Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

1987. július 4., szombat SPORT SPORT SPORT SPORT Készülődés a műrepülő EB Az Ajax elleni hazai mérkőzés jelenete. Balról a második Kerekes Attila Attila törökül is Attila Ennek az írásnak egy héttel ezelőtt kellett volna vagy ! egy hét múlva kellene megjelennie. Hogy miért? Az í utolsó kérdés miatt. Még mielőtt az olvasó lázasan ke- : resné az utolsó kérdést, hadd áruljam el, ez a jövővel kapcsolatos. Pontosabban: hol folytatja Kerekes Attila, . a Békéscsabai Előre Spartacus, illetve a török Bursapor labdarúgócsapatának volt tizenötszörös válogatott közép- j hátvédje? A válasz ... Nos, azzal tényleg várjunk. Kezd­jük vagy inkább folytassuk ott, ahol a beszélgetést (amely j lapunk 1986. július 7-i számában jelent meg) tavaly ilyenkor abbahagytuk. L___________________________________1 A hét második felét Bé­késcsabán töltötték a moto­ros műrepülő-válogatott tag­jai. A miskolci, szocialista országok felkészítő versenye után vezetett «de útjuk, s ez a 3 nap volt a jövő hé­ten Speicheldorfban kezdő­dő motoros műrepülők Euró- pa-bajnokságára való felké­szülés utolsó állomása. A nagy hőség éppenséggel nem segítette a munkát, de ahogy a válogatott első szá­mú embere, Besenyei Péter fogalmazott: „minden fel­szállás hasznos". Molnár András edzőtől megtudtuk, hogy az EB színhelye a Nürnbergiül 80 kilométerre levő Strössenreuther család repülőtere lesz. A helyszín kiválasztását egy sajnálatos esemény indokolta: a tavaly Hétfőtől Sopronban rende­zik meg a „Bácsi, kérem, hol lehet itt focizni?” labdarúgó- tehetség-kutató akció zárótá­borát, amelyre csaknem 100 fiatal kapott meghívást. Bé­kés megyéből a következők vesznek részt az edzőtábor­ban: Kollár Attila (Kondo­ros), Békési Sándor, Juhos Csaba (mindkettő Békés), Szellenár Mihály (örmény­kút), Podmaniczki Zsolt (OMTK), Zalai Tibor (OMTK), Gazsó István (Bé- késszentandrás), Bélteki Já­nos (Gyomaendrőd). Dicséret illeti az Orosházi Űj Élet Tsz-t, amely segítséget nyújt halálos szerencsétlenséget szenvedett, a három évvel ezelőtti békéscsabai VB-ről is jól ismert Manfred emlé­kének szentelik. Ami a magyar válogatott esélyeit illeti, csapatban egy esetleges bronzérem számí­tana nagy sikernek — a győz­tes minden bizonnyal a szov­jetek és a franciák közötti versengésből kerül ki — míg egyéniben Besenyei célja: az első tíz közé kerülni. A mie­ink, Zlin—50 és Zlin LS- eken repülnek. Az Európa- bajnokságot — az idén elő­ször érvényes ez a sziszté­ma — négy versenyszámban rendezik meg: 1. ismert kö­telező gyakorlat, 2. szabadon választott gyakorlat, 3. is­meretlen kötelező gyakorlat. Ezután összesítik az ered­a fiatalok soproni utazásá­hoz. A Békés megyei serdülő- válogatott hosszabb útra ké­szül: a jövő szerdán — az MLSZ megbízása alapján — Ausztriába utaznak, Klagen­furtban vesznek részt nem­zetközi tornán. * * * Tegnap hírt kaptunk az olaszországi Prezzóból, ahol a Békéscsabai Előre Sparta­cus juniorcsapata szerepel. A lila-fehérek a Fiemme tar­tományi válogatottat 3—1 (2—l)-re legyőzték, a góllö- •vő Belvon. Kanál és Kasik volt.