Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

NÉPÚJSÁG 1987. július 22., szerda Üzembővítés előtt a kevermesi Patex Munkásarcok Budapesti építészmérnök Mezőhegyesen A község központjában 1,5 hektár területen — beéke­lődve a sportpálya, a böl­csőde és az óvoda közé — 1974 óta működik a Pamut- textilművek békéscsabai gyárának kevermesi telepe. Az indulás a vízmű egy ré­gi épületében volt, amelyet a községi tanács adott át az üzemnek. A már meglévő épületet kellett bővíteni az építkezések során, s ez ha­tárt szabott a további fej­lesztésnek. A próbaüzemet 1974-ben indították keresztorsózó üzemként két géppel és 40 fővel. A dolgozókat betaní­tott munkásként foglalkoz­tatták. A fejlésztés négy ütemben valósult meg, amelyben 1983-ban öt cér- názógépet és két keresztor- sózót kaptak. A következő ütemben, 1985-ben további gépekkel gyarapodtak. Je­lenleg a 750 négyzetméteres munkateremben 90 fő dol­gozik három műszakos be­osztásban. Az üzem munká­jának alapját a szövés és az előkészítő tevékenység ad­ja. Az utóbbi tartalmazza a keresztorsózást és a cérná- zást. A tervek szerint Buda­pestről a békéscsabai köz­ponthoz telepítenek egy fo­nodát, és ehhez kapcsoló­dóan — negyedik fejlesztési ütemként — Kevermesre is kerül egy tízgépes fonógép­park, 4160 fonóorsóval. Er­ről a tervről és a telep jele­néről beszélgettünk Puskás Károly telepvezetővel. — Mikor született meg az üzembővítés gondolata és hogyan valósult meg? — A Pamuttextilművek kevermesi telepe egy három és tél ezer fős nagyvállalat része. Ahhoz, hogy megfe­leljünk az elvárásoknak, és teljesíteni tudjunk, nem elég az egy helyben topogás, ter­melésünket mennyiségben és minőségben is növelni kell.' Ehhez feltétlen szükséges a fejlesztés. Ezt most úgy tud­juk megvalósítani, hogy si­került elnyernünk egy há­rommillió forintos pályáza­tot, amelyet a gazdaságilag hátrányos területek segíté­sére írtak ki. Az említett fonógéppark letelepítése tart, hat gép m-ár üzemel. A továbbiak beállítása csak az új üzemcsarnok felépítése után fog megtörténni. A ter­vek már csak az engedélyre várnak. Az építőanyag nagy része is rendelkezésünkre áll. Az új csarnok 300 négy­zetméteres lesz, és közvetle­nül kapcsolódik a mostani épülethez, Ezzel újabb 30 női munkaerő foglalkoztatá­sát tudjuk megoldani a köz­ségből és környékéről. Mun­kaerő szempontjából első­sorban Kevermesre koncent­rálunk, de többen járnak be Dombiratosról is. A dolgozók szállítását saját autóbusz- szal oldjuk meg. — Milyenek a munkakö­rülmények, a szociális hely­zet? — Köztudott, hogy ebben a szakmában nagyon magas a zajszint, magas a páratar­talom és általában 30 fok feletti a hőmérséklet. A dol­gozók zajvédő vattát hasz­nálnak, és időszakos szakor­vosi vizsgálaton vesznek részt. Védőitalként szódavi­zet kapnak. Most tervezzük egy hűtött szódát előállító automata beállítását. Az új üzemrész kialakításával egy időben szociális helyiségeket és egy új raktárt is építünk. Ide tervezzük az automatát. Egyébként az öltözőkben most is találhatók hideg­meleg vizes blokkok, és mű­szak közben is engedélyezve van a zuhanyozás. Ez na­gyon fontos közérzetjavító, tényező. A klimatikus vi­szonyok csak részben meg­oldottak, még volna tenni­való, de az anyagi lehetősé­geink határt szabnak törek­véseinknek. A dolgozók kedvezményei­ről elmondhatom, hogy el­sőként vezettük be az ötna­pos munkahetet, és igyek­szünk könnyítésekkel segí­teni