Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. augusztus 1., szombat o IZUdUl-Tira­Felkészülés a télre Tüzelőanyag-beszerzési lehetőségek a megyében Gsabai cserép a jégverte Baranyának (Folytatás az 1. oldalról) meg. A tüzelő beérkezése és eladása folyamatos. A hazai barna, illetve fekete szénből a választék is kielégítő. Egyes import kazánszenek­re viszont még várnak a vásárlók. Tavalyi készle­tünkből mintegy kétezer mázsa szén maradt meg, melyet porosodott állapot­ban most leértékelve árusí­tunk, illetve az eladatlan mennyiséget majd vissza­szállíttatjuk a szénbányák­nak. Tűzifából 1500 mázsa van jelenleg a Tüzép-tele- pen — tájékoztatott ben­nünket Gelegonya József te­lepvezető. Építőtáborozók Komáromból Egy evakuált városhoz ha­sonlít leginkább a mezőko­vácsházi Urbán László KISZ-építőtábor. amikor gépkocsival a bejáratot őr­ző sorompó elé érünk. Dél van. a nap perzsel. nem csoda hát. ha mindenki hű­vös helyet keres magának. Tóthné Kozár Ilona tábor- vezetővel és Török András „tábori összekötővel" mi is az árnyas fák alá húzódunk, ott beszélgetünk a munká­ról, a gyerekekről, az itt el­töltött két hét tapasztalatai­ról. A Komárom Megyei KISZ Bizottság és a helyi Üj Alkotmány Tsz együtt­működésének eredménye­ként már 1979. óta érkeznek ide diákok a megye közép­iskoláiból. Ebben a turnus­ban közel százan dolgoznak, s többnyire kukoricát címe­reznek. — Már négy éve járok ide — kezdi a tanárnő —. de ilyen hosszan tartó, alig el­viselhető hőséggel még nem ..áldott meg" minket az idő­járás, mint az idén. — Hogyan bírták a gye­rekek a munkát? — fordu­lok Török Andráshoz.. — Becsületükre legyen mondva, a körülményekhez képest nagyon jól. Általá­ban 120—125 százalékra tel­jesítették a napi normát. — A KISZ-bizottságok eb­ben az évben sokkal keve­sebb építőtábort tudtak meg­szervezni, mert a gazdasá-- goknak — a különböző sza­bályozók miatt — ez nem kifizetődő, önöknél hogyan fest a helyzet? — Nekünk nagy szüksé­günk van a gyerekek mun­Mosolyogva is lehet címerezni A szópárbaj: kinek van igaza FÜZESGYARMAT Ibrányi Lajos, a füzes­gyarmati áfész Tüzép-tele- pének helyettes vezetője vi­szont gondokról számol be. Nem kielégítő a választék a téli tüzelőből sem a meny- nviség, sem a fajták tekin­tetében. Jelenleg van ugyan vagy két vagonnvi brikett a telepen, de a keresett ol­csóbb hazai, valamint az import kazánszenekből csak ritkán, és akkor is csupán 2-3 vagonnal kapnak. Ez mindenképpen kevésnek bi­zonyul, a helyi kereslethez képest. Ugyancsak hiány mutatkozik a telepen tűzi­fából. SZARVAS A szarvasi Tüzép-lelepen — mint azt Bankó János te­lepvezető elmondta — négy­öt fajta barna szénből, négy­féle brikettből és lengyel importszénből választhatnak a városi és a környékbeli lakosok. Ezenkívül kapható még iszapszén is. Tűzifából hasonlóan kiegyensúlyozott és bőséges a készlet. A ha­sábfákat kívánságra félfű­részelik, s a munkadíjat fel­számolva árusítják. Mind az utalványokra, mind pedig a készpénzvásárlásokra meg­felelő mennyiségű és minő­ségű tüzelőanyagot kínálnak a lakosságnak Szarvason. Bacsa András kájára, bár minket is hát­rányosan érintenek ezek a rendelkezések. De jobb szer­vezéssel. a munkaidő haté- í konyább kihasználásával át- j hidalhatóak ezek a gondok. — Mennyi fizetést kapnak a diákok? — Bérükből személyen­ként és naponta 60 forintot vonunk le az ellátásukra, tíz forintot pedig a mozgó­sító iskolák KlSZ-bizottsá- gai kapnak. Így a két hét alatt 5—600 forintot keres­hetnek a gyerekek. — Milyen szabadidős és kulturális programokat szer­veztek? — kérdezem ismét a táborvezetőt. — A szokásos sportverse­nyek. játékos vetélkedők mellett meghívtuk a buda­pesti Duma-duót. videofil­meket vetítettünk és ifjú­ságvédelmi előadást hall­gathattak a diákok. Ezenkí­vül eljárhattak a városi mo­ziba és mindennap a strand­ra. Ma pedig éppen Oroshá­zára kirándulunk busszal. Erős Anikó és Szondy Beáta a komáromi Jókai Mór Gimnázium leendő har­madik osztályos tanulói elő­ször táboroznak itt. — Hogyan tetszik az Al­föld, Békés megye? — Hát..., szerintem fe­lénk érdekesebb a táj. moz­galmasabb az élet. erre min­den olyan egyforma, egy­hangú — feleli nevetve Ani­kó. — És a tábor? — Ebben a melegben ki­csit nehéz a munka, de ki­bírjuk. — Csak ne lennének olyan szigorúak a táborvezetők! — teszi hozzá méltatlankodva Beáta. — Minden kisebb fe­gyelmezetlenségért. vagy ha­nyag munkáért megbüntet­nek bennünket. Ezt a megjegyzést nem hagyja szó nélkül Sárosi Csaba. A tanárnak készülő fiú már harmadszor jár Me- zőkovácsházán, de most — a tavalyi kiemelkedő telje­sítménye alapján — felü­gyelőként. — Persze, hogy piszká­lunk benneteket, ha nem dolgoztok jól. A kijelentés természete­sen a másik félnek nem tetszik. Ezen aztán — ha nem is komolyan —, jót ve­szekednek. Hiába volt nehéz a mun­ka, borzasztó a hőség, nagy a fegyelem — mint a diá­kok elmondták —. mégis re­mekül érezték magukat, hi­szen jó társaság verbuváló­dott össze, és végül is ez a fontos. A múlt hét végi jégvihar Baranya megye több telepü­lésén megrongálta a lakó-és a középületek tetőszerkeze­tét, összetörte a cserepeket. A baranyai körzetekben mű­ködő cserépgyárak és tüzép- telepek cserépkészlete ke­vésnek bizonyult a helyreál­A szarvasi Tessedik Szak- szövetkezet megyénk egyik legkisebb mezőgazdasági üzeme, hiszen mindössze 252 hektár földterületen gazdál­kodik. Valószínűleg ez a tény is közrejátszik abban, hogy területi adottságaik jó kihasználása mellett újabb és újabb vállalkozásokba kezdenek. Nemrégen nyitot­ták meg felújitóüzemüket és most arról hallottunk, hogy — sokakat megelőzve — el­vállalhatták a szarvasi fö­venystrand építését is. E hír kapcsán kerestük meg Láncsa Mihályt, a szakszö­vetkezet elnökét. — A munkát 1 millió 745 ezer forintért vállaltuk el. Ügy kalkuláltunk, hogy a szövetkezet kapacitása kere­tet adhat ennek a munkának is — mondta az elnök. — De lításhoz, de gyors segítség érkezett az ország másik szegletéből: a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Válla­lat békéscsabai üzemeiből. Soron kívül ezen a héten több tízezer tetőcserepet szál­lítottak a baranyai tüzép- telepekre. miről is van szó? A főveny- strand kiépítése azt jelenti, hogy a part egy homorú ré­széről el kell hordanunk a földet, és ennek a helyére körülbelül 50 cent;méter vastagságban marosi homo­kot fogunk teríteni. A strand egyébként a városi kertészet területén helyezkedik majd el. Része lesz a termálfürdő­strandnak, de vízszolgáltatás szempontjából a holtághoz tartozik. Úgy számoltuk, hogy a munkából származó várható nyereségünk a vál­lalási összeg 10 százaléka, kb. 170—200 ezer forint lesz. Vállalati méretekben talán nem túl nagy összeg, azon­ban elegendő ösztönző erőt jelent, hogy a földmunka határidőre — 1988. májusáig. — elkészüljön. M. M. Panaszkodik a téeszelnök: szakadnak az ékszíjak, ol­vadnak a csapágyak. Van, amelyik félóráig sem bírja, s már újra kell cserélni. Pedig az áruk három-négyszerese a tavalyinak. Az alkatrészek minősége megkeseríti az ara­tást — summázom magamban a szakember dohogását, s eltöprengek azon, mi minden hallik ki panaszából: a me­zőgazdaság megfelelő ipari hátterének hiánya, a kielégítő alkatrész-utánpótlás megoldatlansága és végül (jobbára külföldi gépekről lévén szó) az import alkatrészt helyette­sítő hazai gyatra minősége. Ám ahogy a honi ipar teljesítménye kerül szóba, az em­bernek más is eszébe jut. Válogatok a közelmúltban a fej­szék között a boltban. Az olcsóbb hazai mellett a svédet vagy norvégot méregetem. „Uram, ezt vegye" — biztat az eladó, s a jóval drágább importra mutat. Aztán nyomaté­kül még hozzáteszi: higgye el, megéri az árát. Nem hi­szek neki, a hazait viszem el. Így aztán nem tudom meg, hogy az a svéd vagy norvég tényleg megéri-e az árát, csak azt, hogy az enyém nem. Mert úgy csinálták meg. Olyan anyagból, hogy minden élezés ellenére is csak ideig-óráig ha.'ználható fejszeként. A világért sem akarom ezzel azt mondani, hogy amit idehaza gyártanak, az mind hitvány, selejt. Tucatszám le­hetne az ellentétes, vagyis ,a jó példákat sorolni. De azt a véleményt is nehéz lenne védeni, hogy termékeink állják a nemzetközi összehasonlítást. Mert a többsége, sajnos. ! nem. Általában túlsúlyosak (túlméretezettek), formátla- j < nők, gyenge anyagból készültek és ehhez képest drágák. ! i Égy sajátos magyar színvonalat képviselnek. Ami annyit i i jelent, hogy itthon még eladhatók, de másutt már aligha, j j (Esetleg egyik-másik szomszédos országban, de a jelek j ; szerint már ott sem sokáig.) Az ilyen, világszínvonalúnak nem mondható használati j i eszközök vagy alkatrészek láttán egyre inkább foglalkoztat ' : a kérdés: milyen érzéssel adhatja ki azokat keze közül a i mérnök, a munkás? Hiszi-e, komolyan gondolja-e, hogy i ez a teljesítmény is elég. A világnak, s a hazának, a jobb- , ra és többre vágyó honfitársának, s neki, amikor vásárló- 5; ként jelenik meg a piacon. Tudom, a példákból hiba és igazságtalan lenne általá­nosítani, de legalább akkora hiba volna mellettük közö­nyösen elmenni. Az ország a gazdasági fellendülésért küzd. > További kényszerintézkedések előtt állunk, s új vállalati es személyi jövedelemadó-rendszerrel élünk majd együtt. ■ A magyar gazdaságot — végre-valahára — hozzáigazítják a világgazdasághoz. Az árak — többek között épp az új adórendszer révén — közelíteni fognak a világpiacihoz. (A i bérek alighanem egyelőre maradnak kelet-európaiak.) A minőség pedig . .. Nos, azt hiszem, adósságállománnyal j terhelt gazdaságunkban ez az egyik kulcskérdés. Tudunk-e, képesek leszünk-e olyan termékeket gyártani, amelyek i bárhol, bármilyen piacon versenyképesek. Vagyis: létre- j jöhet-e olyan termelési színvonal, amelyben ama bizonyos I fejszék csak annyiban különböznek egymástól, hogy a ha­zai pár forinttal olcsóbb. Persze az sem baj, ha egy fok- I kai jobb, mint az a másik. II Tessedik Szakszövetkezet újabb vállalkozása Sza rvason Fotó: Gál Edit B. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom