Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
1987. augusztus 24., hétfő o Várkonyi János képei Csepelen „Ha valaki azt tervezi, hogy festeni kezd, annak előbb harmóniát kell teremtenie ég és föld között” —.szól a kínai bölcs mondása. Várkonyi János fordítva jár el — hasonlóan több kortárs művészhez —, festeni kezd, hogy ezáltal teremtsen harmóniát a végletek között. Határköveket keres, ahonnan elindulhat. Ilyen a gyermekkori emlékek élményvilága, a helyi kultúra, a mindennapi élet szereplőinek ábrázolása. Képein újra játssza és éli át ifjúkori olvasmányainak izgalmas, vagy megrázó kalandjait, bemutatva Békéscsaba akkori életének jellegzetes alakjait: Bodza bácsi, vagy az Élővíz-csatorna zsilipje (képünk) egyaránt megfesteni való élményforrás, akár egy Krúdy-novella hőse. Az e témakörben született képek kerültek bemutatásra a Csepeli Galériában. A nemrégiben avatott kiállítóterem méretei, világítása, elhelyezkedése minI Együtt voltunk Baráti kört szerveznek a gádorosiak den szempontból adott egy igazán jó tárlat megrendezéséhez. A mintegy harminc olajkép az utóbbi három év termésének javából nyújtott válogatást. Tájképet métáiig találni a művek között, főleg a lírai, groteszk hangulatú alkotások kerültek falra. A Duray Tibor és Szent- györgyi Kornél festőművészek alkotta zsűri tetszését a „Cifra palota” (a cicomás Orosházi Új Élet Tsz Hasznot hoz a kiegészítő tevékenység Az Orosházi Üj Élet Tsz- ben már évek óta jelentős az alaptevékenységen kívüli tevékenység. Az ágazat évente több millió forint nyereséggel járul hozzá a termelőszövetkezet jövedelméhez. Hogyan alakultak az év első felében a melléküzemágak legfontosabb mutatói? — Ebben az évben tovább fejlesztettük a kistermelői felvásárlást, bővítettük az integrációt — kezdi a beszélgetést Keresztes Sándor tsz-elnök. Az idén 102 millió forint forgalmat kívánunk elérni a kereskedelemben, és ebből az első félévben 49 millió forintot teljesíteni tudtunk. Bővült a naposli- ba-kihelyezésünk, amelyhez a takarmányt szintén a szövetkezet adja. Huszonnyolc terményboltunk van a városban és környékén, s az év első hat hónapjában túlteljesítették a tervet. Csaknem hétezer tonna szemes és keveréktakarmányt adtunk el, s ezért 44 millió forint árbevételt realizálhattunk. Az év végéig 13 ezer 500 tonna takarmánnyal kívánjuk segíteni a háztáji és kisegítő gazdaságokat — mondja az . elnök. örvendetes, hogy javult a sertéstartási kedv a városban. Az év első felében több mint 6 ezer 500 hízót vásárolt fel a szövetkezet, mindez 32 millió forintot hozott a kasszába. Időarányosan túlteljesítették az előirányzatot, az év végére 56 millió forint árbevételt szeretnének elérni állatfelvásárlással. Az ipari ágazatok közül a többéves szerződés keretében tésztaüzemük 335 tonna szilvás gombócot és 100 ezer tortát készített az idén a Békéscsabai Hűtőháznak. Az orosháziak almatortát és túrókrémtortát gyártanak már néhány év óta. Az ügyes kezű lányok, asszonyok munkáját dicséri, hogy a tervezettnél nagyobb mennyiséget állítottak elő e termékekből az év első hat hónapjában. A tsz öntödéjében 380 tonna szürke öntvényt gyártottak eddig, s minden remény megvan arra, hogy decemberig elérik a tervezett 720 tonnát. Kádárüzemük 67 százalékra teljesítette féléves tervét, és a tavalyi nehéz helyzetből kezd kilábalni. A szövetkezet szakemberei káposztáskádakat és boroshordókat gyártanak különböző méretben. Mélyponton volt az utóbbi időben a lakatos- ipari üzem is. Napjainkban egyre több megrendelést kapnak, így növelni tudják termelésüket. Kooperációs szerződést kötöttek az Orosházi Üveggyárral, s az üzemben szerelvényeket gyártanak a termelőszövetkezet dolgozói az üveggyárnak. A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszerrel olyan megállapodást kötöttek, mely szerint a tőkés importból származó alkatrészek gyártását kezdik meg a helyi lakatosipari üzemükben. összefoglalva megállapítható, hogy az év elején megfogalmazott célok várhatóan teljesülni fognak a melléküzemágakban. Eszerint a szövetkezet kereskedelmi tevékenysége hatmillió forint nyereséget produkál, míg az ipari ágazat nyeresége meghaladja a 6,2 millió forintot az idén. Mindez azt jelenti, hogy a szövetkezet éves jövedelmének csaknem egyharmadát állítják elő a melléküzemágak. Az sem közömbös, hogy jó és biztos munkalehetőséget biztosítanak ezek az üzemek a termelőszövetkezet dolgozóinak, tagjainak. V. L. ház előtt ülő házaspár arckifejezése, a kivagyiság, a kiégettség és a kapzsiság) és a „Rezervátum” (a fa tetején lévő madárfészket saját testével védő szakállas figura szürreális jelenete) című képek nyerték el. A jelentős számú közönség tetszéssel fogadta ä kiállítást, amely szeptember 20-ig lesz nvitva. Cs. T. J. Magyar bányabiztositó berendezés Kínában Kínában, a pindinshani bányában összeszerelték a Veszprémi Szénbányák Vállalat várpalotai üzemében gyártott biztosítóberendezést, és megkezdték a próbaüzemeltetését is. A vastag szénrétegek fejtésére alkalmas pajzsbiztosító berendezés a veszprémiek saját konstrukciója. Itthon már sikeresen működik az ajkai szénmedencében. A referenciaüzemet már számos külföldi szakember tekintette meg. A kínai delegáció tavaly tanulmányozta az új berendezés teljesítményét, és ezt követően rendelték meg a 80 darabból álló — egy telies front biztosítására alkalmas — egységet. Gyönyörű augusztus végi napsütés, szebb időt kívánni sem lehetett, hogy országszerte útra keljenek az emberek. Mentek is a hármas ünnepben látogatni, kirándulni mindenfelé. Sokaknak azonban egy úticéljuk volt: Gádoros, hogy részt vegyenek a baráti találkozón, amelyet már több mint egy fél éve kezdett szervezni a tanács és a művelődési ház által alakított előkészítő bizottság. Ezért, hogy péntek délután szokatlanul nagy a mozgás a község központjában, a virágos, ligetes térségben a pártbizottság épülete körül. Ide tartott mindenki, a találkozó színhelyére. S ha rövid volt is az út idáig a környező utcákból, vagy a leparkolt autókból, mégis hosszú lett, mert meg-megálltunk, néztük, öleltük egymást, rég nem látott ismerősök, gyerekkori barátok, volt iskolatársak. Akik hazajárnak ugyan a faluba, de sohasem így egyszerre, s ezért — talán — évtizedek óta nem látták egymást. Most viszont annyian vagyunk együtt, hogy a két egybe nyíló terem majdnem kicsi lett, pedig minden meghívott — akit a szülőfalu megtisztelt — nem tudott eljönni. * * * Az örvendezés után, melynek a hullámai továbbra is — és végig — ott vibráltak a levegőben, Tóth András, a Hazafias Népfront községi titkára szólt hozzánk kedves, közvetlen szavakkal, mint egy családfő a nagycsaládhoz. Majd hirtelen ötlettel vagy előre elhatározott tudatossággal — ki tudja? —, külön-külön bemutatott mindenkit. Vendégeket és vendéglátókat. Az első nagy ovációt Badár Gábor bácsi kapta, a 91 éves budapesti gépészmérnök, s korosztályából az egyetlen, aki a faluból „tanult ember” lett, parasztgyerek létére. Hasonló taps üdvözölte a másik Badárt, Bálint bácsit, a község nyugdíjas párttitkárát. De nem kisebb az ünneplés a négy Sódar fiú láttán sem, hát még, ha az ötödik is itt lenne a mérnök testvérek közül! S így álltak fel a többiek is ... Nők, férfiak ... Egyetemi tanárok, igazgatók, agrár szakemberek, katonák, tanácsi vezetők ... Szünetben pedig a kisebb-nagyobb csoportok beszélgetését a hazaiakkal alig lehetett félbeszakítani. Mégis kellett, hogy a dús program túlságosan ne húzódjon el. Fábri István tanácselnök a községről beszélt. Annak a helynek a múltjáról és jelenéről, amely fölnevelte eleinket, és a mi gyermekkorunk és fiatalságunk színtere volt, indítónk s egyéniségünk formálója. Amely oly sokáig csak szűkös megélhetést tudott nyújtani lakosságának, mert a nagyon kicsi határa — a kevés földje — miatt nem futotta többre. Aztán Gádoros is elindult a felemelkedés útján a fel- szabadulással, formálódott, gyarapodott, új falurészek alakultak ki, csak egyedül a keleti és nyugati portán nemsokára 341 házat építettek- S folyamatosan — a rendezési terv szerint — az új községközpontot is: a tanácsházát, a művelődési otthont, az áruházat és legutóbb az új iskolát. Közben a vízellátást.is megoldották, és most a gázbevezetés folyik, szinte teljesen önerőből. De gondok is vannak. A jól működő termelőszövetkezet, valamint a más székhelyű ipari szövetkezetek kisebb üzemrészei nem képesek foglalkoztatni annyi embert, amennyi rendelkezésre áll. így sokan — túl sokan — kénytelenek másutt, Orosházán és Szentesen dolgozni, vagyis eljárni otthonról. Ez nagy probléma, mert csökkenti a község megtartó erejét. Teljesen megoldani az ingázást, azaz megszüntetni nem is lehet, már a mérséklés is jó lenne, s ez a törekvés. Az újabb, még kiadósabb beszélgetőszünet után Kiss Imre, a művelődési ház vezetője ismertette a baráti kör előkészítését és működésének lehetséges formáit, és persze a célt, az összetartozás erősítését, az elevenebb, tartalmasabb kapcsolatot a szülőfaluval. Ennek szellemében indították is útra a mozgalmat, s akiket megkerestek — a 130 volt gádorosit — egyetértésüket már akkor a válaszlevélben kifejtették. S egyben azt az örömet is, hogy nem felejtették el őket, sőt számítanak rájuk. Most, ahogy a levélidézetekből ez mind visz- szahangzik, még jobban megerősíti mindnyájunk egyetértését. S azt is, hogy ne csak a kötetlen találkozás, hanem a körré alakulás mellett döntsünk. De a nap még ezzel sem ért véget. A pártból átmentünk a művelődési házba, megnézni a község életét — a munkát, az esküvőket és névadásokat, az iskolai sportéletet, s az amatőr művészeti csoportokat — bemutató fotókiállítást, és Czimbalmos Endre festőtanár igen szép képeinek tárlatát. Itt el is időztünk egészen a közös vacsoráig — az újabb nagy beszélgetésig — amelyet még jól sikerült előadás követett, mert a gyermek és felnőtt citerá- sok délutáni műsorát csak ízelítőnek szánták. * * * Szép nap volt. Olyan szeretettel teli találkozás, amit nem lehet elfelejteni, mint ahogy azt sem, kik vagyunk, honnan jöttünk, s mit nyújtott mindannyiónk- nak Gádoros, a szülőfalu, olyat, ami bennünk él, bár évtizedekkel ezelőtt elbocsátott. De bennünk vannak az utcák, az emberek, a házak, a család, az első iskolánk... Az a meleg közösség, ami formálta életünket, s azzá tett: akik lettünk és vagyunk. S míg élünk, magához köt. Magához húz: haza. Haza még tágabb értelemben is, hiszen úgy van, ahogy a régen tanult, régi vers első két sora szólt a kisiskoláshoz: „Tudjátok-e mi a haza? Az a hely, ahol születtünk.. Vass Márta Börtönben a sikkasztók Olcsó kukoricáért drága fizetség Hortobágyi jószágszámlálás A Hortobágyi Nemzeti Park zakemberei összeírták a pusz- án tartott háziállatok számát, i. statisztika szerint 9700 szarvas- narha van a legelőkön — ebből 900 a szürke magyar gulya ál- ománya —, ez 10 százalékkal levesebb, mint a korábbi évék- len volt. Valamikor messze föllön híres ménések nyargaltak a lortobágyon — az egykori deb- ecenl városi tanácsnak kilenc nénesét terelgették itt —, most iszont az ötszázat sem éri el a ovak száma. (Biztató ugyan, tőgy tavaly óta nőtt valame- yest.) FIGYELEM Áramszünet: Értesítjük T. lakosságot, hogy 1987. augusztus 25-én, kedden 7.00—15.00 óráig áramszünet lesz, Gyulavári és Dénesmajor területén. A hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt és feszültség alatt állónak kell tekinteni. DÉMASZ Üzemigazgatóság. Gyulai Kirendeltsége. Amikor a természet sorra méri a csapást a mezőgazdasági kultúrákra, a földek gazdái szomorúan nyugtázzák: emitt az aszály, amott a jégverés tizedelte a termést. Nincs is hatásos ellenszere — egyelőre. Tavaly ősszel a Nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-ben is ugyancsak megcsappant a kukorica- termés. Itt azonban nem az „égiek” vitték el a tengeri egy részét, hanem nagyon is földiek, tsz-tagok (!) — ám ez ellen már lehet és kell is védekezni, mert a következő história bárhol megtörténhet, ahol nem óvják kellően a társadalmi tulajdont. A Zalka Tsz-ben a terményszállító teherautók éveken át úgy vándoroltak egyik telepről a másikra, hogy nem ellenőrizték sem az indítást, sem az érkezést. A bizonylati fegyelmet is hasonló „szigorral” tartották meg. Előbb-utóbb az ilyen nagyvonalúság csak szemet szúr valaki(k)nek! A tavaly őszi fuvarozási szezon is úgy indult, mint a többi. Csizmadia Károly és Pusztai László — hol nappal, hol csillagfénynél — derekasan fordultak a megrakott teherautókkal a terményszárítóból a tárolóba és vissza. A tele pótkocsival megméretkőztek a kijáratnál, zsebre vágták a mázsá- lás dokumentumát és ezzel a hivatalos formaságok végére is értek. Azzal, hogy megérkeztek-e a tárolóba, lerakodtak, vagy sem, senki fia nem törődött. Csizmadia, a későbbi bírósági tárgyalás elsőrendű vádlottja, kezdetben óvatos kitérőket tett: hazaruccant, tett-vett a ház körül, aztán folytatta dolgát a rakománynyal. Csakhamar feltűnt, hogy a szaporodó késéseket a felettes még csak szóra sem érdemesíti. Ha már így áll a dolog, miért ne könnyítené meg a szállítmányt, odahaza vesztegel-’ vén? Hisz’ nem veszi észre a kutya sem! Kis ügyeskedéssel még pénzzé is teheti a közös tengerijét. Már az első próbálkozását siker koronázta: 30 mázsa kukorica gördült a családi portára — észrevétlenül. Egyre többen figyeltek fel a kukorica körüli lazaságra. Vaczkó Károly, a szárítóüzem gépésze is mind ellen- állhatatlanabbul sóvárgott a tsz tengerije után, mígnem egyszer odalépett Csizmadiához: kukoricát venne, mert a sajátját eladta. Mire a másik: ha tud, visz valamennyit. Miért ne tudna? Szó szót, megállapodást tett követett. Rövidesen 50 mázsa tengeri vált a sikkasztás tárgyává. Vaczkó „busásan” megfizette a szállítmányt: 2 ezer forinttal hálálta meg az egyébként 22 ezer forintot érő rakományt. Pár nap múlva megjelent a szárítóüzemnél Vaczkó Károly rokona, Vaczkó József is, kukoricavétel ügyében. Irány Csizmadia, — akinek az efféle ügylet már kezdett rutinossá válni —, szokványos megegyezés, gyors teljesítés, még aznap éjjel. Megint elúszott 50 mázsa a tsz-vagyonból, de most már 6 ezer forintért. Egyre olajozottabban működött Csizmadia gépezete. Elkezdte hát ajánlani „szolgáltatását”. Talált is vevőt, hamarosan: L aduver László jó 40 mázsa kukorica boldog gazdájaként 5 ezer forintot számolt Csizmadia markába. Ezalatt — Csizmadia szándékáról mit sem tudva — a másik fuvaros, Pusztai is kacérkodott a sikkasztás gondolatával. Pénzszűkében állt, ráadásul maholnap lakodalom, lapos erszénnyel pedig még vigadni sem lehet egy igazit. Csizmadiához hasonlóan, maga ment a vevő után. Először testvéréhez, Pusztai Józsefhez kopogtatott be. Másodszor is, csak akkor már *40 mázsa kukoricával. Közben nőtt a tiltott utakat bejáró tengeri árfolyama: Pusztai József 7 ezer forintot. egy másik ügyletben Matuz Lajos — Pusztai László sógora — már 10 ezret fizetett 50 mázsa tsz-ter- mésért. Igaz, még így is 12 ezer forinttal kevesebbet a rakomány valós értékénél! Ugyanennyiben állapodott meg a magyarbánhegyesi Alabástrom étteremben Szél Lászlóval, aki az első szállítás sikerén felbuzdulva, duplázást kért: összesen 100 mázsa kukorica számára nyitotta meg saját magtára kapuit. Csizmadia Károly összesen 75 ezer 328, Pusztai László 84 ezer 744 forint értékű kukoricát térített el eredeti útvonaláról, amit az alkalmi vevők összesen 13 ezer, illetve 37 ezer forinttal „jutalmaztak”. Később, a bírósági ítélet valamennyi eset után megerősítette: a bűncselekmény szereplői — fuvarozó és vevő egyaránt — kezdettől tisztában voltak a kukorica eredetével, amit a feltűnően alacsony vételi ár csak megerősített bennük. Az ügyben a Békés Megyei Bíróság dr. Garami Emil büntetőtanácsa hozott jogerős ítéletet. Az elsőrendű vádlottat, Csizmadia Károlyt és a másodrendű vádlottat, Pusztai Lászlót folytatólagosan, nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének elkövetésében találta bűnösnek. Csizmadia főbüntetése egyévi és négyhónapi, míg Pusztaié egyévi és hathónapi börtönbüntetés. A többi vádlottat sikkasztás, orgazdaság elkövetéséért hét hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntette (de végrehajtását felfüggesztette), és különböző összegű pénzmellékbüntetésre ítélte. L. E.
