Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-28 / 176. szám
1987. július 28., kedd o Országgyűlési bizottságok együttes ülése Az Országgyűlés terv- és költségvetési, illetve jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülést tartott — Bognár József és dr. Rntalffy György elnökletével — hétfőn, a Parlamentben. A tanácskozáson a két testület az adórendszer reformjával kapcsolatos elképzeléseket vitatta meg. A képviselőkhöz korábban eljuttatott pénzügyminisztériumi előterjesztés megállapítja: a mai ár- és adórendszerben a vállalatok fejlődési lehetőségeit alapvetően nem saját teljesítményük és a piaci viszonyok határozzák meg, hanem költségvetési kapcsolataik. A költségvetés a megtermelt jövedelmeknek mind nagyobb hányadát vonja el és osztja szét újra. A támogatások és a mentességek sokasága áttekinthetetlen, s elfedi a gazdálkodás eredményességét ugyanúgy, mint annak hiányosságait. A jelenlegi lakossági adórendszer önmagában is ellentmondásos. A szabályok eltérően kezelik a különböző tevékenységeket és nem teremtik meg a jövedelmekkel arányos közteherviselést. Ez és a keresetszabályozás rendszere a főmunkaidő leértékelődéséhez, teljesítmény-visszatartásához vezet, előnyben részesítve az elaprózott forrásokból való jövedelemszerzést. A piaci viszonyok kibontakoztatásának, az új szervezeti formák eredményes működésének feltétele, hogy tovább erősödjék a gazdálkodók nyereségérdekeltsége. Ezért a gazdálkodók és az állampolgárok pénzügyi környezetének átalakítására új, az értékviszonyoknak megfelelő ár- és adórendszer bevezetésére van szükség. Szóbeli kiegészítőjében Medgyessy Péter pénzügy- miniszter hangsúlyozta: az adóreform önmagában nem cél, hanem a társadalmigazdasági kibontakozás programjának teljesítését segítő eszközrendszer része. Más szóval garanciája annak, hogy ez a program megvalósítható legyen. Az adórendszerrel kapcsolatos változtatások szükségességéről szólva a képviselők felelősségére figyelmeztetett, mondván: a népgazdasági feladatok jövőre sem lesznek kisebbek, s a mai eszközrendszer — amelyet már annyi jogos kritika ért — nem alkalmas a teljesítésükre. A késlekedés eddig is súlyos gondja volt gazdaság- politikánknak, s az adóreform további halogatása esetén csak olyan intézkedések hozhatók, amelyek érvényt szereznek ugyan a pénzügyi szigornak, de a kibontakozásra nem adnak esélyt. Az új adózási formák a gazdasági jogrendszer szempontjából is számottevő változást jelentenek, a vállalatoknak kiszámíthatóbb cselekvésre nyílik módjuk, s ez végül is a gazdaság stabilabbá válásához vezethet. Az elmúlt években a költségvetési támogatások, kedvezmények túlságosan nagy szerepet játszottak a gazdaság alakulásában. Az adóreform bevezetésével a költségvetési szféra mozgástere szűkül, s előtérbe kerül a vállalati önállóság, a rugalmas módszerek alkalmazása — emelte ki a pénzügyminiszter. A családi jövedelemadó kérdéséről szólva hangsúlyozta: az eltartottak számától függő adózás nálunk azt jelentené, hogy a magasabb jövedelműek nagyobb kedvezményt kapnának. Jelenleg arra van lehetőség, hogy az állami támogatás mértékét egy abszolút összegben határozzák meg. A jövőben az államnak nagyobb mértékben kell hozzájárulnia a családok helyzetének relatív javításához^ ezért a családi pótlék összegét növelni kell. A pénzügyminiszter végezetül rámutatott: az adóreform 1988. január 1-jei bevezetése technikailag megvalósítható, azonban ismertetése a közvéleményben nem halad kellő ütemben. Miért nincs főállású üzemorvos Újkígyóson? Vannak szakmák, munka- területek, amelyek erkölcsileg és anyagilag is elismertek, megbecsültek. Ezek az úgynevezett divatszakmák, vagy pályák, amelyeknek utánpótlása nem gond. Ha például egy medikus hallgatónak feltesszük a kérdést, hogy melyik szakterületet választja az egyetem befejezése után, a legtöbben azt válaszolják, hogy a sebészit, belgyógyászit, esetleg a körzeti orvosit, de ugyan ki mondaná azt, hogy „üzemorvos szeretnék lenni”? A megyénkben szervezett húsz főállású üzemorvosi státuszból nyolc betöltetlen, legalábbis főállásban. — Szükség van-e üzemorvosokra, és ha igen, miért kevésbé vonzó az orvosok körében ez a szakterület? — fordulunk dr. Tóth Mihályhoz, a megyei üzemi szakfőorvoshoz. — A szükség és az igény ebben az esetben nagyon összetartozó fogalmak. Márpedig az igény — főleg napjainkban —, egyre nagyobb az ilyen képzettségű orvosok iránt. Ebből következően e hivatás szükségessége indokolt. Fontos, hogy az orvos jól ismerje az üzemet, vállalata profilját, gyártástechnológiáját, az ott jelentkező egészségkárosító tényezőket. Ismerje a munkaköri pszichés és fizikai megterhelések hatását, hogy így könnyebben el tudja bírálni a munkakör és az egészségkárosodás ok-okozati összefüggéseit. Ennek a nagyon fontos feladatnak a teljesítése azonban nem várható el egy körzeti orvostól. Ehhez — főleg ha ezren felüli az üzem dolgozóinak létszáma —, már egy erre specializálódott orvosra van szükség. Népszerűtlenségének, véleményem szerint, több oka is van. Mindenekelőtt az egyetemi képzésből hiányzik e szakterület jelentőségének tudatosítása. Az orvosi hivatást elsősorban a gyógyítás fogalmával azonosítja a köztudat. Márpedig az üzemorvos feladata elsősorban a megelőzés, az egészségmegőrzés, nem pedig a gyógyítás. A harmadik talán az, hogy a nagymértékű felelősségvállalás és a sokirányú munkavégzés nincs arányban — a többi szakterülethez képest — az anyagi elismeréssel. — Tudomásom szerint megyénkben az utóbbi években néhány termelőszövetkezet is kapott főállású üzemorvosi státuszt? — Valóban, négy mezó- gazdasági üzem kapta .meg Békés megyében ezeket az állásokat: a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, az Űjkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet, a Szarvasi Állami Tangazdaság és a Kondorosi Egyesült Tsz. A magas taglétszám, a fokozott egészségkárosító tényezők a mezőgazdaságban, indokolják az igényt. A traktorosok testrázkódása, a zaj — és a por terhelése, a klímából fakadó problémák, a munka kampány jellege —, hogy csak néhányat említsek az okok közül. — Sikerült-e mindenütt betölteni a státuszokat? — Sajnos, jelenleg még vannak gondjaink. Újkígyóson például évek óta hiába hirdetjük meg az állást... — Miért nincs még főállású üzemorvos Újkígyóson? — kopogtattunk be kérdésünkkel dr. Juhász Klárához, a megyeszékhely vezető üzemorvosához. — Sajnos, nem sok jót tudok erről elmondani. Békéscsabán sincs minden főállású üzemorvosi hely megfelelően betöltve. Pedig ha valakinek feltett szándéka, hogy üzemorvos lesz, akkor inkább a vártist választja, mint a falut. — Újkígyóson elég kedvezőek a feltételek. Korszerűen felszerelt rendelő, háromszobás, új szolgálati lakás, és az sem utolsó szempont, hogy a község Békéscsaba és Gyula közelében fekszik. — Arról nem tudok nyilatkozni, hogy volt-e egyáltalán jelentkező az eddigi hirdetésekre. Mostanában szóba került esetleges üzemkörzeti állás meghirdetése. Ez azt jelenti, hogy az orvos az üzemorvosi teendők mellett részt vállalna a jelenlegi két körzeti orvos munkájából, egy kisebb körzet ellátásával. Én azonban ezt a megoldást sem tartom teljesen jónak. A sokirányú üzemorvosi munka köny- nyebbsége, hogy ezen a szakterületen nem kell ügyeleti teendőket ellátni, és fekvőbetegeket sem köteles látogatni. Ha valaki éppen ezek miatt vállalkozik az üzemorvosságra (például egy kisgyermekes orvosnő), a körzeti feladatok ellátását bizonyára nem vállalná, hiszen ez nem mentesítené őt az ügyelettől, vagy a fekvőbeteg-ellátástól — Volt-e jelentkező az új- kígyósi főállású üzemorvosi státusz betöltésére? — kerestük fel dr. Juhász Lászlót, a békéscsabai egyesített egészségügyi intézmények igazgató főorvosát. — Az évek óta meghirdetett állásra csak érdeklődő volt, de pályázó már nem akadt — fogalmazott tömören. — Várható-e valamilyen megoldás a jövőben? — Nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni, de annyi bizonyos, hogy lassan megszűnnek a kórház orvosellátási gondjai. Ebben az esetben pedig az eddigi betöltetlen körzeti, illetve üzemorvosi állásokra is tudunk orvosokat biztosítani. Addig is, amíg ez a kérdés véglegesen nem rendeződik, a főállású helyeken részállásban dolgozó orvosokat alkalmazunk, így oldottuk meg az üzemorvosi kérdést Újkígyóson is. — Hogyan tudja részállásban ellátni az üzemorvosi teendőket? — fordultunk dr. Hunya Saroltához, az újkí- gyósi üzemorvosnőhöz. — A részállásos elnevezésből is következik, hogy a teljes állású üzemorvosi teendőknek csak egy részét tudom ellátni, a napi kétórás rendelésen — mondja- a doktornő. — Én például nem tarthatok táppénzen beteget, az erre szorulókat elküldöm a körzeti orvosukhoz. Gyakori gond, hogy a betegnek két helyre kell mennie, míg táppénzes állományba veszik. Igaz, kilenc hónapon keresztül megpróbáltam a táppénztartást is magamra vállalni, de ez nagyon megterhelő volt, hiszen főállásban a szomszéd község, Szabadkígyós körzetét is ellátom. Tapasztalatom szerint a tsz-tagok körében a különböző üzemegységekben történő rendelés a legnépszerűbb. Egy főállású üzemor-. vos gyakrabban tudna a kinti területeken rendelni, üzemlátogatásokat tartani. Ruck János, az Űjkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke ez ügyben a legilletékesebb, s szívén viseli tagságának gondját: — Főállású üzemorvosra nagy szükségünk lenne. A tsz-tagok száma 1600—1650 fő, ennek több mint fele aktív dolgozó. Ezek az emberek 9 ezer hektáron dolgoznak, egymástól jelentős távolságra, különböző munka- körülmények között. Pontosan arra van szükségünk, hogy az üzemorvos jól megismerje ezeket a munkaterületeket, az ott előforduló egészségkárosító hatásokat, így megalapozottabban tudná mérlegelni a táppénz jogosultságát, az idős, megfáradt dolgozók könnyebb munkaterületre irányítását. A gyakori üzemlátogatással sok kieső, értékes munkaórát takarítanánk meg. A jelenlegi részállás — a doktornő lelkiismeretes munkája ellenére —, nem oldja meg minden problémánkat. Az állás meghirdetése során felmerült az esetleges üzemkörzetté való átalakítás gondolata is. Olyan üzemorvoshoz ragaszkodnánk, aki csakis értünk van, és nem köti le az idejét, erejét még egy körzet is. A megoldást egy olyan orvosházaspár jelentené, akik gazdái lennének a főállású üzemorvosi és a még betlötetlen községi gyermekorvosi állásnak. Persze, túl szép lenne, ha egyszer csak egy ilyen házaspár bekopogtatna hozzánk ... Magyar Mária Kulcsos gyerekek Bandur nagymama szitkozódva lép ki a lépcsőháza j- tón: — Máshol nem tudtok biciklizni? Felborítjátok az összes apróságot! Az ember már sehol sem lehet biztonságban! Hetedik, nyolcadik osztályos fiúk hasítanak kerékpárjaikkal a lakótömbök között kanyargó utakon. Egykét éves gyerek totyog a járdán, anyuka karbatett kézzel beszélget a szomszédasz- szonnyal. A kerékpárostól megijedt kicsi a járdán ülve sír. A kép elég általános, különösen ilyenkor nyáron, amikor a gyerek egész nap otthon van. A panel elviselhetetlen, apu, anyu dolgozik, s ő egy kulccsal a nyakában lemegy a ház elé. „n kaja a hűtőben van...” Kétezer család gyermekei — Gyula,, Törökzug. — Mit lehet csinálni itt, a lakótelepen ilyenkor nyáron? — kérdezem a hatodikos Sánta Andristól, aki egy pléden ülve három kislánynyal kártyázik. — Unatkozni. Nem sok mindent. Kártyázni, dumálni. Néha kimegyek apához Sándorhegyre, meg ilyenek. — Az egész nyarat így töltőd? — Á, nem, már voltam Göd-Alsón rajvezetőképző táborban, és majd megyünk a Balatonra is a szüleijn- mel. — Miért nem a fiúkkal játszol? — mutatok a kerékpározó társaságra. — Nem szeretek velük lenni. Olyan vad dolgokat tudnak kitalálni. Van itt valamelyik lakásban egy nyaraló kislány. Elég jól néz ki, ezért a fiúk göröngyökkel dobálják az ablakot, hogy jöjjön le. — Letörnek ezek fát, bokrot, mindent — mondja a kétéves unokáját kezében tartó Fitz nagymama. — Káromkodnak, csúnyán beszélnek. A múltkor megkérdeztem egy gyereket, hogy miért épp itt bicikliznek, azt felelte; ne pofázzak. Én megértem, hogy itt a nyár, a szülők dolgoznak, na de lehetne kulturáltabban is viselkedni. A lakótelep túloldalán három kisgyerek nézeget a lépcsőn ülve egy mesekönyvet. Mindannyian 5-6 évesek. — Nem jártok oviba? — kérdezem tőlük, közéjük ülve. — Most nincs óvoda — így Zsuzsika. — Szünet van. És apu van velünk. De néha csak egyedül vagyunk. Olyankor én vigyázok a te- sóimra, mert ők kisebbek, mint én. A kaja a hűtőben van, és én megmelegítem. — Nekem is sok testvérem van, de mindegyik dolgozik, csak Terivel vagyok itthon — mondja Zsolti. — Teri hordja az ebédet, és akkor délben megebédelünk. A kulcs is nála van, hogy fel tudjunk menni a lakásba... Rkík elégedettek... Mezöberény, Kölcsey lakótelep: A 110 családnak otthont adó lakótelep néptelen a júliusi kánikulában. Egyforma ablakok, erkélyek, lépcsőházak sorakoznak élettelenül a délutáni forróságban. Az egyik lépcsőház üvegajtaján hirtelen egy kiskutya szalad ki az útra, nyomában gazdája. Miután sikerült megfogni a szökevényt, magyarázóan fordul felém: — Attól félek, hogy valamelyik biciklis gyerek elüti szegénykét. De hát sajnos a gyerek sem tud mást kitalálni egy ilyen helyen. Ha nem kap pénzt strandra, akkor egész nap itt köröz a kerékpárjával. S valóban, a lakótömb melletti fagyizóból hamarosan két kisfiú karikázik felém. Kovács András és Hajdú Ernő ezen a lakótelepen élnek. Kérdésemre elsőként András válaszol: — A nyár egy részét itthon töltjük Berényben. Apu meg anyu dolgoznak, de nagyi most itt lakik nálunk, és így nem vagyok egyedül. Volt olyan nyár, hogy nagymama kórházban feküdt, akkor napköziben kellett lennem. De az nem jó. Itthon sokkal szabadabb vagyok, és sok barátom is van a lakótelepen. Ernő: — Hatan-heten összejövünk bandába és mindenfélét kitalálunk. Leginkább bringázni szoktunk, de jól lehet bújócskázni is, sok a zegzug. Hamarosan kertes házba fogunk költözni, de ennek egyáltalán nem örülök. Nagyon sajnálom itthagyni az új játszóteret, aminek az építésében mi, gyerekek is részt vettünk. R játszótéren Az új játszóteret az L- alakban épített tömbök veszik körül. Még csak alapjaiban van kész a szánkózódomb, a focipálya és a homokozó, de máris sok gyerek csoportosul ide. Tamás kulcstartóján két kulcs is lóg. — Az egyik Szabó Attiláé — magyarázza, helyet szorítva maga mellett. — Mindig nálam van, mert úgyis egész nap együtt vagyunk. Néha a strandra megyünk, de többnyire itt játszunk a lakótelepen. Ha megéhezünk, felszaladunk, megmelegítjük az ételt, eszünk, aztán újra lejövünk. Közben megérkezik a munkából Attila édesanyja, Szabó Istvánná: — Mi teljes önállóságra neveltük a gyerekeket. Reggel, amikor a férjemmel elmegyünk munkába, ők rendbe teszik a lakást, tudják, mi hol van, és ellátják magukat. Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert az úttörőház vezetője is ezen a lakótelepen lakik, ismeri az itteni gyerekeket, és sokszor elviszi őket egy-egy rendezvényre vagy megengedi, hogy az úttörőházban játsz- szanak a Mezőberényben táborozó csehszlovák gyerekekkel. — Én azt hiszem, hogy községünkben nagyon jól megszervezték az óvodai és napközis ellátást — kapcsolódik a beszélgetésünkbe Gergely Gábor, aki három gyermekét neveli ezen a lakótelepen. — Nekem soha nem volt problémám egyik gyerekem elhelyezésével sem. Általában azok a szülők nem veszik igénybe e lehetőségeket, akiknek már nagyobb, önállóságra érettebb gyerekük van. Bizony, jó dolog, ha van egy úttörőház-vezető, aki felkarolja az unatkozó kicsinyeket, ha van, aki odafigyel az egész nap céltalanul lézengő gyerekekre. És ahol nincs ilyen ember vagy egy éppen ráérő nagymama ...? Magyar Mária Fotó: Gál Edit