a nők munkáját. Példá­ul a kisgyermekes anyák időbeosztását hozzáigazítjuk a bölcsődék, óvodák nyitva tartásához, és ha szükséges, műszakcserét alkalmazunk. Üzemünkben termelő és gép­szerelő vgm-ek működnek, ami plusz keresetet biztosít. Délutános pótlékként 30 szá­zalékot, éjszakai pótlékként 80 százalékot fizetünk. A ke­resetek a teljesítménytől függően változnak. Átlagban a keresztorsózók 3700—4000 Ft között, a cérnázók, fo­nók 4700—5300 Ft között keresnek, de várhatóan az új üzemcsarnok beállításá­val és a begyakorlottság növekedésével a bérek is emelkednek. A vállalat fő termékeiből évente 1-2 al­kalommal kedvezményes vá­sárt is szervezünk. — Néhány szót mondjon a termelésről, a gazdasági mutatókról. — A pamuttextilüzemek •— így a mienk is — válla­lati kooperációs program alapján dolgoznak. Alkal­mazkodnunk kell a közpon­ti célkitűzésekhez. Az alap­anyagot Békéscsabáról kap­juk, és mi félkész terméket adunk tovább, amit a szö- vödékben dolgoznak fel. A fonodái termelés éves szin­ten 200 tonna, a keresztor- sózói 650 tonna, míg a cér- názó tevékenység 300 tonna körüli nagyságrendet ér el. A cérnázó jelenleg egy 100 tonnás tőkés export utolsó termékeit gyártja. A továb­biakban kenderfonói bér­munkát és a vállalati szö- vödék cérnaellátásál végez­zük. Az alapanyag beérke­zése és a késztermékek ki­szállítása naponta történik. A vállalat fő termékskálája — melyhez mi is biztosítjuk az anyagot — a frottírok, a bársony anyagok, a törlők, a közbélések, az inlet anya­gok, a szabadidő-ruházati cikkek alapanyaga és a fla- nell. Fodor Antalné fonó és Ba­lázs Pálné kettőző munkás alapító tagja az üzemnek. — Szinte már minden munkafolyamatot ismerünk. A zaj és a meleg egy idő után már elviselhető, a há­rom műszakot azonban né­ha nehé2 összeegyeztetni a családdal. A gyerekek elhe­lyezése megoldott, az üzem vezetése segíti a családos anyákat a problémák meg­oldásában. A fizetés a tel­jesítménytől függ, aki jól dolgozik, az többet is vehet át a borítékban — mond­ják. Beszélgetésünkből kitűnik, hogy Kevermesen a Patex- nél egyenső súllyal kezelik a termelésből eredő felada­tokat és a dolgozók munka- körülményeinek javítását. A fejlesztés, üzembővítés pedig nemcsak a telepen be­lül jelent előrelépést, de a lakosság népességmegtartó képességéhez is hozzájárul. Köztudott, hógy a nők fog­lalkoztatása gondot je­lent a kisebb településeken. Ilyen gondokkal küzd Ke- vermes, Dombiratos és kör­nyéke is. Szerencsére egyre több üzem és téesz vallja magáénak ezt a problémát, és próbál bedolgozói rend­szer kiépítésével vagy mel­léküzemágak létesítésével munkahelyet teremteni. Eh­hez ad a Patex bővítése is jó lehetőséget, egyelőre újabb 30 lánynak, asszony­nak. Halasi Mária Érettségi vizsga után több fiatal közvetlenül a Buda­pesti 42-es Építőipari Válla­lathoz került segédmunkás­nak. Akkor 1949-et írtak. A melósok és a vállalati veze­tők árgus szemmel figyelték őket, mit akarnak, hiszen érettségi bizonyítvánnyal a kezükben segédmunkát vál­laltak. Mi lesz ebből? Ami­kor látták, igyekvőek, meg­változott a véleményük. Egyiket-másikat egyetemre küldték. Sovák Károly is így került a műszaki egye­tem levelező tagozatára, vagy ahogyan akkor mondották: az esti tagozatra. Nappal ka­varta a maltert, valamelyik szaki keze alá dolgozott, dél­után és este pedig előadáso­kat hallgatott az egyetemen. — Először úgy indultunk, hogy két- vagy hároméves főiskola áll előttünk. Az­után ahogyan múltak az évek, egy-egy esztendőt min­dig hozzáragasztottak. Végül ez is ötéves lett, mint a nap­pali tagozat, s mérnöki ok­levelet adott. Jól emlékszem ezekre az évekre. Fiatal és szerelmes voltam, de öt évig még csak moziba sem ju­tottam el. pedig nagyon sze­rettem a filmet. Közben megnősültem. Apámmal, anyámmal és két testvérem­mel laktunk egy szűk lakás­ban. Nyomorogtunk. Jött a gyerek, látszólag mindenki örült, mert az élet folytatá­sát láttuk, éreztük. Az öröm annyira nagy volt, hogy jött a másik gyerek is, de ekkor már tényleg szűknek érez­tük a szülői házat. Ahogyan kézhez kaptam a diplomát, arról beszélgettem a felesé­gemmel, hogy olyan helyre kellene menni dolgozni, ahol lakást is adnak. — A 42-es vállalat nem ígért lakást? — De igen, ígért, de ez az ígéret bizonytalan volt. Az egyik barátom újságolta, hogy az Állami Gazdaságok Minisztériuma fiatal diplo­másokat keres vidéki szol­gálatra. Felmentem a vá­rosba — ha jól emlékszem, a mai Alkotmány utca kör­nyékén volt ez a minisztéri­um — és jelentkeztem a portásnál. Akkor ez a cédu­lát osztó ember volt a mi­nisztériumban a leghatalma­sabb hatalom. Közölte ve­lem. hogy ő semmi ilyesmi­ről nem tud, hordjam el magam, amíg szépen va­gyok. De én csak győzköd­tem. ott az a nyamvadt tele­fon, hívja fel a beruházá­siakat és mondja nekik, hogy egy friss diplomás ál­lást keres. Hivatkoztam mindenre. Azután megesett a szíve és telefonált. Jött az üzenet: menjek fel. Fogad­tak. Jól kifaggattak, nem vagyok-e osztályellenség és azután azzal küldtek el, ha szükségük lesz rám, majd hívnak. És hívtak. De akkor A címoldalon levő cikk szerzője „Végletes gondola- tok”-kal birkózik: Manna vagy átok az elAtronikai forradalom csodája, a számí­tógép? Ha „miatta" késik a nyugdíj, rossz a laborvizs­gálati lelet, nem kapjuk meg a pénzünket az OTP-től, át­kozzuk. Pedig nem manna és nem átok, hanem igazi, jó segédeszköz, természete­sen akkor, ha a feladathoz szabott felhasználói prog­rammal hozzáértő emberek használják. A PC-hírek rovatban ol­vashatunk arról: mit kér a nép, milyen az ajándék ló — pardon, ajándék szoftver — „foga”, milyen a mimikri a számítástechnikában és hogyan segít a benchmark- program, melynek segítségé­vel a PC-k különböző funk­már a vállalatom is megtud­ta, miben sántikálok. Ott meg a szememre vetették: nem azért taníttattak, hogy vidékre menjek. Vegyem tu­domásul, hogy velem terveik vannak. — Ha lesz lakás, maradok, ha nem, megyek! — vála­szoltam. A lakás nem ment. így nekem kellett lépnem. Jött egy másik telefon: itt van a mezőhegyesi igazgató, szeretne velem találkozni, keressem fel a minisztériu­mot. Loholtam. s közben bántott szűkös földrajzi tu­dásom. Hát nem tudtam, hogy hol van az a Mezőhe­gyes — nevet jóízűen. — Mondom • a feleségemnek: nézzen már utána, nehogy emiatt ne sikerüljön a munkavállalásom. Ö erre fel elkomolyodott, majd hirte­len akkorát nevetett, ami­lyet odáig soha. — Hát az ott van Mező- kovácsháza mellett — mond­ta a nevetéstől alig hallha­tóan. — S tudja, hogy miért ne­vetett? Azért, mert ő mező­kovácsházi. Jártunk mi a szülőkhöz Kovácsházára, de sohasem Mezőhegyes felől, hanem Kétegyháza irányá­ból. Ott ugyanis kétfelé ága­zik a vasút. Lökösnek, meg Bánkúinak, Medgyesnek, Ko­vácsházának. Gyorsan ki is faggattam, mit tud Mező­hegyesről? — A találkozón pontosan megjelentem. Keserű János fogadott. Elmondta, fiatal szakembereket keres, akik­kel az országos vezetés me­zőhegyesi áimát megvalósít­hatja. Én csak lakást kér­tem, s minden lehetséges építészeti munkát vállaltam. Ez 1955 augusztusában volt. Felírta az adataim, s jött a kikérőlevél. A 42-eseknél még egyszer leültek velem egy elvtársi beszélgetésre, de amikor látták, a lakás mi­att válók meg a vállalattól, beleegyeztek a kiadatásom­ba. — Hogyan fogadták Mező­hegyesen? — Tárt karokkal. De ami­kor munkásszállási elhelye­zést kaptam, két hónap múl­va meghallgatást kértem Ke­serű Jánosnál. Ha nem ka­pok lakást, hétfőn már itt sem vagyok — mondtam. Októberben azután költöz­tünk. Azóta is abban a la­kásban lakom. — Milyen feladatokat ka­pott? — A gazdaságban kezdet­től fogva építész dolgozott. Ez meg is látszott Mezőhe­gyesen. A lakások, az inté­zői kastélyok, a cselédsor kaszárnyaszerű épületei, az istállók egységes tervek alapján készültek. A magtá­cionális sebességei mérhe­tők. A PC-felhasználók sok hasznos tippet, trükköt ta­lálhatnak az újságban, .me­lyekkel az ismeretlen DOS- parancsok kezes báránnyá szelídíthetők. A kerek asztalnál ezúttal nyelvészek vitatkoznak játé­kos könnyedséggel anya­nyelvűnk és a számítógép kapcsolatáról. Hetedik részéhez érkezett a Programozás építőkövei sorozat, a Műholdas műsor­szórás mostani témája pe­dig a műhold és paragra­fus. A házi számítógép-tulaj- donosok a Mikrovilág 12. számában Commodore-játé- koknak és programmásolási tanácsoknak, valamint egyéb praktikus programozási öt­leteknek örvendezhetnek. rak, a zabtornyok, a ménes épületei olyan egyformák voltak, mint a tyúktojás. Az intézői lakásokból átalakí­tással újabbakat nyertünk, a cselédsorból is valami em­berit kellett csinálnunk. A közös konyhába négy szoba torkollott. Minden szobához egy-egy kis konyharészt vá­lasztottunk le, de volt olyan ház is, ahol a konyhai részt szobának építettük át, a konyhát az épületen kívül a nyári konyhába költöztettük. Azután ahogyan az igények növekedtek, a nyári konyhá­ból lett konyha mellé nyári konyhát építettünk. A köz­pontban a foghíjakat a me­zőhegyesi építészeti stílustól idegen házakkal, ikresített. típustervi lakásokkal kellett beépítenünk. Akkor én ezek ellen tiltakoztam. Helyeseb­ben mondva, az új épülete­ket nem tartottam a környe­zetbe illőknek. Mégis ezeket kellett megépíteni, mert a központtól ezekre jött az ál­lami támogatás. Most, hogy az építészeti kultúránk egy kicsit igényesebb lett. min­denki látja, mekkorát vét­keztünk a helyi egységes kép feldarabolásával. Most fákat ültetünk, ezek koronájával takargatjuk a 30 évvel ez­előtt elkövetett építészeti bű­nöket. — Mi a véleménye a mai . Mezőhegyesről? — Építész vagyok, ilyen szemüvegen szemlélem a környezetet. Sok tisztelet- lenséget követtünk el Mező­hegyes korábbi építészeinek munkája ellen. Volt időszak, amikor mindent, ami régi. le akartak velünk dózeroltatni. Űjat építünk! — ez volt a jelszó. Mezőhegyes történel­mi magjából mára csak a reprezentatív központ ma­A MAGYAR GAZDASÁGBÓL Megkezdődött a csúcs az építőtáborokban. Július kö­zepe és augusztus eleje kö­zötti időszakban dolgozik egyszerre a legtöbb — mint­egy 20 ezer fiatal — a me­zőgazdasági, konzervgyári, város- és környezetvédő, ré­gészeti, kereskedelmi, ven­déglátóipari munkahelye­ken. Június végén, július elején, illetve augusztusban összességében ugyancsak 20- 22 ezer diák tölt két-három hasznos, emlékezetes hetet a táborokban. Kölcsönegyezmény a vi­lágbankkal. Doros Béla, a Magyar Posta általános el­nökhelyettese Washington­ban aláírta azokat a mag­állapodásokat, amelyek alap­ján a világbank 70 millió dollár összegű kölcsönt nyújt a Magyar Népköztár­saságnak a Magyar Posta radt meg, amit most már nagyon féltünk, nagyon őr- zünk. Az építészet környé­kén (ez a kombinát építé­szete, már 200 éve ezen a helyen ezt a funkciót látja el") a történelmi magot le- dózerolták. Itt most négy- emeletes tömblakások van­nak, nem szerencsés elhe­lyezésűek. Ezeket és a leg­újabbakat máshová, egy te­rületre kellett volna elhe­lyezni. Akkor ezt senki sem hitte, hogy így lenne a te­lepülés számára előnyös. Ma a Mezőhegyesen dolgozó építészeket megkérdezik: mi a véleményük, hogyan lát­ják. hogyan kellene ezt vagy azt csinálni, hogy a telepü­lés képe mezőhegyesi jelle­gű maradjon. Sőt ma már igyekszünk jellegzetes mező­hegyesi családi házakat is építeni. Ékesítjük a telepü­lést. Felújítottuk ezeket, harmonikusan illeszkednek a tájba. Mindenki megcso­dálja. Nagy vívmány és eredmény ez. — Gazdasági épületeik kö­zül melyik áll önhöz, mint mezőgazdasági építészhez a legközelebb? — Sok divatot megéltem és átéltem. Itt csak azt volt szabad építeni, amire támogatást adtak. Az álla­toknak valóságos betonpalo­tákat csináltattak velünk. A természetes tartásmódot az. íróasztal, vagy a rajzasztal mellett ülő kollégáim nem ismerték. Jöttek a betonbe­tegségek. Az állat élő szer­vezet, az igényéhez kell min­dent tervezni, hogy abban biztonsággal lehessen ter­melni. Sok technológiát megismertem, szakember­társaimmal ezeket kiveséz- tük és amikor egy kis leve­gőhöz jutottunk, megpróbál­tuk a saját tervezést és ki­vitelezést. A múltkoriban járt Mezőhegyesen az ame­rikai Holstein Fríz Szövet­ség egyik vezetője, aki meg­nézte egyik saját tervezésű, igen jól funkcionáló istál­lónkat. Ez az épület annyi­ra komplett, hogy a világ legjobb istállójának nevez­te, hosszasan időzött benne a termelést és az állatok magatartását figyelve. Pedig ez egy régi, a '60-as évekből ránk maradt szerfás épület, belső átalakítással készítet­tük, tettük olyanná, amilyet az állat igényelt. — Hogyan lehetne a fel­halmozott tapasztalatokat a mezőgazdasági építészet szá­mára „hasznosítani? — Bizonyqsan lehetne, csak ennek módja még előt­tem ismeretlen. De ha vala­ki megkérne, időt és ener­giát szakítanék rá, hogy az ésszerűség irányába lépjünk az életnek ezen a területén is. D. K. beruházási és intézményi fejlesztésére az 1987—1991 közötti időszakban. Öntöznek a gazdaságok­ban. Szerte az országban ön­töznek. A gazdaságok az idén is kedvezményt kaptak: az öntözési vízszolgáltatás alapdíjának csupán 20 szá­zalékát kell megtéríteniük. Kedvezményben részesülnek az automatikus öntözőberen­dezések használata miatt sok áramot fogyasztó gazdasá­gok is. Szolnok megyében egyes területeken már há­rom hét óta nem hullott csapadék, és voltak olyan napok is, amikor 37 fokos kánikulai forróságot mér­tek. A kultúrák java része szomjazik. A kiskörei öntö­zőrendszer már 20 ezer hek­tárnyi földet lát el friss víz­zel. A gazdaságok a Nagy­kunságban, a Tisza völgyé­ben és a Jászságban éjjel­nappal öntöznek, nagy telje­sítményű berendezésekkel bocsátanak esőfüggönyt a kukoricatáblákra, cukorré­pára, zöldségnövényekre, ré­tekre, legelőkre. Megjelent a Mikrovilág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom