Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
I 1987. augusztus 18., kedd liZHUUKflltj 100% — politika és irodalom Bz első kommunista folyóirat megjelenésének 60. évfordulójára A magyar sajtó történetében a 100% volt az első olyan politikai és kulturális folyóirat, amelyet a Kommunisták Magyarországi Pártja irányított, amely Magyarországon hosszabb időn keresztül megjelenhetett, és tábort tudott maga köré tömöríteni. Bonyolult korszakban indult útjára az illegális KMP legális folyóirata hatvan évvel ezelőtt, 1927. augusztus 15-én. Európa- szerte a forradalmi hullám apályának, a kapitalizmus viszonylagos stabilizációjának ideje volt ez, Magyarországon a Bethlen István miniszterelnök nevével jelzett konszolidáció időszaka. A rendszer viszonylagos liberalizálódását felhasználva az emigráns írók egy része visszatért Magyarországra, s a kulturális életben is erősödött a baloldal befolyása. Ám a helyzet megítélése ellentmondásos volt: a haladó írókban, még Móricz Zsigmondban is illúziókat ébresztett a bethleni konszolidáció, a magyar kommunista párt stratégiai célkitűzése viszont a proletár- diktatúra azonnali kivívása volt. Változatlanul reálisnak látta a forradalom gyors bekövetkezését, és ez a szövetségi politika helytelen értelmezését, így a nem kommunista írókkal szembeni bizalmatlanságot is jelentette. Ez a szemlélet tükröződött a 100" 0 pártirányításában is. Az évenként tízszer megjelenő 100" ii szerkesztője Tamás Aladár kommunista író, szellemi irányítói pedig a Tanácsköztársaság bécsi emigrációba kényszerült vezetői voltak. Ez bonyolulttá tette a szerkesztői munkát. A lap indításának megbeszélése céljából Tamás Aladár dr. Lukács Hugónak, Ady egykori orvosának bécsi lakásán találkozott Komor Imrével, aki elvezette a szerkesztőt Kun Bélához, s együtt mentek át egy kerthelyiségbe, ahol Landler Jenő, Révai József, Lukács György és Lándor Béla ülték körül az asztalt. A párt vezetői úgy döntöttek, hogy a többi kapcsolattól független, önálló vonalnak kell az új, legális lapot Béccsel összekötni. Az összekötő Földes Pál lett, aki az osztrák fővárosban igen komoly állással rendelkezett , egy textilgyár igazgatójaként dolgozott. Később egy Bécsben élő író, Vajda Sándor vette át ezt a fontos feladatot. A kéziratok vaskos levelek formájában Sze- lényi István zeneszerző címére érkeztek Bécsből Budapestre. A folyóirat hasábjain kezdetben az irodalom és a művészet többi ága szerepelt, majd fokozatosan előtérbe kerültek a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom témái, a gyarmati kérdés, a Szovjetunió helyzetét elemző cikkek, tanulmányok. A magyar munkásmozgalom ideológiai, eszmei és kulturális nevelésével szinte felmérhetetlenül fontos szerepet töltött be a 100" I, az ellenforradalmi Magyarországon. Figyelemreméltó a lap első munkatársainak • névsora is: Nagy Lajos, Gergely Sándor, Gereblvés László. Schönstein Sándor, Erg Ágoston, Molnár Farkas, Dé- si Huber István, az emigrációból Bolgár Elek, Lukács György, Révai József. A 100",, köre volt Magyarországon időrendben az első kommunista írói csoportosulás. Műveikben a korabeli magyar élet tényeinek könyörtelen felmutatása, a valóság ábrázolása volt a legfontosabb. A megfogalmazásnak természetesen alkal- mazködnia kellett az akkori viszonyok lehetőségeihez. A Tanácsköztársaság jelentőségére például csak „virágnyelven” lehetett célozni:' „ .. . A felületen persze ma is fennáll a társadalom régi hierarchiája, sőt, szilárdabbnak látszik, mint valaha volt. Ám a forradalmak és ellenforradalmak viharai közben fenekestül felforgatták a régi hierarchiát. Ha a munkások, a parasztok, a kispolgárok visszavetődtek a régi társadalmi helyzetükbe (a legtöbbször a réginél rosszabb körülmények között), mégis a forradalmak és ellenforradalmak megrázkódtatásai közepette állottak már máshol is. Nem magától értetődő többé senki számára, hogy hova állítja a gazdasági és társadalmi törvények pillanatnyi törvényszerűsége A 100" I, főként a munkás lapterjesztőkön keresztül jutott el a mozgalom résztvevőihez, és fellendítette a szavalókórusok működését is. Három, három és fél ezer fiatal munkást mozgósított a szavalókórusokba a folyóirat, ennyi aktív harcost nyert meg a mozgalom a párt vagy a KIMSZ irányította legálisan működő szárnyának. Nagy érdeme volt a folyóiratnak, hogy a nemzetközi haladó kultúra áramába kapcsolódva olyan szervezetten és bőségben közölte a szovjet és más népek kortárs íróinak, költőinek műveit, ahogyan korábban magyar nyelven nem jelenhettek meg. Hogy csak néhány nevet említsünk: Babel, Gladkov, Gorkij, Panf- jorov, Ehrenburg, Tyihonov, Solohov, Majakovszkij mellett a német Becher, Weis- kopf, Tucholsky, Mühsam műveivel, az amerikai U. Sinclair, Reed alkotásaival, a cseh írók közül Hasek, Wolker, Kisch munkáival ismerkedhettek meg a 100% olvasói. A viszonylagos nyugalom éveinek véget vetett az 1929. október 24-i New York-i tőzsdekrach, amellyel megkezdődött a világgazdasági válság. 1930 a nagy tömeg- megmozdulások és a megtorlások éve. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy 1930. június végén a rendőrség letartóztatta Tamás Aladárt. Írók és értelmiségiek egv csoportja erkölcsi garanciát vállalt a szerkesztőért, és szabadon bocsátását követelte. Köztük volt Kodolán.yi János, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, József Attila. Külföldről tiltakozott Gorkij, Andersen Nexő, Romain Rolland, Henri Barbusse, André Gide, Stefan Zweig és Ludwig Renn. Az ítélet kénytelen volt megállapítani, hogy a 100" I, „magas színvonalú, tárgyilagos szellemű lap”. A szerkesztőt felmentették, de a lapot — éppen három évi működés után — 1930 augusztusában betiltották. Ma már nem mindenben értünk egyet a hatvan évvel ezelőtti folyóirat cikkeinek megállapításaival, de tisztelettel emlékezünk a lap kommunista eszmeiségért vívott harcára, a kortárs világirodalom értékeinek közvetítésében vállalt szerepére, és a magyar nép sorsáért érzett felelősségére. Imre Erzsébet Családi ünnep? Közeleg augusztus 20-a, István király, az államalapító nevenapja, az új kenyér ünnepének napja, alkotmányunk megszületésének évfordulója. Miért írtam — igaz kérdőjellel — a címben azt, hogy családi ünnep? Mert az. Fogalmazhatnék úgy, hogy a család az állam legkisebb, de ugyanakkor legszorosabb mikroközössége. Fogalmazhatnék úgy, hogy a család gondja a mindennapi kenyér előteremtése valós és képletes értelemben is, s bizony gyakran gondok közepette. És végül fogalmazhatnék úgy is, hogy az Alkotmányban biztosított jogok is meghatározzák a család életét. Most azonban — úgy érzem — egy másik dolog is idekívánkozik, a család és az ünnepi szabadnap fogalma, mert nehezednek az életfeltételek, többet dolgozik az édesapa — gyakran az édesanya is — kevesebbet van együtt a család. Próbáljuk megőrizni legalább az ünnepnapokat! Legyen együtt a család az ünnepeken, és ne csak fizikai értelemben legyen együtt, hanem legyen időnk, figyelmünk is egymás számára. Ezért neveztem családi ünnepnek Alkotmányunk ünnepét — és azt hiszem a kérdőjel sem szükséges a cím végére. (sm) Aratódalok ezen a tájon Hazánkban számos