Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. július 29., szerda Igazgató, Békésszentandrásról Békésszentandráson az elmúlt tanévben 481 általános is­kolás gyermek tanult. A nyári nagy hőségben üresek a tan­termek, csend honol mindenütt. Greksza György igazgatóval az oktatás örömeiről, gondjairól beszélgetünk. Külterületi közművelődés Szarvas környékén----------------------------------------------------imauktflc! — Békésszentandrási? — Nem, Szarvason szület­tem. Már kiskoromban min­dig nagyon szerettem gyer­mekek között lenni, ezért választottam a pedagógus- pályát. Az első négy eszten­dőt tanyasi iskolában, össze­vont osztályban tanítottam. Nehéz, de szép feladat volt, sok hasznos tapasztalattal jöttem Szentandrásra 1952- ben. A feleségem is pedagó­gus. nemzedékek nőttek fel a kezünk alatt, jól ismerjük a nagyközség apraját, nagy- ját, örömét, fájdalmát. A gyerekek nem jobbak és nem rosszabbak, mint má­sutt. Megnyugtató, hogy hosszú évek óta alig akad egy-két tanuló, aki a nyol­cadik általános után mun­kába áll, rendszerint tovább­tanulnak diákjaink. Az elmúlt tanévben 40 nyolcadikost búcsúztattunk, valamennyit felvették — zömmel érdeklődési köré­nek megfelelően — gimná­ziumba, szakközépiskolába, illetve szakmunkásképző in­tézetbe. Átlageredményük jó közepes volt. de lehetett volna jobb is. Szép szám­mal akad közöttük a jó ké­pességű, de sokukból hiány­zik a küzdeni akarás. Talán azért, mert az életben sok mindent könnyebben meg­kapnak, mint az én korosz­tályom annak 'ideién, az is­kolában sem erőltetik meg magukat. Bukás persze ná­lunk is volt, de az összlét- számhoz viszonyítva a szá­zalékos arány elenyésző. i— A szülőkkel nagyon jó a kapcsolatunk, az egyéni problémákat külön-külön megbeszélik velük a neve­lők. Akadnak persze olya­nok is, akik nem ismerik el, hogy csemetéjük lusta a ta­nulásra. Áz első fél évi sta­tisztika szerint 14 veszélyez­tetett és 46 hátrányos hely­zetű gyermekünk volt. Ve­lük megkülönböztetett gon­dossággal foglalkozik két gyermek- és ifjúságvédelmi nevelő. A tanáccsal kitűnő a kapcsolatunk, olykor a leg­rászorultabb családokat szo­ciális segélyre javasoljuk. Samuel Beckett nevét még az is hallotta, aki sohasem nézett meg abszurd drámát. Ismerik őt, mint a rossz pénzt. Megveszekedett híre van: a darabjaiban nem tör­ténik semmi. Némely szín­padi hősei a szemetesládá­ban laknak. Első regényének főszereplője, egy különös el­meháborodott azt kéri, hogy halála után a WC-kagylóba szórják hamvait. Kérése nem teljesül: por alakban egy csapszék padlóján feje­zi be földi vesszőfutását. Beckett szövegei a végsőkig monotonok, nemegyszer fity- tyet hánynak az irodalmi beszéd minimális szabályai­nak is, és lassú áradással sodorják el, temetik maguk alá az olvasót. A most nyolcvankettedik életévében járó író melléke­sen — Nobel-díjas. S csak nem a semmire kapta a leg­magasabb irodalmi elisme­rést — még ha ő maga azt vallja is: „Semmi sem való­ságosabb, mint a semmi.” A Magvető Kiadó Világkönyv­tár sorozatában megjelent regénytrilógia — noha ez sem könnyű olvasmány — mintegy átvilágítja Beckett gondolkodásmódjának és eti­kai világképének szerkeze­tét, a becketti filozófiát. A Godot-ra várva című ab­szurd dráma mellett ez az a mű, amely érv és bizonyság lehet mindazok számára, akik a toll nagy XX. szá­zadi mesterét tisztelik az aszkéta külsejű, minden fényképén komor, szenvedő arcú alkotóban. — A tanári karnak min­den gyermek sorsa egyfor­mán szívügye. Tőlünk telhe­tőén mindent megteszünk boldogulásukért. Tanítási idő alatt gyakran átvisszük őket Szarvasra, az arboré­tumba, az Erzsébet-ligetbe, múzeumba. Szünidőkben va­lamennyi osztályból kétna­pos kirándulásra vittük a jelentkezőket. Alföldi gyere­kek lévén, igyekszünk őket Dunántúlra, a Dunakanyar­ba és Észak-Magyarország legszebb tájaira vinni. Sokan jártak már a fővárosban is. Iskolaszövetkezetünk tagjai 100 ezer forint forgalmat bo­nyolítottak le, őket külön háromnapos jutalomüdülésre küldtük, ötven úttörő egy Vác melletti táborban nya­ral ezekben a napokban. — Az iskolaszövetkezet a munkára való nevelést szol­gálja csakúgy, mint a két tanműhely, az őszi mezőgaz­dasági munka. Nyáron szét­szélednek. de aki napközi­ben nfarad, azokra önként jelentkező tanárok vigyáz­nak féltő gonddal, szeretet­tel és gazdag programokat szerveznek számukra. — örömök? — Gyerekeink szívesen vesznek részt az úttörőben meghirdetett versenyeken, vetélkedőkön. Oroszból pél­dául nem egyszer eljutottak az országos versenyre, egy alkalommal elhozták a III. helyezést. Egyéni pályázaton matematikából szanazugi tá­borba nyert beutalót Szilá­gyi Mária, ugyanoda techni­kából Csik Viktória, a ma­gyar—irodalom pályázó. Harmati Anna pedig Csille­bércen nyaralhat. — Legkedvesebb tantárgy a testnevelés. Ezt elsősorban Cziglédszky Sámuel testne­velő tanárnak köszönhetjük. Izig-vérig pedagógus, nem ismer fáradtságot, reggeltől napestig a gyerekkel törő­dik. A diákok nagyon szere­tik. Bitumenes és füves pá­lyával rendelkezünk, jó idő­ben egyszerre több csapat is mérkőzhet. Az elmúlt évek­ben edzésközpontot hoztunk létre, az önként jelentkezők számára külön testnevelési A Molloy, a Malone meg­hal és A megnevezhetetlen eredetileg nem összetartozó sorozatnak íródott. 1951 és 1953 között keletkeztek, tu­datos — és érdekes — írói kísérlet eredményeként. Az ír származású Beckett, aki angolul vetette papírra első, és meglehetősen sikertelen próbálkozásait, Párizsba köl­tözése után a francia nyelv segítségével — vagyis nehe­zebb, részint idegen közeg­ben — igyekezett kifejezni magát. A stílus, sőt a nyelv ezzel vállalkozásának fősze­replőjévé. meghatározójává lett: magára irányította a figyelmet. A Molloy lapjain nem csupán egy rejtélyes megrendelő számára formá­lódó életrajznak (egy leépülő férfi, a haldokló anyját ke­reső „hős" vallomásának) vagyunk a tanúi, de a nyelv alakulásának is. A formáló­dás maga: a szövegalak lé­nyegében fontosabb, mint az elnyújtott, riasztó történet. Samuel Beckett — egy munkatárs segítségével — utóbb visszafordította-visz- szaírta angolra e könyveit. Török Gábor a francia ere­detit szűrte magyarra nagy hozzáértéssel, finomsággal — valószínűleg az angol válto­zat alaposabb figyelembevé­tele nélkül. De hát nem is „mixelhetett” egy még újabb — hiszen újrafordí­tott — nyelvi változatot a három regényből ... A há­romból. melyek nem temati­kusán, inkább csak kiadási konvencióból állnak együtt, s kapták a Beckett-szakiro­és sportfoglalkozásokat tar­tunk. Repülőmodellezőbe és lövészszakkörbe, egészség- ügyire és háztartásira is so­kan járnak. — Gondok? — A tornatermünk 1974- ben épült. Sajnos, kicsire sikerült, szabvány szerinti versenyt nem bonyolítha­tunk le benne. Pedig meg­oldhattuk volna egy kis oda­figyeléssel, hiszen a tanács és a . község termelő üzemei, dolgozói sokat segítettek. A központi iskolán kívül há­rom helyen találni a nagy­községben tantermet, ahol alsó tagozatosok tanulnak. Sajnos, az ő téli tornáztatá- sukat eddig nem sikerült megoldani. Évek óta gond volt a fűtéssel, de végre si­került bevezetni a központi fűtést. — A számítástechnikai szakkör három saját készü­lékkel rendelkezik, kölcsön­kapjuk a szőnyegszövő szö­vetkezetét is, de csak külső segítséggel tudjuk megoldani az oktatást. Kozma Ákos tanítási idő után igen nagy lelkesedéssel tanítja a gye­rekeket, de jó lenne erre a célra egy főállású nevelő, igen nagy az érdeklődés a számítástechnika iránt. Az anyagiak egyelőre nem te­szik lehetővé. Hasonló gond a zeneoktatás helybéli megol­dása. — Milyen a szaktanári el­látás? — A nyelv-,' a számítás- technikai oktatáson kívül nagyon jó. Idén két pályá­zatot hirdettünk, mindegyik­re helybéli fiatal jelentke­zett. Már jövőre is megbe­széltük egy magyar—orosz, egy földrajz—matematika szakos főiskolással. hogy hozzánk jönnek tanítani a megüresedő katedrára. A fa­lu szülötteit igyekszünk megnyerni, nekik is köny- nyebb az indulás, a tanács pedig szolgálati lakást is ad. — Egy új hír? — A Hazafias Népfronttal együttműködve az ■ új okta­tási törvény értelmében, szeptemberben megalakítjuk az iskolatanácsot. A műkö­dési szabályzatot nagy gond­dal készítjük elő. Reméljük, ezzel a tanári kar is nyer, csakúgy, mint a-gyereksereg. Ary Róza dalomban is a trilógia elne­vezést. Szomszédságuk még­sem esetleges: Beckett ka- tasztrol'ikus világképe meg­engedné azt is, hogy vala­mennyi írását egyetlen kö­tet borítólapjai közé fogva, gyakorlatilag egyetlen és osztatlan műként bocsássák közre. A reménytelenség, a már érzelmeket sem mutató kétségbeesés éjfeketéje festi egybe alkotásait. Árnyék ver tül árnyékra, hogy az ezer­nyi réteg együtt olyan átha­tolhatatlan sötétet képezzen — mint ahogy nem lehet le­látni az óceánmélybe sem. Fenyegető nagy M-ekkel van tele a könyv: Beckett emberkísértetei, alighanem merő véletlenségből, leg­gyakrabban M-mel kezdődő neveket viselnek. Az az író, aki itt megszólal, az egész emberi életet haláltusának fogja föl, történeteit és gon­dolatait ennek megfelelően szövi, s talán még a nem ritkán megcsillanó humort sem ő maga engedi a szö­vegbe, hanem az az állan­dóság, az a ritmustalan bel­ső ritmus, az a végletesség és véglegesség kényszeríti ki, amely a trilógia sajátja. A borzalmak sikolya egy bi­zonyos határon túl elhal — az őrült kacagásban. Ha van az irodalomnak pőre „szakmai vonatkozása", akkor ebben az értelemben a három regény: mester­munka. Beckett világnézeti komolyságához kétség nem férhet. Sötét gyönyörűség te­hát egyfelől az olvasás; és szinte mindenki számára önmagával is szembesítő vi­ta, hogy tán mégsem egé­szen ilyen, csak ilyen az em­beriét. Tarján Tamás Ezüstszőlő, Sirató és Bezi- na. Valószínű, hogy sok ol­vasó számára ismeretlen ez a három település, pedig lé­teznek. Szarvas körzetében találhatók, és mintegy 1800 ember számára jelentik az otthont. A szarvasi Vajda Péter Művelődési központ mindhárom helyen működ­tet egy-egy külterületi klu­bot, ezzel is bővítve az itt élők közművelődési lehető­ségeit. Az elmúlt egy év ese­ményeiről, a mindennapok gondjairól és a jövőbeli ter­vekről beszélgettünk Mótyán Tiborral, a művelődési köz­pont előadójával. — Mióta léteznek ezek a klubok? — Ezüstszőlőn 1980-ban, Siratón 1982-ben, Bezinán pedig az idén indult meg a munka. El kell mondanom, hogy a bezinai klub egyben a Csabacsűdi Lenin Terme­lőszövetkezet szabadidőköz­pontja is. Űjonnan rendbe hozott, jól felszerelt épülőt, amely minden igényt kielé­gít, s ez leginkább a tsz se­gítségének köszönhető. — Ügy tudom, Ezüstszőlő is felújítás alatt áll... — Igen. A szarvasi tanács úgy határozott, hogy idő­sek napköziotthonát létesít Ezüstszőlőn. Ez persze nem azt jelenti, hogy a külterü­leti klub megszűnik. Mind­össze kibővülnek a lehetősé­geink, az épületet rendbe hozzák, javítanak a körül­ményeinken. A felújítási munkákat most végzik, épp ezért kicsit lelassultak az események, kevesebb a prog­ram. Ha a tervezett határ­időre sikerül befejezni az építkezést, szeptember else­jén már egy megszépült klub várja az embereket. — Hogyan zajlik az élet a klubokban? — Hetente egy-két alka­lommal . gyűlnek össze a klubtagok, és vagy az álta­luk szervezett programon vesznek részt, vagy egysze­rűen csak beszélgetnek, nó- tózgatnak. Itt érdekesség­képpen elmondhatom, mi­lyen ötletesen kötik össze a kellemest a hasznossal. Cse- verészés, dalolgatás közben legtöbbször valamiféle mun­kát is végeznek, kukoricát morzsolnak, csígatésztát ké­szítenek; a lényeg, hogy ilyenkor is jár a kezük. Ezt az időtöltést a szlovák nem­zetiségűek „vecserkának" hívják. — Felsorolna néhányat a szervezett programok közül? — Rendszeresen tartunk író-olvasó találkozókat, szlo­vák írók részvételével, szlo­vákul. Ezeken az irodalom mellett mindig szó esik a nyelvápolásról is. Szerintem a klubtagok 60 százaléka ért, 40 százaléka pedig beszél is szlovákul. Nagyon jó a kap­csolatunk a Szlovákok Vi­lágszövetségével. Többször jártak nálunk pozsonyi mű­vészek, sőt az ottani televí­zió filmre vette egyik össze­jövetelünket. Visszatérve a programokra, sűrűn tartunk ismeretterjesztő előadásokat, egészségügyi, kistermelői té­mákban, filmeket vetítünk, sportdélutánokat szervezünk. Minden évben megtartjuk a tanyanapot. Ekkor találko­zik a három klub tagsága, s közös szervezésben együtt szórakoznak, cserélnek esz­méket. Gyakran rendezünk bálákat, zenés mulatságokat is. Minden évben kirándu­lunk, idén Bulgáriába ké­szülünk. — Ezen a szlovák nemze­tiségűek lakta területen bi­zonyára élnek még népszo­kások. Hogyan próbálják megőrizni a hagyományo­kat? — Külön figyelmet fordí­tunk a hagyományőrzésre. A hétköznapi „vecserkákról” már szóltam, ezenkívül régi szlovák népdalokat tanul­nak, hagyományos disznó­tort, „zabijacskát” tartanak, de idetartozik a szilvalek- várfőzés és a csigatészta-ké- szítés is. Tervezzük, hogy fotókkal illusztrált, kétnyel­vű írásos anyagban mutat­juk be a három körzetet. Ügy hiszem, szorosan kap­csolódik a hagyományőrzés­hez a nyelv ápolása is. Az itt élők főként tótul beszél­nek. de itt-ott archaikus, ószláv elemekkel is talál­kozhat a hozzáértő. — Milyen terveik vannak? — A Körös holtágainak szlovákok lakta környékén, pontosabban Mótyón szeret­nénk a következő külterüle­ti klubot létrehozni. Üres épületet már találtunk, re­méljük, minél hamarabb si­kerül eredményt elérni. Jó lenne a siratói klubházat is rendbe hozni. — Milyen speciális gon­dokkal kell megküzdenie a külterületi közművelődéssel foglalkozóknak? — Először is el kell mon­danom, nagyon örülök, hogy feladatul kaptam ennek a. három klubnak az irányítá­sát. A külterületen élők sok­kal lelkesebbek, odaadób- bak, mint a városok kicsit talán elkényeztetett lakói. Itt erős közösség él, renge­teget dolgoznak, tulajdon­képpen mindent társadalmi munkában végeznek el. Lá­tom értelmét a munkámnak. Talán a közművelődés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a külterületen élők ne vándo­roljanak a városokba. Ki kell vinni a kultúrát min­denhová, és életképes kö­zösségek létrehozására kell törekedni. Gajdács Emese 6. Pruszlin: II disszertáció Kedves Liza néni! Gratulálhatsz, férj­hez megyek. Szásának hívják. Huszonöt éves, és én nagyon szeretem. Aspiráns, a disszertációját írja. Nagyon boldogok va­gyunk. Csókol: Léna. * •— Halló! Kátya? Itt Léna beszél. Bo­csáss meg, kérlek, de ma nem tudunk menni. Na és aztán, sehova sem járunk. Hisz nagyon jól tudod, Szása a disszertá­cióját írja, egyedül meg olyan kényelmet­len volna. Puszi. * — Nem, mama, a gyerekkocsit az ebéd­lőbe tettük. A hálószobában Szása a disz- szertációját írja, Gyimka pedig folyton bömböl... * — Nyikolaj Szemjonovics, nem tudok öt után bent maradni. Még oda kell ér­nem az óvodába a fiamért, és be kell vá­sárolnom. A férjem? Nem, de ő nem is tehetné, a disszertációját írja . . . — Ki beszél? Jaj, Marija Petrovna, nem ismertem meg a hangját. Persze, elme­gyek a szülői értekezletre. Nem, hogyne, a. férjem is törődik a nevelésével. Csak neki egyszerűen nincs ideje, mert a disz- szertációját írja . .. * — Gyima, hányszor mondtam már ne­ked, hogy ne hozd ide a barátaidat. A papa a disszertációját írja, ők meg úgy zajonganak .. . * Kedves Fiam! Nagyon örülök, hogy jól megy a sorod a katonaságnál. Miattunk ne aggódj, nálunk minden a régi. Papa a disszertációját írja, én meg dolgozom a munkahelyemen meg itthon. A papa üd- vözletét küldi. * — Szása, összeállítottam a listát, hogy kit hívjunk meg az 50. születésnapodra. Csak azt nem tudom, helyes-e meghív­nunk Szerafim Kuzmicsot, ha egyszer öt kérted fel opponensednek. * v — Hallottad? Kár, rendes ember volt. Azt mondják, már a disszertációja befe­jezésén dolgozott... Somi Éva fordítása Párhuzamos haláltusák Samuel Beckett trilógiája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom