Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
NÉPÚJSÁG Kendergyári fejlesztések Mezőhegyesen flz együtt gondolkodást az együtt cselekvés kövesse Beszélgetés Csomós Zsuzsával, az MSZMP Mezöhegyesi Községi Bizottságának titkárával 1987. Július 25., szombat A Nagylaki Kendergyárban nem volt munkaerő egy fonósor üzemeltetésére. Leállították a gépeket. Azután egy véletlen változás következett, melynek értelmében a fonósort Mezőhegyesre telepítették. A döntés decemberben született és 1987 áprilisában már működött a Mezöhegyesi Kendergyárban a nagylaki gépsor. Ungor Mihály telepvezető az üzem átrendezésével kapcsolatban elmondta, olyan feladatot kaptak Nagylaktól, hogy az idén 230 tonna fonalat készítsenek. A kender- rosttermelést és a -feldolgozást az eddigi három műszak helyett kettőben, a harmadik műszak után járó kedvezmények és juttatások megtakarításával érjék el. A fonósoron jelenleg 15- en dolgoznak, s az átszervezés, a profilbővítés, az új munkafolyamatok elsajátítása lassan befejeződik. Ezt a teljesítmények folyamatos növekedése is mutatja. A termelési lehetőségek jó kihasználását azonban gátolja a fonósor alacsony műszaki színvonala. Dénes János, a szolgáltatási üzem vezetője, a pártalapszervezet titkára arról beszélt, hogy Nagylakról javítás, karbantartás nélkül kapták meg a gépeket, pedig ott a javítóbázis, s menet közben maguknak kellett elvégezniük a .szükséges javításokat. Emiatt teljesítménycsökkenés következett be, a dolgozók keresete nem úgy alakult, ahogyan korábbi munkájuk ezt számukra biztosította. Ezért ezt a fejlesztést nem kísérte a dolgozók szimpátiája. A Mezöhegyesi Kendergyárban különben 130-an dolgoznak. Kis kolóniájuk az egykori mezöhegyesi ménesbirtok képét őrzi. A cselédlakások sorát új létesítmények nemigen törik meg. Talán az óvoda, mely egész évben működik, és az autóbuszforgalom jelenti a negyven év alatt bekövetkezett változásokat. Ugyanakkor új üzemépületeket készítettek. Ha jelenlegi berendezéseiket három műszakban kellene üzemeltetniük, 10 dolgozót tudnának felvenni. Egyelőre erre nincs lehetőség, mert a Mezőhegyesen előállított rostot helyben és Nagylakon elgyőzik feldolgozni. I Körösök felső szakaszában a vízkészletek tovább csökkennek A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság megfigyelései és mérései szerint a Fekete-, Fehér-Körösön az országhatáron belépő vízhozamok tovább csökkennek. A Sebes- Körösön a biharugrai halgazdaság vízellátását biztosító fenékgát biztonságosan üzemel. A hegyvidéki tározók időszakos leeresztésének hatására a folyók középső szakaszán a helyzet némiképpen javult. A Fekete-Körösön az országhatárnál a beérkező vízhozam 1 köbméter sec körüli, csökkenő tendenciájú és kismértékben szennyezett, a magas hőmérséklet és szer- vesanyag-tartalom miatt. A morgófoki vízkivétel csak szakaszosan tud üzemelni. A Kötegyán—Sarkad térségét szolgáló fővízkivétel üzemelésének biztosítására a Fekete-Körösön a mederben elkötést észlelt a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság és a TRV. Ennek kapcsán a Fekete-Körös alsó szakaszán a folyamatos vízfolyás meg fog szűnni. A Mezőberény határában lévő fehérháti halastó vízellátásának biztosítására Hosszúfoknál szivattyúk felszerelését vizsgálják a szakemberek abból a célból, hogy a Hosszúfoki-főcsator- nán alulról lehessen a halastavat ellátni vízzel. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kérte a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságot, hogy lehetőleg növeljék a Tiszáról leadott vízmennyiséget a Körösökbe. Ennek hatására várható, hogy a békésszentandrási duzzasztó hatásterületén a fővízkivételeknél a vízszintek némiképpen emelkednek, mely a szivornvák üzemelésére kedvező hatást fog kiváltani. A Körösök középső és alsó szakaszán az öntözővíz biztosítása egyelőre nem okoz gondot. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság rövid úton is ad egyszeri öntözési engedélyt a gazdaságoknak telex vagy telefon útján. Természetesen ezeket utólag írásban is meg kell erősíteni. Mezőhegyesen két megyei irányítású pártbizottság dolgozik egymás mellett. A profilkülönbségek ellenére él, létezik közöttük - olyan kapcsolat, mely a politikai munkában az együtt gondolkodásra és az együtt cselekvés útjainak feltárására irányul. — Mezőhegyest mi egységes egésznek kezeljük politikai munkánk során — mondja Csomós Zsuzsa, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára. — Igaz, más a feladata a kombinátnak és más a kendergyárnak, vagy az ipari szövetkezetnek. De ez a más csak a termelőmunka profiljára jellemző, mert munkaidő után valamennyien mezőhegyesi- ek vagyunk. Itt élünk társadalmi életet. Nem tudom feltételezni, hogy a munkahelyre ne jusson be valami otthoni, lakókörnyezeti gond. Ha ilyesmit tapasztalunk, szólunk egymásnak, de néha egv-két napos késéssel jutunk csak el a dolgozók által jelzett jogos vagy vélt sérelem orvoslásához. — Úgy hallottam, hogy a két pártszerv együttműködési készségét írásban is rögzítették. El ez a kapcsolat, vagy megítélése szerint erősíteni kellene az ön szavaival fogalmazott együtt gondolkodást és együtt cselekvést? — A nagyközségi pártbizottság már a megyei irányítás alá helyezéskor állást foglalt az együttműködés feltételeinek megteremtésében. Kimondta: Mezőhegyesen olyan korszerű irányítási rendszer kialakítására van szükség a politikai munkában is, amely megfelel a gazdasággal szemben támasztott új követelmények teljesítésének, a helyi igények jobb kielégítésének. Megkérdeztük a párttagságot: vajon ők, az érdekeltek, hogyan látják helyzetüket? Egyértelmű véleményük feljogosít annak közlésére, hogy a politikai munka a munkahelyeken és a társadalmi élet különböző területein egységesen szolgálja Mezőhegyes érdekét. Ezért azóta rendszeresen egyeztetjük községpolitikai állásfoglalásainkat. Évente egy alkalommal a két végrehajtó bizottság együttes ülésen tárgyal erről. Jó lenne a közhangulatot befolyásoló kérdésekről többször is véleményt cserélni, köny- nyebb lenne a lakoságot a településfejlesztési feladatokra mozgósítani. — A két pártszerv a gyakorlati munka során valójában különböző munkastílust követ? — Ha a párhuzamosságok csökkentésére gondol, akkor erre nagyon pozitív tapasztalataink vannak. Az alapszervezeti titkárok és egyéb funkciót betöltők munkára felkészítését közösen szervezzük. Két előadás helyett egyet tartunk minden érdekelt részére. Szeretnénk ezt a kört bővíteni az agitációs munka más területeivel, többek között a kombinátban működő marxista—leninista egyetem hallgatói közé a mi működési területünkről is beiskolázni embereket. A pártba jelentkező fiataloknak, aktivistáknak közösen indíthatnánk a Marxizmus— leninizmus alapjai tanfolyamot. A kölcsönös együttműködéssel tehát energiát takaríthatnánk meg a politikai munkára fordítandó előadói időből. Hasznos lenne egy propagandistaklub létrehozása is, amely az alapszervezetekben folyó pártoktatási munkát segítené. Ez is az együttműködés további területe. A felsőbb pártszervek felé mindkét pártbizottságnak bizonyos írásbeli kötelezettségei vannak. Közös témákban készülhetne Mezőhegyesről egységes anyag. — Beszélgetésünk eddigi részéből ásít a következtetést vontam le, hogy a nagyközségi pártbizottság a Mezőhegyesen folytatandó pártmunka színvonalának emelésére progresszív lépéseket tesz. Egyéni kezdeményezés ez részükről, vagy hallottak más hasonló helyzetű pártbizottságokról, ahol az együtt gondolkodást és az együtt cselekvést a gazdaságban és a politikai munkában magasabb szintűre emelték? — Korábban volt, vagy talán még ma is van hozzánk hasonló szervezettségű, egymás mellé rendelt két pártbizottság. De mi már tudunk olyanról, ahol a párttagság kérésére, szorgalmazására egy településen belül egységes pártszervet hoztak létre. Bennünket az a gondolat foglalkoztat, hogy Mezőhegyes érdekében politikai eszközeinkkel miként tudnánk többet tenni, hogyan tudnánk a kombinát — mert mégiscsak ez a meghatározó gazdasági egysége a községnek — termelési, jövedelemnövelési céljaira a lakosságot úgy mozgósítani, hogy közben az ipari szövetkezetben, a kendergyárban, a MÁV-nál, a pedagógusok között és máshol szintén teljesüljenek a feladatok. Elsősorban tehát a politikai munka hatékonyságának javítására törekszünk. Ügy gondolom, hogy a mai időkben a politikai munka lényege a gazdaság teljesítőképességének növelésére irányul. Ezért erre mozgósítjuk a párttagságunkat. D. K. Pályázati felhívás Az MTESZ Magyar Elektrotechnikai Egyesülete és .az Ipari Minisztérium országos pályázatot hirdet A villamosenergia-gazdálkodás korszerűsítése a felhasználás hatékonyságának növelésével címmel. Pályázni lehet olyan tanulmánnyal, műszaki leírással, amely elősegíti a villamosenergia-gazdálkodás műszaki eszközeinek és irányítási módszereinek fejlesztését az ipari, mezőgazdasági, kommunális területeken, különös tekintettel az elektronikai elemek és berendezések felhasználására. A cél az, hogy a fejlesztések eredményei hozzájáruljanak a villamosenergia-termelés, -elosztás éí -felhasználás, valamint a villamosenergia- és teljesítménygazdálkodás hatékonyságának növeléséhez, beleértve a készülékek, gépek, berendezések, rendszerek tervezését és üzemeltetését. A pályaművek beküldési határideje: 1987. november 16. A pályamunkák leadási helye: Magyar Elektrotechnikai Egyesület Titkársága (Budapest V., Kossuth Lajos tér 6—8.). A részletes pályázati felhívás is ugyanitt szerezhető be, valamint az MTESZ megyei szervezeteinél. Ez a ház eladó flz öregember előbújik a hűvös szobából, a bal lábára sántít, borostás arcán közöny, a szemei vörösek, bizonyára szunyókált a kockás pléddel leterített heverőn, figyelmesen nézem a mozdulatait, madzaggal megkötött munkásnadrágján folt éktelenkedik, húzgálja egyre feljebb, a dereka már a hónaljáig ér, hokedlit tesz elém, foglaljak helyet nyugodtan, hiszen ráérünk, beszélgessünk, úgy sincs sokszor alkalma csevegni valami idegennel, mióta kitette a kapura a táblát, hogy ez a ház eladó, jönnek az érdeklődők, némelyik szó nélkül elmegy, a fene érti az embereket, most venni akarnak, vagy csak nézelődnek, persze jöhetnének többen is, de kinek van annyi pénze hirdetőre, a piactéren kiragasztom a fára a cédulát, motyogja, még fényképet is mellékelek hozzá, na mit szól hozzá, élethű, nem, ha letépik, újat szögezek ki, itt zavartan megakad, gyérülő haját simogatja, el kell mennünk innen az asszonnyal, mindegy hová, csak minél messzebbre, a Dunántúlra gondoltunk, az anyósom itt lakott velünk, de a másik lánya rábeszélte, hogy hagyjon itt bennünket, a vénség meg hajlott a szóra, most áruljuk a házat, minek kettőnknek három szoba, csak nem lesz könnyű osztozkodni a pénzen, két testvér külföldön él, nekik is kell a forint, az isten verje meg. Furcsán kacsázik előttem, sohase mosolyog, mintha súlyos terhet cipelne a vállán, nyitogatja az ajtókat, szép nagy ez a ház, ezt csak úgy magának mondja, kert, szőlő, disznóól, pince, fenn a padlás, egy kis átalakítás, s szobának is megteszi, a kapu alatt a gázcső, csendes utca ez, a szomszédok aranyemberek, mutatja a fürdőszobát, kinéz a kacattal teli teraszra, állok mellette tanácstalanul, a pénz az nagy úr. szólal meg újra, egymillió 300 ezer az ára, esetleg százezret elengedek, de többet nem, miből veszek másik lakást, a nyugdíjamból biztosan nem, éjjeliőrködöm, nem messze a sorompó^ túl. kutya egy mesterség, hallja, de hogy alszom, még bóbiskolni se lehet, jönnek ellenőrizni, az elemlámpával a szemembe világítanak, a fene vinné el, tudom én, hogy mi a tisztesség, mégiscsak jobb lesz a Dunántúlon ... Ne nvontja a csengőt, nyitva a kapu, jön elém a fiatalasszony, két gyerek csüng a nyakán, a kicsi maszatos. valami almafélét majszol, a nagyobbik behorpadt pöttyös labdát rugdos a veranda falának, borzasztóan hosszú ház, három összkomfortos lakás van benne, gázkazán a lépcső alatt, az előszobában hűtőláda, a hallban színes televízió, az udvaron roggyant kukoricagóré, mindjárt jön az apám, mondja a szőkeség, előkeríti a zömök, izmos férfit, aki megáll az ajtóban, a kezében kulcscsomót lóbál, méreget, értésemre adja, hogy a ház legalább két tulajdonosra vár, a legjobb lenne közületnek eladni, volt is rá vevő, de az irdatlan bürokrácia mindent meghiúsított, tanyasi emberek vagyunk, sóhajt, oda vágyunk, tessékel beljebb, hiába tiltakozom, hogy engem ez nem érdekel, a rokonaimmal együtt se töltenénk meg a házat, az árát se mondja, hátha megkímél egy infarktustól, nem sértődik meg, újra a tanyával hozakodik elő, amelyet néhány éve kisajátítottak, közel volt a városhoz, képzelheti. mit éreztem, amikor ki kellett költözni, a fájdalomtól sírtam uram, mi lesz a lovaimmal, ezt nem értheti más, csak, aki ült már a bakon és simogatott állatokat, de kemény fából faragtak engem, jártam a hivatalokat, a pénzt is keveselltem, a tanács viszont kötötte az ebet a karóhoz, eszembe jutott, van nekem egy régi jó barátom Pesten, jogász, a miniszterekkel is parolá- zik, a Józsi biztosan segít, majdnem hanyatt estem a csodálkozástól, amikor felkerestem. rendesen fogadott, nem volt abban semmi hiba, olyan italokkal kínált, hogy alig mertem megfogni a poharat, megembereltem magam, mondom neki, emlékszel Jóska, amikor a csabai Szikszavában, a vásártéren rúgtuk a rongylabdát, átszaladtunk az öreg Ugocsaihoz savanyú cukorkáért, a gubógyárnál artézi víz folyt, majdnem könnyezett szegény, csak ne lett volna olyan átkozottul rossz az amerikai ital, hogy mit szeretnek rajta, egyszóval szépen elbeszélgettünk a barátommal, meg is ígért mindent, szép takarosán, de a pert elvesztettem. akkor vettem meg ezt az istenverte házat. Hahotázik, a nyakán kidagadnak az rek, köhög szüntelen, nagyokat nyel, a térdét verdesi, lassan visszatér a színe, semmiség, elővesz néha, krákog egyet-kettőt, láthatja uram, ilyen az élet, most se pénz, se posztó, kinek tudom a nyakába varrni ezt a házat, a gyerekeim is elmennek, emeletes házat építenek, padlásszoba, ebédlő, meg mit tudom én, nem nyugszom, míg nem kerítek egy tanyát, már ki is néztem magamnak, képtelen vagyok itt megragadni, hiányzik a föld, a jószág, ezzel a két kezemmel még tenni akarok valamit, a bezártság megőrjít, szabadságra vágyom, jó levegőre, kerítsen egy társat, nem bánják meg a vásárt, mi az a kétmillió forint .. Úri negyed, kövesút mellett, családi házak, sorban kétszintes csodapaloták, előttem a barnára pácolt bejárat* ajtó, aranybetűs névtábla, rosszat sejtek, magas ez az épület, hány ablaka is van, úristen, eltévesztettem, na mindegy, a garázsban szerelőakna, éppen nyitva az ajtó, csönd, végre beléphetek az előszobába, majd a tágas ebédlőbe, nagy bajuszú, hájas fiatalember nyújtja a kezét, hagyja, hogy álldogáljak, a kezében csavarok, azokkal babrál, persze eladó a ház, de látom rajta, hogy bizalmatlan, jobban ki kellett volna öltöznöm, a diplomatatáska is otthon maradt, káromko- dok magamban, és kérdem: mennyibe kerül a kégli, hárommillió, közli szemrebbenés nélkül hanyagul nekidől a lépcsőfeljárónak, elsápadok, émelyeg a gyomrom, a konyha felől pirított káposzta szaga csap az orromba, a kövér kislány az ajtókat csapkodja, a szája szélén zsírfolt, az öklével igyekszik letörölni, a torkom kiszárad, képtelen vagyok megszólalni, a tulajdonos büszkén kifeszíti a mellét, ropogtatja a szavakat, tisztázzunk valamit, indítványozza, ez a ház két családnak készült, öt szoba van, hátul kert, ipari áram, fóliázni is lehet, és a hely, az sem utolsó, ma már mindenért fizetni kell, azt hiszi, nekem könnyű, felépítettem ezt a lakást, ezzel a két kezemmel, szakmabeli vagyok, mégis majdnem belerokkantam, csak a telek félmillió forint, és a többi, a lótás-futás, anyag, segédmunkás után, meséljek önnek az anyagbeszerzés kacskaringós útvesztőiről, reggelig hallgathatná, ismerős sztorik, a könyökömön jön ki, de létezik, az asz- szony meg macerái, minek nekünk ez a hodály, építsünk családi házat, kisebbet, kutya legyek, ha értem, az elején ő is buzdított, vágjunk neki, padlófűtés, különszoba a kutyának, most igazodjon el az ember a fehérnépen, és újra elkezdjük, a belvárosban mégiscsak másként lesz, közel az ABC, a mozi, tudja hogyan van ez, míg mozog az ember... Elharapja a szót, lassan kitámolyog a házból, jólesik a friss levegő, visszanézek a rövid nadrágos fiatalemberre, visszeres lábain fűző nélküli félcipő, sörhasán a háj megroggyant, nem tudom, hogyan bírja, és főleg, meddig? Seres Sándor
