Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

1987. július 11., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kínai és japán gyűjtemény Séta a budapesti Ráth Múzeumban A japán Utamaro metszete a 19. század elejéről Európa-szerte kevés mú­zeum gyűjteményében van kelet-ázsiai iparművészeti, képzőművészeti kollekció. Magyarországon szerencsés adottságok — ilyen érdeklő­désű műgyűjtők, mecénások, múzeumigazgatók — révén ritka gazdag és színvonalas kelet-ázsiai gyűjtemény ala­kult ki. Az anyag két épü­letben talált helyet: a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum a Népköztársaság útja 103- ban az indiai, hátsó-indiai, indonéz műtárgyakat, hosszú kényszerszünet után a kö­zelmúltban megnyílt Gorkij fasori Ráth Múzeum pedig a kínai és japán gyűjteményt mutatja be. Ráth György jeles mű­gyűjtő, a Képzőművészeti “Társulat és az Országos Ma­gyar Iparművészeti Társulat alapítója, 1881-től 1896-ig, az Üllői úti palota megnyitá­sáig, az Iparművészeti Mú­zeum igazgatója volt. Sokat tett a képző- és iparművé­szetek pártolásáért. Páratla­nul gazdag régi magyar könyvtárát még életében a Magyar Tudományos Aka­démiának ajándékozta. 1905- ben özvegye az Iparművésze­ti Múzeumnak adományozta a Ráth-hagyatékot, Rubens-, Rembrandt-, Tintorettó-fest- ményekből, metszett drága- és féldrágakövekből, görög, római és újabb kisplaszti­kákból és iparművészeti munkákból álló, elsőrangú gyűjteményét. Az anyag egybetartása és a helyszínen való bemutatása érdekében vásárolta meg az állam a Ráth-villát. Az épület a II. világháború idején megsé­rült, a gyűjteményt a Szép- művészeti és az Iparművé­szeti Múzeumba mentették, s csak 1955-ben nyílt meg új­ra a Gorkij fasori villában kiállítás, ekkor már a kelet­ázsiai gyűjteményből. Most, a tíz évig tartó rendbehozatal, födémcsere, belső átalakítás után a föld­szinti hat teremben a kínai, az emeleti termekben a ja­Káldi János: Legyek virgonc, kisfiús Jönnek értem a domboldalak. Fölcsöngetnek a patakok. Megkérdezi egy kedves rigó: hát hogy vagyok? hát jól vagyok? A zsolozsmázó, messzi fenyves, a kifakult, merész hajlatok küldik, küldik az ablakomba a sárga dobot, a nagy Napot. Ne üljek bent, kér a friss szél, legyek virgonc, kisfiús. Futkározzam, labdát rúgjak: itt van értem március. pán gyűjtemény kapott he­lyet. S a századvégi fabur­kolatú egykori ebédlőben rendezik be, néhány nem keleti iparművészeti tárgy- gyal, a Ráth-emlékszobát — amely egyúttal előadóterem is lesz. Nyolc-tízezer kínai és hét­ezer japán műtárgyból válo­gattak a kiállítás rendezői. Az Európa-szerte ritkaság­nak számító 15. századi lak­kozott faszobrok mellett a japán kollekcióban főleg az Edo-kor, a 17—19. század van képviselve — fafaragá­sokkal, porcelánokkal, fegy­verekkel. Iparművészeti remekek a lapos, áttört, mintás fémtár­gyak, a kardmarkolatvédők, a cubák. Lakkozott fából ké­szültek a több rekeszes or- vosságos dobozok (az in- ro-k), amelyeket rendkívül változatos növényi, vagy fi­gurális ékítmények boríta­nak. Az inro-t, az övre akasztva, zsinórra függesztve viselték; ennek a kis doboz­nak az ellensúlya a necuke, faragott körplasztika, ugyan­csak rendkívül változatos díszítésekkel, punpángfából, elefántcsontból. E híres mes­tereket is számontartó ipar- művészeti ágakból gazdag gyűjteménye van a múze­umnak. Miklós Pál, a Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatója, ismert sinológus, a kínai kiállítás rendezője mondja: — Anya­gunk olyan változatos, hogy ha nem is egyenletesen, de az egész kínai művészet fej­lődéstörténetét bemutatjuk. Az egykori pekingi magyar műkereskedő, Szabó Géza jóvoltából az ókori kínai művészet emlékeivel is rendelkezünk. Van egy idő­számítás előtti 2. évezredből származó szertartási-csilla­gászati műszerünk, amely­nek párja a londoni British Múzeumban lelhető fel. Mégis a mi húsz centi át­mérőjű nefrit-korongunkat reprodukálta könyvében egy híres angol sinológus. Ez a korong, vagy a föld és az ég együttes jelképének tekintett szertartási tárgy — cung —, továbbá az első századokból való, s a szkíta művészet jegyeit hordozó nefritfara­gások és bronzveretek a szakma számára a legizgal­masabb műtárgyak. Szertar­tási bronzkések, stilizált edé­nyek, egy időszámítás előtti első évezredből való kocsi- tengelyvég-borítás — mind arról a rendkívül fejlett ci­vilizációról tanúskodnak, amely ilyen technikát, ilyen műves díszítéseket tudott produkálni. Ott vannak a kiállításon a buddhizmus jellegzetes fi­gurái, egy 50 centi magas Buddha-fej — valószínűleg egy szabadban álló szoborról került ide. A 8—9. századbe­li templomi kapuőrző 70 centi magas mázas cserép­szobrát még Felvinczi Ta­kács Zoltán vette Berlinben. Már az 1929-es magán­gyűjtők kiállításán is szere­pelt az a 13. századi fa szo­borcsoport, amely a haldok­ló Buddhát négy tanítványa körében ábrázolta. A szobor- csoportnak nyoma veszett, a múzeumba már csak az egyik tanítvány alakja ke­rült be. A Ming-kori művészi kéz­művesség számos értékes, látványos darabja —‘ fara­gott vöröslakk munkák, szobrok, kék-fehér porcelá­nok, rekeszzománcok, bronz­tárgyak. Egy váza Ráth György gyűjteményéből való, egy 15. századi sárkánydíszes porcelánváza egykor Kos­suth Lajos tulajdona volt. Mutatós kézműves tár­gyakkal idézi a múzeum a Mandzsu-kort, amelyben már európai exportra is ké­szülnek a kínai porcelánok, rekeszzománc- és vöröslakk- munkák. Szépek a világszer­te divatos gyűjtési tárgyak, a 18—19. századi tubákos- flakonok üvegből, féldrága­kőből, hegyikristályból. Bőséges a 19—20. századi gyűjtemény. S bár van a múzeumnak régi kínai fest­ménye, kalligráfiája is, e korból különösen sok, színes, jó kvalitású képet állítottak ki. S a modern kínai pikto­ra legnagyobb egyéniségei is jelen vannak műveikkel. Kádár Márta Polner Zoltán: Két groteszk VENDÉGSZÖVEGEK én is fordítva te is akár a nyári ' időszámítás és Nelson Piquet elro­bogott még láttam a kék autóbuszt szájában a holdat az ezüst étel­hordót tágasság kívül belül számítógépen futtatott magány vagy megfejted vagy sem kulcs a lábtörlő alatt tegnap nálam járt Hamlet ó édes úr bár Apollinaire halott hömpölyög a Szajna a gödöllői személy nem közlekedik most, már tűzzél mint a vadréce sűrű sötét az éj a pápa mély hall­gatásba burkolódzott FINN RÁOLVASÓ (TIKA TAH LINNO) Nikla tatihon, kanto talihin. Alatin kintoh, ahiton laktin. Ontin kalahit, tátikon nahti tinto hakalin: Honti Katalin. Katona Judit versei: Varázslat Kimosdott lányként libben át a nyár a városon, csak nézzük megkövültén: egy holt virág előtt lassan megáll. Kertek tüze gyullad, benn a lámpa s kormos, szürke jeleket ír az égre a csípős ízű füst, ha nő a csendek árka. Borzong a kert, mint lázas, nagybeteg s révetegen, vállukat leejtve az akácok halkan sírni kezdenek. Ünnep előtt Szoknyámra ülj a fűre és vesd magad hanyatt, szél hord sebes szívünkre selymes fénykazlakat. Áldott a föld. Virulva hordozza magzatát, nyakán esők gyöngylánca, erdőhaján achát. Erős ölében érik eleven testű lét, ég kereszteli szőke kenyérfia fejét. Verrasztó Gábor: Hiányod óceánja szomjasan és éhesen lebegek a semmiben eltűntek a színek a tárgyak a falak hiányod óceánja vesz körül és nem úszik felém egy fatörzs vagy palack benne: remény-cetlivel Mucsi József: Levél az Aranyhomokról Keleten kél itt is a hold, pénzből itt is inkább csak volt. Jó cimborám, a meghitt éj, sétáimra el-elkísér. Ködmönét is kölcsönadja, ha a szélnek nagy a hangja. És a tenger? — zúgó malom, mormolása bő unalom. Míg padmalyát morzsolgatja, szúvas fogát csattogtatja. I A pénzverde itt sincs tárva, ki magányos, itt is árva. 20. századi kínai festmény

Next

/
Oldalképek
Tartalom