Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-10 / 161. szám

1987. július 10., péntek

o

„Hasson oda a képviseld elvtárs!”

Fogadóóra Eleki Jánosnál Magyarbánhegyesen

Zajlik az élet a magyar- bánhegyesi tanácsházán. A forró nyári délutánon is mindig akad ügyfél, aki gondjára megoldást keres. Gyülekeznek a tanácsi testület végrehajtó bizottságának tagjai, hamarosan fontos napirendi pontokat tárgyalnak. A hűvös folyosón egyre több széken ülnek asszonyok, férfiak, várják az országgyűlési képviselő fogadóóráját.

Megérkezik dr. Eleki János. Gyors megbeszélés a tanácstitkárral, Csapó Imrével, mi változott legutóbbi látogatása óta. A gazdaság- vezetés gondjai, az iskolai számítógép beszerzése rendeződnek, az idősek klubjának építése viszont pénzszűke miatt nem halad. Az országgyűlési képviselő nagyon elfoglalt ember, az Elnöki Tanács tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára, takarékosan kell bánni hát az idejével, ha fogadóórára érkezik. Két hete Mezőkovács- házán, Kaszaperen, Végegyházán, Nagybánhegyesen járt, ezen a héten pedig Medgyesbodzáson, Medgyes- egyházán, Kunágotán és Magyarbánhegyesen. Ez utóbbi helységben délelőttre tudták az érkezését, akkor is, most is itt vannak ugyanazok az ügyfelek.

Kopognak. Idős ember sapkáját gyűrögetve lép be az ajtón, leül, látszik, felkészült a mondókájára: — Több idős dolgozó nevében beszélek én — kezdi. — A vasúttól mentem nyugdíjba 14 éve, az asszony meg a téesztől. Kettőnknek ötezer forint a havi nyugdíjunk. Még ma is dolgozok, pedig 1909-ben születtem, de másként nem tudok megélni. Éjjeliőr vagyok, órabéres, ott is vonják a nyugdíjilletéket. Mondták, dolgozhatok száz évig is, akkor se lesz több a nyugdíjam. Akkor minek vonják az illetéket? Hasson oda a képviselő elvtárs, számolják be a hasonló öreg társaimnak és nekem, ha tovább dolgozunk, legyen egy

kicsit több a nyugdíj beteg napjainkra.

Előkotorja a nyugdíjszelvényeket, fizetési számításokat, nyújt Eleki Jánosnak. A képviselő megértőén hallgatja, majd így folytatja: — A felesége téesznyugdíjas, kezdeményezzük a méltányossági nyugdíj emelését. Józsi bácsi is kérheti az emelést a szakszervezetétől. Joga van az érdekképviseleti szerveknek indokolt esetben javasolni az emelést. 1989-re készül az új nyugdíjtörvény, az majd fokozottan törődik a magukhoz hasonlók gondjával.

— Köszönöm is szépen a jótanácsot, a meghallgatást

— búcsúzik a bácsi, helyét átadva két fiatalasszonynak.

WWWWMWW

Bonyolult gyermekelhelyezési ügy szomorú képei bontakoznak ki elmondásuk alapján. A felnőtt emberek, a szülők viszálykodása a gyermek kálváriája, bírósági döntések, fellebbezések,

óvások, rendezetlen ügyek. A képviselő széttárja a karját: — Miben segíthetek én. ha önök így összezavarták az életüket? Gondoljanak legalább a gyermekükre. Magyarországon a bírósági döntésekbe senki nem avatkozhat, a polgári peres ügyek nem az országgyűlési képviselő hatáskörébe tartoznak.

Szomorú a történet, szomorú a két asszony. Az igazságot néhány perc elbeszélése nyomán ugyan kinek ítélhetnénk? Legföljebb attól borzong a ióérzésünk, felelősséggel érzékelik-e a szülők gyerekük érdekét vagy csak áz indulataikra hallgatnak?

Ismert vendég, egy másik idős ember, aki a képviselőt megkeresi: — Nehéz leülnöm és íelállnom, meghúzódtak a rugók a térdemben

— mondja, majd nyögve leereszkedik a székre. Ezután

ömlik szájából a panasz, a kritika, a vélemény, a másokkal szembeni igény. Adott mellé a tanács gondozónőt, hiszen magányos, beteges, nehezen mozog. Szeretné, ha hét végén sem maradna egyedül, valaki szombaton, vasárnap is • rányitná az ajtót. Jó lenne az idősek, klubjába eljárni, ha végre elkészült volna.

— Családja van? — kérdezi a képviselő. Befátyolo- sodnak az öreg szemek, pedig kemény fából faragták az embert.

— Egy — válaszol kurtán —, de másik városban él.

— Törődnek magával?

— Látogatnak, s hogy jó órában mondjam, háromezerre emelték a nyugdíjam, még tevékenykedek is, nem szorultam anyagi segítségre. Ilyen ember kéne sok, mint ez a téeszelnök, meg a párttitkár. Tudja meg a képviselő elvtárs, hogy ott rend van, ahol ezek dolgoznak. Arról szeretnék már olvasni, hogy nálunk is olyan sok szép minden épül, mint más faluban — köszön, s görnyedt háttal, nehéz járással távozik.

Ismét asszonyok kerülnek sorra. Rossz szomszédi viszonyról, munkahelyi vitákról, az elhelyezkedési lehetőségek hiányáról egyéni sorsokra bontva hallhatunk. Közbe-közbe nemigen pihen Eleki János. Az ajtónyitás- nyi szünetekben meséli, hogy bizony gyakran nem elég a segítő szándék. Évek óta intézi a pusztaottlakai „Tökfalu” segélykérő telefonját. Éjszaka gyalogolhat a beteg vagy a hozzátartozója. míg összeköttetést talál a külvilággal, az orvossal. Igencsak szorgalmazná a kunágotai gázbevezetést is az illetékeseknél, ha lehetne.

— A községi párt- és tanácsi vezetők a települések továbbfejlesztését vetik fel újra és újra, a víz-, a szennyvíz, a gáz-, a telefonbevezetés gondjait — mondja. — A magánemberek legalább 80 százalékban nem közügyekben keresnek fel. Természetesen akkor lehet valamennyire elégedett a képviselő, ha mindkét területen minél többet segíthet az egyénnek és a közösségnek.

Bede Zsóka

Az FLR-PROTEINVEST a fehérjeprogramért

Durumbúza, szója, lóbab, borsó

Ezen a héten a Tiszántúl két pontján, Szegeden és Debrecenben tartottak fehérjenövény- és durumbúza- bemutatót és tanácskozást. Szegeden az Agrotricia GT, míg Debrecenben a megyénkben FLR—Proteinvest Agrárfejlesztő Közös Vállalat (AKV) rendezett előadásokkal és gyakorlati bemutatóval egybekötött értekezletet.

A tapasztalatokról kérdeztük Kiss Sándort, a vállalat főosztályvezető-helyettesét.

— Az elmúlt év őszén 5600 . hektáron vetettek a taggazdaságaink durumbúzát. A tél folyamán a kedvezőtlen időjárás következtében több száz hektárt ki kellett szántani, így jelenleg a terület 70 százaléka vár betakarításra. A durumbúzát a gyengébb adottságú területekre ajánljuk, oda, ahol az étkezési búza' termésátlaga nem éri el az 5 tonnát hektáronként. A durumbúzák mintegy három és fél, négyton- nás hozamot adnak hektáronként, s mivel az áruk 5 ezer forint tonnánként, így igen jó árbevételt jelentenek. Az ősztől többéves szerződéskötésekre lesz lehetőség a gabonaiparral és az alapáron felül minőségi felárat és többéves termelési támogatást kapnak a gazdaságok.

A durumbúzát a tésztaipar dolgozza fel, a tojás nélküli tésztagyártás fontos alapanyaga. Ma még nem nagyon ismerik a vásárlók, emiatt csak nehezen terjed. Várhatóan az ősszel 10 ezer hektáron vetnek hazánkban durumbúzát, s ennek 80 százalékát az FLR—Proteinvest taggazdaságaiban. Megyénkben mintegy 500 hektáron termesztik a növényt Batto- nya, Doboz, Kötegyán, Me- zőgyán és Gyomaendrőd térségében. A szakemberek véleménye szerint a minőségi búzatermesztésben szerepe lehet a durumbúzának. Perspektíváját mutatja,

hogy jelenleg is, mintegy 40 dollárral magasabb a tonnánkénti világpiaci ára, mint az étkezési búzának.

A fehérjenövények termesztésének alakulásáról a VII. ötéves tervi program megvalósításáról Darida

Györgyöt, a vállalat igazgatóhelyettesét kérdeztük.

— Szójából az idén 35 ezer hektárt vetettek országosan az üzemek. A mi részesedésünk ebből Csongrád és Békés megyében igen jelentős. A jövőben a jó termőképességű, rövid tenyészidejű fajtáknak lesz szerepe. A MÉM tervei szerint 1990-ig 70 ezer hektárra kell növelni a szója vetésterületét, enyhítve ezzel a hazai

fehérjetakarmány-gondokat. A feldolgozás végett pelyhesítőgépeket hoznak be az országba.

Napjainkban mintegy 16 t—18 ezer forint a szója hektáronkénti költsége, s mindez azt jelzi, hogy nagy szakértelmet és gondoskodást igényel a termelés. Éppen ezért csak fokozatosan lehet elterjeszteni a gazdaságokban. A lóbab vetésterülete ebben az évben 15 ezer hektár körül alakul hazánkban, s ebből 10 ezer hektárral részesedik vállalatunk. A tervidőszak végére 30 ezer hektárra kell növelni a lóbab vetésterületét. Békés megyében az elmúlt évek aszályos időjárása miatt némiképp csökkent a termesztési kedv. A megyében vetőmagot termesztenek, elsősorban Kondoros, Hunya, Elek és Kétsoprony térségében csaknem 3 ezer hektáron. Várhatóan nő a lóbab belföldi felhasználása a jövőben.

Szólnunk kell még a borsóról, amelyből az idén próbálkozásképpen 1300 hektár területet vetettek taggazdaságaink. A jövőben nagyobb területet kívánunk bevonni a borsótermesztésbe. A közelmúltban életbe lépett MÉM ösztönző intézkedések éreztetik hatásukat, de még a rendelkezés gyakorlati megvalósítására nem kaptunk semmiféle útmutatást. Mindez zavarja a termelők és a felvásárlók kapcsolatát.

V. L.

Maróthy László a Körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz-ben

Maróthy László Papp Gyulával, a bőrüzem dolgozójával beszélget. Középen Papp Károly tsz-elnök

Fotó: Gál Edit

(Folytatás az 1. oldalról)

Mezőgazdaság után egy kis ipar, a bőrüzem következett. Több mint 100 ember dolgozik itt, jórészük három műszakban, és végzik a nem könnyű bőrkikészítést. Maróthy László érdeklődéssel figyelte az üzemet, meg- megállt beszélgetni. Papp Gyulától, aki az egyik legnehezebb munkát végzi a hordóknál és nem is fiatalember, azt kérdezte, hogyan sikerült elsajátítani ezt a szakmát.

— A sziki ember soha nem vót - elveszett ember — hangzott a tömör válasz, majd hozzátette —, a fiam is itt dogozik ám, de ő mán targoncás.

Az út innen a rizstelep felé folytatódott. Tavaly négy tonna fölötti volt a termés és 8 millió az ebből származó nyereség. Az idén is ennyire számítanak. Feltűnt, hogy a csatornák széle mennyire gondozott. A képviselő — aki szakmáját tekintve agrármérnök — meg is jegyezte:

— Régen láttam ilyen szépen rendben tartott csatornapartot, pedig mindenhol ilyennek' kellene lenni, mert ez nemcsak esztétikai, hanem növényvédelmi szempont is.

A búzatáblák mellett érdekes, élénkzöld növényre figyeltünk fel. Fénymag, pontosabban madáreledel, amelyért Nyugat-Európában fizetnek sokat. Az idén ugyan gond volt az értékesítéssel, de nemrég jártak itt NSZK-beli és olasz üzletemberek, akik átvesznek minden mennyiséget. Kevésbé volt már élénkzöld a kukorica, látszott rajta a csapadékhiány. Ha néhány napon belül nem jön az eső. baj lehet. Láttunk épülő létesítményeket is, most szerelnek két szovjet szárítót. 21 millió forintos költséggel pedig egy 9 ezer négyzetméteres tároló épül négy ikerszínnel.

— Panaszkodunk, hogy nincs pénz, de azért ha lassan is, csak előbbre jutunk — summázza Papp Károly.

Az utolsó kilométereket az olajosok által épített úton

tesszük meg Üjladány mellett. Talán jelképe is lehet a szántóföld és az ipari út annak a változásnak, amely itt az utóbbi években történt, és ami még ezután következik. A föld mélyéből olajat és gázt aknáznak ki, a hajdani szik, az ősgyep pedig búzát, kukoricát, rizst terem. Ha valakinek kételye lenne ezekben a nem köny- nyű időkben az emberi cselekvés erejében, gondoljon erre, s a hasonlókra. Ez a társadalmi-gazdasági kibontakozás programjának megvalósításába vetett hitünket erősíti.

(scleszt)

Kenyérkereset kombájnokkal

Most következik az eligazítás

(Folytatás az 1. oldalról)

Többek szerint ugyan kár idecibálni, nemigen használják, de a szabály, az szabály. Az útszéli akácos árnyékába húzódik a kis csapat, most következik az eligazítás és a tűzvédelmi oktatás.

— Emberek, a mai napon megkezdjük az aratást — így a főnök, elkomolyodó hangon. — A szalmára az utolsó szemig szükség van, tehát alacsony tarlót kell hagyni. A 105-ösök ittmaradnak, a 106-osok átmennek a túlsó táblába. Az idén új munkalapot vezetünk be. mindjárt elmagyarázom. Az ebédet kihozzák, rántott szelet lesz, meg valami leves, és kávét is hoznak, azt persze zsebből kell fizetni, aki kéri. A munkabér 6 forint 20 fillér tonnánként, ha tiszta a szem, jó a tarlómagasság, és nincs szemveszteség.

Még átadja a három új kombájn gépkönyvét, aztán földübörög az első gép, fülkéjében Kruzsicz Jánossal, s a többiek egy pillanatig némi megilletődöttséggel figyelik, ahogyan beleharap az akácos mellett nyújtózó búzatáblába.

— Ők öten ittmaradnak, nyolc zöld pedig átmegy az úton túli táblába — rendezi a sorokat az ágazatvezető.

Fölkéredzkedek az egyik

ki soha — így az egyik, társa rábólint. Üjra indulunk, de a kombájnos elégedetlenül ingatja a fejét, még nem egyenletesen dolgozik a gép Ki is állunk, a hőség szinte tarkónvág, pedig a fülkében sem hűsöltünk, a belső ventillátor ugyanis leállt.

— Csúszik a ferdefelhordó kuplungja! — magyarázza, és közben kiigazítja a hibát. Egyúttal megnézi van-e szemveszteség, és állít a rostán.

Megérkeznek a „nagyfőnökök” is, dr. Kruzsic Pál termelési igazgatóhelyettes és Nagy Gyula főagronómus. Tőlük tudom meg, hogy pontosan 1862 hektár őszibúzát kell learatniuk az idén, és hogy nagyszerűen sikerült az idei gépszemle — onnan érkeztek ugyanis most a határba.

Azt pedig ismét Szabó Ferenc fejtegeti, hogy az aratás manapság inkább a hagyománytisztelet okán válik ki a többi munka közül, mert náluk nincs kis feladat meg nagy feladat- mindegyik egyaránt fontos. Eltűnődve néz a távolodó nyolc kombájn után, szemmel kíséri őket.

— Mit érez ilyenkor egy szakember ?

— Hogy megérte az őszszel vetéskor itt éjszakázni.. .

Tóth Ibolya

fülkébe, Zsuzsa Pál mellé. Előttünk a vezérgép. Erőlködik a ventillátor, de így is van 30 egynéhány fok. Már a földúton járunk, nagy döccenőkkel araszolva Szilágyi István után.

— Csak ez a szik ne lenne, ez gyalázatos, mire észbekap az ember, már el is süllyed — dünnyögi a kombájnos. És most következik az a bizonyos „első kaszavágás”, ami után megállunk, Zsuzsa Pál Szilágyi mellé guggol, nézik, szóródott-e a szem.

— Ezerháromszázra állítom a dobot, mert nem veri

Fotó: Gál Edit