolgozói ugyanis szívesen töltik el a pihenés napjait iparáguk dolgozóival és azok családtagjaival együtt. Az Édosz ezért szorgalmazza: ahol arra le­hetőség van, bővítsék to­vább a vállalati létesítmé­nyeket. A szakmai szakszervezet­nek több saját üdülője is van, ezeket a SZOT üzemel­teti. Hajdúszoboszlón az egyik ilyen létesítmény im­már meglehetősen elavult, korszerűsítésére a SZOT nem tudott központi' forrá­sokból 'áldozni. Ezért az élelmiszeripari vállalatok adtak össze mintegy 60 mil­lió forintot a fejlesztésre, és ezért különös figyelemmel foglalkoztak az egészség- megőrzés és az egészségfej­lesztés témájával. A kongresszuson külön szekció foglalkozott az oxio- lógiai, azaz sürgősségi ellá­tás kérdésével, ez ugyanis mindennapi gondot jelent a központoktól távol eső kis­települések lakói számára éppúgy, mint a szántófölde­ken és az ültetvényeken, va­lamint az állattartó telepe­ken dolgozó emberek számá­— Hegedülni magam ta­nultam, még a hegedűt is én csináltam. A beszélgetést sűrűn meg­szakítja az érkező rokonság. A megye minden részéből és a fővárosból is jönnek a je­les alkalomra az utódok. A 70 éve kötött házasságnak bőven termett gyümölcse, hat gyerek, tíz unoka, tizen­nyolc dédunoka és egy ük­unoka. Többségük szomba­ton összegyűlt az öreg nagy­kamarás! házban. Csak bámulom, milyen frissen reagálnak minden belépőre. Miattuk felesle­ges volna hangosabban be­szélni, szemüveg egyiküknek sem kell. Mozgásuk beosztó, de határozott, korukat meg­hazudtoló. — Kertet gondoznak, ál­latot tartanak ma is — mu­tat a rendezett hátsó udvar felé az egyik lány. — Ka­csát hizlalnák a Pesten élő gyerekeknek. A szegénység hozzászok­tatta őket a küszködéshez. A tsz-ből mentek nyugdíjba. Azokból az alacsony össze­gű nyugdíjakból épp hogy csak telt és telik valamire. De erre nem panaszkodnak, kérdem, hát elmondják, szavukban nyoma sincs sí­ennek ellenében kedvezmé­nyes beutalókhoz jutnak majd dolgozóik. Más léte­sítmények rendbehozására szintén igénybe veszik a közös anyagi alapokat, föl­ismerve, hogy| egy-egy vál­lalat a maga erejéből nem­igen boldogulhat. Az élelmiszeripar dolgozói közül az idén több mint 10 ezren kaptaki lehetőséget családos üdülésre, mintegy 5 százalékkal többen a ta­valyinál. Kedvező az is, hogy elterjedőben van a vállalatok közötti csereüdül­tetés, amely segíti a létesít­mények jobb kihasználását. A nyugdíjasok üdültetése szervezettebbé vált, a ta­vasszal és ősszel rendelke­zésre álló helyekre a koráb­binál rendszeresebben hív­nak meg nyugdíjasokat, ré­gi üzemi dolgozókat. ra. Ennek kapcsán felmerült az az igény, hogy a falusi és az agrárüzemi orvosok ré­szesüljenek olyan képzés­ben, illetve továbbképzés­ben, amely lehetővé tenné, hogy sürgősségi esetekben szakszerű ellátást adhassa­nak a sérültnek, a betegnek a mentő megérkezéséig. To­vábbi fontos vonatkozása a sürgősségi ellátásnak a köz­lekedési lehetőségek fejlesz­tése és a távközlési rend­szerek tökéletesítése, ami Magyarország számos körze­tében is megoldásra vár még. ránkozásnak. Más fáj az idős emberpárnak. — A sok betegség, csak az ne lett volna — mondja Pis­ta bácsi. — Két gyerekün­ket eltemettük, ők hiányoz­nak. S hogy mi kellett a bol­dogsághoz, arról Panni néni csak ennyit mond; — A gyerekeknek örül­tünk, ők jelentettek nekünk mindent. A békesség titka sem sok­kal több: — Sosem volt italos em­ber, ha mégis megivott egy pohárkával, még szebb szó­val fordultam hozzá .. . Leg­jobban a rétest szerette, még két éve is nyújtottam neki. Recsi István és Recsi Ist­vánná született Kormányos Anna augusztus 29-én, szom­baton, a nagykamarási ta­nácsházán megerősítette a. hetven évvel ezelőtti egybe­hangzó igent. Hogy az ün­nepségnek mi volt a pontos elnevezése, azt szinte senki sem tudta. Talán vaslako- dálom, de lehet, hogy azon is túl vannak már. Nem is ez a fontos. Az ő kötésük erősebbnek bizonyult a vas­nál is. Befejeződött a nemzetközi rehabilitációs konferencia Szegeden vasárnap véget ért a szocialista országok re­habilitációs szakembereinek nyolcadik konferenciája. A háromnapos tanácskozáson bolgár, csehszlovákiai, NDK- beli, román, szovjet és ma­gyar gyógyító, kutató orvo­sok, pszichológusok tartot­tak előadásokat mintegy há­romszáz meghívottnak. Részt vettek a konferencia munkájában egyesült álla­mokbeli, svéd, kanadai, NSZK-beli és finn szakem­berek is. Szilárd János egyetemi ta­nár, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem rektora, a vasárnapi záróülés elnöke az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondotta: — A kongresszus mintegy hatvan előadása, valamint a szekcióüléseken elhangzot­tak bizonyítják: az egyes embert és a társadalmat sokkal hatásosabban lehet szolgálni, ha nem elégsze­nek meg a beteg panaszai­nak kivizsgálásával, gyógyí­tásával, hanem a konkrét kezeléssel egyenrangú fel­adatnak tekintik az utógon­dozást, a rehabilitációt. — A konferencia kiemel­ten foglalkozott a pszichiát­riai kezelésben részesült gyermekek és fiatalkorúak rehabilitációjának kérdésé­vel, s külön szekcióülésen vitatták meg a szabadidő he­lyes, hasznos eltöltésének fontosságát. Hangsúlyozot­tan esett szó a tanácskozá­son a pszichiátriai betegsé­get kiváltó egyik fő okról, az alkoholizmusról. A részt­vevők ellátogattak a szeged- nagyfai alkoholelvonó és munkaterápiás intézetbe. Az ott kapott tájékoztatás sze­rint az intézetből elbocsátot­tak háromnegyed része tar­tós munkaviszonyt létesített. — A kongresszus idején Szegeden kiállítást rendeztek a pomázi munkaterápiás in­tézet által szervezett alkotó­tábor résztvevőinek munkái­ból. Az ott bemutatott fest­mények, rajzok, kézimun­kák is bizonyítják, hogy a lelki sérültek még a kezelés időszakában is szívesen te­vékenykednek, hasznára akarnak lenni a társadalom­nak. Sokkal inkább így van ez, amikor eltávoznak a gyógyintézetből, visszatérnek a mindennapi életbe. Ezt a visszatérést, a visszavezetést és visszafogadást kell a munkahelynek, a beteg kör­nyezetének segíteni, mert ez a gondoskodás szerves ré­sze a rehabilitációnak, fon­tos feltétele a gyógyulásnak. Értesítjük a t. lakosságot, hogy 1987. szeptember l-én a Békéscsaba, Felsőnyomás, Lendhard tanya részére épített kisfesz, hálózatot FESZÜLTSÉG AtA HELYEZZÜK. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság Békéscsaba A Kemikál Építőanyag-ipari Vállalat újkígyósi szigetelőlemez-gyára MEÖLABORANSI MUNKAKÖRBE középfokú végzettségű férfi jelentkezését várja. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. Cím: Újkígyós, Kossuth u. 110. Telefon: 56-122. így maradjon, amíg csak életük tart! Ungár Tamás — Itt a karom. — A tanácsházára indulás pillanatai Fotó: u. t. II falusiak egészségéért Igen — hetven év után is Három város árnyékában interjú Vitális Pállal, a kondorosi pártbizottság titkárával Kondoros úgy került a köztudatba, mint olyan település, melyet az ember vidéki útjai során sohasem kerülhet el. Magam is sokszor átutazom a községen, de sohasem gon­doltam arra, hogy három város — Békéscsaba, Szarvas és Orosháza — árnyékában vajon milyen lehet a település éle­te? Csak amikor a községpolitikai eredmények, gondok és feladatok megbeszélésére időt kértem Vitális Páltól, az MSZMP Kondorosi Bizottságának titkárától, jöttem rá er­re az igen sajátos helyzetű, figyelemre méltó gazdaságtörté­nelmi múlttal rendelkező község jelentőségére. Meg is kér­deztem a pártbizottság titkárától: Neki vajon mi jut eszé­be Kondoros hallatán? — Először is a csárda, ahol Rózsa Sándor is mulatott. Meg­újult, régi pompájában a község idegenforgalmi érdekessé­ge. Vonzza az átutazókat, a szabadidő eltöltésére, pihenésre, szórakozásra kiválóan alkalmas hely. Most, hogy az áfész felújította, egyre növekszik a forgalma. A mai Kondoros megismerését azonban nem helyes, csak erre az intézményre leszűkíteni. A lakosság foglalkoztatá­sában meghatározó szerep jut az Egyesült Termelőszövetkezet­nek, de ma már több olyan szövetkezeti telephely, közös vál­lalat, állami üzem működik, mely részese a település népes­ségmegtartó képessége növelésének. — A városhoz közel fekvő községeket szokásos „alvóvá­rosrészként’’ is emlegetni. Mennyire illik rá Kondorosra ez a jelző? — Községünkből sokan, mintegy 450—550 fő ingázik nap mint nap Békéscsabára, Orosházára, Szarvasra, mi mégsem érezzük, hogy valamelyik város alvó része lennénk. Ingá­zóink reggel elmennek, délután visszajönnek, de nem alud­ni, hanem tovább dolgozni. A háztáji gazdaság és a kister­melés, melyet a tsz és az áfész szervez, szép jövedelmet biz­tosít mindenkinek. Csak abból a jövedelemből, melyet a vá­rosok ipari létesítményei biztosítanak, a mai egyre növekvő árak miatt Kondoroson sem lehet megélni. Kell, szükség van valamilyen jövedelemkiegészítésre, mert más módon és másképpen a település nem számíthatna lakóinak gyarapo­dására, részvételükre a számukra oly fontos községpolitikai feladatok megoldásában. — Nézzük meg, hogy az utóbbi időben milyen gazdasági egységekkel gyarapodott a település. — Az imént említettem, hogy a községben valamikor a termelőszövetkezet jelentette az egyedüli munkát, megélhe­tést biztosító életteret. Nem is volt addig gond, amíg a ter­melés hatékonyságára, az élőmunka-ráfordítás csökkentésére a kormányzati szervek nem úgy ösztönöztek, mint manap­ság. A termelőszövetkezet gondoskodik a munkaerő foglalkoztatásáról. A gépesítéssel, illetve annak színvonalá­nak emelésével, a vetésszerkezet egyszerűsítésével, a minél nagyobb jövedelem biztosításával változott az üzemi érdekeltség. Megdrágult a munkaerő. Űj lehe­tőségek után kellett kutatnunk. A tsz próbált új ipari segédüzemágakat meghonosítani, de lehetősége, erőfeszítése kevésnek bizonyult. Ipari szövetkezeteket kér­tünk fel a felszabadult munkaerő foglalkoztatásának szer­vezésére. így települt községünkbe a Szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezet és az ugyancsak Szarvasi Szirén Ruházati Szö­vetkezet. Telephelyet nyitottak, üzemeltetnek, fejlesztenek. Ezt megelőzően Kondoroson építette ki bázisát a környék termelőszövetkezetei által létrehozott takarmánykeverő kö­zös vállalat. Itt már 150—160 munkahelyet teremtettek. Ugyaneben az időben a Békés Megyei Gabona- és Ma­lomipari Vállalat is fejlesztett. A községi malmokból takar­mánykeverőt csináltak. Ez is jelentős munkahelyforrásunk lett. Fejlődött az áfész is, mely kis területű szövetkezet létére a megyében élenjáró kereskedelmi paramétereket teljesít. De el kell mondjam, a kistermelés szervezésében is nagy­szerű eredményeket hoznak évről évre. — Az eredmények mellett bizonyára érdemes lenne szólni arról, hogy a nagy létszámú ingázó és a helyi ipari munkahe­lyeken jelentkező munkaerőhiány között milyen' ellentmon­dás tapasztalható Mi erről a véleménye? — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, amikor a tele­pülések vezetőinek mindkét szeme nevethet. Az ipari üze­mekben azok a kondorosiak vállalnak munkát, akik valami­lyen oknál fogva nem szeretnek utazni. Ök napi elfoglaltsá­guk mellett egy-két órával több időt töltenek el a háztáji gazdaságban, vagy a családra nekik több idejük jut. Végül a társadalom jár jobban, mert a főmunkaidőn túli tevékeny­ségükkel olyan termékekhez jut, mely számára mint export­alapanyag nagy fontosságú. De ugyanezt teszik az ingázók is. Hazaérve ők is valamilyen új érték előállításán fáradoz­nak. Ez Kondoros fejlődésének nyitja. — Milyen szívvel áldoznak Kondorosért az itt élők? — Úgy gondolom, hogy mi kondorosiak rájöttünk évek so­rán valamire. Ebből a felismerésből származik az is többek között, hogy a tehóval, annak előírásos módjával kezdettől nem értettünk egyet. Szűknek éreztük a lakosság mozgósítá­sára nyújtott ebből származó lehetőségünket. Azt mondtuk, hegy a lakosság közvetlen érdekeltségét minden lépésünk­ben biztosítani szeretnénk és velük együtt, támogatásukkal szeretnénk minden fejlesztési célt elérni. Közelebbről ez azt jelenti, hogy utcákat mozgósítottunk az érdekükben végzen­dő fejlesztési elképzelések megvalósítására: villanyra, gáz­ra, szennyvízelvezetésre, gyalogjárdára. Ezek közül is olyan céira, melyben a legsürgősebb változást igénylik. A feladat közös meghatározása viheti előre az ügyet. És mi ettől nem féltünk. Mindig és mindenkor oda álltunk és állunk az em­berek elé, megbeszéljük, mi a számukra az égetőbb és er­re mozgósítunk. A gázvezeték-hálózat, a mellékutcák szilárd burkolata, a szennyvízelvezető csőhálózat, a telefonállomá­sok száma és még sok minden ilyen társadalmi összefogással épül, bővül, melyben a lakosság nem 500 vagy ezer forintot vállal, hanem ennél jóval többet. Előnyös a helyzetünk, mert mi kondorosiak vagyunk s tudjuk, itt minden attól függ, hogy mi akarjuk-e a, változást. Magunkról magunk gondos­kodunk.' Az viszont’ -jólesik, hogy - törekvéseinket látva a felsőbb szervek anyagi alapjainkat olykor kiegészítik, így egy-egy vállalkozásunk még sikeresebbnek mondható. — A szerteágazó községpolitikai feladatok megoldása mel­lett változott-e a pártbizottság munkastílusa, módszere? — Ha nem válozott volna, még mindig ott lennénk, ahol évekkel ezelőtt voltunk. Kondoros ügyeiben önállóan mi foglalunk állást és a végrehajtásról, az állásfoglalás megva­lósításáról politikai szervezőmunkával, az emberek, a la­kosság tájékoztatásával, mozgósításával elsősorban mi foglal­kozunk. Most senki sem mondja meg, hogy mit tegyünk, ho­gyan lépjünk egy-egy párthatározat megvalósításában. A szükséges eszközöket és módokat nekünk kell megkeres­nünk. Mert ezekben a kérdésekben önállóan döntünk, érez­zük a felelősség súlyát, de kimondottan örülünk annak, ami­kor e döntések nyomán Kondoros fejlődik, erősödik, lakossá­ga boldogul xx K_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom