Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-20 / 169. szám
o 1987. július 20., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Nyugdíjasok klubja a baromfifeldolgozónál llj kövesút Újkígyóson Amikor tíz évvel ezelőtt a Barneválnál megalakult a nyugdíjasok klubja, s alapítója egy fiatalasszony volt, aki mindnyájunk gyereke lehetett volna, nem is gondolhattunk arra, hogy nemsokára ő lesz a sok idős ember ügyes-bajos dolgainak intézője, szervezője. Gondoskodik nyaralásunkról, szervezi, rendezi a klubnapokat, kirándulásokat. Ö Ró- zsika. Szabó Sándorné. Egy ilyen kirándulásról szeretnék írni. Nem akár- hova, Pécsre vitte el a nyugdíjasokat kétnapos kirándulásra. Tudtuk jó előre az indulás időpontját, gondoltuk, hogy sok-sok szervezési munka előzhette meg. még- i%..akkor láttuk, hogy menynyi. amikor ott voltunk, s a Mécsek Tourist hanyagsága (?) miatt nem jött el az idegenvezető. Miután kevesen voltak közülünk Pécsett. Rózsika nélkül vajmi keveset láttunk volna Pécs never zetességeiből. Ami nagy kár lett volna, mert Pécs nagyon szép város. Meglátogattuk a dóm belsejét, amit kifejezetten csak a mi kicsi csoportunknak világítottak Nem vagyok sem a szavak embere, sem a betűvetés művelője, de ami velünk történt, arra késztet, hogy tollat fogjak és írjak azokról a fáradságot nem ismerő, önzetlen és segítőkész emberekről, akik rajtunk, a végveszélyben segítettek. Július 11-én családommal az ebédünket fogyasztottuk éppen, amikor nagy baj történt. Idegenek vették észre és riasztottak bennünket, hogy ég a házunk mellék- épülete, ahol ezerdarabos tojótyúkállományunk volt. Rögtön akadt egy fiatalemNéhány szót az előzményekből. 5 éve alakult meg iskolaszövetkezetünk. Flen- der Jánosné tanárnő vezetésével. Azóta sokat dolgoztunk együtt. A jól végzett munka jutalmaként minden nyáron kirándulni mentünk. Megismerkedtünk hazánk szép tájaival, történelmi múltjával és jelenével. Az 1986-os közgyűlésünkön elhatároztuk, hogy 1987 nyarán átlépjük hazánk határát. Az elhatározást tett követte. 1987. június 29-én útra keltünk, egy éjszakát Óz- don töltöttünk, és 30-án, a reggeli órákban 36 kis isko- laszövetkezetes nagy izgalommal várta a pillanatot, amikor életében először átlépi a magyar határt. Utunk első állomása Dob- sina, a jégbarlang volt. Ál- mélkodó szemekkel néztük a „jégkirálynő” csodálatos birodalmát. Majd a Magas- Tátra hóval tarkított csúcsai ejtette ámulatba az alföldi tájhoz szokott szemeinket. Jólesett a hosszú út után a pihenés Nowy Sacz-ban, ahol két éjszakát töltöttünk. Kirándulást tettünk a Beszki- dek völgyébe. Felejthetetlen élmény maradt számunkra a Dunajec folyó kavicsos medrében való pancsolás is. ki, s avatott vezető segítségével a legapróbb részleteket is megtudtuk a dóm múltjáról, az ásatásokról, s még az'altemplomot is megtekinthettük. Majd elmentünk a csodálatosan szép Zsolnay Múzeumba, de ezenkívül ki-ki választhatott még, hogy melyik múzeumba menjen. Megnézhettük a világhírű Vasarely Múzeumot — és ehettünk egy-egy jó fagylaltot a Virág cukrászdában. Ránk is fért. mert meleg nap volt. A kitűnő ebédet egy hűvös vendéglőben fogyasztottuk el, éjszakai szállásunk a hegyen, a kempingben volt. ahol meleg vizes szobák álltak rendelkezésünkre. Kirándulásunk második napján Harkányba mentünk, természetesen fürödtünk a gyógyvízben, majd ebéd után irány Villány—Szeged—Békéscsaba. Közben Villányban ki-ki ihatott egy pohár hideg italt. Szegeden a Halászcsárdában kaptunk vacsorát. Vacsora? Ilyen hatalmas bőségtálakat csak nagy ritkán látni, és bizony nem is igen tudtunk megbirkózni a mennyiséggel. bér, aki azonnal értesítette a tűzoltóságot. Amíg megérkeztek, folyt a jelenlévők ádáz küzdelme a tűzzel. Szomszédaink, akik között komoly beteg is volt. rosz- szulléte alatt sem vesztette el a lélekjelenlétét. Azonnal elzárta az utcai főgázcsapot, majd a másik szomszéddal együtt locsolták a lakóházhoz legközelebb eső melléképületrészt, hogy megakadályozzák a tűz továbbterjedését. Egyre gyűltek az emberek. jószomszédok és idegenek segíteni. Mentették amit még az állatállományUtunk 3. napja is tartogatott számunkra csodálniva- lót. Megnéztük a wieliczkai sóbányát: A sóba faragott legenda. a nagyterem szikrázó sócsillárja, a meséből elénk lépő törpék között úgy, éreztük magunkat, mintha a mesék birodalmába járnánk. Két napot töltöttünk Krakkóban, a lengyel királyok egykori fővárosában. Az ezeréves lengyel—magyar barátságra emlékezve mi is elhelyeztük a kegyelet koszorúját Báthori István síremlékénél. Utunk legmegrázóbb élménye az auschwitzi haláltábor volt, ahol 1941-től 1947. január 27- ig Európa 28 országából 4 millió embert pusztítottak el ártatlanul. Felejthetetlen emlékekkel gazdagon tértünk haza. Ezért köszönetét szeretnénk mondani a mezőkovácsházi és mezőhegyesi áfésznek, akik anyagi támogatásukkal járultak hozzá utunk sikeréhez, és mindazoknak, akik segítettek abban, hogy megkapjuk a mezőhegyesi tanács, szakmunkásképző és ÁMK közöt buszát, melynek kitűnő vezetője, Zsótér Józsi bácsi. Az iskolaszövetkezet tagjai Rózsikánk mindvégig fáradhatatlanul intézkedett, s még arra is ügyelt, hogy oda és vissza hűtött szódavíz álljon rendelkezésünkre. Megköszönni ezt a fáradságos munkát — mert neki munka volt, ami nekünk ki- kapcsolódás — nem is lehet eléggé. Külön meg kell említeni az autóbusz vezetőjét, Goron Lászlót, aki a rekkenő melegben úgy vezette az autóbuszt azon a nem rövid úton Pécsig, majd vissza, mintha csak a szomszédba kocsikáztunk volna át. Köszönettel tartozunk a vállalat és a szakszervezet vezetőségének is, akik nem feledkeztek meg nyugdíjasaikról, s lehetővé tették, hogy ezt a szép kirándulást meglehessük. És nem csak mi. mert augusztusban még egy csoport megy ugyanerre az útra. Nem szezon után. hanem most. nyáron, a főidényben láttuk a várost (meg a fél országot), amikor a táj gyönyörű zöld. virágos ..., mint kis csoportunk néhány tagjának a kedve, akik a szép kirándulás után bizony már. Orosháza felé igencsak lankadtak. s az éneklő hangok meg-megcsuklottak a fáradtságtól . . . ból menteni lehetett. Valaki kézbe vette és irányította a mentési munkálatokat, és saját otthona nyugalmát feláldozva, sietett segítségünkre. Majd a tűzoltók áldozatkész munkával eloltották a tüzet és megmentették családi hajlékunkat. Tíz év fáradtságos munkája, három- százezer forint érték pillanatok alatt a tűz martaléka lett. Nagyon elkeseredtünk balsorsunkon, de azoktól az emberektől erőt kaptunk, akik ismeretlenül és ismerősen segítettek rajtunk. Árdelán Imre és családja, Békéscsaba, Vaskapu u. 8. — Milyen a közlekedési morál? Egyre több szó esik mostanában a közlekedési morálról. Tudományos fejtegetés helyett egy személyes élményemet írom le, amely elgondolkoztató. A tanulókocsi jobb oldali első üléséből szemlélve a forgalmat, a közlekedőket figyelve sok furcsaságot tapasztal az ember. Elsőbbséggel rendelkező útra hajtottunk, a KRESZ-t „szó szerint véve” szabályosan, azaz az elsőbbséggel rendelkezőt enyhe lassításra kényszerítve a sűrű forgalom miatt. A vezető arcán szemrehányás olvasható, valami ilyesmi: „hogy mer ez a mazsola így elém tolakodni?” Ki merte elém engedni?” Lassítás, majd az említett gépkocsi vezetője felismeri bennem volt oktatóját. A következő pillanatban üdvözlésre lendül a keze. és széles mosollyal köszönt. (így már egészen más a helyzet.) Az esetet mosolyogva szemléltem. De óhatatlanul is kérdések sorakoztak bennem. Ilyenek: ha nem ismerjük egymást, akkor egy kis akadályoztatás sértő? Mi lenne, ha mindenkit eleve „ismerősként" kezelnénk, csak azért, mert minden közlekedő az úton egymásra van utalva: a biztonságos és gyors előrehaladás mindenki érdeke! K. T. Újkígyóson az Ady Endre utca egy szakaszán a Hosz- szú utca végi részén, és a Béke utcában nagyon sok olyan lakos van, akik sertéshizlalással, vagy csirkeneveléssel és libatöméssel foglalkoznak, és nagyobb esőzésekkor mind nehezebbé Béres Antal bucsai olvasónk levelében a Jókai és a Vécsey utcaiak nevében panaszkodott egy évek óta megoldatlan kérdés, nevezetesen a belvíz miatt. A községi tanács végrehajtó bizottságának válasza ez ügyben a következő: ..Bucsa község hosszú idő óta egyik legsúlyosabb problémája, hogy a község belvízelvezetése a belterületünkön nem megoldott. Az utóbbi 10—15 évben a meglévő 986 lakóháznak több mint egyharmada lett belvizes kölcsönnel újjáépítve. Sajnos a tanács olyan pénzMoziválság? Miért ne lenne hazánkban is, mikor az egész világon van. De! És ez a de! 1987. januárjának utolsó hét végén — a mínusz húsz -huszonöt fokos hidegben — városunkat is lázba hozta egy film: „Elfújta a szél”. Magam a hat előadásból kettőt végignéztem és hallgattam (Gone with the window) — ugyanis feliratos volt. Interjút készítettem hát önmagámmal. Filmmúzeum? Igen! Egyetemistaként a filmről valamennyi világnagyságot ismertem. A Nagykörúton sokszor elgyönyörködtem a színes „moziplakátokban”. A sztárok?: V. Leight, O. de Haliwand, L. Howard, C. Gable ... Azóta a „filmbéli” kislányuk is matróna. Nézők? Zömében középkorúak és a „megőszült fejek”, akik visszaidéztük a fiatalságunkat. Ez kitűnt az itt- ott hallható megjegyzésekből is: „öt, tíz éve nem voltam moziban!” Tehát nagy volt az érdeklődés! S az ifjúság részéről? A kritika: „Nem nagy valami!” Zenéje? A nyugdíjasokat elandalította, a mai generációt azonban: „Nem Queen együttes ez!” Tánc? Az idősek képzeletben keringőztek. A fiatalok: „Nem break ez!” Négerek? 1860-ban és most? Akkor bűbájos házvezetőnők. cselédek, inasok, szolgák U S ma? A rabszolgafelszabadító Észak—Dél háborúban a humanitási okokon kívül az is indíték volt, hogy Észak robbanó iparosodásához szükség volt — sürgetően — Dél munkaerejére. Mi nyugdíjasok tömegesen éltünk az ötvenszázalékos „mozikedvezménnyel”. Megérte „végigtipegni” a síkos járdát. A Mokép-nek pevált az utcai közlekedés. Ez különösen az őszi, de a téli időkben szinte megbénította a közlekedést. Az itt lakó 96 család az elmúlt évben új kövesút építésére társult, és részben saját befizetésével és közü- letek támogatásával elkezdte összeggel nem rendelkezik, hogy ezt a problémát komplex módon rövid idő alatt megoldja. A belvízprobléma teljes ismeretében a községi tanács a hetedik ötéves tervének készítésekor úgy döntött, hogy ezt a kérdést kiemelten kezeli és az anyagi lehetőségeket figyelembe véve minden esztendőben nagyobb pénzösszeget fordít a belvíz elvezetésére. A megyei tanács pénzügyi osztálya, valamint építési és vízügyi osztálya is megértve a súlyos problémát, a tervciklus minden esztendejében annyi támogatást ad. dig semmikében nem volt ráfizetéses a film, legalábbis Szarvason nem. Mozireklám? A hó elején megjelenik egy havi műsor néhány hirdetőtáblán. Ami rajta van, az nekem, az öreg „megcsontosodott” mozibarátnak érthető. De nem mindenkinek! Mert délután négykor ez, hatkor az, nyolckor amaz megy — mondjuk vasárnap. De előtte szombaton, s utána hétfőn éppen fordítva! A hat- órási csak nyolckor megy! Mert hatkor mást adnak! Mindez egy lapon — sematikusan — piros betűkkel. A lakosság nagyon szereti a mozit, a jó filmeket. A mozielőadást nem pótolja a televízió. Egészen mások a mozi lehetőségei. A széles — vagy akár keskeny — vásznon is másképpen érvényesül a rendezés — színesben! Másképpen mutatnak a szereplők. a sztárok. S gondoljunk a westernfilmek lovas- kavalkádjára! A mozit fölöttébb kedvelik a tinédzserek. Meghitt szombat, vasárnap este — részükre! Szeretjük mi nyugdíjasok is. Imádják a cigányfiatalok. Akiknek a televízió és a rádió mellett a mozi az iskolán kívüli művelődésük 1281 folyóméter új kövesút építését. A terv alapján a költség 3 millió 336 ezer forint. A MÁV Pályafenntartási Főnökség. Békéscsaba, alapanyagot biztosított, és a lakók 10 nap alatt elkészítették az alapot (képünkön). A munka befejezését, az avatást jövő év május 1-re tervezik. amennyi a tanácsnak a saját ereje. 1086-ban 1,1 millió forintot költöttünk erre a feladatra, mely magában foglalja azt a beruházást, amit a panaszos a vízügyi igazgatóság beruházásának tüntet fel. (Ez a csatorna volt a befogadó.) 1987-ben tovább folytatódott a program kivitelezése, mely tartalmazza a Jókai utcának a vízelvezetését is. Július— augusztus hónapokban a munkák terv szerint elvégzésre kerülnek, mely az utca lakóinak problémáját is alfája és ómegája. (Búd Spencer, A csillagok háborúja.) A „Frankenstein meny- asszonyá”-t többen is megnézték volna, ha láttak volna egy — mégha nem is színes, látványos — rajzos plakátot. Már így láthatták volna a kosztümös primadonnát. mint „lovarnőt” a hullámos sörényű fehér lován ülni, vagy vágtában! Zárszóul? Lehetne-e a „moziválságot” csökkenteni? És a tanulóifjúság? A japán, kínai, filmekben nemcsak Bruce Leet kell meglátni, hanem — mint mindenütt, az országot, a népet, a tájat, az embereket, azoknak az életét, a lakásokat, szokásokat, néprajzukat, életvitelüket, tehát soksok mindent! Ugyanis a legtöbb mozielőadásban kész oktatófilmek futnak. A diákság figyelmét csupán fel kellene olykor-olykor hívni rá. Az új-zélandi, kanadai film kétórás megtekintésén sokszor többet lehet tanulni, s az maradandóbb, mint a földrajztanári magyarázatok — kép nélkül, monoton előadásban. Dr. Domán Imre ny. állatorvos. Szarvas A Békés Megyei Szolgáltató- és Termelőszövetkezet AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ címfestő részlegéhez (Békéscsaba, Lenin u. 7J — közgazdasági érettségivel rendelkező adminisztrátort és — előkalkulátort. Üvegező részlegéhez (Gyula. Béke sugárúti szolgáltatóház) — üvegező szakmunkást — üvegezésben jártas asztalos szakmunkást. Központi telephelyére (Békéscsaba, Bajza u. 7—15.) — raktári férfi segédmunkást. JELENTKEZNI: Békéscsaba. Bajza u. 7—,15. sz. Egy kiránduló klubtag. Békéscsaba Küzdelem a tűzzel Mezőhegyesi iskolaszövetkezetiek kirándulása Bucsai belvizgondok megoldja.” Földesi György tanácselnök Beszéljünk-e a mozik válságáról?
