Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-21 / 170. szám
1987. július 21., kedd o ki wma Honvédelmi nyári egyetem Több bemutató — változatosabb műfajok Ülésezett a Gyulai Várszínház társadalmi vezetősége Tegnap Gyulán, a művelődési központban huszadik alkalommal ült össze a Várszínház társadalmi vezetősége. A tagságot és a meghívott vendégeket Havasi István, a Várszínház igazgatója köszöntötte, majd ismertette ez évi tevékenységüket. Csaknem maradéktalanul megvalósították az elmúlt évi elképzeléseket: műsorra tűzték Háy Gyula, Sütő András darabjait, a tánc nyelvén bemutatták Veress Sándor és Petrovics Emil művészetét. A Várszínház működése egyre inkább beépül a megye, az ország kulturális vérkeringésébe. Működésüket a megyei tanács, a Művelődési Minisztérium támogatja — ám előfordul, hogy filléres gondokkal kell küszködniük. Kapcsolataik jók a megye intézményeivel: a Megyei Művelődési Központ a nemzetközi bábfesztivál idején csoportokat szerepeltetett a várfürdőben, a Jókai Színház bekapcsolódott az előbemutató-rendszerbe, a megyei könyvtárral dráma- sorozat kiadását tervezik majd. Jövőre a Várszínház a 25 éves jubileumi évfordulóra szeretné kiadni a történetét összefoglaló művet, melynek munkájába a Színházi Intézetet is bevonták. Sik Ferenc, a Várszínház művészeti vezetője ismertette a következő évad terveit, amelyet a jubileumra tekintettel állítottak össze. A produkciók gerincét továbbra is a prózai művek alkotják, megtartva természetesen a zenei bemutatót és a lírafesztivált is, amelyet jövőre a határainkon belül és kívül élő költők találkozójával egészítenének ki. Hat prózai darab bemutatóját tervezik, főként a mai magyar irodalom gerincére és a fiatal generáció műveire támaszkodva. A 25. évad műsortervét sem korosztályhoz, sem irodalmi irányzathoz nem kívánják igazítani — mondotta Sík Ferenc —, hanem a mai magyar szellemi életből azoknak a műveit szándékoznak bemutatni, akik józanul gondolkodnak a nemzet sorsáról. Jövőre lesz 40 éves a magyar néptáncmozgalom. E kettős jubileumot nagyszabású néptáncműsorral szeretnék megünnepelni. Szólt még a fiatal rendezőkkel, főiskolásokkal való kapcsolatteremtés fontosságáról, a költői művek nagyszabású dramaturgiai feldolgozásáról, filmrendezők bevonásáról a rendezői munkába. Sz. M. A haditechnika, illetve a honvédelmi és hazafias nevelés kérdéseivel foglalkozó nyári egyetem kezdődött hétfőn Szolnokon, a helyőrségi művelődési otthonban. A TIT által szervezett fórum célja, hogy tudományos igényű továbbképzési lehetőséget nyújtson pedagógusoknak, honvédelmi felelősöknek, úttörővezetőknek és MHSZ-aktivistáknak. Az egyhetes rendezvénysorozat szakmai programját a TIT hadtudományi választmánya dolgozta ki, s a foglalkozásokat az egyes szakterületek legkiválóbb ismerői — katonapolitikusok, és hadtörténészek — vezetik. Szombathelyen, a Lakástextil-vállalat fonó- és szövőgyárában. valamint a Sa- baria Cipőgyárban, a jelentős károkat okozó tüzek eloltása után nyomban megtették a folyamatos termeléshez szükséges intézkedéseket. A Latex üzemeiben egyelőre nincs fennakadás, van még néhány napos tartalékuk. Elsősorban akril- anyagok égtek el. Azonnal felvették a kapcsolatot a külföldi nyersanyagszállító partnerekkel, s az NSZK- beli szállítócég már jelezte, hogy e hét közepén kétszáz tonna anyagot küld. A Sabaria Cipőgyár leégett kísérleti üzemében százA nyitó napon a hadi- technika fejlődésének fő irányairól, a fegyverkezés politikai és társadalmi hatásairól szólt előadás. A továbbiakban a nukleáris fegyverekről, az űreszközökről és egyéb repülőtechnikai újdonságokról kapnak tájékoztatást a hallgatók, akik megismerkedhetnek az MHSZ által működtetett szakosztályok és szakkörök tevékenységével is. Végül az iskolai honvédelmi és hazafias nevelőmunkáról, a fiatalok katonai pályára irányításának tapasztalatairól tanácskoznak a résztvevők. harminc ember dolgozott. Hétfőn reggel valamennyien a gyár más-más munkaterületein kezdték meg a munkát. Annak ellenére, hogy a kísérleti műhely, a műszaki előkészítő és az üzemfenntartás szinte teljes eszköz- és iratanyaga elégett, kedden már ismét modellt készítenek, mintáznak NSZK- beli megrendelőjüknek. Bizonyos modellek dokumentációit ugyanis sikerült kimenteni a tűzből, így nem kell mindent elölről kezdeni a fejlesztőknek. Nagy segítséget kapott az üzem a postától az információáramlás megindításához. Szombathely: az üzemi tüzek után Hogyan érzik magukat? Meleg napok a szarvasi üdülőkben tért a városba gyalogolni, összegzésül annyit mondhatok, hogy a kemping ellátása nem olyan, mint amilyet a reklámban hirdetnek. A kánikulai időjárásnak köszönhetően Szarvason is megnövekedett az üdülők száma, és megélénkült a turistaforgalom. Megyénk e nagy üdülőkörzetében több, jól felszerelt létesítmény gondoskodik a szabadságukat töltők ellátásáról. Nemcsak a szó szoros értelmében vett üdülők, hanem a nagyobb iskolák kollégiumai is kiveszik részüket az üdültetésből. Négy intézménybe látogattunk el azzal a kérdéssel, hogy a környezet, az ellátás mennyire felel meg az üdülők igényeinek. Mohosz-üdülő Az üdülőt a Magyar Országos Horgászszövetség üzemelteti — innen a rövidítés. Letelepedtünk két, parton horgászó férfi mellé, Kozma Sándor és Mikó Lajos egri lakosokhoz. — Az üdülő ellátása ragyogó! — válaszolták kérdésemre szinte egyszerre. Kozma Sándor — társa beleegyező bólintásai kíséretében — valóságos dicshimnuszt zengett az üdülőről. — Itt aztán értenek a vendégek nyelvén — mondta —, mert nincs olyan kívánságunk, amit ne igyekeznének teljesíteni. Valamelyik nap a kifogott halak tárolásához egy hűtőalkalmatosságot kértünk, mire az üdülő vezetői hoztak nekünk egy hűtőládát. De vegyük az étkeztetést. Reggelire, ebédre annyit adnak, hogy alig bírjuk elfogyasztani. Ugyanígy megnézhetjük a higiéniát is: szerintem ebből a szempontból ég és föld különbség van a balatoni üdülők és a Mohosz-üdülő között. Például a gyermekmedencét mindennap gondosan kitakarítják. Állítom, hogy az üdülő színvonala megfelel bármelyik siófoki, első osztályú SZOT-üdülő színvonalának. Feleségem, az első nap pozitív tapasztalatai után, megkérdezte: „Sándor, jó helyen járunk?” Iranyszarvas Camping A kemping a Mohosz-üdülő közvetlen szomszédságában van, így pár perc alatt átsétálhattunk. Itt Barabás Sándorné budapesti vendéggel és .családjával beszélgettünk. — A kempingben alapjában véve jól érezzük magunkat — mondta az asz- szony —, hiszen a személyzet igyekszik mindent megtenni ezért. Rendkívül udvariasak és segítőkészek. Vannak azonban olyan, mások szemében talán figyelmet sem érdemlő dolgok, amelyek kissé bosszantóak. Például, hogy nagyon kevés fa van, nincs árnyék, és a levegő annyira felmelegszik, hogy majd megfullad az ember. Elmennénk a Körösbe fürdeni, de olyan helyet jelöltek ki, ami rendkívül elhanyagolt, és ráadásul egyben a sétahajó kikötője is. Még a gyereket sem tudjuk megmártani a vízben. Ugyan van ott egy gyermekmedence, de az sincs mindig tiszta vízzel feltöltve. Azzal folytatnám, hogy itt sem fagylaltot, sem pedig gyümölcsöt nem lehet vásárolni, pedig ezeket a cikkeket általában minden kempingben meg lehet venni. Sok mindenért kell több mint egy kiloméflz óvónőképző intézet kollégiuma • Az intézet kis strandján Adám Istvánékkal beszélgettünk, akik Budapestről jöttek két hétre. — Másodszor vagyunk itt, és most is nagyon jól érezzük magunkat — mondta a családfő. — Aki igazi kikapcsolódásra vágyik, annak javaslom ezt a helyet. Az intézetben étkezünk, és a menü amellett, hogy bőséges, egyszersmind tájjellegű is. Egy nagyon lelkes szarvasi oktató — Pálfi Károly — szervezi a programot. Megismerkedhetünk a helyi nevezetességekkel, de a megye távolabbi helyszíneire is invitálnak. Mindössze egyetlen zavaró tényezőt említenék meg: a Granárium vendéglő éjszakai zenéjét, amitől sokan nem tudnak aludni. Ettől eltekintve állítom, hogy Szarvas nagyon jó üdülőhely, csodálom, hogy igazából még nem fedezték fel. R mezőgazdasági főiskola kollégiuma — Egy hétre jöttünk, és nagyon jól érezzük magunkat — mondta Mészáros Jó- zsefné, székesfehérvári lakos. — Azt hiszem, mindent elmond az, hogy nyolcadszor üdülünk Szarvason. Most is csak a legjobbakat tudom elmondani: a portások nagyon udvariasak, az ebédek pedig finomak. Remélem, hogy jövőre is itt nyaralhatunk. Az összegzésben segítenek Kovács Istvánnénak, az óvónőképző intézet üdültetéssel foglalkozó munkatársának szavai: „Csak akkor fogjunk olyan munkába, mint az üdültetés, ha szívvel-lélek- kel tudjuk csinálni. Másként a vendégek nem érzik jól magukat. Enélkül az egész csak fél siker.” És tegyük hozzá; fél haszon is! R párttitkár szakmája Üj párttitkárt kapott egy vállalat. Szó szerint kell érteni, hogy „kapott”, ugyanis alig néhány héttel az esedékes pártértekezlet előtt telefonon hívták fel az addigi — és már nyugdíjba készülődő — párttitkárt, közölték vele, hogy másnap megérkezik leendő utódja, kezdje el átadni neki a pártbizottság ügyeit. Nem lehetne éppen azt állítani, hogy az évtizedek után tisztségétől és munkakörétől megváló titkárt fellelkesítette volna a közlés, ám „régi motoros” lévén, szó nélkül vette tudomásul a döntést. Az új párttitkár pedig jó ideig nem is hallatta a szavát. Ha eldönteni való kérdés akadt — s hol nem akad? — munkaidő után elsétált elődje lakására, még a kiskert gondozásában is segített a tiszteletre méltó idős embernek, s közben megbeszélték ezt-azt. Máskor meg a régi párttitkár nézett be a vállalathoz egy-két órára, olyankor az utód meghívta egy csésze kávéra, és némi tapasztalatátadásra. így ment ez vagy két-három hónapig. Azt már nem kötötte senkinek az orrára (egyedül a vállalat könyvtárosa tudott róla), hogy esténként, otthon szakkönyveket olvasgatott, munkaidőben pedig a vállalat időszerű kérdéseiről szóló iratokat, jelentéseket böngészgette, jegyzeteket készítve belőlük önmaga számára. Végigült jó néhány vállalati négyszögülést, egyéb értekezletet, s csak a legszűkebben vett politikai kérdésekhez szólt hozzá. No meg: a, szociális ügyekhez, hiszen azok nagyjából azonosak különböző jellegű vállalatoknál. Aztán egyszer csak megszólalt: kifejtette véleményét olyan kérdésben, amely már egészen szakmainak volt tekinthető. Először csak nézett az igazgató meg a szakszervezeti titkár. Aztán kezdtek odafigyelni. Amikor mondanivalóját befejezte, egy pillanatig csönd támadt. A meglepetés csöndje. Elsőként az igazgató szólalt meg: csodálkozásának adott kifejezést afölött, hogy az „új” párt- titkár ennyire ismeri a szakmai kérdéseket. S — talán, mert a titkár addigi magatartásával megnyerte rokon- szenvüket, talán azért, mert jól fogta meg a dolgot — valamennyien gratuláltak a „szűzbeszédhez”. Több mint két esztendő telt el azóta, s az első érdemi felszólalást sok követte. Volt úgy, hogy a párttitkár véleménye alapján megváltoztatták az eredeti javaslatot valamilyen kérdésben. De az is előfordult, hogy a vitában a másik vagy a harmadik álláspont kerekedett fölül. Olyan viszont nem történt meg, hogy a viták személyes síkra terelődtek volna, vagy hogy valaki a párttitkárnak azt vetette volna oda: nem szakmabeli, ne szóljon bele. Sőt: ha ma megkérdezik tőle, már önmaga is a szakmához tartozónak vallja magát. Tekintélye máris vetekszik azzal, amit elődjének sikerült kivívnia. Lehet, hogy ehhez hozzájárultak az azóta bekövetkezett nehezebb idők, s az, hogy igen jelentős része volt a párttitkárnala a vállalat fölött tornyosult sötét felhők oszlatásában. No meg bizonyára az is, hogy a párttitkár ajtajai mindig nyitva állt azok előtt, akiknek valami fontos mondanivalójuk volt a pártszervezet számára. Ilyenek pedig egyre nagyobb számban vannak. A leg- érintettebbek sem vették észre, hogyan rendeződtek el a dolgok a maguk természetességében: a szakmai vezető hatáskörét és felelősségét nem csorbította és nem vonta kétségbe a párttitkár, s nemegyszer megtörtént, hogy a hozzá fordulót „átirányította” akár az igazgatóhoz, akár valamelyik műszaki vagy gazdasági vezetőhöz, mondván: ez nem politikai, hanem szakmai állás- foglalást kíván, amihez ő csak tanácsot ad, ha ezt kérik, de a döntés joga és felelőssége az illetékes vállalati vezetőké. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy személyi ügyekben, a vállalat egy-egy részlegében történő, embereket érintő átszervezésekben (mert ilyesmik mostanában gyakran esnek meg szinte mindenütt) ne hallatná — olykor nagyon is nyomatékosan — a szavát. Saját gyakorlatán keresztül tanulta meg, mit jelent az, hogy „együtt gondolkodás”. De megtanulták azalatt a szakmai vezetők is! Sokan hallották már az igazgató szájából, hogy „nem is tudom, mi lett volna a nehéz hónapokban, ha nem tudunk legalább egymással szót érteni”. S ez nem csupán a vezetőkre vonatkozott, hanem a kollektívára is, amely együtt maradt, mert megértették a fizikai és a szellemi dolgozók egyaránt: a vállalat és az iparág léte vagy nemléte nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem legalább annyira politikai is. Ezt pedig a párttitkár és a pb többi tagja magyarázta meg jó néhányszor, mindenütt, ahol csak mód és lehetőség adódott rá. Beleértve a felsőbb szerveket is. Bármennyire úgy látszik a fentiekből, hogy ez csupán „példabeszéd” — a legkevésbé sem az. Mindez megtörtént, egy vállalatnál egészen biztosan. De talán — a megfelelő különbségekkel — másutt is. Hiszen vitatni sem lehet: napjainkban a pártszervezetek titkárainak és vezetőségeinek, a pártbizottságok tagjainak — elsősorban az üzemekben, vállalatoknál, de másutt is — sok tekintetben mások a feladataik, mint húsz, tíz, vagy akár csak két-három évvel ezelőtt voltak. Ma a mindennapi gyakorlat nehéz próbák elé állítja a pártmunkásokat. Nem ritka eset, hogy kemény vitákat kell folytatniuk a vállalati vezetőkkel, akik talán hajlanának a könnyebb ellenállás irányába: műszaki fejlesztés, új piacok felkutatása, új módszerek, új stílus kialakítása helyett egyszerűen elbocsátani embereket. A párttitkároknak, a pártszervezet álláspontjának hangot adva, egyszerre kell képviselniük a népgazdaság, a vállalat és a dolgozók valóságos érdekeit, s úgy, hogy az utóbbiak semmiképpen se szenvedjenek hátrányt. Ehhez pedig ismerniük kell a titkároknak a vállalat valamennyi problémáját és lehetőségét, s azt is, hogy kik a jól dolgozók és kik a lazsálok, kiknek szívügye a vállalat fellendülése, és kiknek „édesmindegy”, hogy hol veszik át fizetésnapon a borítékot. Minderre csak az a pártvezető képes! aki együtt gondolkozik a vállalat vezetőivel — és dolgozóival is. Azaz: helyi közmegegyezések kialakításán fáradozva benne él a gyár, az üzem, a vállalat, a város, a község örömeiben-gondjai- ban. A kollektívával együtt azti keresi, hogyan találjanak kiutat a nehézségekből. Várkonyi Endre Üdülők a szarvasi Körös-parton Fotó: Fazekas Ferenc M. M.