-re ményeket, s a mezőny egy- harmada úgynevezett dön­tőt vív, az elnevezés azon­ban nem a legszerencsésebb, hiszen ez tulajdonképpen egy abszolút szabadon vá­lasztott gyakorlat, teljesen önálló versenyszám. (fábián) * * * JÚLIUS 19-TÖL: NEMZETI VITORLÁZÓ­BAJNOKSÁG BÉKÉSCSABÁN A békéscsabai reptéren jú­lius második felében a vi­torlázógépek és vezetőik ve­szik át a főszerepet. Július 19. és augusztus 1. között rendezik meg ugyanis a nem­zeti vitorlázórepülő-bajnok- ságot. Szűcs László döntős Döntőbe jutott a juniorok ökölvívó-világbajnokságán az 57 kg-os súlycsoportban Szűcs László. A magyar ver­senyző csütörtökön a ghanai Issifu Quartyt győzte le, s a vasárnapi fináléban a szov­jet Ilijaszov lesz az ellenfele. A 4. junior-ökölvívóvi- lágbajnokság elődöntőinek másik magyar résztvevője, Nagy Győző magyar idő sze­rint szombaton hajnalban lép szorítóba. — Néhány ndppal azután, hogy megjelent a rólam szó­ló cikk, visszautaztam Bur- sába, ahová még egyéves szerződés kötött — mondja. — Július 15-én kezdődött a felkészülés, ami meglepetés­sel indult. Űj edző került a csapathoz, egy jugoszláv mester, aki hozott magával két játékost is. Mivel Török­országban sem szerepelhet két külföldinél több egy csa­patban, szomorúan tapasz­taltam, hogy az első mérkő­zésen kispadra kerültem. Már amikor kifutottak a csapatok, látta a közönség, hogy nem vagyok a kezdő 11-ben. Ott ugyanis az a szo­kás, hogy mindenkit név sze­rint szólítanak, bemutatnak és megéljeneznek. Ügy az el­ső félidő derekán, amikor 1—0-ra vezetett az ellenfél, pfujolni kezdték az edzőt, és kórusban kiabálták: Attila, Attila, Attila! így szólítottak mindig, ugyanis Attila 'törö­kül is Attila. Szóval kiabál­tak, beköveteltek a csapatba, de hiába, hiszen a két jugo­szláv fiú játszott. Egyébként furcsa ott a közönség visel­kedése, ha valami nem tet­szik nekik, például az edző vagy a játékvezető, felállnak és hátat fordítva a játéktér­nek fütyülnek, vagy egysze­rűen kimennek a stadionból. Nos, mint mondtam, az első mérkőzésen nem cserélhetett be az edző, de a lecke fel volt adva, mert a közönség a meccs után is egyfolytában a nevemet kiabálta. Végül úgy oldották meg a dolgot, hogy az egyik jugoszláv já­tékos felvette a török állam- polgárságot, így a második fordulótól már játszhattam. Mondanom sem kell, hama­rosan megint új edző jött, is­mét jugoszláv, de az én he­lyem már biztos volt, végig is játszottam a bajnokságot. Egyébként a kint eltöltött két év alatt hét edző keze alatt dolgoztam. 0 Milyen a bajnokság szín­vonala, és hol végzett a csapat? — Ami a színvonalat ille­ti, ezt tavaly is elmondtam, nem túl magas, annak elle­nére, hogy imádják a focit. Két sportágért rajonganak, a labdarúgásért és a kosár­labdáért. De ezt szó szerint kell érteni, hogy rajonganak. 1 Ez a show, a cirkusz, a nagybetűs Játék. Soha nem játszottunk fél ház előtt, amikor nyilvánvaló lett, hogy kiesünk az első osz­tályból, akkor is megtelt a 35 ezres stadion. • Már az 1985—86-os bajnok­ság végén is kiesett a Bursapor, hogyan került mégis vissza? — Ügy, hogy megnyertük a török kupát, amiről már tavaly beszámoltam. Ez azt jelentette, hogy automatiku­san ottmaradtunk a húsz el­ső osztályú csapat között. A másodosztály egyébként há­romcsoportos, 20—20 együt­tessel, és 10 csoportos a har­madosztály, 18—18 csapattal. Vannak tehát bőven. 0 Hogy sikerült megnyerni a török kupát és meddig jutott el a csapat a KEK-ben? — Arról, hogy miként si­került elnyerni, sokat nem akarok beszélni, elég annyi, hogy a csapat menedzsere az ország leggazdagabb embe­reinek egyike, egy textilgyá­ros, és a kupa akkora rek­lám volt, hogy neki min­dent megért. . . Azt, hogy miként szerepeltünk a nem­zetközi porondon, bizonyára itthon is tudják. Nem mond­hatom, hogy szerencsénk volt, mert az első forduló­ban Európa egyik legjobb csapatával, az Ajaxszal ke­rültünk össze. Bursában 2— 0-ra, Hollandiában 5—0-ra kaptunk ki tőlük. De mon­dom, a lényeg az volt, hogy bent maradtunk az első osz­tályban. 0 Az idén viszont nem ... — Sajnos nem. Mindössze két pont hiányzott, ugyanis a bajnokság első felében 10 pontot szereztünk, a máso­dikban 18-at, és harminccal már bent lehetett volna ma­radni. Külön bosszantó, hogy 36 mérkőzésből 12-n egy gól­lal kaptunk ki. Tehát ha egy kicsit jobb csatáraink vannak, bent maradunk. • Két év nem nagy idő ugyan, de elég ahhoz, hogy még egy közepes színvonalú baj­nokságban is képet kapjunk a profiéletről. Milyen az valójá­ban? — Először is nagyon ne­héz az átállás. Az első fél­évben többet jártak itthon a gondolataim, mint ott. Prob­léma a nyelvismeret hiánya. Amíg nem tanultam meg annyit törökül, hogy elbol­doguljak a pályán vagy az üzletben, addig sokat küsz­ködtem, egyszerűen nem tudtam kapcsolatot teremte­ni. Persze, ha perfekt török lettem volna, akkor sem megyek sokra a játékostár­saimmal, leszámítva a tra­gikus sorsú Tulipán Misit, akivel végig nagyon jó ba­rátságban voltunk, mert az edzés, vagy a mérkőzés után mindenki ment a maga út­ján. Ott nincs olyan, hogy a pályán kívül is barátkozunk. A legfőbb jellemző azonban az, hogy csak a teljesítmény számít. Lehet valaki bárki­nek a kedvence, vagy ahogy mondják, bármilyen szép és okos, ha nem megy a játék, félreállítják. Ez olykor fáj­dalmas, de mindenképpen hasznos. Nem ártana átven­nünk valamit belőle. 0 Mi volt egy hét program­ja, mérkőzéstől mérkőzésig? Az bizonyára ismert, hogy a mérkőzések mindig vasárnap délután vannak. Ez az ünnepi szórakozás. A hétfő az szünnap, kedden délelőtt edzés a kondicioná­lóteremben különböző esz­közökkel, délután futás. Szerdán taktikai elemeket gyakoroltunk, csütörtökön edzőmérkőzést játszottunk saját utánpótláscsapatunk­kal. Pénteken a vasárnapi ellenfélből készültünk fel, szombaton mindössze 20 per­ces átmozgatás volt. Ez a menetrend kisebb változá­sokkal, de minden edzőnél így volt. Hogy akkor mi volt a kok edzőváltozás ér­telme? Erre én sem tudnék válaszolni, pedig ott éltem két évig, szerződésem lejár­táig. 0 Nos, akkor jön az a bizo­nyos utolsó kérdés. Mi lesz ez­után? — Ez még mindig bizony­talan, bár úgy volt, hogy a héten eldől. Ezért is kér­tem, várjunk a beszélgetés­sel, hátha már biztosat tu­dok mondani. Az a helyzet, hogy Törökországban a má­sodosztályban nem játszhat külföldi labdarúgó, s mivel a csapat kiesett, ez csak úgy lenne megoldható, amit egyébként a Bursapor veze­tői javasoltak, ha felvenném a török állampolgárságot. Ezt azonban, érthetően, nem akarom. Szóba jött még a kettős állampolgárság, de erre. a sportolóknál nincs le­hetőség. Maradt két variá­ció, hív az egyik első osz­tályú ankarai csapat és visszavár a Békéscsabai Előre Spartacus is, ahol nagy szeretettel fogadtak. Jelenleg tehát függőben van a dolog, remélem, mielőbb eldől. 0 Akkor hát viszontlátásra, vagy — ahogy a törökök mond­ják — elvada! Seleszt Ferenc OLIMPIAI BAJNOKOK — SZARVASRÓL. Képünkön a Szarvasi 3. Sz. Általános Iskola túrakenusai, akik az úttörőolimpia kecskeméti országos döntőjén aranyérmet nyertek az ötszáz méteres távon. Jobbról:Maczik Sándor, Gulyás András, Pljesovszki Tibor és Tamás Árpád. A bajnok négyes testnevelő-edzője Bátor György Motoros miírepüiö-válogatottunk. Balról: Bürger Lajos szerelő, Borosnyai Károly, Bese­nyei Péter, Szin Ferenc szerelő, Balatoni József, Domonkos Anna, Daka Olga, Szilágyi Ti­bor és Molnár András edző Fotó: Fazekas László Irány Sopron és Klagenfurt BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom