Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-24 / 173. szám

IgUm-feM-----­B ékéscsaba: Együttműködés a III. kerületben 1987. július 24., péntek Javult a nők helyzete a családi közösségekben Alig 100 esztendővel ezelőtt például a magyar ipar admi­nisztrációjában mindössze csak 900-1000 nő dolgozott. A gazdasági, kulturális, egészségügyi stb. változás, majd a fel- szabadulást követő évek fellendülése a nők nagyarányú munkavállalását tette lehetővé mind több területen, de ez a folyamat újabbnál újabb társadalmi problémákat hozott a felszínre. Ezeknek egyik jellegzetessége a hivatás és foglal­kozás feszítő ellentmondásaiban csúcsosodott ki, mert töb­bek között megrendült az anyáknak a családot összetartó ereje. (Részben ez a körülmény is közrejátszott a válások számának emelkedésében.) Tegnap délután kihelye­zett ülést tartott a Hazafias Népfront városi elnöksége a megyeszékhelyen. Ezen Má­zán László körzeti titkár a III. kerületi HNF-bizottság tevékenységéről, továbbá a lakóterületi pártalapszerve- zettel; a tanácstagokkal és a Vöröskereszttel folytatott együttműködésről tájékoz­tatta a testületet. Mint mondotta, az éves munkaprogram alapján mű­ködő kerületi HNF-bizottság 27 tagot számlál. Még ez év elején tisztázódott: ki akar, illetve ki tud továbbra is részt venni a mozgalomban? így kerülhetett be 9 új tiszt­ségviselő, aktivista a kerüle­ti HNF-bizottságba. Külső előadók segítik a munka- program tartalmas megvaló­sulását; vannak közöttük üz­letvezetők, pénzügyi, okta­tásügyi szakemberek és így tovább. A fórumra meghív­ták a lakó- és utcabizottság képviselőit is. Ä mozgalom aktivistái kü­lönböző politikai megemlé­kezéseket, baráti találkozó­kat és egyéb rendezvényeket Az utóbbi hetekben sok levél érkezett a Szakszerve­zetek Országos Tanácsához, amelyben alacsony nyugdíj­jal rendelkező cukorbetegek kérnek segítséget megélheté­sükhöz. Ezzel kapcsolatban ,a SZOT-ban elmondták, hogy a körzeti orvosok által nyil­vántartásba vett és gondo­zott cukorbetegek térítés- mentesen juthatnak hozzá a betegségük kezeléséhez szük­séges gyógyszerekhez, tab­lettákhoz és inzulinhoz, ezen túlmenően kötelező támoga­tásukról azonban a társada­lombiztosítási és egyéb jog­szabályok nem rendelkez­nek, s annak az anyagi fel­tételei sincsenek meg. tartottak tanulók, veteránok, nyugdíjasok részvételével. A tavaszi nagytakarításon kí­vül a Kulich Gyula lakóte­lepen — a tanács és az ál­lampolgárok támogatásával — 200 rózsatövet ültettek el. A közműhálózat fejlesztésére társadalmi munkákat hir­detnek. A tavalyi eredmé­nyek alapján harmadik he­lyezést értek el a kerületek közötti versenyben, és a ju­talmul kapott 50 ezer fo­rintot útépítésre fordíthatja a lakosság. Az idén négyen vehettek át kitüntetést. A munkabizottságok is ha­tékonyan tevékenykednek a tanácstagokkal, a pártalap- szervezettel, a városi ta­náccsal és a kerületi Vörös- kereszttel közösen. Ez töb­bek között kifejezésre jut az évente tartott kölcsönös tá­jékoztatókban is. A körzeti titkár végül azokról az erő­feszítésekről szólt, amelyek segítségével egyre több em­bert tudott megnyerni a ke­rületi HNF-testület a köz­életi tevékenység és a társa­dalmi összefogás céljára. —y —n Méltányossági alapon van némi lehetőség az inzulinra szoruló, alacsony járandó­sággal rendelkező, nehéz szo­ciális körülmények között élő nyugdíjasok támogatásá­ra. Ök a lakóhelyük szerint illetékes megyei társadalom- biztosítási tanácshoz fordul­hatnak rendkívüli nyugdíj- emelésért, segélyért. E testü­letek a nyugdíjasok kérel­méről körülményeik körül­tekintő kivizsgálása után döntenek. A rendelkezésre álló, meghatározott keretek azonban csak arra elegen­dőek, hogy a legrászorultab­bak helyzetén javítsanak. Egyszerűbb volt viszont azoknak a helyzete, akik otthon maradtak és gondos­kodtak férjükről, gyermeke­ikről, idős, beteg felmenőik­ről, s ehhez megvolt a kel­lő anyagi háttér. Ám az el­múlt évtizedeket nem ez jel­lemezte, ugyanis csak keve­sen engedhették meg, hogy családjuk egyetlen jövedel­mi forrásból éljen. Átlagkereset A HNF megyei társada­lompolitikai munkabizottsá­ga a közelmúltban Békés­csabán megvitatta „A nők helyzete a családban” cí­mű terjedelmes anyagot, amely Balogh László szo­ciológus által végzett felmé­rések és mélyinterjúk alap­ján készült el. Az érdekel­tekhez eljuttatott 1000 kér­dőívből több mint 600 ér­tékelhető példány érkezett vissza Békés megye külön­böző típusú településeiről, lakóhelyeiről — a tanyákat is beleértve. Az adatokat Szabó Imre közgazdász-szá­mítástechnikus dolgozta fel. A válaszadók két főcso­portra oszthatók: a 18 éven felüli dolgozó nőkre, vala­mint a nyugdíjaskorúakra. Ezenkívül még a következő kategóriákat lehet megkü­lönböztetni: a nők családi állapota, gyermekeik száma és életkora; az iskolai vég­zettség, a szakképzettség; a kereset nagysága, a nők hét­közi és hétvégi elfoglaltsága és így tovább. Nézzük meg az első szem­pont szerinti megoszlást: a megkérdezettek közül 39 ha­jadon volt; 466-an az első, 35-en a második és ketten a harmadik házasságukban éltek. (Egy hölgy viszont már a hatodik férjét „fo­gyasztja” !) Harmincnégy asszony az elsőtől, öt a má­sodiktól és egy a harmadik hitvestől vált el; s özve­gyen maradt 34 nő. Az átlagos gyerekszám: 1,67, és ez megfelel a me­gyei átlagnak. Ami az isko­lai végzettséget illeti, nyolc osztálynál kevesebbje van 54 nőnek, 130 viszont egyetemi vagy főiskolai diplomát szer­zett. Az érettségizettek szá­ma meghaladja a 120-at, s közülük 90-en nem az érett­ségi után jutottak birtokába a szakképzettségnek. A fog­lalkozási jelleget tekintve csaknem hetvenen dolgoz­nak valamilyen vezető be­osztásban; 280 nőnek pedig értelmiségi, illetve egyéb szellemi munkaköre van. Egyébként a 619 válaszadó átlagkeresete 5000 és 6000 forint között mozog havon­ta. Érdemes egy pillantást vetni a két szélső értékre is; 2500 alatti keresettel 37-en, 10 000 forint felettivel mind­össze ketten rendelkeznek. Elfoglaltság szabadidőben Az esettanulmány foglal­kozik a nőknek a családban végzett főbb tevékenységi körével, megkülönböztetve a hétköznapokat és a hétvége­ket. Eszerint átlagban 5 óra 41 perckor kelnek fel, de a bejáró munkások és a me­zőgazdasági dolgozók ese­tében az átlagidő: 4 óra 30 perc. A mélyinterjúkból .ki­derült, hogy tíz évvel ez­előtt még korábban kezdték a napot, mint mostanában, amikor otthoni munkájukat már háztartási gépek teszik könnyebbé. Ezenkívül sokan gépkocsit vásároltak, lakóhe­lyükhöz közelebbi munkahe­lyet találtak, továbbá meg­javult a tömegközlekedés is. A városokban élő magas státusú nők a reggeli fel­kelés után átlagosan 2 órát fordítanak lakásuk rendbe­rakására, míg az alacsony beosztásban dolgozóknál 37 percet tesz ki ez a munka. A napi bevásárlás csaknem háromnegyed órát vesz igénybe, s a hét közben vég­zett takarítás átlagosan 4 órát. A férfiak főként a hétvégeken segítenek az ott­honi teendők ellátásában. Kétszáz nő naponta főz ebé­det, és ehhez másfél óra, a vacsora elkészítéséhez pe­dig egy óra szükséges. Min­dent egybevéve a nyolcórás munkaidő mellett átlagosan 5 óra 38 perc jut a család­dal, a háztartással kapcso­latos feladatok elvégzésére. Az összegzésben részletes kimutatás olvasható arról is, mennyi időt foglalkoznak az anyák a különböző korú gyermekeikkel. Például a városi értelmiségi anyák esetében ez az együttlét 2 óra 48 percnek felel meg. A művelődést, kikapcsoló­dást jelentő könyveket 94-en nem szokták elolvasni, vi­szont a megkérdezetteknek több mint a kétharmada na­ponta veszi kezébe az újsá­gokat és a folyóiratokat rendszeresen. Moziba, színházba — he­tente legalább egyszer — li­en járnak mindössze, és majdnem kétszázan vannak azok, akik ezekkel a kultu­rálódási lehetőségekkel nem élnek. Üdülni, kirándulni családostul 360-an szoktak elmenni. Nagyobb megbecsülés kellene A mintegy 60-70 százalé­kos megbízhatósági arányt alapul véve megállapítható. hogy javult a nők családon belüli helyzete. Az eltelt tíz évben ugyanis nőtt az egyes társadalmi rétegek életszín­vonala, jobb lett a munka- megosztás is ezekben a mik­roközösségekben. A válaszo­lóknak csaknem egynegyede azonban ez utóbbival elége­detlen, míg ennél valamivel többen pozitívan nyilatkoz­tak a feltett kérdésre. S itt jegyezzük meg, hogy az említett HNF-ülésen hangzott el a következő ja­vaslat: azoknak az anyáknak az esetében, akik otthon ne­velik gyermeküket, munka- viszonynak kellene tekinteni ezt a tevékenységet. Volt, aki az automata mosógépek számát kevesellte. (Tavaly csak minden 20. háztartásra jutott ilyen.) A másik nega­tív megjegyzés a békéscsabai Kulich Gyula lakótelepre vonatkozott: még mindig akadnak ott olyan lakások, amelyekben — műszaki okok miatt — automata mosógé­peket üzemeltetni nem le­het. A munkabizottság által el­fogadott határozati javaslat­ban megfogalmazódott az is, hogy becsüljék meg jobban a gyermeknevelésben, a csa­ládtagok ellátásában nehéz feladatokat vállaló nőket, va­lamint ne cserélődjön fel az „apa — anya” szerep. Ugyanakkor fel kell karolni a kevésbé képzett rétegeket; továbbá szükségessé vált a családsegítő szolgálat- és in­tézményrendszer kiterjeszté­se. Békésben vannak olyan térségek, ahol az új munka- lehetőségek megteremtésén kívül a kereskedelmi és szolgáltató hálózatot is fej­leszteni kellene. A nők munkavállalása nagyobb ru­galmasságot igényel. Jó len­ne, ha szabadon dönthetné­nek abban: dolgozni men­nek, vagy otthon maradnak azért, hogy neveljék gyer­mekeiket; illetve gondozzák és ápolják idős, beteg szü­leiket. Bukovinszky István Támogatás a cukorbetegeknek A fürdő éllel sem alszik Hétfőn este fél hétkor — akárcsak más­kor — a gyulai Várfürdő hangosbemondója udvariasan figyelmeztet a közelgő zárórára, s a viszontlátás reményében egészségünkre kívánja a fürdést. A vendégek — már anélkül is — jönnek kifelé hosszú, tömött sorban. Fáradtnak tűnnek. Hiába, ez a me­leg még a pihenőknek is sok. No, meg a bar­na színért is meg kell szenvedni. A strand dolgozói annál fürgébben sür­gölődnek. A csúszdás medencében cserélni kell a vizet. Erre — merthogy a medence vízforgatásos — 25-30 naponként van szük­ség, hogy pontosan mikor, azt a naponkénti kétszeri laborvizsgálat dönti el. Ezúttal nem jött ki jól a lépés. Dani Antal meden­ceőrnek segít a felesége és 9 éves kislánya is, jegyük van az R-’Gó-ra. Hajtani kell, már idehallatszik, ahogy Szikoráék mele­gítenek. A medenceőr hatkor lezárta a csúszdát, s fél hétkor elkezdte leengedni a vizet. A Dani család fél méteres darabok­ban kiemeli a medence szélén körbefutó műanyag rácsot, és megtisztítja a túlfolyót: levelek, ágacskák, papírfecnik, hajszálak, megunt rágógumik kerülnek lapátra. Lassan hazaindulnak a legmakacsabb fürdőzők is. Erkel fája körül négyéves fiúcskáját kergeti édesanyja. A nagyobbik fiú segítségével elkapják az engedetlenke- dőt, s cipelik kifelé. Hét előtt nyolc perc­cel már csaknem minden büfé zárva. Idős német házaspár a kevés nyitott büfé egyi­kénél hamburgert kér, de már csak virsli van. A megyei vendéglátó szerződéses üz­letének vezetőjével, Pongrácz Szabirával (neve kazah származásáról tanúskodik) nem könnyű beszélgetni. Bent dúl a taka­rítás, egy Barkasról hordják a holnapi italt, s közben már számolják a bevételt. Hogy mennyi? i— Nehogy többet mondj — szól közbe mosolyogva a Kazahsztánból feleséget rabló férj — mert újságot az adóhivatal is olvas! Mint kiderül, hét végén 15—20 ezer, hét­köznap 10 ezer forint a bevétel. Elmegy naponta 5—600 üveg üdítő, ugyanennyi sör (s ezt ilyenkor kell pótolni), 100 kg fagyi (ez nyolc keverést jelent). Virsli, szend­vics, hamburger. Négyen dolgoznak itt, az árut a férj szállítja. Ahogy belépek a pa­vilonba, a nehéz meleg szinte letaglóz. Le­het vagy 40—45 fok. Napközben állítólag felkúszik 50 fölé. Nem csoda, a naptól fül­ledt „üvegházban” fűtenek a főző- és sü­tőberendezések, no és a hűtőpultok. (Igaz, ha meg nincs meleg, a forgalom leesik 2 ezer forint alá. Úgyhogy kell a kánikula a keresethez.) Az önkiszolgáló étterem irodájában is rá lehel könyökölni a fülledtségre. Készül az elszámolás. Ételjegyek százai glédában. Itt a bevétel 50—70 ezer forint körül változik. Ez is a vendéglátó szerződéses üzlete, amelyben tizennégyen dolgoznak Óré And­rás vezetésével. Legmelegebb a konyhában van: 60 fok. — Most nincs annyi — szól közbe vala­ki. — Feltettünk egy ventillátort. Le is ment 58-ra. Este 9—10 óra tájban végeznek a másna­Húszszázalékos Hypo-oldattal fertőtlenítik a pi áru behordásával, a számolással, takarí­tással, s másnap ötkor már kezdik a mun­kát, hogy három-négyféle leves, 9-10-féle készétel és frissensült várja a vendégeket 11 órától. Háromnegyed nyolckor az öltözőkben és a kölcsönzőben már rend van. Hazafelé ké­szül a főpénztáros, Szabó Lászlóné is. Mo­solygós kedvű, pedig reggel nyolc óta több, mint 1500 embernek adott ki jegyet, 32 ezer forintért. Még három pénztár van. Ilyenkor legtöbben a nyári főbejáratnál váltanak jegyet, ott a hangosbemondó is besegít. A főpénztáros zárás után összesít, aztán felmossa az előcsarnokot és két wécét. A rendész nem nyilatkozik. Neki ehhez nincs joga. A „vállalati titoktartást” tisz­telve nem faggatom, milyen napja volt, s mi dolga van még. Tóth János kertésznek szegődök társául. Ö este hattól reggel 6-ig öntöz. Hat szórófejjel locsolja a füvet, mire medencéket Fotó: Fazekas Ferenc átáll a hatodikkal, kezdheti arrébb vinni az elsőt. A fű helyenként így is vigaszta­lan képet mutat. Az új telepítés — fino­man szólva — csapnivalóan sikerült. — Azt hiszem, nehéz éjszakánk lesz — mutat a kertész a szabadtéri felé. — A koncert után fürdőzők várhatók. Amúgy is alig van éjszaka, hogy ne jönnének. Néha csak a rendőr megjelenésére menekülnek el. A témához kapcsolódik Toldi István is, a karbantartó és üzemeltető brigád vezető­je. Az éjszakai látogatók nemcsak a für­dőnek okoznak kárt, de italosán megmár­tózva életükkel játszanak. Az uszoda felől vidám lubickolás hang­ja. Fürdenek a vendéglátósok. Tulajdon­képpen ezt sem lenne szabad, de hallgató­lagosan megtűrt dolog. Megértem, nehéz napjaik vannak. Háromnegyed kilenckor a kupolás gyógy­medencét már töltik. Két kinti gyógyme­dencét slaggal mos Aranyos Péter meden­ceőr. Panaszkodik, kicsi a nyomás. A víz­sugár lassacskán terelgeti az algás üledé­ket. A sekélyebb gyógymedencék minden hajnalban friss vizet kapnak, a mélyebbek­ben kétnaponként cserélik a vizet. Az éjjeliőr igazoltat. Nyilatkozni ő sem nagyon akar munkájáról, de aztán csak szóba elegyedik velem. Az eddig hallotta­kat erősíti meg. Elkísérem portyájára. A fák mély zöldje alatt fehéren csillog a szemét a ritkás fűben. Majd hajnalban jönnek a kertészek, és összegyűjtik őket. Zacskók, szalvéták, poharak. Néha a félig telt szemétgyűjtőktől alig lépésnyire. Amúgy a vendégekre nincs sok panasz; bár előfordul, hogy összevesznek az ágya­kon (sőt, össze is verekednek, igaz, ez nem a magyarókra jellemző; nyilván a nyelvi nehézségek \ is szerepet játszanak az ilyen­fajta afféroknál). A fiatalok helyenként il­letlenek, türelmetlenek, és harsányan trá­gárok. De hát miért lennénk mások a strandon, mint a strandon kívül? Égnek a lámpák. Kezd kellemessé szelí­dülni a nyári este. Békák ugrálnak utáni­ból, rajzfilmes groteszkséggel. Egy nagy lombú fán verebek üvöltenek láthatatlanul. Fekete-fehér macska indul vadászni, de megriasztják az egyik szórófej vízcseppjei. A Várfürdő körül sétálók százai, be-benéz- nek, de aligha látják, hányán szorgoskod­nak itt, hogy a másnapi kezdésre minden rendben legyen. Ungár Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom