Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
1987. augusztus 26., szerda Levél Algírból és egyebek Tisztelt Elnök elvtárs! Örömömre szolgál, hogy az Energiagazdálkodási Intézet és a Komplex Export fővállalkozásában Algériában épülő két szárnyasvágóhíd kivitelezési munkáira az önök szövetkezetéből kiküldött szerelők jó munkájáról értesíthetem. Külön- ki'lön és együttesen is mindannyian emberi hozzáállásukkal, szakértelmükkel is elősegítették a létesítmény megfelelő műszaki színvonalú átadásának feltételeit. Kiküldött dolgozóik: Arnóczki József, Bozsó István, Deme János, Hudák László, Jónás János, Miskár János, Molnár László, Sülé Lajos, Vizi Sándor, Tóth József és Zalai Ferenc munkája révén szövetkezetük jó hírnevet szerzett. Algír, 1987. Ringhofer János létesítményigazgató I Munkásarcok Az elektromosságot illik tisztelni Az előbb ismertetett levelet Surányi Andrásnak, az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezet elnökének címezték. Amikor megmutatta, arra gondoltam: itt a szenzáció. Ez valójában az, mégpedig olyan értelemben, melyre az országnak, a népgazdaságnak a magyar gazdaság megújulási programjában nélkülözhetetlenül szüksége van. Mondjuk meg őszintén, ez az algíri levél valameny- nyiőnknek jólesett, jóleső érzést kölcsönzött. A munkában példásan helytálló tizenegy Békés megyei, közelebbről orosházi, még közelebb a Kazép Ipari Szövetkezet dolgozói az otthonuktól távol, a munkahelytől több száz vagy több ezer kilométerre bizonyították a világnak, hogy idehaza milyen színvonalú munka folyik, igen, a világnak, hiszen a magyarok Algírban ezt a munkát versenytárgyaláson ajánlott műszaki megoldá-' sokkal, várható teljesítmény garantálásával, a többi pályázónál kedvezőbb árajánlattal szerezték meg. Nagy nyugati cégek, beruházók között első helyre kerülni a mai igen nehéz és bonyolult gazdasági helyzetben, melyben a világ vergődik, egy kicsit a magyar munka rangjának, becsületének lassú, létesítményről létesítményre történő visszaállítását is jelenti. Az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezet esetében azonban nemcsak a felsorolt tizenegy szakember, szakmunkás teljesítményének kell örülnünk. Ez a viszonylag kis kollektíva évek óta mit sem érez az iparra jellemző áldatlan helyzetből. Itt egy évtizede tart az állandó és folyamatos megújulás saját erőből és működő külföldi tőke bevonásából. Amikor az ország Svájcba irányuló exportja általában csökken, akkor az orosháziak a tavalyi 36 kazán helyett az idén 50-et gyártanak és szállítanak ide. Ha azt is megemlítjük, hát miért ne említenénk, hogy a Kazép a svájciakkal közös fejlesztésben két szilárd anyaggal fűthető kazánt állított elő, melyet ezekben a hetekben Svájcban nyúzópróbának vetettek alá a minősítés megszerzésére, akkor újabb, konvertibilis valutát hozó együttműködés körvonalai tárulnak elénk. Senki sem lepődjön meg azon, hogy ez a szövetkezet a svájciaktól a marketing- munkára ajánlatot kapott. Bár az orosháziaknak nincs mit szégyenkezniük a marketingmunka színvonaláért, mégis belementek a kezdeményezésbe abban a reményben, hogy a környezet- védelméről nevezetes ország révén újabb tőkés piacok nyílnak meg előttük. Lássuk, mit értek el eddig az orosháziak. Tavaly a Milánói Nemzetközi Kiállításon oxidkerámiáikkal vonták magukra a világ figyelmét. Jó szereplésük alapján az idén megrendezésre kerülő Párizsi Világkiállításra meghívást kaptak. A szervezők tehát felkérték az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezetei a részvételre, termékeinek bemutatására. Majdnem ugyanebben az időben a csehszlovákiai Brnóban gépipari nemzetközi kiállítást tartanak. Ezen is ott lesz a Kazép, mert a szocialista országokba irányuló exportját Brnón keresztül szeretné fokozni. Időben, kis átfedéssel ekkortájt várható a budapesti őszi BNV, a hazai seregszemle. Ez a belföldi piac szempontjából fontos. Az idei ősz egyik legjelentősebb tudományos tanácskozásán is érdekeltek. A Korányi Sándor Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztálya rendezésében szájsebészeti nemzetközi kongresszust szerveznek Budapesten. A tanácskozás költségeit gyógyszergyárak, külföldi cégek, multinacionális vállalatok vállalták. A ponzorok között a maga szerény összegével ott van az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezet is, melynek biokerámiáit négy orvosi előadás is méltatja. A munkamegalapozottságukra jellemző, hogy a következő évre kapacitásuk 55 százalékát már lekötötték. Ez azért jelentős, mert augusztus közepén erről beszélni az ipar történetében egyedülálló helyzetet tükröz. A kisgépgyártásukból származó fazekaskorongozó minden darabja elkelt egy düsseldorfi céggel kötött megállapodás értelmében. Algírból tehát nem véletlenül érkezett levél Orosházára. A pályázat útján kiválogatott szerelők, szakemberek jó, kiemelkedő munkát végeztek. És akik idehaza maradtak? ök is helytálltak, megőrizték a szövetkezet lendületét, sőt fokozták azt, hogy a nemzetközi igen éles versenyben jó munkájukkal hozzájárulhassanak a magyar munka értékének, rangjának visszaszerzéséhez. Két hibaelhárítás között kértük az igazgatói irodába Kocsis Ferencet, a Békés Megyei Villanyszerelési Vállalat dolgozóját. Egy-egy rövidzárlat, üzemzavar súlyos veszteségeket jelenthet a termelő egységeknek, így hát mint beteg az orvosát, úgy várják a vállalatok az áramkörök „doktorait”. Megpróbáltuk ezért mi is rövidre fogni a beszélgetést, melyben arról érdeklődtünk Kocsis Ferenctől, miként választotta az épületvillamossági szakmát, hogyan érzi magát a munkahelyén? — A nyolc általános elvégzése után szinte természetesnek találtam, hogy én csakis villanyszerelő lehetek. Bátyám ugyanis ekkor már itt dolgozott a Megye- vilinél, s annyi érdekeset mesélt az elektromos hálózatokról, hogy mind jobban kezdtem vonzódni én is e terület felé. Ilyen előzmények után lettem 1966-ban a mostani' munkahelyem, s egyben a békéscsabai 611-es Szakmunkásképző Iskola első éves ipari tanulója. Nem csalódtam. Olyjwi lelkiismeretes képzésben volt részem, hogy mire szakmunkássá váltam, szinte mindenfajta villanyszerelési problémával találkoztam. Ezt elsősorban a gyakorlati oktatásra értem. Oly sok régi és új vállalatnál, üzemnél fordultunk meg a tanítómesteremmel, hogy módomban állt megismerkedni az ósdi, elavult berendezésektől egészen a legújabbakig. Elvétve sajnos még ma is találunk korszerűtlen, már a múzeumba illő villamos berendezéseket. Ám ezek többségét a javítás helyett egyre inkább végérvényesen megszüntetjük, s helyükre a mai kor követelményeit kielégítőkre cseréljük. Erre a jelenleg érvényben levő és szigorú érintésvédelmi szabványok köteleznek is bennünket. — E tilalomfák betartása mindenképpen indokoltnak tűnik, hiszen gondoljunk csak az elektromos áram vitathatatlan előnyei mellett az életveszélyességére. Mi laikusok úgy véljük, hogy a villanyszerelők csupán egyszer tévedhetnek ... Ügy istenigazából rázta-e már meg önt az áram? Békés megye kedvező adottságokkal rendelkezik az állattenyésztés fejlesztésére. Tudott dolog,i hogy az ország állatállományának számottevő hányada megyénkben található, s ennek nem elhanyagolható része a háztáji gazdaságokban fejlődik. Ismert, hogy a mező- gazdaság mindinkább számít az ipar termékeire — így van ez a keveréktakar- mány-előállításnál is, amely mind a nagyüzemek, mind pedig a kisgazdaságok egyik fontos ellátó bázisa. Dr. Komlovszki Ferencet, a Kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalkozás igazgatóját kerestük meg, tájékoztasson arról, hogy üzemük mennyire képes kielégíteni az egyre növekvő igényeket. — Vállalkozásunkat hét nagyüzem alapította, ezekhez társult nemrégiben 1 az Endrődi Béke Tsz és a Békéscsabai Állami Gazdaság. Évente mintegy 70 ezer tonna keveréktakarmányt állítunk elő, amelynek döntő részét taggazdaságaink területére szállítjuk. A megye területén 14 tápboltunk működik. — A tápboltokban, a kistermelőknél gyakran vetődik fel a panasz, hogy egyre gyengébb a táp minősége. Mi ennek az oka? — Végzetesen még nem, hiszen akkor most nem beszélgethetnék. De munkám során már többször is ért áramütés. Aki ebben a szakmában dolgozik, szinte elkerülhetetlen, hogy előbb, vagy utóbb ne találkozzon „nagyjainkkal”, a Volttal és az Amperrel. Mi villanyszerelők, azt hiszem, abban különbözünk az átlagembertől, hogy tiszteletben tartjuk a villamosság hatalmasságát. Az elektromos hálózatok kuszaságában a villanyszerelő mintegy nyomozó tevékenységet folytat. Meg kell találnunk azt az okot, ami a berendezés meghibásodását előidézte. Ez olykor rutinfeladat, máskor pedig az egész nyomvonalat végig kell vizsgálni. Ilyenkor pontról pontra keressük a hiba forrását. Minden egyes beavatkozás előtt azonban végig kell gondolnunk, — A vásárlóközönség természetesen mindig jó tápellátást és jó minőségű tápot vár tőlünk. Van azonban egy probléma, amely gátat szab az elvárásoknak: a szűkös devizakeret nem teszi lehetővé megfelelő mennyiségű szója behozatalát. A tápok szójatartalmát pontos központi utasításokkal korlátozzák. Ebből adódhatnak a keveréktakarmányok minőségével kapcsolatos panaszok is. Nem mindegy ugyanis, hogy a nyersfehér- jeszint milyen biológiai1 értékű fehérjékből tevődik össze. Vegyünk példának egy 19%-os nyersfehérjetartalmú tápot. Ha ez jó minőségű importszójából, hallisztből készül, akkor szinte teljes mértékig hasznosul. Ugyanezt a nyersfe- hérje-tartalmat összeállíthatjuk szója helyett napraforgóból és repcéből, azonban ebben az esetben a hí- zási hatékonyság az állatnál másképp jelentkezik, mivel e növények fehérjéi gyengébben értékesülnek. Hozzátenném, hogy ez utóbbi növények magvai olyan emésztésgátló anyagokat is tartalmaznak, amelyek csökkentik a drága importfehérje hasznosulását. Igyekszünk mindent megtenni, hogy keveréktakarmányahogy egy-egy kapcsoló fel- billentésekor, \agy a vezetékek összeérintésekor mire számíthatunk. Érhet-e veszély bennünket, vagy bárki mást. A mi szakmánk ezért rendkívüli megfontoltságot, lelkiismeretességet és mások iránti felelősségérzetet kívánó munkakör. — A fenti elvárások mellé sorolhatjuk még a'gyors, és pontos, megbízható munkavégzést is. A hibaelhárítást — legyen az közületi, vagy lakossági — a tulajdonosok szeretnék mihamarabb megkapni, persze az sem közömbös, hogy milyen körülmények között. Munkája során mit tapasztalt, mit várnak el az emberek a szerelőtől. — Nagy örömmel fogadnak, ha a bejelentést követően rövid időn belül el tudunk jutni a helyszínre. Többségük kétségbeesik: inkban pótoljuk az állat biológiai igényeinek megfelelő fehérjeszintet. Legutóbb mintegy ezer tonna lóbab felvásárlására kötöttünk szerződést a környékbeli termelőkkel. — Ezeken a gondokon túl, milyen az alapanyaghelyzetük? — Kukorica és búza tekintetében sajnos, nem a legjobbak a körülményeink. Reméljük, hogy búzából, ha nehezen is, de sikerül megszerezni a szükséges meny- nyiséget. Ez azonban mindenképpen többe kerül majd a megszokottnál, mivel e termény vonatkozásában sajnos, nincs egyértelműen rendezve az ár. Az aszályos években ugyanis a búzára való nagy kereslet miatt gyakorlatilag nincs takarmánybúza, emiatt a felvásárolt mennyiséget kenyérgabonaáron dolgozzuk be tápjainkba. Bízunk benne. hogy búzából sikerül felvásárolnunk a termeléshez szükséges mennyiséget. Kukoricából — becsléseink szerint — az aszály miatt mintegy 5000 tonna hiányzik a jövő évi termeléshez. — Van-e valamilyen új termékük? — Igen, gyártmányválasztékunk tavaly egy, a kérődző — Jaj, most mi lesz? Nincs áram a konnektorban, vagy a lakásban. Meg tudják-e javítani — kérdezik reménykedve? Nyáron az üzletekben a fagyasztó- és hűtőláda, télen pedig egy-egy kazánház elektromos meghibásodása a legsürgetőbb munkáink közé tartozik. Javításaink során tekintettel kell lennünk az otthonok „sérthetetlenségére”, munkahelyeken pedig az ott dolgozók zavartalan tevékenységére. Nem illik tehát a villanyszerelőnek törni-zúzni, indokolatlan szemetet, rendetlenséget, hagyni maga után, ahol csak megfordul. Én magam legalábbis igyekszem mindig úgy végezni a munkámat, hogy megelégedéssel fogadják, amit csináltam. Ebből azután kölcsönösen jó kapcsolat alakulhat ki, mert ha legközelebb is engem kérnek meg a hiba kijavítására, akkor a helyismeret révén már gyorsabban tájékozódom az ott levő hálózatban. — Jól végzett munkáját a vállalat eddig már két ízben — 1980-ban és 1983-ban — is elismerte, hiszen kiváló dolgozó lett. Ez év januárjától pedig szakszervezeti bizalmi. E tények arra utalnak, hogy úgy a vállalat vezetősége, mint a munkatársai elégedettek önnel. — Szeretem a munkámat. Munkatársaimmal szocialista brigádban dolgozunk. A keresetre sem panaszkodom, igaz hogy kiegészítem egy kis vgmk-val. A szakszervezetben betöltött funkcióm sem nehéz, hiszen az elődöm már sok mindent elintézett. így ma már nekem nem kell harcolni a munkaruha és védőfelszerelés biztosításáért, de szerszámokkal is jól fel vagyunk szerelve. Ilyen feltételek mellett megvan a lehetőség a jó munkavégzéshez. — A munka után hallhatnánk valamit családjáról is, és arról, hogyan tölti szabad idejét? — Kétsopronyban lakunk, ezért nap mint nap bejárok Békéscsabára. A fiunk 11 éves, a kislányom pedig 6. Már régebb idő óta — akkor még keresetkiegészítésként — angoranyúl-tenyész- téshez kezdtem. Azóta viszont úgy megkedveltem a tapsifüleseket, hogy még ma is kedvenc időtöltésem velük bajlódni. Igaz, most már a gyerekek sem hagynák szó nélkül, ha felszámolnám a nyusziállomáállatok számára előállított táppal bővült. Ez iránt nyugati érdeklődés is mutatkozik, így eddig 12 ezer tonnát gyártottunk belőle olasz exportra. Megkedveltük e termék gyártását, mivel főleg szeszipari melléktermékre épül. A söripari mellék- termék tulajdonképpen a táp alkotórészeinek kötőanyaga, amely önmagában jelentős tápértékkel bír. Nem elhanyagolható. hogy tonnánként 118 dollárt fizetnek érte az olaszok. — A gondok ellenére mit tesz az üzem az állattartók igényeinek teljesebb kielégítése érdekében? — A felsorolt problémák ellenére optimisták vagyunk. Mindent megteszünk azért, hogy — ha a plusz szállítási költségek miatt drágábban is— be tudjuk szerezni a termeléshez szükséges terménymennyiséget. A kialakult helyzethez szorosan igazodik az a törekvésünk, hogy az említett fehérjék gyengébb minőségét egy új, nyugati eljárással javítsuk. Ez a berendezés különböző fizikai és kémiai hatásokkal feltárja a lóbabban és szójában levő keményítő- és fehérjemolekulákat, ezáltal a keményítő és a fehérje hasznosulása Í0-15°n-kal javul. Emellett teljesen közömbösül egy, főleg hüvelyes növényekben meglevő emésztésgátló anyag is — mondta végül dr. Komlovszki Ferenc. Marik Mihály D. K. 0 tasak Bizonyára ismeri az olvasó az 50 filléres, tasakos tejporhoz hasonló csomagolású, ám inkább az ínyenc koffeinfogyasztóknak szánt Lida-Mix nevű kávéízesítő szert, melyet dán licenc alapján hazánkban gyártanak. A kis tasakok dobozos „kiszerelésben” is kaphatók. A színes tasakon a por összetevői, valamint a „Gy. eng. sz.” mellett az ár is tisztán olvasható: 0,80 Ft. Ám a dobozban kis cédula bújik meg, mely tudatja a kedves fogyasztóval, „hogy a granulált Lida-Mix 3 g-os levélke tasakja a hagyományos Lida-Mix csomagolására készült, így a rajta szereplő 0,80 Ft/db-os ár nem helyes. A tasak ára 1,30 Ft/db. A meglevő csomagolóanyag felhasználásáig a terméket így hozzuk forgalomba.” Osztottam, szoroztam és összeadtam a dobozban található tasakok számát, az új árat figyelembe véve. Tényleg 1,30 Ft/da- rab. Míg a port a kávémba szórtam, szöget ütött a fejembe, hogy mi van akkor, ha ez a 80 filléres tasak, mint csomagolóanyag, még úgy egy esztendőre elegendő, miközben a nyomdában már készül a javított változat, az 1,30-as tasak? Mire ezek a portöltő gépsorok alá kerülnek, addigra előfordulhat, hogy két forintot ér majd egy zacskó^ska • Lida-Mix. Persze ez sem lesz gond, hiszen akkor majd új vevőtájékoztató papíros kerül a dobozba, mely tudatja, hogy „A tasakon szereplő 1,30 Ft/db-os ár nem helyes. A tasak ára 2,00 Ft/db . ..” Ezek után ne csodálkozzon senki, ha egyelőre maradok az évek óta változatlan árú, 50 filléres Presszó tejpornál. —oké— nyunkat. Bacsa András Takarmánybúza kenyérgabonaáron Beszélgetés a Kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalkozás igazgatójával