mezőgazdasági és ipari munka gépesítése szinte a felszabadulásig elmaradott volt. E munkák nagyobb részét kézi erővel végezték, és így igen sok munkáskéz mozgósítására volt szükség. A dolgozók többsége különböző alkalmi és idénymunkát végzett. Az arató- és cséplőmunkások tömege differenciáltabb volt, mivel bonyolultabbak voltak munkaviszonyaik és munkafeltételeik is. Az aratók azok a mezei munkások, akik „bandákba” tömörülve vállalták az aratási munkák elvégzését. Az aratógazda, vagy ahogy felénk mondták: „bandagazda”, az aratás, illetve aratást végzők vezetője, felügyelője, s többnyire élelmezője is volt. A szokás szerint Ö fogdta fel az aratómunkásokat pénzért, vagy legtöbbnyire a learatandó gabona egy részéért, és egyéb kialkudott bérért. Ö kötötte meg „bandája” nevében az aratási szerződést. Az aratórésss a gabonaneműnek betakarításáért terményekben fizetett munkabér, melyet vagy közvetlenül a learatott, vagy a kicsépelt gabonából adtak ki, és rendesen annak 1 10 vagy 1 12 részéből állott. Az aratósztrájk az aratási munka beszüntetését jelentette. Hazánkban az agrárszocialista mozgalmak nagy jelentőségű harci módszere volt. Nagy aratósztrájkok voltak 1897-ben az Alföldön, 1905-ben a Dunántúlon, 1906-ban országszerte, 1937-ben a Viharsarokban. Itt most gazdag „népköltészetükből” mutatok be szemelvényeket. Az aratódalok nagy része országosan ismert, és sok változatban él. Néhány példa: Farkas Gyurka majorjába, De sok jány van bitangjába! Nem találnak semmi dolgot. Nem vágatik még a zabot. A füzesgyarmati faluba, Bejött az aratómasina, A Berettyóig hajtja a lovakat, Szorítja a hónaposokat. * * * Megarattuk a nagy szörnyű táblát, Meg m ittuk a jó áldomását. Fölakasztom a sarlóm a szegre, Nem aratok jövő esztendőre. * * * Nincs is esze a szegénynek, Hogy élhetne, mégse élhet; Másnak adja vérét, máját, Azok meg csak elprédálják. * * * De szeretném elkiáltani, Hogy hallná meg akárki. Ki nem kapál, ki nem arat, Az egyen az asztal alatt. * * * Learattuk a földesúr búzáját. Árván hattuk tiszta búzatarlóját. Majd leveri hideg ősszel a harmat, Választhat majd jobb aratót magának. Az emberek többsége falun, vagy mezővárosban élt, és különféle mezőgazdasági vagy ipari bérmunkából igyekeztek magukat fenntartani. Az aratódalok főbb témakörei: munkaszervezés, toborzás, szerelem, munka, a bánásmód, az élelmezés, a rész visszatartásával kapcsolatos panaszokról, aratóünnepekről, sztrájkmozgalmakról szóltak. Dalaik tárgya maga a munkájuk volt. Ha a honismereti-helytörténeti körök e dalokat gyűjtik és pártfogásukba veszik, részesítik, akkor virágzásnak indulhat e honismereti gyűjtőmunka ebben a vonatkozásban is! Borbíró Lajos KÉPERNYŐ Valahogy úgy jött össze ez a televíziós hét, hogy válogathattunk játékfilmekben, volt kezdődj) sorozat is, és két kitűnő sportközvetítés hét végén, az egyik a Forma—1 osztrák futamáról, a másik a kis Vác újonc NB I-es csapatának első otthoni diadaláról, mert a döntetlen, amit a Honvéd ellen elértek, a lelkesedés diadala, és a beképzeltség bukása volt. Nem akarok bővebben írni erről, de Váradi gólja után valami egészen különöset éreztem: olyan volt az a kiegyenlítő gól, mint az igazság beteljesedése, hiszen semmiképpen sem lett volna reális, ha a nagy mellénnyel és ellenfelét lenézve focizó Honvéd megnyeri ezt a meccset. Íme, a példa, hogy a lelki összhang, a közös, nagyot akarás, mire képes! És boldoggá tett hatezer váci szurkolót, és sok százezer tévénézőt, akik szeretik, ha nem csak filmekben győz az igazság. Egyszóval, filmes és sportos hetünk volt. A filmek közül számomra a legizgalmasabb (és legszínvonalasabb) a szombaton sugárzott II genfi dr. Fischer volt, melyet Graham Greene regényéből adaptáltak, kitű- ' nő forgatókönyvvel és kitűnő színészekkel, miközben a v ndező, Michael Lindsay-Hogg is bemutatta, hogy érti a szakmát. Nem hiszem, hogy fontos lenne a sztorit is elmesélnem, akik látták, emlékeznek rá. Nyilván arra is, hogy dr. Fischer szerepében a világhíres James Mason (Verebes Károly tökéletes szinkronhangjával), és Jones szerepében Alan Bates alakítása jobb a többinél, habár partnereik is koncentrált, hatásos művészi munkával járultak a film síkéi éhez, mely tökéletesen visszaadta a Graham Greene-i világlátást, az író sajátosan egyéni, néha meghökkentően bizarr gunyorosságát. Az emberi kapzsiságról, a soha nem elégről szólt Green, példái és példázatai máig érvényesek. Kedden este mérsékelt kíváncsisággal ültem le a képernyő elé, hogy megnézzem az új sorozat első epizódját. Nos, Flenato Castellani rendező Verdi című filmsorozatának első, bemutatkozó része olyannyira megragadott és elbűvölt is alkalmasint, hogy semmiképpen som szeretném elszalasztani a még hátralevő nyolcat. Verdi élete nagy regény. Művészete, híre világra szóló. Ez azonban (gondoltam megelőzően) még nem jelenti azt, hogy Castellani jó sorozatot csinál belőle. A sorozat nem könnyű „műfaj". Megtalálni a kompromisszumot a művészi igény és az üzleti szempontok között, az is művészet, és kemény dió. Ügy hiszem, már az első rész után megkockáztathatjuk: jó sorozat következik, olyan, melynek ismeretközlő szándéka nyilvánvaló, megjelenése mégis hangulatos, cselekménye fordulatos, gazdag, szereplői szimpatikusak. Annak ígérkezik (habár kissé túlságosan hamar érkezett, és idősnek tűnt az adott korban) a Verdit megszemélyesítő Ronald Pickup, akinek maszkja is tökéletes. Persze, lehet-e más, profi munka ez az egész. Jóértelműen a.c. edényeit hangsúlyozva. n zöld majom mosolya című tévéjátékban két férfi, A. úr és B. úr színdarabot ír. Társszerzők, nyilván. A téma: az AIDS. A háttér: luxusstrand, valahol Finnországban, félmeztelenül napozó és sétálgató hölgyekkel. A közös munka roppant nehezen indul, de aztán belelendülnek: mintegy önmagukat képzelik a legkülönbözőbb szituációkba, melyek többnyire így kezdődnek: „mit tennél, ha...?” A társszerzők beszélgetése egyre kétségbeejtőbb, egyre kilátástalanabb. A darabírás egyelőre csődbe jut. Felkavarták azonban önmagukat, tükréül a világnak ... A luxusstrand üvegfalán túl azonban tovább kelletik magukat a szép nem legszebb példányai ... Márton András és Bálint András A. és B. úr szerepében színészi eszköztáruk pompás^parádáját adják. Csak éppen tűzijáték nem volt . . . II Forma-1 osztrák nagydíja drámai pillanatokban bővelkedett. A kétszeri start tömegkarambolja tette emlékezetessé ezt a futamot, mely (ezúttal) tökéletesen érzékeltette azt a világot, , a légkört, amelyben ez a világcirkusz zajlik. A „halál árnyékában" orrát piszkáló, grimaszoló Piquet, és a hét kocsi karambolját kiváltó Mansell „angol flegmája” hátborzongató látvány. A táj pedig, ahol az osztrák ringet kiépí- tették: varázslatos. Különös kettősség. Sass Ervin Gyulán, a művelődési központban megnyílt a XIX. gyulai nyári művésztelep alkotóinak vázlatkiállitása. A bemutatott festmények, szobrok, grafikák a városban, a városról és lakóiról készültek. A megnyitóra eljöttek azok is, akik a művészek modelljei voltak. Képünkön Marosvári György festőművész Reinhardt Mariska nénivel együtt nézi meg a házáról készített festményét Fotó: Szőke Margit
